Kelet-Magyarország, 1975. szeptember (32. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-14 / 216. szám
6 KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1975. szeptember 14. JEGYZET Én és enyém Jarli Bajramov Bajramov, bár a szomszédból, a Szovjetunióból jött, de olyan messziről, Türkméniá- ból, hogy már szinte egzotikusnak számít. Egzotikusnak hat, de ugyanakkor rokon is bizonyos mértékben. A magyar nyelv török eredetű szavai meg vannak a türkménfoen is. 1942-ben született Ashabádban, a fővárosban. Ott is járt képzőművészeti gimnáziumba. Moszkvában a Filmművészeti Főiskolán festészet szakon végzett 1968-ban Pimenov keze alatt. Hazatérve a Türkmén Képzőművészeti Alaptól kapott különböző feladatokat, repülőtérre, vendéglőkbe murális megbízásokat és plakátok, könyvillusztáriók, olajfestmények készítésére. 1970-ben lett a Szovjetunió Képzőművészeti Szövetségének a tagja. Az összövetségi kiállításokon 1966-tól fogva, már főiskolás kora óta részt vesz, 1972-től kezdve pedig művei eljutottak külföldre is. Ugyanekkor egy könyvillusztrációja ezüstérmet is nyert. Legtöbbet olajban fest. Nagy horizontba helyezett alakjai kissé Chagallra emlékeztetnek, de nem szürrealista, sőt ő maga sem vállalja a hasonlóságot. Témája általában az ember, és ami rá jellemző, csaknem minden képe valami komoly, gondolati, filozofikus tartalomnak a hordozója. így a Kakasviadal című képén felborzolt tollú kakasok mögött két embert látunk állni, mintha azt mondanák: „Mire jó mindez?!”. Ábrázolási módja tudatos redukció, kevéssel a jellemzőt kifejezni, ami olykor naivnak hat, viszont azt a bevallott szándékát, hogy műve frissen hasson, feltétlen eléri. A népélet, jurták, lapos tetejű házak, népi ruházat fel-feltűnnek képein. Hogy ez mennyiben realitás, mennyiben program, azt nekünk itt nehéz lenne eldönteni. Sztanyiszlav Koszenkov A grafikus Sztanyiszlav Koszenkov közelebbről, Orjolból jött. Különös, hogy az idei művészek közül milyen sokan kerülő úton jutottak a festészethez. 1941-ben született a bel- gorodi járás egy kis falujában, Rozsgyeszven- kában. Kurszkban járt képzőművészeti gimnáziumba, majd Harkovban, az Ipari Forma- tervező Intézetben végzett két évet, amikor a grafika felé fordult. Ebből is szerzett diplomát 1967-ben. Utána Belgorodban a Képző- művészeti Alapnak dolgozott: falfestmények, könyvillusztrációk. Két év múlva Orjolba költözött, s ugyanazon a főiskolán tanított, ahol maga is tanult. Közben 1970-ben a Szovjetunió Képzőművészeti Szövetségének tagja lett, s nagy sikere volt Lipcsében az I. B. A. 71. kiállításon, melyen Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regényéhez készült sorozata aranyérmet nyert. Egyébként 1966-tól állít ki. Első önálló grafikai kiállítása Belgorodban 1969-ben, Orjolhan 1971-ben volt. Végignézve lapjait, s reprodukcióit a száraz adatok színnel, s élettel telnek meg. A lehetőségek kihasználásának rendkívüli gazdagsága van bennük. A szecessziós White- man-illusztrációk, ragyogó akvarellek, Lesz- kov gunyorosan torz asszonyai, Dosztojevszkij világának zordsága, saját gyermekkorának nosztalgiája mind olyan, annyira alkalmazkodnak a tartalomhoz, hogy azt vélné az ember, más-más kéztől származnak. Érthető annyiban, hogy saját bevallása szerint azt szereti, amit Csinál, s szívesen csinálja. Sóstón festeni akar olajjal, akvarellel. Nem gyakorlásképp, hanem folytatni, amit a főiskola után abbahagyott. Szatmári Ágnes Bizonyára sokan látták szeptember 3-án a tv műsorában a Sóstói Művésztelepről készült filmhíradót. Egy romániai festőnő festett a kamera előtt egy erdőrészletet, ahogy a napfény szép komplementer színekben a telep fáinak, s bokrainak lombján elömlik. A szép lazán kezelt, olykor futtatott akvarellt Szatmári Ágnes készítette, aki Szatmárnémetiből jött, a Román Népköztársaságból. Szatmárnémetiben született — Szathmáry Gyöngyinek, a Zrínyi Ilona szobrászának unokatestvére, — ott is érettségizett, majd Kolozsváron az „Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán” 1956-ban szerzett oklevelet. Egy évig ösztöndíjas volt, majd állást vállalt az akkori Szatmári Magyar Színháznál, a mai Északi Színház elődjénél. A sors olykor érdekesen közbeszól a nemzedékek életébe, ahol az apja és nagyapja díszletmester volt, az a színház alkalmazta az unokát is. Kosztüm- és díszlettervező lett. Rómeó és Júlia, illetve Heltai: Tündérlaki lányok voltak első munkái, s azóta is itt dolgozik. Természetes, hogy az első időkben keveset tudott festészettel foglalkozni. Nagybányán, majd Szatmárnémetiben csaknem minden évben kiállít, önálló tárlata először Nagybányán volt 1966-ban, Szatmárnémetiben pedig 1967 óta kétévenként folyamatosan van kiállítása. A Román Képzőművészeti Szövetség tagja. S a tervei itt Sóstón? Még nem alakult ki. Először szét kell néznie. Jordanka Radeva A kis törékeny Jordanka Radeva is délről jött. Plovdivban született, de gyermekkorában Szófiába került, hol iskoláit is végezte. A Képzőművészeti Főiskolán Evtim Tomovnál szerzett a grafikai osztályon diplomát 1968- ban. öt évig a Divatközpontban volt divatraj- zcló. Nem volt unalmas a munkája, csak rengeteget kellett utaznia. Azután szabad művész lett. Három éve állított ki először a Fiatalok Műtermében, s két Nemzeti Kiállításon vett részt. 1975-ben a „Fiatalság” című, négy lapból álló rézmetszet sorozatáért (ez most Prágában van a bolgár kiállítással) egy első díjat kapott. A Bolgár Képzőművészek Alapjának tagja, szövetségi tagsága most van folyamatban. Tulajdonképpen csak rézmetszettel foglalkozik, s tematikailag a mai élet, főleg a fiatalok élete érdekli, mégis itt már több Tisza- parti pasztel látható nála. Ennek az az oka, hogy ez is nagyon tanulságos. Portréi, kompozíciói a dohánytörésről, arról árulkodnak, hogy ő is, mint Szatmári Ágnes, Váciékkal együtt járják a megyét. Vázlatai kitűnnek egy bizonyos dekorativi- tásra való törekvéssel, a kifejező mozgások finom ritmusával, zeneiségével. Koroknay Gyula Tiszteletre méltó az, ha valaki anyagi javaival — melyeket tisztességesen szerzett — ésszerűen gazdálkodik, és gyarapítja a kényelmét, nyugalmát, szórakozását szolgáló tulajdonát. Vannak azonban jelenségek, meghök- kentőek, melyek azt sejtetik, hogy sokak számára a tulajdon fogalma és annak léte torz képzetet is szül. Néhányak ezek közül, jóllehet kis dolognak tűnnek. Nézem a családi házat, amelyet nagy vaskapu zár el a világtól, de mely vaskapu előtt még egy kerítés és kapu is készült. Mint egy felvonóhíd, olyan az egész. A bezárkózottság, a bizalmatlanság, a túlzás egyik fajtája. Nem messze ettől a helytől van egy kis kert. Benne néhány tő virág, petrezselyem és így tovább. Jó ha 50 négyzetméternyi az egész. A város közepén. És a magas drótkerítés fölött kettős szögesdrót. Mintha tudj’ isten mi lenne benn, s mintha rablók járnának mellette naponta. Vagy más: áll az autó a gyepen, s a kérdésre a tulaj csak ennyit: százeres kocsi, itt árnyék van. Adózom, futja belőle fűmagra is. Bérházak között sátrat vernek a parkba. A felelet rövid: enyém a sátor, ott verem fel, ahol akarom. Az enyém. Rendben is van, nem vitatja senki a tulajdonjogot. A kérdés csupán annyi, hogy vajon valaminek a birtoklása minden hatást kiválthat? Mert a dupla kerítés látványa azt is jelzi: a tulajdonos másutt is és máskor is nyilván gondosan körülhatárolja magát, magatartásának jelzője ez az „önvédelem”. Vagy önkizárás? A szögesdrót a bizalmatlanság és birtoklási vágy durva kifejezője. Az adózás • kötelességének joggá formálása szintén szemléletet takar, nevezetesen azt: a pénzemért mindent lehet. Az esetek többségében semmi olyan nem történik, ami a tételes törvényt sérti. De vajon ezek a nyíregyházi kerítések, a másutt is kihúzott drótok nem azt mondatják ösztönösen, hogy sértenek mást? Az emberek jó érzését, a társadalomhoz való viszony normáit, a máskor talán jól leplezett, de az emberekben ott élő kíméletlen önzést. És sajnos a jelenségek nem csökkennek. A kíméletlen rádióbömbölte- tő vagy dallamdudáló kivagyisága, a strandon a más fejére ugró, a telkéről piacozó vezető, a bajban lévőtől telefonját megtagadó, mind az én és enyém bűvöletében él. Ha ezeket a kicsiségeket!?) összerakjuk, akkor figyelmeztető következtetésre juthatunk. Arra, hogy az együttélés, a meglévő jó használata körül nincs minden rendben. Az anyagi lehetőségekkel nem érkezett meg egy időben az etika, aminek pótlása sürgető feladat. Közérdek. Mert a bezárkózók, a mindent csinálni merők, a bizalmatlanok, a csak jogot ismerők, az önzők nemcsak otthon, nemcsak környezetükben olyanok, amilyenek. És ez már nem az egyén ügye. Mindez nagyon idegen társadalmunk emberi magatartásról és együttélésről vallott elveitől. Mi az önmagát megvalósító, tartalmas, kiteljesedő embert tartjuk célnak, aki egyedül képes arra, hogy a közösség érdekét szolgáló, annak szabályát élő személyiség legyen. Társadalmunknak ezt nemcsak kérni van joga, de kényszeríthet is rá. A jóérzésű többség nevében. Bürget Lajos A Gondolat Könyvkiadó újdonságai között szerepel „A jel tudománya” című antológia, amelynek anyagát Horányi özséb és Szépe György válogatta, s ugyancsak ők látták el a kötetet bevezető tanulmánnyal. A nem szakemberek számára is haszonnal forgatható az „Általános kémia”, Nyilasi János tollából. Az UNESCO felkérésére és annak gondozásában látott napvilágot R. F. Dasman rendkívül érdekes könyve, az „Óvjuk meg bolygónkat!”. A kötet a környezetvédelem legaktuálisabb problémáit taglalja, világosan, mindenki számára közérthetően. Az Európa Könyvkiadó A szovjet irodalom könyvtára sorozatban jelentette meg szovjet- orosz írók 1920—1940 között született elbeszéléseinek válogatását. „A forró fejű Andron” című antológiát Elbert János szerkesztette. A Modern Könyvtárban jelent meg az a versantológia, amely „Jelzések” címmel mai osztrák költőkkel ismerteti meg a versbarátokat. Az értékes kis kötet anyagát Hajnal Gábor válogatta, s ő írta az utószót, valamint a jegyzeteket is. A krimi élő klasszikusától, Agatha Christie-től is megjelent egy új bűnügyi regény, a „Gyilkosság Mezopotámiában”. Sok érdekes és hasznos könyvet jelentetett meg az elmúlt hetekben a Műszaki Könyvkiadó. A legfontosabbak közül hívjuk fel a figyelmet a „Karbantartási Kézikönyvre”; Eduard Karg nemzetközi hírű munkájára, a Számjegyek vezérléstechnikai ÁBC-re; Nógrádi Mihály művére, a „Bevezetés a sztereokémiába” című könyvre. Az „Egyenáramú hálózatok analízise” Herendi Miklós és Tar- nay Kálmán közös műve. A háziasszonyok is haszonnal forgathatják Gaál Ferenc kis kézikönyvét; a „Hűtés a háztartásban” sok hasznos tanácsot ad a különböző típusú hűtőgépek karbantartásához, gazdaságos üzemeltetéséhez is. Uj, javított kiadásban jelent meg Walter Bartsch munkája, a „Szerszámgépek, gépek, munkamódszerek”, továbbá az Ipari Szakkönyvtár egyik keresett kötete, a „Fémek gyalulása, vésése és üregelése”. A modern algebrai módszerek felhasználása a műszaki kémiában Blickle Tibor és Seitz Károly közös munkája. Megjelent Mihályfi Pál könyve, a „Gépipari gyárfejlesztés”, A. G. Szoboljevsz- kij munkája, a „Rádió vevőkészülékek tervezése”, Cornides István tollából a „Gyakorlati tömegspektroszkópia” és Knajcsovics Mártontól az „Elektronikus adatfeldolgozási rendszerek. Adatkezelés, programcsomagok, rendszertervezés”. A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata gondozásában látott napvilágot a Mai magyar művészet sorozatban három monográfia: Nagy Ildikó, Kiss Nagy András művészetével, Vada József, Z. Gát» György életművével ismertet meg, míg Katona ínye Németh Jánost és munkáit mutatja be. A Zrínyi Katonai Kiadó két újdonsága: ,A rakétakozmikus védelem eszközei” I. I. Anurejev tollából é* a „Tüzes nyilak az égbolton”, szerzői Király Ernő és Klenovszky László. (Utóbbi a Haditechnika fiataloknak sorozatban került a könyvesboltokba.) A közelmúltban több érdekes könyvet jelentetett meg a magyar—román közös kiadás keretében — az erdélyi Kriterion Kiadó. Földes Mária: „A séta” című műve érdekes visz- szaemlékezéseket tartalmaz. Ebbe a műfajba tartozik Nagy István önéletrajzi írásainak IV. kötete, a „Szemben az árral”, ez a híres erdélyi munkásíró 1935 és 1944 közötti életének fordulatokban rendkívül gazdag szakaszáról ad hiteles vallomást. A „Gólya szállt a csűrre” Szabó Gyula novelláit, emlékezéseit, vallomásait tartalmazza. A „Közelképek” című kiadványban azok az interjúk kaptak helyet, amelyeket 'Marosi Ildikó húsz romániai magyar íróval készített. Kós Károly, Szentimrei Judit és Nagy Jenő közös munkája a „Szilágysági magyar népművészet”. Huszár Sándor novelláiból ad válogatást az „Esős délutánok a Tarka Ökörben”. Szilágyi Domokos új verseit tartalmazza a „Felezőidő”. SIMÁI MIHÁLY: KÉT VERS SZERELEM A VÁRANDÓS Szerelem gyönyörű síkság hegyoldal fenyvesek anyja forrásban remegő fürtje kihúnyó sugarak hamva szerelem lehunyt hazugság ölelés két-testű egység a századon fakasztott hajnal a szádról szakasztott esték sápadtan csillagosodik s emelkedik mennyi kékkel duzzad dombozza titkait vetekszik már a mindenséggel halandó a hegy a horizont de végtelent rúg a Harmadik érzi az asszony s mosolyog sápadtan csillagosodik Sztanyiszlav Koszenkov: Whiteman-illusztráció
