Kelet-Magyarország, 1975. szeptember (32. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-13 / 215. szám

1975. szeptember 13. KELET-MAGYARORSZÁG — M .-I 3 Műszaki értelmiségünk a megyéért — Beszélgetés Csathó Jánossal, a HTESZ elnökével ~ Az idén tizenegyedik alkalommal rendezik meg megyénkben a műszaki hónapot. A meg­nyitója szeptember 15-én Nyíregyházán lesz. Megyénk társadalmi életének e rangos esemé­nye alkalmából beszélgettünk Csathó Jánossal, a rendező Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ) megyei elnö­kével. — Általános vélemény, hogy az iskolában szerzett szakmai ismeretek a tech­nika gyors fejlődése miatt hamar (egyes becslések sze­rint ötévenként) elavulnak, felfrissítésükre folyamato­san szükség van. Milyen ' segítséget nyújt ehhez a MTESZ megyénk mintegy ötezer mérnökének, közgaz­dászának, technikusának? — Pontc* adatokat a MTESZ 3600 tagjáról tudok mondani, bár rendezvényein­ket nemcsak az egyesületek tagjai, hanem gyakran más érdeklődők is látogatják. Az elmúlt esztendőben 245 ren­dezvényünknek több, mint 23 ezer résztvevője volt. Ez azonban csak az adat, ennél lényegesen fontosabb a tar­talom. Arra törekszünk, hogy rendezvényeink minden eset­ben igényes színvonalúak le­gyenek, emellett szorosan kapcsolódjanak a gyakorlati élet követelményeihez, a me­gye legégetőbb problémáihoz, hogy a rendezvények a gya­korlatban használható ered­ményekhez vezessenek. Cé­lunk, hogy egyesületeink él­jenek a MTESZ adta együtt­működési lehetőségekkel, és amikor lehet, indokolt, té­máikat komplexen, több ol­dalról vizsgálják. Igyekszünk rendezvényeinket a politikai és gazdaságpolitikai élet fej­leményeihez igazítani, idő­szerűek lenni. Meggyőződé­sünk, hogy a megye jelenle­gi gyors gazdasági fejlődésé­nek szakaszában, az iparoso­dás meggyorsulása miatt nem nélkülözhetők azok a javas­latok és az a tevékenység, amelyet műszaki, gazdasági értelmiség munkahelyén kí­vül, a munkaidő után társa­dalmi munkában adni tud. — Melyek voltak az utób­bi évek ilyen, a megye fej­lesztése érdekében végzett munkáik? — Egyesületeink számos javaslatot dolgoztak ki a me­gye műszaki fejlesztéséhez, így például az agrártudomá­nyi egyesület megyei cso­portja (más tudományos egyesületek segítségére is támaszkodva) tanulmányokat készített a szarvasmarha-te­nyésztés, burgonya-, alma-, dohány-, zöldségtermesztés témakörében. Készt vettünk a megye távlati iparfejleszté­si koncepciójának előkészíté­si munkáiban. Több tudomá­nyos egyesület együttes ja­vaslatot adott a megye terü­letfejlesztési tervének bírá­latához. A MTESZ az évente megrendezésre kerülő mű­szaki hónapok értékelése So­rán számos további javasla­tot juttatott el a megye ille­tékes vezető fórumaihoz. így javaslat hangzott el megyei termékbemutató kiállítás lé­tesítésére (amely továbbfej­lesztett formában éppen most valósul meg); a megye korszerű energia-gazdálko­dására, közlekedéshálóza­tának fejlesztésére, a számí­tástechnika szélesebb körű ipari és gazdasági felhaszná­lására. Javaslatokat adunk új ipari technológiák beveze­tésére, új városaink várospo­litikai gyakorlatának kialakí­tására. — A megye lakossága a MTESZ munkáját elsősor­ban a nagyrendezvények­ben látja, mint például a műszaki hónap. Hogyan zajlik év közben az egyesü­letek tevékenysége? — A MTESZ megyei szer­vezete 1962-ben alakult, tag­létszámunk azóta folyamato­san erftelkedik. 1965-től van­nak önálló helyiségeink: elő­ször az Irodaházban. 1971-től pedig a Víz utcai Technika Házában teremtettünk olyan lehetőségeket, ahol a 18 tu­dományos egyesület munká­ja megfelelően szervezhető. A Technika Házát most bő­víteni szeretnénk, elsősorban nagy befogadóképességű elő­adóteremmel. Intéző bizott­ságunk működik Mátészal­kán és Nyírbátorban. Az elő­adások, szakmai megbeszélé­sek, tapasztalatcserék révén a MTESZ továbbképzési te­vékenysége jelentős megyei hiányokat pótol. A MTESZ által szervezett rendezvé­nyek számát és látogatottsá­gát tekintve azt állíthatjuk, hogy egyesületi tagságunk él az adott lehetőségekkel: évente négy-öt szakmai ren­dezvényen vesz részt, ame­lyek (ha jól kiválasztott ma­gas színvonalú előadások, vi­ták) lényegében megfelelnek egy mérnöktovábbképző in­tézeti tanfolyamnak is. Ez a munka egyik oldala. Gyak­ran érkeznek azonban kéré­sek a megyei, városi párt-, állami, társadalmi szervek­től egy-egy konkrét elemzés­hez kapcsolódóan. Ez szintén fontos és érdekes műszaki­tudományos munkát igényel. Nemrégiben például MTESZ- szintű munkabizottság készí­tett javaslatot Nyíregyháza távhőellátásának több évre szóló fejlesztésére, s nem ki­sebb tétek voltak, mint az, hogy 50, 70 vagy 90 millió forintért épülhet meg a lé­nyegében műszakilag azonos értékű újabb távhővezeték- hálózat. Számos konkrét megbízatást teljesítünk pél­dául a különböző együttmű­ködési tervek alapján, ame­lyek közül a legújabb a Nyíregyházi Városi Tanács Végrehajtó Bizottságával kö­tött megállapodás, amelyet nemrégiben írtunk alá, s lé­nyegében egy ötéves együtt­működés alapjait veti meg. Ezek egyben olyan munkák is. amelyekben mérnökeink, közgazdászaink, technikusa­ink szívesen ^vesznek részt, s amelyek a továbbképzést, az alkotó gondolatok kibon­takozását is segítik. — A megye műszaki ér­telmiségének munkájáról, szerepéről jó áttekintést ad Az élet derűje testesül meg az öreg fogatos minden szavában, mozdulatában. Mit aeki a 18 hektáros paprika­föld, amely ontja a jó ter­mést? — Annyit tudok én erről, hogy nincs nekünk miatta se éjjelünk, se nappalunk. Az iskolás lányok szedik, mi meg nem győzzük szállítani. Tulajdonképpen nem is Demeter József miatt, a pap­rikáért álltunk meg a széke- lyi határban. Félszáz diák­lány tarka ruhája virított messzire és amíg a fénykép készült, Lóczi Mihály ágazat­vezető azt is elmondta; har­minchárom vagon terméssel számoltak, tizennéggyel már exportáltak, tizenöt vagon­az idén szeptember 15—ok­tóber 15 között sorra kerü­lő műszaki hónap mintegy hetven előadása, tapaszta­latcseréje. Hogyan állítot­ták össze az egyhónapos programot? — Az előkészítés szinte mindig megkezdődik az elő­ző műszaki hónap lezárásá­val. Igyekeztünk minden szakterületen a legjobban hozzáértő, legjobban tájéko­zott szakembereket, szakte­kintélyeket felkérni egy-egy előadás megtartására. Elkép­zelésünk az, hogy tudomá­nyos kutatások és élménybe­számolók mellett az előadá­soknak körülbelül háromne­gyede a gyakorlati élet napi feladataihoz, a megye aktuá­lis kérdéseihez kapcsolódjék. Olyan előadásokra kerül sor, mint például az energia- gazdálkodás és takarékosság időszerű kérdései, megyénk közúti, közlekedési és áru- szállítási fejlődése, a fafel­dolgozás távlati fejlesztési lehetőségei, a magyar villa- mosenergia-ipar várható fej­lődése az V. ötéves tervben, s további fontos gyakorlati témák. Ezek nemcsak az ille­tő szakterületen dolgozók számára nyújthatnak újabb és hasznos ismereteket. Az idei műszaki hónapot is sze­retnénk a még jobb műszaki propaganda szolgálatába állí­tani és még szélesebb körben megismertetni megyénk mű­szaki értelmiségének ered­ményeit, n)unkáját. nal a konzervgyárnak szállí­tották, de lesz még vagy ti­zenöt vagonnal. — A fene se gondolta vol­na — mondta Demeter Jó­zsef, majd azon erősködött, hogy róla is készüljön már egy kép. — Utolsó alkalom — közölte nevetve —, a jö­vő hónapban már rtem le­szek itt. Természetesen október vé­gén a paprika sem lesz a földön, mert leszedik és utá­na felszántják. Néhány mon­dat után azonban kiderül, a fogatos komolyan beszélt. Nyugdíjba megy. — Leteltek az esztendők. Volt benne szűk is, bőséges is. Utóbb már csak bőséges. 1949-ben kezdtem téeszkedni, AZ ÓVÓ NÉNI Talán nem is nagy ügy. Egy óvó néni — neveze­tesen Szoboszlai Ferencné — „tollat ragadott” és le­velet írt, amelyben meg­köszöni a SZAÉV vezetői­nek és mindazon dolgozó­jának munkáját, akik évek óta társadalmi munkával segítik a nyíregyházi, Ma­lom utcai napközi otthonos óvodát. Valóban nem egetrenge­tő dolog, hiszen megye- szerte számtalan ilyen se­gítség előfordul. A levélíró óvónő szándéka az, ami figyelmet érdemel, s ame­lyet szó szerint így ír le: „... úgy érzem e nemes cselekedet nagyobb nyil­vánosság elé kívánkozik." Szívesen teszünk eleget a kérésnek... — tá — Marik Sándor LEHETNE JOBBAN? Az MSZMP Központi Bi­zottsága 1974 decemberében határozatot hozott a gaz­dasági munka színvonalá­nak javítására. Minden em­ber a maga munkaterüle­tén tudja legjobban, hogy mi az, amin változtatni keli. Ezért kérdezünk meg soro­zatunkban vezetőt és be­osztottat, ipari és mezőgaz­dasági munkást, alkalma­zottat: milyen területen lát eddig kihasználatlan tarta­lékokat. Aki válaszol: Czidor And­rás, a MÁV záhonyi körze­ti főnöke. A szállításnál, a vasúti átrakásnál az alapvető cé­lunk e tevékenység gazda­ságos teljesítése. Ha csak azt nézzük, hogy intézke­dési tervünkben éves szin­ten 44 milliós megtakarí­tást irányoztunk elő, s fél év alatt több mint 28 mil­liót értünk el, akkor elé­gedettek lehetnénk. Viszont tudjuk, melyek azok a te­rületek, ahol az eddiginél is jobban lehetne dolgozni, további megtakarításokat elérni. Elsősorban a mun­kafegyelem további javítá­sát tartjuk alapvetőnek. Ehhez közvetlenül tartozik a munkaidő kihasználása, harmadikként pedig a ter­melékenység emelését em­lítem. A megtakarításunk főleg a kocsik jobb kihasználá­sából és a szovjet kocsik­nak a Magyarországon va­ló tartózkodási idejének csökkentéséből adódott. Bár nagyon nehéz ősz és tél előtt állunk, mégis merem mondani, megvannak a fel­tételei annak, hogy 2—3 ti­zed tonnával többet rak­junk be egy-egy vagonba. Ez egyedül több milliós megtakarítást jelenthet. Eredményeink egy része abból adódott, hogy javult a kocsiellátás. Ez az egész vasút érdeme. Ha viszont a rakodást úgy végezzük, hogy minél több írányvo­VÁLASZOL: Czidor András natot képezzünk — vona­tok százaiban lehet mérni az évről évre való javulást — akkor a közbülső ren­dezések elmaradásából adó­dó enregia- és munkaerő­megtakarítás több tízezer forintot jelent egy-egy vo­natnál, ami nem nálunk, hanem a vasút más ré­szein jelentkezik. Hogy a legtöbb kérdés nálunk a munkafegyelem­hez tartozik — amikor a lehetne-e jobban kerürszó- ba — az nem amiatt van, mert olyan rossz lenne a helyzet. Viszont ez az a te­rület, amelynél minden ja­vulás „tiszta” milliókat hoz. Nekem az a feladatom, hogy az átrakás, az áru- szállítás érdekében a mun­kát .az egyes szolgálati ágak között egyeztessem. Az er­kölcsi és anyagi ösztönzők viszont inkább közvetettek, mint közvetlenek. Hol van az üzemi demokrácia, ha a teljesítményprémium el­osztásának kritériumaiba sem a körzeti főnöknek, sem az üzemi pártbizott­ságnak nincs beleszólása? Ahhoz, hogy jobban dol­gozzunk, a kiemelkedő munkát jól megbecsüljük, olyan önállóság is kell, hogy azonnal tudjunk ju­talmazni, ne áttételeken ke­resztül. de nem sorolom hogy volt, csak azt mondom, ennek a mostani elnöknek köszönöm szépen, amit kaptam. Mit kapott Demeter József? Kétszer kiváló dolgozó ki­tüntetést, többször dicsérő szót és részesült abból, ami­ből mások is, a munka után járó keresetből. Természe­tes, ő a maga nyelvén fogal­maz. — Az anyámban nem volt ilyen jó dolgom, mint most. Sokat próbáltam, ezért ki­mondhatom. Cseléd voltam, juttatott földet kaptam, nem boldogultam. Értek a juhok­hoz, marhákhoz, de igazán a lovakat szeretem, meg a he­gedűmet. A két ló, a Baba és Sa­nyi hátracsapja a fülét, mint­ha értenék, hogy róluk be­szél a gazdájuk. Lótartó em­berek önkéntelen mozdulatá­val él Demeter József, simo­gatja, veregeti a pejlovak nyakát. — Négy pár lovat nevel­tem, hajtottam, egyet se nyűttem el. Ezektől búcsú­zom. Mi lesz ezután? Élek a kedvemre. Hegedülök majd, jól tudok játszani, mint amo­lyan buta ember, akinek nincs főiskolája. Van száj­harmonikám, citerám. Csák hívnának már valahová, hogy megmutassam mit tudok. Csak addig hívnának, amíg meg nem halok . .. Sok régi magyar nóta van bennem, sok betyárnótát tudok. A kora ősz verőfényében úgy tárulkozott, mutatta ma­gát a nyugdíjba készülő em­ber, mint a termését adó határ. A lányok leszedik a föld gyümölcsét^ mert be­érett, és ki tudja, hogyap. Az ember viszont szólni tud, és jó, ha elmondhatja mit érlelt benne a hosszú évek sora. Seres Ernő Fogas­kerék Egy hétig állt a Balkányi Állami Gazdaság E—280-as silókombájnja egy tönkrement háromsoros lánckerék miatt. A gazdaság anyagbeszerzői végigjárták az országot, fo­gaskereket sehol sem kaptak, mig végül arra az elhatáro­zásra jutottak, hogy a Nyír­egyházi MEZŐGÉP Vállalat­hoz fordulnak segítségért. A vállalat a 440 forintot érő háromsoros lánckereket két óra alatt készítette el, nem is egyet, hanem négyet, hogy legyen tartalék is. A gazdaság vezetői úgy nyilatkoztak az esetről, hogy példa nélkül ál­ló segítőkészséggel találkoztak és ezért köszönet jár. A példa nélküliség egy ki­csit túlzás, mert a segítőkész­ség egyben kötelesség is. A megye minden ipari üzemé­nek Íratlan kötelessége segí­teni a mezőgazdasági betaka­rítást. Ez a segítség létezik, de nemcsak úgy, hogy az ipa­ri üzemek alkatrészeket ké­szítenek sürgősen, hanem úgy is, hogy embereket, szál­lítóeszközöket adnak a me­zőgazdaságnak, ha arra szük­ség van. Mindez amit leírtunk nem csökkenti a MEZŐGÉP Válla­lat érdemét, s a gazdaság kö­szönetéhez csak azt tehetjük hozzá, hogy tartsák meg to­vábbra is jó szokásukat. (s)

Next

/
Oldalképek
Tartalom