Kelet-Magyarország, 1975. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-22 / 248. szám

1975. október 22. X3L.ET-M AG Y ARORSZÁG 3 Légkör a munkahelyen HOGYAN ÉRVÉNYESÜL AZ ÜZEMI DEMOKRÁCIA? Mennyiben segítik a dolgo­zók javaslatai és a kölcsö­nös tájékoztatás a vállalati üzem- és munkaszervezés korszerűsítését, á gazdasági célok megvalósítását? Mi­lyen érdemi intézkedések tör­téntek a panaszok és beje­lentések orvoslására? Nem kerülnek-e hátrányos hely­zetbe a dolgozók őszinte bí­rálataikért? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kértek választ a nyírbátori népi ellenőrök a helyi' MEZÖGÉP-gyáregység, a faipari szövetkezet, az er­dőgazdaság, a Nyírlugosi Ál­lami Gazdaság, a máriapócsi szociális otthon, a Nyírbél- tek és Vidéke ÁFÉSZ, vala­mint tizenöt különböző ke­reskedelmi és vendéglátó- egység dolgozóitól. Az általános megállapítá­sok közül egyik legfonto­sabb: az utóbbi időben fej­lődött az üzemi demokrácia, a különböző fórumokon — szocialista brigádok tanács­kozásain, az ifjúsági parla­menteken — nőtt a dolgozók aktivitása. Ez jelentős segít­séget nyújt a megfelelő üze­mi döntések kialakításához, a távlati célok megvalósítá­sához. Egyben hozzájárul a munka- és üzemszervezés to­vábbfejlesztéséhez, a terme­lés hatékonyságának növe­léséhez, a tulajdonosi szem­lélet elmélyítéséhez és ami ebből következik: a társa­dalmi tulajdon hatékonyabb védelméhez. Bár a vizsgálatot végző népi ellenőrök nem talál­koztak az üzemi demokrácia durva megsértésével, a bírá­lat nyílt megtorlásával, fi­gyelemre méltó, hogy a dol­gozók jelentős része mégis úgy érzi: javaslatait, észre­vételeit fölösleges volt meg­tenni, bírálatuk miatt a ké­sőbbiekben hátrányos hely­zetbe kerültek és ezek miatt _ kedvezőtlennek ítélik a mun­kahelyi légkört, végső soron i nem érzik jól magukat a | munkahelyükön. A KÜLÖNBÖZŐ FÓRU­MOKON elhangzott javasla­tok többsége közérdekű, ám a tapasztalatok azt mutatják, hogy az üzemi demokrácia néhány fórumán kisebb az aktivitás, az üzemi élet leg­fontosabb összefüggéseiben és jelentős kérdéseiben bá­tortalanabb a véleménynyil­vánítás. Ebből adódik a kö­vetkeztetés : még mindig nem felel meg a követelmények­nek az üzemi tanácskozások előkészítése, még mindig nem előzik meg az azonos témát sajátosan és részleteiben tár­gyaló brigádgyűlések. Ami pedig a tájékoztató­kat, előterjesztéseket illeti; nem eléggé közérthetők, a számok özönéből a dolgozók első hallásra nem tudják ki­szűrni a lényeget. Igazolja ezt, hogy a Felső-tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Üzemnél a másfél év alatt megtartott 4 termelési tanácskozáson mindössze öt felszólaló volt, de egyetlen javaslat sem hangzott el, ugyanakkor a brigádértekezleteken sok dol­gozó tett közérdekű javas­latot. Kényelmességre, a dolgo­zók véleményének lebecsü­lésére utal, hogy a megvizs­gált üzemek, szövetkezetek többségében hiányos a dol­gozók észrevételeinek nyil­vántartása. Gond az is, hogy a bonyolultabb kérdésekre is kapásból, kellő mérlege­lés nélkül válaszolnak és nem térnek következetesen vissza a javaslatok megvaló­sítására. Ez annál is inkább fontos lenne, mert például a Nyír­bátori Faipari Szövetkezet­nél szinte csak ez a fórum — termelési tanácskozás —, adott, hiszen nem tartanak brigádértekezletet, az erdő- gazdaságnál pedig a terme­lési tanácskozásokon nem vesznek részt a munkások, csak munkacsoportonként egy-két dolgozó képviseli őket. Ha ilyen az üzem szerve­zettsége — már tudniillik, hogy a szétszórt munkaterü­letről nehéz összehozni az embereket — akkor a veze­tőknek kell megtalálni az üzemi demokrácia kibonta­koztatásához legmegfelelőbb formát. Például úgy, hogy üzemegységenként, munka- területenként tartják meg a termelési tanácskozást, amely sok üzemben jól bevált for­mája lett a demokrácia ki- szélesítésének. Ahol ez hiány­zik, ott tulajdonképpen kor­látozzák a javaslatok el­mondásának lehetőségét, de a tájékoztatást is. ELGONDOLKODTATÓ, HOGY A KÉRDŐÍVEK ki­töltői közül minden harma­dik úgy vélekedett: hátrá­nyos helyzetbe kerül azért, ha őszintén elmondja véle­ményét. A vizsgálat konk­rét megtorlást nem tárt fel, részben azért, mert a hátrá­nyos helyzet teremtésének olyan kifinomult formál van­nak, amelyek konkrétan nem bizonyíthatók, mégis az üze­mi demokrácia korlátozását, a munkahelyi légkör romlá­sát, a bírálat visszafojtását eredményezik. A népi ellenőrök vizsgá­lata az üzemi demokrácia fejlődése mellett feltárta azokat a hibákat is, amelye­ket mindenütt ki kell javí­tani. Ezt sürgeti a megyei pártbizottság 1975. szeptem­ber 25-i határozata, amely kimondja: „Az üzemi, szövetkezeti demokrácia, mint a szocia­lista demokrácia alapvető ré­sze azt a célt szolgálja, hogy az üzemek, a szövetkezetek, a kollektívák erejét, tudá­sát, tapasztalatát felhasznál­ják a termelés fejlesztése, a szocialista ember formálása érdekében a társadalmi, a gazdasági feladatok végre­hajtására. Az üzemi, szövet­kezeti demokrácia tovább­fejlesztésében legfontosabb feladatunknak tekintjük a XI. kongresszus határozatai­ban megfogalmazott elvek gyakorlatban történő megva­lósítását, érvényesítését.” A MEGYE VEZETŐ TES­TÜLETÉNEK HATÁROZA­TA kötelezettségeket ró a gazdasági vezetőkre, akik­nek az üzemi_ demokrácia gyakorlása segítség is a he­lyes vezetési stílus kialakí­tásában, a helyes döntések meghozatalában, ha úgy tet­szik: nem más ez, mint a gondok megosztása. De kö­telezettségeket ró a párt- szervezetekre, minden kom­munistára. Ugyanakkor meg­álljt parancsol a segítő szán­dékú bírálat elfojtóinak és kellő biztosítékot nyújt a dolgozóknak ahhoz, hogy bátran élhessenek jogaikkal. Balogh József Párbeszéd Szombat reggel volt, Hosszú sor kanyargóit a fél nyolc körül járhatott az idő. hentesbolt pultja előtt. Hatalmas, eladásra váró húsdarabok, friss virslihalmok, szalámirudak sorakoztak az üveg mögött. A negyven év körüli kövér, ko­saras asszony úgy a tizenkettedik vásárló lehetett. Mögötte piros nadrágos fiatal nő állt. Látszott, szeretne minél előbb sorra kerülni. Fáradt arcáról ítélve talán éjszakai műszakból tartott hazafelé. A hentes egyedül volt. Alig győzte a kiszolgálást. Múltak a percek: lassan haladt előre a sor. Mikor a kövér asszony előtt már csak egyetlen ember állt, megszólalt a fiatal nő. — Kérem, asszonyom, engedje meg, hogy ön előtt kér­jek. Pár perc múlva indul a buszom, szeretném elérni. — Én jöttem előbb! — hangzott a válasz. — Ha most nem érem el a buszt, öt kilométert kell gya­logolnom hazáig, vagy két órát várnom a következő járatig. — Keljen fel máskor hamarabb! Micsoda szemtelen em­berek vannak! — méltatlankodott az asszony, s dühösen for­dult a hentes felé. Kettejük dialógusát döbbenten figyelték az emberek. Senki sem szólt. A kis piros nadrágos sírásba hajló hangon kérte a húst, majd szaladva indult a kijárat felé. Mikor a küszöbhöz ért, akkor indult el a megállóból a busz. Házi Zsuzsa Olasz exportra 18 ezer női csizmát készítenek a gávavencsellői Victória Cipőipari Szövetkezet­ben. Váradi Ágnes hőprésgépen műszakonként 300 pár csizma bélésragasztási részműveletét végzi el. (Elek Emil felvétele) iiüiii Az 1974—75-ös tanév második felére nagy textil- és papírgyűjtési versenyt hirdetett meg a MÉH. A felhívásra me­gyénk csaknem vala­mennyi iskolája jelent­kezett. Az értékelést a MÉH az iskolák határidőre beküldött bizonylatai alapján végezte. Ez alka­lommal 48 intézmény igazolta vissza a gyűj­tést. A többi csapat vagy egyáltalán nem, vagy csak késve postáz­ta az igazolást. Ha fel­tételezzük, hogy me­gyénk mind a 139100 kisiskolása részt vett a versenyben, akkor 122 500 pajtás munkája értékeletlen maradt. Vitathatatlan, hogy a pedagógusok túlterhel­tek, áldozatos munkáju­kért mindenképp köszö­net jár. E mulasztásuk azonban az úttörők munkájának lebecsülé­se, amiért maguk sem várhatnak köszönetét. Az 1975—76-os tanév első felére újabb akciót: vasgyűjtési versenyt hirdetett a MÉH. Ez al­kalommal is számítanak a gyerekekre, s bizalom­mal várják a csapatve­zetők segítségét. (h. zs.) — Ez a módszer jobban ki tudja bon­tani a dolgozók ötle­teit, szervezési javas­latait — vélekedik Hársfalvi Gábor, a Nyíregyházi Konzerv­gyár munkaügyi osz­tályvezetője a bértö­meg-gazdálkodásról. Kevesebb munkással na­gyobb termelés, több fizetés -— valahogy röviden, ha nem is pontosan, de ezzel lehet megmagyarázni a bérek sza­bályozásának egyik módját, a bértömeg-gazdálkodást. El­sősorban ott van értelme, nagyobb ösztönző hatása, ahol nagyon nagy a mun­kaigény a gyártás során. A konzerviparban pedig köz­tudottan sok munkáskéz kell a gyártáshoz, s valamikor ar­ról volt híres, hogy a bérek meglehetősen alacsonyak voltak. Azóta viszont vala­melyest változott a helyzet, többek között éppen a bér­tömeg-gazdálkodás eredmé­nyeképpen. Öt év eredménye A nyíregyházi gyárban 1970-ben tértek át a bértö­meg-gazdálkodásra. A lénye­ge, hogy a termelési felada­tok elvégzésére egy adott bérmennyiség áll rendelke­zésre, közömbös, hogy ezt Kevesebb munkás — nagyobb fizetés A KONZERVGYÁRI KÍSÉRLET mennyi emberrel hajtják végre. Nem számított az át­lagbér változása sem —amit más vállalatoknál mint az egyik legfontosabb szabály­zót vezettek be. A béremelkedés számai önmagukért beszélnek. Amíg 1970-ben egy dolgozó évi ke­resete átlagosan 18 700 forint volt, addig az idén a terve­zett átlag 26 670 forint, vagy­is mintegy 40 százalékos öt év alatt a bérnövekedés. Célfeladatok jutalmazása A gyáron belül úgy álla­pították meg a szabályzást, hogy a konkrét termelési feladatoknak megfelelően az egyes üzemek kapták meg a bért. így akár szalagokra, csoportokra lebontva is tud­ták, hogy körülbelül mennyi létszám kellett annak elvég­zéséhez, ugyanakkor ha meg­takarítást értek el, akkor annak a fele az üzemben maradt, szétoszthatták a dol­gozók között. A megtakarí­A déli iparnegyeden gépkocsival áthaladók szeme végigsimogatja a KPM Közúti Igazgatóság Tünde ut- eai telepén sorakozó narancssárga útépítő és karbantartó gépkocsikat, erő- és munkagépeket. A telephez tartozó 200 rendszámos jármű 26 tí­pust képvisel. A dolgozóknak 2200 ki­lométer hosszú úthálózat karbantar­tásáról kell gondoskodni. Az igazgatóság területén 540-en, a géptelepen pedig 75-en — zömében szerelők — dolgoznak. Feladatuk a gépek karbantartása. A telepiek nyolc szocialista brigádja közül a Zalka Máté ezüstkoszorúsnak Szilágyi Gusztáv gépszerelő a helyettes veze­tője, akit az itt dolgozó szakszerve­zeti tagok főbizalminak, az építők szakszervezetének megyei küldöttér­tekezlete pedig kongresszusi küldött­nek választott meg. A műhelycsarnok hatalmas. A sze- relőplaccok és -aknák fölött javítás alatt álló gépek. Alkatrészeket és a kövezeten szétfolyt olaj foltokat ke­rülgetve jutunk el egy hatalmas „szétdobott” földgyaluhoz. Hárman A küldött portréja szorgoskodnak körülötte. Egyikük a kongresszusi küldött, Szilágyi Gusz­táv. — A sebességváltója hibásodott meg — mutat a földgyalura. Magyar nyelvű műszaki leírás nem készült hozzá, így az orosz eredeti alapján, meg tudásunkat összeszedve javít­juk. Tizennyolc ész — mert annyian vagyunk a brigádban — meg har­minchat kéz ezeken a gépeken min­den javítást el kell, hogy végezzen. Szilágyi Gusztávot a vezetői és a kollégái ma az egyik legjobb szak­embernek tartják. De az elismerésig hosszú volt az útja a Gégényből in­duló fiatalembernek. — A 110-es szakmunkásképzőben végeztem. A kisvárdai gépállomásra kerültem. Kevés szakember, tömény­telen munka jellemezte ezt az idő­szakot. Innen nem a kalandvágy, hanem a gazdasági szükség vitt to­vább. Termelőszövetkezeti gépmű­helybe küldtek. Még több gond, még nagyobb felelősség. Közben megnő­sültem. Családom, lakásom Nyíregy­házához kötött. így kerültem két év­vel ezelőtt a géptelepre. Az első napokban idegenkedve fo­gadták. Mit tudhat ez a tsz-es?! Egy­két mesteri munkafogás, néhány pon­tosan és ésszerűen megoldott feladat után kezdték befogadni. Ma már nemcsak rutinmunkát végeznek, újí­tanak is. Ahogy hallgatja az ember ezt a halk szavú, könyökig olajos fiatal­embert, megfeledkezik az idő múlá­sáról, a munkahely kalapácsok üté­sétől, motorok zúgásától hangos za­járól. — El sem lehet képzelni — mond­ja, hogy milyen jó érzés, amikor az ember kint van a műúton, megy a sárga járművön, és a kocsi vezetők baráti intéssel üdvözölnek bennün­ket. Ilyenkor nemcsak a sárga kocsit érezzÜK magunkénak, hanem a köz­utat is. Kongresszusi felajánlásként is ezért vállaltuk, hogy mind a Il-es szemlés, mind a műszaki vizsgás gé­peket rövidített határidővel és gon­dosan megjavítva küldjük vissza a munkahelyekre. Q Vezetőként a szakszervezeti moz­galomban csak a választások óta te­vékenykedik. Hallatja szavát a szo­ciális épületek zsúfoltságának a meg­szüntetéséért éppen úgy, mint az üdülőjegyek elosztásánál. Példamu­tatással búzdít a politikai és szakmai továbbképzésekre. Terve, hogy jövő­re szakmunkásként egyetemre je­lentkezik. — Munkánk a közúton közlekedők biztonságát szolgálja — mondja. Itt az alkatrészhiány mások tragédiáját okozhatja. A milliókat érő, okos UNIMOG-gépeink például adapterek hiányában garázsban állnak. Az ilyen hiányosságoknak meg kell szünniök, mert ezek rontják a mun­kánk értékét. S. I. tás másik felét pedig köz­ponti alapba tették, amiből jutalmaztak, célfeladatok el­végzését honorálták. — Az újítások például ta­valy kétszeresére nőttek a korábbinak, s ami még soha sem volt, vannak női újítók is, munkásnők a szalagok mellett gondolkodnak azon, hogyan lehet könnyebben, jobban termelni — mondja az osztályvezető. Feltárni a belső tartalékokat A szezonmunkát már ré­gen megszüntették a nyír­egyházi gyárban. Most átla­gosan 2000—2100 munkás dolgozik egész éven át, míg kezdetben előfordult, hogy alig ezres állandó létszám mellett csúcsidőben három­ezer embert is foglalkozta­tott a gyár. Ma már ezt meg sem tudnák tenni, hiszen Nyíregyházán sincs különö­sebb munkaerő-felesleg, az­zal kell számolni, hogy törzs­gárdát alakítsanak ki. A bértömeg-gazdálkodás­nak — a szakemberek sze­xint is — van egy felső ha­tára, hiszen nem lehet el­képzelni, hogy a meglévő létszám mind nagyobb és na­gyobb terheket vállal ma­gára, hogy részesedjen a megtakarított bérből. Arra viszont nagyon jó, hogy fel­tárja a belső tartalékokat, megszüntesse az úgynevezett belső munkanélküliséget. A következő ötéves terv­ben tovább finomítanak a közgazdasági szabályozókon, ekkor megváltozik a kon­zervgyárban is a szabályo­zás. (Jelenleg is van módo­sítás, az idén már az átlag­bér-emelkedés is számít, ha 5 százaléknál nagyobb a bér- növekedés, akkor az adó úgy emelkedik, hogy lecsapolja a többi jövedelmet.) Az orszá­gosan csak kísérletként be­vezetett bértömeg-gazdálko­dás viszont azt bizonyította, hogy az élő munkával való takarékosabb gazdálkodásnak a forrásait mindenütt keres­ni kell, ehhez igazítják a kö­vetkező években is a szabá­lyozókat. L. B.

Next

/
Oldalképek
Tartalom