Kelet-Magyarország, 1975. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-19 / 246. szám

8 KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1975. október 19. Nehéz poszton a húsiparban Fehér köpeny és gumicsizma ISMERETLEN ISMERŐ­SEINK. Nap mint nap talál­kozunk velük. Tudják, hogy mit viszünk haza vacsorára, mikor megyünk bonbonnal vagy egy üveg itallal vendég­ségbe, néha talán még azt is, hogy mi a kedvenc csokolá­dénk... Emberek százai men­nek el mellettük naponta. És nagyon sokan szinte őket ma­gukat is gépnek nézik — a sokbillentyűs pénztárgép ré­szének. — Fél éve sincs, hogy pénz­táros vagyok, május elsején kerültem a gép mögé. Nem volt teljesen ismeretlen szá­momra, hiszen a szakmun­kásképző évei alatt többször gyakoroltunk a pénztárgépen is... Itt voltam tanuló a Kígyó utcai ABC-ben három éven át, ismerem hát az üzletet is. Teli kosarat cipelő asszony lép a pénztárhoz, leteszi a pultra a vásárolt holmit. A vékony» arcú, szőke lány gyakorlott mozdulatokkal munkához lát. Sorra emeli át a különféle cikkeket egy üres kosárba, bal keze eköz­ben sebesen üti a billentyű­ket. Fel-felzúg a gép, fehéren villannak a számjegyek. Kész, üres a kosár. Megnyomja a nagy billentyűt, zakatol a masina, és mutatja a végösz- szeget. A helyéről elősikló fi­ókba kerül a pénz, a többi közé. — AZ ÜZLETBEN TALÁL­HATÓ több száz félé cikk árát bizony jó tudni már rá- pillantásra is. Nagyon lelas-j. sítja a munkát, ha keresgélni kezdem az árat... Persze, így is előfordul, hogy ha válto­zott az ára, akkor meg kell néznem. Aztán, ha leszakadt vagy rosszul olvasható... De legtöbbször a kezem szinte automatikusan üti a számo­kat. Megesett már ugyan az is, hogy tévedtek az ujjaim: 29,10 helyett 229,10-et ütöt­tem be. De észrevettem idő­ben, aztán stornóznom kellett. A műszak végi elszámolás­kor viszont általában nincs j hiba, pontosan egyezik a sza-1 lagon lévő összeg és a fiók- j ban tartott pénz. 20—30—40, ezer Ft. Pedig alaposan rá le­het fizetni, ha teszem azt, rosszul adok vissza, vagy más figyelmetlenséget köve­tek el. A PÉNZTÁR ELHELYE­ZÉSE nem véletlen — az áru­val rakott „gondolák” között végigtekinthet a pénztárosnő. Ha van ideje. Délután, ami­kor hemzsegnek a vásárlók az ABC-ben, sokszor felpil­lantani sem tud az előtte el­haladókra. Most egy kissé enyhült a roham, ölébe ejti a kezét, megropogtatja ujjait, kicsit megmozgatja a vállát. Aztán feláll a szűk kis fülké­ben. így talán könnyebb lesz emelgetni az árut. Vajon hány mázsa jönne ki, ha ösz- szeadná egy napon... — Először én is azt gondol­tam, kényelmes munka a pénztárosé. De rájöttem, hogy bizony komoly testi munkát is kíván, nemcsak szellemit. Nem gondoltam, hogy rögtön pénztárba tesz­nek, hiszen általában csak külön vizsga után lehetséges. De kineveztek, amikor meg­kaptam a szakmunkás-bizo­nyítványt. Igaz, hamarabb, mint vártam... „A szakma ki­váló tanulója” kirnet nyertem márciusban Budapesten... Me­gyei elsőként kerültem föl. Igaz, csak a mi iskolánkon belül versenyeztünk előtte, hiszen nincs több kereskedel­mi szakmunkásképző Sza­bolcsban. Most aztán tovább­tanulok, beiratkoztam levele­zőre a kereskedelmi szakkö­zépbe. Szerződést kötöttem a vállalattal, munkaidő-kedvez­ményt kapok a hétfő délutáni hatórás konzultációk előtt... Persze délelőtt azért dolgo­zom — fáradt is vagyok esté­re... De mindenképpen sze­retnék leérettségizni. A tizennyolc éves, mosoly­gós kék szemű Vatamány Il­dikó ismét közelebb húz égy kosarat. Felnéz, bólint az előtte állóra, fürgén munká­hoz lát. Az idősebb férfi el­lép a keskeny pulttól, elkö­szön Ildikótól. Törzsvásárló. ZŰG A PÉNZTÁRGÉP, csörren az aprópénz, morcos vagy vidám tekintetű vásár­lók vonulnak sorban, a fehér .köpenyes lány feszült arccal dolgbzik. Gondolatban meg­csóválja a fejét: a kisöreg megint pálinkát vett; a csöpp fiú nagy szelet csokoládét szorongat, rögtön összemasza- tolja magát. Végigpillant a kígyózó soron, félresimít egy arcába hulló szőke tincset és megnyomja a billentyűt: „Negyvennyolc-hetven — tes­sék, ezzel ötven...’* (tgy) Az itt dolgozó kö­zel négyszáz asszony nera rossz szándék­kal veszt kezébe a hatalmas disznóölő kést. Az állatforgal­mi és húsipari vál­lalat munkásnőjé- nek mindennapos munkaeszköze a kés. Fehér köpenyben, gumicsizmában vala­mennyien. Minden üzemrész — a ser­tésvágástól a tölte­lékáru készítéséig — más-más munkafo­lyamatot végez. A vállalatnál magas az átlagkereset. Betanított mun­kások, segédmunkások is alig-alig keresnek 2200—2500 forint alatt. A végzett mun­ka viszont lényegesen nehe­zebb. Szinte. kivétel nélkül mindenki végigállja a nyóltí órát. Kétműszakba járnak. A gépesítéssel a nehéz fizi­kai munkát majdnem telje­sen kikapcsolták. Amit azon­ban igen nehéz megszokni itt: az üzemrészekben ter­jengő, kellemesnek egyálta­lán nem nevezhető illatot. A dolgozók azt mondják, meg­szokták. De a friss levegőn észrevenni: nem lehet meg­szokni ezt. Naponta általában 800—900 sertést . vágnak. Percenként ölnek egy disznót. Ha abban NEGYEDSZÁZAD OSZTATLAN ISKOLÁBAN Parányi, egytantermes is­kola a hata'mas nyárfák alatt. Az udvarán gyerekek játszanak, óraközi szünet­ben. Itt tanít immár hu­szonhatodik éve Magocsa Andrásné. 1951-ben végzett kitűnő eredménnyel a nyír­egyházi tanítóképzőben, s azóta egyfolytában össze­vont osztályokat vezet. Én­nek a munkának a/ nehéz­ségeit csak azok ismerhetik igazán, akik látták már, ho­gyan folyik itt Rápolton a tanítás. Ä tanítónak egyszer­re négy felé kell figyelni, négyféle munkát kell vé­geznie egyidőben. — Mikor a tanítóképző utolsó, gyakorlóévében Rá- poltra kerültem, s az 1—4. osztályokat kaptam, bizony nagyon el voltam keseredve. Azzal bíztattam magam, még csak ezt a hetet bírd ki. S kibírtam, már több mint másfél ezer hete élünk, dol­gozunk itt férjemmel. Pon­tosabban mondva férjem né­hány éve már nem itt ta­nít, a rápolti felsősökkel Ököritófülpösre jár át, ott igazgatóhelyettes. Az eltelt huszonöt év alatt számtalan alkalom lett vol­na, hogy nagyobb helyre, iskolába költözzenek. Hív­ták őket Tiszalökre, Vásá- rosnaményba, de maradtak. Eggyé nőttek a faluval. A községben nincs olyan ház, amelyben legalább kétszer- háromszor ne fordultak vol­na meg. A televízió hősko­rában együtt szorongott a fél falu a kuitúrnáz tv-je előtt, ők is ott ültek. Ha va­lakinek ügyes-bajos dolga akadt, ki máshoz fordult volna, mint Magocsa tanító néniékhez? Hiszen a falu­ban egyedül ők az úgyneve­zett értelmiségiek. Itt nincs orvos, tsz-elnok, tanácsel­nök, óvónő, de még pap sem. Tudták, hogy szükség van a falunak rájuk. — Legnagyobb gondunk az óvoda hiánya — folytat­ja a tanító néni. — Az első osztályba kerülő gyerekek többsége még a ceruzát sem tudja helyesen fogni, nem beszélve arról, hogy a Tcö- zösséggel, a fegyelemmel nálunk találkoznak először. De megéri a fáradozás, nincs meghatóbb, mint a gyerekek^ hálája. S nekem még a szülőkkel sincs sem­mi problémám, hiszen szin­te valamennyiüket tanítot­tam. Csoda-e, ha mostani tanítványaimat unokáimnak érzem? Huszonöt év után először nem négy osztályt tanít. Ez év szeptemberében új' taní­tó érkezett a faluba, így Ma­gocsa tanító néni az idén „csak” a 2. és a 4. osztályt kapta. A gyerekekkel te­kintjük meg az osztályter­met. A falakon hímzett té­rítők, korsók, szilkék. a fa­luban gyűjtötte^ közösen. Büszkén mutatják szekré­nyük belsejét is. Diavetítő, magnó, lemezjátszó, logikai készlet áll egymás mellett. — össze sem lehet hason­lítani a mostani helyzetün­ket a 25 évvel ezelőtíivel. Akkor minden szemléltető­tárgyat nekünk kellett elké­szíteni, technikai eszközök­ről meg szinte nem is hal-‘ lőttünk. Tanítványaink kö­zül mégis többen magas végzettségű szakemberek let­tek. Van közöttük gyógysze­rész, villamosmérnök, tanító, orvos. Arról már nem beszél, hogy a két saját fiúk is egyetemre került. A nagyob­bik Leningrádban tanul az Oktatási Minisztérium ösz­töndíjával, filológus lesz. A kisebbik pedig a Budapesti Műszaki Egyetem közleke­désmérnöki karára nyert felvételt. A Magocsa házaspár aszó igazi értelmében vett taní­tók. A férj amellett, hogy tanít, az általános iskola igazgatóhelyettese, tanács­elnök-helyettes, kultúrház- igazgató, a felesége pedig a községi könyvtár vezetője. Munkájukra az 1970-es év tette fel a koronát. A Műve­lődésügyi Minisztériumban „Kiváló tanító” kitüntetést adtak át Magocsa Anürás- nénak. Balogh Géza a pillanatban feldolgoznák, 30 perc alatt nyers csemege­kolbász lenne belőle. A vá­gás ptán előhűtés, a töltelék­áru elkészítése után viszont hőkezelés következik. így kö­rülbelül 4—5 óra alatt dol­goznak fel egy sertést. A művelet a vágással kez­dődik. Ezt férfiak végzik. A következő lépés a perzselés, mosás. Itt már asszonyok is dolgoznak. Ez fárasztó, ne­héz munka. szakmunkás lesz. Nem min­dennapos és nem kifejezetten „nőies” elfoglaltság. — Az általános iskola után -ide jöttem dolgozni. Elvég­zem most a 12 hetes szak­mai tanfolyamot, november végén vizsgázok. Valószínű, hogy továbbtanulok ebben a szakmában. Már most 3300 forintot keresek, megéri be­járni Napkorról. Szerintem jó állás. Továbbmenve a sertés­bontás következik. Egy úgy­nevezett „mozgó fogasra” akasztják a sertést, fejjel le­felé. Négy-öt nő áll egymás mellett és mindannyian a bontás más-rhás műveletét végzik. Az egyik legfonto­sabb munka a minőségi el­lenőré. — Azt vizsgáljuk, hogy a sertés húsa és belső szervei egészségesek-e és megfelel- nek-e az előírásoknak — mondja Angyal Vera. — Mi Pesthez tartozunk, szakmai tanfolyamra járunk. Állator­vosok tartják az előadást és a gyakorlati foglalkozást is. Ez a munka egyben szellemi és fizikai megterhelést is je­lent. Nagy a felelősség, ha véletlenül tévednénk és a be­teg állatot feldolgoznák, ha­lálos mérgezés is lehetne be­lőle. Amikor a sertést már fel­darabolták, több üzemrész­ben folytatják a feldolgozást. Ugyancsak ebben a csarnok­ban történik a még aprólé­kosabb, a részenkénti bontás. Kerekes Klára húsipari A kicsontozott nyers hús nagy része a töltelékáruba kerül. Megdarálják, fűszere­zik. A fűszerezést a férfiak végzik. Ebben az üzemrész­ben kellemes fűszecillat ter­jeng. A hatalmas üstökben sózzák, borsozzák a húst, a szembenlevő asztalon pedig már töltik a virslit, cseme­gekolbászt, disznósajtot. Enyedi Jánosné betanított munkás Kemecséről jár már nyolc éve: — Kicsit későn jöttem dol­gozni, ez az első munkahe­lyem. Először féltem a gé­pektől. Otthon gyakran fájt a fejem, betegeskedtem. Mi­óta dolgozom, nyolc év alatt egy hétig voltam táppénzen. Azóta nem tudom, mi a be­tegség. A sertés bontása után a bőr, a szalonna a másik fel­dolgozóhelyre kerül. A zsír­üzemben találtuk meg Mé­nes Katalin üzemmérnököt. A Szegedi Élelmiszeripari Főiskolán végzett, hús- tej-, baromfiszakon: — A húsiparban 1974 óta dolgozom. Kötetlen a mun­kaidőm, de reggeltől estig benn vagyok. Nagyon kell vigyázni az alkotórészek összeadásánál, mindig nagy tételben számolunk. A kár óriási lehet. Innen már a készárurak­tárba vezet az utunk. Itt lát­szik meg a háromszázötven asszony nem könnyű, de igen fontos munkája. (T. K.) Mit hoz a téli divat? Az őszi holmik még csak nemrég kerültek elő a szekré­nyekből, a divattervezők és kivitelezők már a télre készülnek. A Nyíregyházi Textil- és Felsőruházati Nagykereskedelmi Vállalat raktárai megteltek téli ruházati cikkekei és már szál­lítják is a megrendelő üzleteknek a szép, divatos holmikat. A női divat gyakran változik. Az idei télen a női kabátok továbbra is nagykockás, vagy színes, import kártnlt alap­anyagból készülnek. Tavaly a babavonalú kabát „ment”, idén a karcsúsított midi kabát lesz divatos. Kedvelt színösszeállí­tásnak ígérkezik a barna-fehér és a barna-drapp. A hagyomá­nyos panofix és ocelot bundák mellett a nők kedvelik a kü­lönböző és jóval olcsóbb import műszőrme bundákat. A kosztümöknél sok változás nincs. A legnépszerűbb most is a nylonjersey lesz. A szoknyák közt egyaránt divatos a hollos, gloknis, zsebes és gombos megoldású. Valamennyi bő szabású, térdig, vagy lábközépig ér. Színes, kockás, import kártolt anyagból, vagy nylonjerseyből készülnek. A maxi­szoknya ezután is csak alkalmi viselet lesz. A nők egyik legkedveltebb viselete idén is a nadrág. Szo­lidan bővonaluak, főként pasztell és sötét színűek. A rikító, élénk nadrágok nem divatosak. A kismamaruhák igen gazdag választékban állnak a fia­talasszonyok rendelkezésére. Különböző színösszeállítású, egyszínű és mintás tunikák nadrággal vagy anélkül egyaránt kaphatók. A kötényruhák, ruhák és nadrágok praktikusak, a terhesség után átalakíthatok és így tovább lehet hordani a jóminőségű holmikat. Bakfisok és kamaszok legkedveltebb anyaga a farmer. Öltöny a fiúknak és szoknya-mellényes összeállítás a lányok­nak készül belőle. A legkisebbek divatja a legsokrétübb. A gyermekholmik praktikusak, könnyen tisztítható anyagból vannak. A-kislá­nyoknál sok a hímzés a ruhán, blúzon, még a nadrágon is. Már a kétéves kisfiúknak is lehet farmeröltönyt vásárolni. Űjjak a billentyűn

Next

/
Oldalképek
Tartalom