Kelet-Magyarország, 1975. szeptember (32. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-14 / 216. szám

1975. szeptember 14. KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 7 Az égbolt titkai Jósa András emlékezete Csillagászat Szabolcs­í. Előzmények 1947-ben kerültem Nyíregyházára, s mint matematika—fizika szakos tanár örömmel és érdeklődéssel vettem részt a felszabadulás után a Magyar Csillagászati Egyesület kereté­ben működő helyi csoport kedves hangulatú havonkénti előadásain, rendezvényein. Ezeken az előadásokon szép számmal (40—50 fő) a közép- és általános iskolai fizika és földrajz szakos tanárok jelentek meg. Időközben megalakult a Természet és Társadalomtudományi Ismeretterjesztő Társu­lat, a mai TIT elődje és ennek a megyei szer­vezetében a csillagászati szakosztály. A szak­osztály a megszűnt Csillagászati Egyesület ré­gi tagjaiból és fiatalabb, főleg a természettu­dományok iránt érdeklődő pedagógusokból alakult. Mind szükségesebbé vált, hogy az elő­adók egyrészt szakmai, másrészt ideológiai vo­natkozású csillagászati képzésben vegyenek részt. 2. Előadások A csillagászati előadások megye szerte kellő számban és igen népes hallgatóság előtt folytak, az akkori statisztikai kimutatások sze­rint a megye csillagászati érdeklődése nem volt kisebb, mint más megyékben. Az előadá­sok fő témái: A csillagos égbolt, Nappalok és éjszakák változása, A Hold, A Naprendszer bolygóinak ismertetése, Üstökösök. Ezen több­nyire alapozó előadások és csillagászati alap­fogalmakhoz szoktatták a sokszor babonás hi­edelmekkel telített megyei hallgatóságot. Az előadók legtöbbször a pedagógusok köréből kerültek ki, akik igen sokszor vállalkoztak társadalomtudományi, természettudományi, vagy más tárgyú előadások megtartására. 3. Szemléltetés Szemléltetés nélkül a legjobb csillagászati előadás is sokat veszít értékéből. A Holdról, bolygókról, stb. lehet igen szép képeket be­mutatni, de felejthetetlen élményt ezek táv- csövön keresztüli meglátása nyújt, amikor sa­ját szemével győződik meg a mondottakról a hallgató. Csodálatos, maradandó emlék a táv- csövön keresztül először megpillantott hold­kráterek, a Jupiter bolygó holdjai, a Szatur­nusz gyűrűje, a Mars hósapkái, a Tejút meg­számlálhatatlan tündöklő csillagrengeteg, stb. A távcsőgondot megoldotta a budapesti Uránia. 1954-ben egy Calderoni gyártmányú 8 cm átmérő objektívű Kepler-féle refraktort adott a megyei csillagászati szakosztálynak. Ezzel a távcsővel jártuk az iskolákat, üzeme­ket, vidéket előadásaink során. Ebben az időben indult meg országosan a vidéki csillagászati mozgalom, alakultak meg egy-egy nagyobb üzemre támaszkodva a vidé­ki Urániák, rohamosan nőttek ezek távcsöves felszereltségben. Igen nagy szó volt, hogy 1958- ban ezt a mozgalmat a budapesti Uránia több 16 cm átmérőjű Newton szerelésű tükrös táv­csővel segítette néhány megye számára. Ezek egyike került Nyíregyházára. E távcsövön ke­resztül először az akkori Kossuth Lajos Gim­názium emeleti ablakából gyönyörködtünk a tanuló ifjúsággal a csillagos ég rejtelmeiben. Közben kerestük a végleges felállítás lehető­ségét. Legalkalmasabbnak mutatkozott az ak­kor épülő szakközépiskolai tanműhely teteje. Az építészeti tervekben még szerepelt is, s „tudj’ isten” mi okból mégis lemaradt. ' Az új Zrínyi Gimnázium helyet adott a felállítandó távcsőnek az iskola udvarán. Fel­használom az alkalmat, s ezen a helyen is ki­fejezem köszönetemet érte. Azóta, a távcsöves bemutatók nagy részét itt tartottuk, sőt az is­kola csillagászati tananyagának összefoglalóját is. 4. Szakköri munka A 15 cm-es távcső jelenléte nagyobb len­dületet adott a szakköri munkának is. Az ala­pító tagok között a középiskolás ifjúságon kí­vül az ipari tanulók is kivették részüket, s nem egy azóta is szerelmese a csillagászatnak, vagy éppen fizika tanár lett. Kezdetben a szakkör­nek a megyei művelődési központ adott helyi­séget az elméleti és távcsőépítési foglalkozások megtartására. De a Kossuth Lajos Szakközép- iskola fizika előadóterme alkalmasabbnak bi­Szatmárban zonyult. A távcső Zrínyi gimnáziumi elhelyezé­se és a tantermi foglalkozásoknak a Kossuth szakközépisolában való megtartásából adódó kettősség ma is hátráltatja a komolyabb csil­lagászati, főleg megfigyelői munkát, pedig a szakköri tagok lelkesedésében nincs hiány. Idő­közben az előadások is igényesebbek lettek. A hallgatóság is rpind többet olvas a csillagászat­ról a napilapokból, szaklapokból és szakköny­vekből. De nem lebecsülendők a televízió és a rádió útján szerzett ilyen tárgyú ismeretek sem. 5. Amatőr mozgalom Nem véletlen tehát, hogy az országosan szépen bontakozó amatőr csillagászati mozga­lom — bár lassabban mint más megyékben — nálunk körülbelül 200 taggal kezdi mind erő­teljesebben bontogatni szárnyait. Az országos mozgalomnak ma több mint 11 000 tagja van. (A 7000. tagként László Ferenc nyírteleki lakos a budapesti Urániától egy 12 cm átmérőjű hordozható tükrös távcsövet kapott ajándék­ba.) Az 1970-es nagy árvíz idején Panyolán és környékén végzett helyreállítási munkát a Fűzfői Papírgyár kollektívája. Az ottani csil­lagászati szakkör vezetője, Lendvai László mérnök emlékül a nábrádi általános iskolának egy 15 cm átmérőjű tükrös távcsövet készített, melyet az adományozó jelenlétében 1971. ta­vaszán ünnepélyes keretek között adtunk át az iskolának. Szintén több évi huzavona után az idén 1975. februárjában adtuk át rendeltetésé­nek dr, Göőz Lajos adjunktus fáradozása ré­vén a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola nagy távcsövét (30 cm átmérőjű tükrös). Igen szép munkát végez a Varga Balázs által vezetett borbányai művelődési ház szakköre. Az ÉP­SZER Vállalat segítségével most van átadás előtt a 20 cm átmérőjű tükrös távcsövük. Ma­gánkézben is mind több a 10 cm átmérőnél nagyobb távcső. Ezek összefogott munkája igen szép tudományos eredménnyel kecsegtet­ne, mert megoldandó tudományos csillagászati probléma igen sok van még ilyen kis műszerek részére is, mint pl. napfolttevékenység, változó csillagok, üstökösök megfigyelése, stb. Végezetül álljon itt egy hozzávetőleges statisztika arról, hogy a megye területén hány ember néz évenként távcsőbe: a csillagászati heteken 400 fő, csillagászati előadások után 500 fő, egyéni távcsövekbe legjobb esetben 600, összesen 1500 fő. összevetve ezt a megye kb. 600 000 lélek- számával 2,5 ezrelék adódik, azaz csak 5-re te­hető azok száma 2000 fő után, akik távcsövön keresztül is kíváncsiak a körülöttünk zajló vi­lágra. Tekintve, hogy e számadatok inkább fel­felé kerekítettek, azt mutatják, hogy még sok tennivaló van ezen a téren is. M. Takács Ferenc Berecz András: Nyár Jósa András gyakran elmondogatta "és megírta: „nem. a mának dolgozunk', májd él­jön az idő, amikor megértik”. Úgy tűnik, az óhajtott idő elérkezett, hi­szen az utóbbi két évtizedben megyénkben, il­letve Nyíregyházán a reális értékmérésnek megfelelő Jósa-kultusz kialakulásának tanúi lehettünk. Ennek egyik fontos eleme, hogy évről évre megemlékezünk halálának évfordu­lójáról. Már széles körben is eléggé ismert Jó­sa orvosi, újságírói és régészeti működése, s a Jósa Andrásra vonatkozó írásök is egyre több kötetre rúgnak. Ezen mostani kis megemléke­zést használjuk fel arra, hogy áttekintsük az általa alapított egyesületeket, illetve azon lé­tesítményeket, amelyeknek ő a névadója. Még felsorolni sem egyszerű a Jósa And­rás alapította társaságokat, illetve egyesülete­ket. Időrendben ezek így következtek: 1. A bécsi Első Magyar Társaskör (rövidí­tése: E. M. T.), amelyet a Bécsben tanuló ma­gyar egyetemi hallgatók összefogására alapított kb. 1860-ban. Hetilapja az „Izé” volt, utolsó el­nöke pedig dr. Loessl János debreceni sebész­professzor apja. 2. Bécsi Első Csolnakázó Egylet, amelyet kb. 1862-ben hozott létre nemcsak az egyete­mistáké volt. 3. A Nagykállói Kórházegyletet 1864-ben azaz doktorrá avatása, illetve Nagykállóban történt letelepedése évében alapította, s ezzel megvetette a megyei kórház kifejlődésének le­hetőségét. 4. 1868. dec. 1-én jött létre a Szabolcs me­gyei Régészeti Társulat, amelynek kezdettől fogva Jósa'András volt a „mindenese”. 5. Színpártoló Műkedvelő Egyesület, 1864, Nagykálló. Már Nyíregyházára költözése után, 1888-ban volt búcsúelőadása, s ekkor Jósa András a „Cigány” c. színdarabban lépett fel nagy sikerrel Márton gazda szerepében. 6. Nyíregyházán is létrehozta a Színpártoló Műkedvelő Egyesületet kb. 1860-ban. 7. Ugyancsak Jósa alapította 1887-ben az egykor nagyhírű Nyíregyházi Torna- és Vívó Egyesületet (NYTVE), minthogy felfogása sze­rint: „a tornázás nemzeti érdek is, az erőnek az alapja!”. 8. Végül a nyíregyházi Orvosok és Gyógy­szerészek Körének örökös elnöke volt. Egy ember nagyságát, kortársaira és az utqjcorra gyakorolt hatását az is jelzi, hogy emléke fennmarad különféle objektumok elne­vezésében. Jósa Andrásról életében és halála után is sok mindent neveztek el. Megkísérel­jük ezeket is felsorolni: 1. Jósa útja: Ajak község melletti Pascuum láphoz vezető út, s egy jelentős régészeti ása­tás emlékét őrzi. A házigazda Czóbel Imre 1870-ben nevezte el így ezt az utat és egy dűlőt pedig Römer dűlőnek. A nép azonban ezen új helyneveket nem vette át. 2. A chinin tablettát viszont megyénk ha­tárain túl is csak Jósa-pilulának nevezték, olyan eredményesen gyógykezelte Jósa az ak­kor még gyakori váltólázat (Francsics Vince: A Jósa-pilula c. cikke Az 50 éves Nyírvidék Albumá-ban.) 3. Régen nem nagyon volt olyan nyíregy­házi ember, aki ne ismerte volna a Jósa-kutat. Szemben volt ez Jósa nyaralójával, a saját tervezésű és fából készült ún. Vityilló-val, amely a mai Sóstói u. 30. és Garibaldi utca 2. szám alatti saroktelken állott (kb. 1910-ig, ami­kor Osgyáni József gyógyszerész megvásárolta és helyére a ma is látható villát építette). E kút tulajdonképpen a nyaralóhoz tartozott, azonban közkút és a város nevezetessége lett belőle. Pompás vizét nemcsak helyben itták, hanem gyógyszertárak és vendéglők részére lajttal szállították. A kerekes kutat kis kerek A Jósa-kút erdő övezte, amely a Jósa-kutat fontos találka­hellyé is avatta. Szerencsére kb. 1930-ban Kiss Lajos akkori múzeumigazgató kérésére a Jósa- kutat Boross Géza festőművész megörökítette, s az olajfestmény a Jósa Múzeumban megma­radt. Nem így maga a kút és szép környéke, mert a felépült tanárképző főiskola környeze­tének „rendezésekor”, pár évvel ezelőtt oktala­nul felszámolták, s így ismét kedves régi szín­foltját vesztette el a város, sőt a Jósaváros is! 4. Inkább csak barátai nevezték Jósa köz­nek a Malom utcát, ahol Jósa 1905—1918 kö­zött lakott (Malom u. 3. szám alatt, amelyet 1969-ben emléktáblával jelöltünk meg.) 5. A megyei múzeum 1918-ban vette fel alapítójának nevét, minthogy ......a nyíregy­házi múzeum gazdag gyűjteményes anyaga, melynek úgyszólván minden jelentősebb da­rabja — sokszor egyetlen orvosi honoráriuma — az ő ajándéka!” — írta Mihalik József, a múzeumok országos felügyelője. 6. A Jósa utca (1934) elnevezést Jósa And­rás születésének centenáriuma alkalmából ren­dezett nagy ünnepség kapcsán rendelték el Nyíregyháza város vezetői. 7. Az orvos-egészségügyi dolgozók kezde­ményezésére megyei kórházunk 1969. dec. 5-én vette fel a kórházat is alapító Jósa András ne­vét. 8. A legnagyobb és legméltóbb megtisztel­tetés azonban Jósa András emlékét csak 1972- ben érte, amikor a Nyíregyházi Városi Tanács rohamosan fejlődő településünk legmodernebb és legszebb városnegyedének a Jósaváros nevet adta a pályázati javaslatok körültekintő mér­legelése alapján. Hamar feledésbe is ment az eddigi, semmit mondó és lélek nélküli „XVII. számú lakókörzet” kifejezés, s az emberek ön­tudatosan mondják magukat Jósaváros lakói­nak. Egyben ez jó példája a helytörténeti is­meretek és a városfejlesztés érdekei szerencsés egyeztetésének. Méltán írhatta 1972. ápr. 16-án a Kelet-Magyarország a Jósaváros c. glosszá- ban: „Aki szabolcsi, nyíregyházi a név hallatán mindjárt arra gondol: új alkotásainkkal úgy fejlesztjük a várost, hogy haladó hagyomá­nyainkat is megbecsüljük!” Dr. Fazekas Árpád A Szovj etunió szeptemberi számáról Uj rovat indul Világnézetünk alapjai címmel segítségül a középiskolák tanulói szá­mára, az azonos nevű tantárgy tanulásához. A sorozat cikkeit M. Mityin akadémikus szer­keszti. A cikkeket neves szovjet professzorok írják és állítják össze. A középiskolák tanulói mellett haszonnal tanulmányozhatják e cik­keket mindazok, akik e témában kívánják el­mélyíteni ismereteiket. A folyóirat közli a KISZ Központi Bi­zottsága, az MSZBT, az Oktatási Minisztéri­um, a Szovjetunió szerkesztősége és a Lapki­adó Vállalat által közzétett versenyfelhívást a „Ki tud többet a Szovjetunióból a Szovjet­unióról” című középiskolai vetélkedőre. A fo­lyóirat segítséget nyújt azoknak, akik az is­kolarádió orosz nyelvű adását hallgatva kí­vánják fejleszteni nyelvtudásukat: a szep­temberi számtól kezdve folyamatosan közli az adott hónapban az iskolarádióban elhangzó klasszikus irodalmi szövegrészieteket. Figyelemreméltó interjú ad képet a Mol- davai mezőgazdaságról, a kolhozok közti együttműködés új formáiról, nevezetesen ar­ról, hogy milyen az ideális kolhöznagyság. Részletes beszámolót olvashatunk egy érde­kes tudományos felfedezésről, a hidrogéngáz fémmé alakításáról. Ez az eljárás forradalma­síthatja az energetikát és a villamosgépgyár­tást. Az orvosi rovat ismerteti, milyen mód­szereket dolgoztak ki a Szovjetunióban a kan­csalság gyógyítására. A továbbiakban fotóri­port mutatja be a moszkvai teherautósofőrök életét. A mellékletben sport, folytatásos regény, divatrovat, keresztrejtvények elégítik ki so­kak érdeklődését a Szovjetunió című folyóirat szeptemberi száriffifránt. ■f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom