Kelet-Magyarország, 1975. szeptember (32. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-07 / 210. szám
, -1,975.. szeptember 7. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Az ember igazi rangja S zerintem minden embernek van egy kül- ső rangja és van egy másik, ami nem látszik, de fontosabb az elsőnél. A külső rang — ahogy a honvédségnél mondanák — a vállapon van: az illető beosztása. Létezik egy másik rangja is az embernek, ami független a beosztástól. Ez a rang az igazi, mert ez időt állóbb, mint a másik...” Akitől a megjegyzést hallottam, meg hozzátette, környezetéből jól ismeri a vállap nélküli rangot viselőt és azt, akinek több csillag is ragyog a vállán. A „tisztet” megsü- vegelik, de a munkahelyi közvélemény szemében az őrvezetői rendfokozatot sem érdemli ki. „Mondja, hogyan lehetne elérni, hogy az embernek egyetlen rangja legyen, csupán és.ezt a munkája, egyénisége, emberi értékei alapján ítéljék meg, legyen szó vezetőről vagy kétkezi munkásról...?” Egyetlen szóval sem említette beszélgető partnerünk a XI. kongresszust, valójában mégis annak égy fontos megállapításáról szólt. Arról, hogy — közvéleményünk, közgondolkodásunk mind jobban igényli: a szocialista értékmérő alapján rangsorolják az embereket. A kongresszuson megfogalmazódott, hogy a szocialista közgondolkodás nálunk komoly teret hódított, nem egyenletesen, nem mindenütt egyformán, de feltétlenül fejlődött.” Talán az egyik legnehezebb „terep” az emberi viszonylatoknál, értékítéleteknél lelhető fel, hisz a gondot az okozza; még nem egységes mérce alapján rangsorolnak mindenütt. Megvan ugyap az a bizonyos hármas követelmény — kétkezi munkástól az igazgatóig —, de még nem vält minden kollektíva egyedül hitele'- mércéjévé. Gyakran hallunk olyan emberekről, akiket nagyvonalúságuk, vagányságuk vagy éppen ügyeskedésük után sorol a munkahelyi közvélemény az élvonalba. Rosszul értelmezett életrevalóságuk, életművészetük teremti meg egyesek szemében a tekintélyüket. A bámulatos gyorsasággal megszerzett, vagy megépített hétvégi ház, megvásárolt vagy nagyobbra cserélt gépkocsi, külföldi utazás fényénél vélik felfedezni a rangot. Az anyagi előbbre- jutás gyorsaságával mérik a másikat és önmagukat. P ersze a tartalmas, látványos dolgokat nehezebb mérni és észlelni. Mit tesz valaki a közösség asztalára, tehetsége és ereje szerint dolgozik-e, vagy csak olyan módon, hogy szó ne érje a ház elejét. Mit ad tudásából, erejéből másoknak, közösségi érzésű-e, vagy csak saját „várát” építi és azzal törődik. Hogyan él, dolgozik, gondolkozik, cselekszik — ez adja nálunk az ember megbecsülését, rangját. S ma már egyre több az olyan ember, beosztástól, hivatástól függetlenül, akinek nincs kétféle rangja, csak egy. A valóságos. „A szocialista Magyarországon a munkásnak van a legnagyobb társadalmi rangja. De ehhez nyomban hozzáteszem: ezt én nemcsak a munkásra értem, hanem a termelőszövetkezetekben vagy máshol becsületesen dolgozó ember előtt is megemelem a kalapomat. Ahhoz, hogy a mi rendszerünk, társadalmunk működhessék, mindenütt becsületes, dolgozó emberekre van szükség. Hogy azután kit nevezünk annak, a fogalmak használatát még meg kelll tanulnunk.” Kádár János kongresszusi zárszavából vettük az idézetet, hiszen a XI. kongresz- szus egyik fontos témája volt: az alkotó ember társadalmi elismerésének erősítése. D társadalmi rangot — gondoljuk most csupán egy munkahelyi kollektívára — a korábbinál jobb munkával, lelkiismeretességgel, szocialista életmóddal mindenki kivívhatja, de el is veszítheti. Nagy erőforrás és formáló tényező ebben a kollektíva, de több a dolga az egyénnek, hisz alapjában minden ember a saját tekintélyének kovácsolója. Elsősorban tőle, akaratától, helytállásától, többre törekvésétől függ, milyen magasra jut a sokszor láthatatlan ranglétrán, amely egyre több embernél válik láthatóvá és érzékelhetővé. Egyben a többre, jobbra törekvés éltetővé jé is. Páll Géza Hűvészek és munkások Irodalmi ősz Mátészalkán Szeptemberben kezdődik meg Mátészalkán az irodalmi ősz eseménysorozata, amely átgondolt programjával a közművelődés igazi segítője lesz. A rendezők úgy állították össze a műsorokat, hogy azok minden réteghez szóljanak, igényességükkel neveljék a közönséget, felkeltsék az érdeklődést. Közvéleménykutatás előzte meg a rendezvények összeállítását. Igen jelentős tényező volt ebben az évben, hogy azok a fővárosi művészek, akik korábban már jártak Mátészalkán, önként jelentkeztek, illetve nagy örömmel fogadták el a meghívást. Csupán néhány esemény ízelítőül ahhoz, milyen változatos ajánlattal várja a közönséget a városi művelődési központ. Az idei ősz eseménye lesz Komlós János és Hofi Géza estje, de rendkívüli várakozás előzi meg — joggal — a 25: Színház fellépését is A Csokonai Színház és a Déryné Színház összesen 10 előadást tart áV idén. A Magyar Rádió Gondolat című műsora, melynek szerkesztője Dorogi Zsigmond, itt Mátészalkán rendezi egyik műsorát, melyet hangszalagon rögzítenek és a rádióban is sugározzák. Psota Irén és Kovács István önálló előadói estet is tart, mégpedig a művelődési házban, majd az üzemekben is. Összesen hat alkalommal lépnek fel. Minden előadást munkás—művész találkozóval kapcsolnak egybe. Hasonló találkozók követik majd Darvas Iván, Sulyok Mária, Kálmán György estjét, valamint a Pódium című műsort, melyet Keres Emil, Mensáros László, Latinovits Zoltán, Dőry Virág és Illés Endre író közreműködése tesz igazi eseménnyé. Ezerötszáz ifjúsági bérletet bocsátanak ki, ezek ötven százalékos kedvezménnyel kerülnek a fiatalokhoz. A néhány szemelvény is jelzi: az idei irodalmi ősz olyan rangos kulturális esemény lesz Mátészalkán, melyhez hasonlót Nyíregyháza is fneglrigyelhe't. A ‘jő’szebvezés, az igényes műsorösszeállítás a biztosíték, hogy a programok hatása is nagy lesz. Vásárfia: díjak és érmek Szabolcsi sikerek a mezőgazdasági kiállításon A 68. Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár sok szempontban különbözik a ko- rábiaktól. Fő törekvés volt bemutatni a felszabadulástól eltelt harminc év eredményeit, sikereit. Mutatja a vásár az elmúlt öt esztendő nagy változásait is; az iparszerű termesztési rendszerek terjedését, a komplett állattartó telepek térhódítását, és nem utolsósorban a korszerű technika és technológia alkalmazását. * A magyar mezőgazdaság harmincéves fejlődésének útját néhány számadat is fényesen igazolja. A magyar állattenyésztést, állatállományt a második világháború szinte teljesen elpusztította. Ma, 1938-hoz viszonyítva az állatállomány 191 százalék. Az ehhez kapcsolódó feldolgozó iparág fejlődése példa nélküli, a húsipar 239,4 százalékot, a baromfiipar 423,1 százalékot, a tejipar 197,2 százalékot ért el. Az állattenyésztéshez hasonlóan nagy fejlődést mutat a növénytermesztés. A burgonyatermesztés hektáronkénti átlaga huszonöt évvel ezelőtt 96 mázsa volt, ma 132 mázsa. A cukorfogyasztás 1950-ben egy főre vetítve 16,3 kilogramm volt, az elmúlt évben már 37,5 kilogramm. Az utóbbi években a fogyasztás nagyarányú növekedését hazai termelésből nem tudtuk kielégíteni. Ebben az idei esztendő hoz nagy változást, a mezőgazdasági üzemek a tavalyi 98 ezer hektárral szemben 125 hektáron termesztenek cukorrépát és a várható hektáronkénti átlagtermés is kimagasló, 360 mázsa. A kiállítás és vásár látogatói, ha a számokat, adatokat tartalmazó tablókra ránéznek is, tekintetüket inkább a szemet gyönyörködtető tenyészállatok vagy kiállított termékek vonzzák. A szabolcsi vásárlátogatók — természetes — minden csarnokban, pavilonban a hazai termékeket keresik, kutatják. Szabolcs-Szatmár megye díjnyertes állataival, növényeivel, gyümölcseivel, gépeivel mindenütt ott van. A teljesség 'igénye nélkül jegyeztük fel kiállítóink sikerét. Első díjat nyert a panyo- lai Szikra Termelőszövetkezet Baba nevű lova, a nyír- ibronyi Uj Élet Termelőszövetkezet, a kisvárdai Rákóczi Termelőszövetkezet, a tornyospálcai Rákóczi Termelőszövetkezet bemutatott sertésállománya. A Tarpa— Gulács—Tivadar Esze Tamás Termelőszövetkezet cukorrépája, a Mátészalkai Állami Tangazdaság és a Nyírlugosi Állami Gazdaság almája. Az ezüstérmesek sora is hosszú, közöttük van a nagyecsedi Kossuth Termelőszövetkezet Lujza nevű lova, a tyukodi Kossuth Termelőszövetkezet napraforgója, a vásárosnaményi Vörös Csillag Tsz cukorrépája, a nyírmeggyesi Petőfi Termelőszövetkezet és a Balkányi Állami Gazdaság téli almája, a napkori Kossuth, a bu- ji Uj Élet és a szakolyi A Nyíregyházi MEZŐGÉP Vállalat új terméke a KD— 120-as háztáji kisdaráló és a KM—1. háztáji kukoricamorzsoló bronzérmet nyert. Egyetértés Termelőszövetkezet dohánya. Bronzéremmel díjazták a Nyíregyházi MEZŐGÉP Vállalat három új gépét, a szalmaőrlő, az új típusú háztáji kisdarálót és a kukorica- morzsolót. Bronzérmes a Balkányi Állami Gazdaság lucernája, a Nyírtassi Állami Gazdaság szilvája, a nyírmada—pusztadobosi Béke Termelőszövetkezet almája, dohánya és a nyírgyulaji Petőfi Termelőszövetkezet dohánya. * Kiállítóink „vásárfiaként” díjakat, érmeket hoznak haza. Mi néhány véleményt hoztunk. A Nyíregyházi Szabolcs Szakszövetkezet negyvenhárom tagja utazott a vásárra és közülük Zom- borszki István főagronómust az NDK-gyártmányú új nagy teljesítményű E 516-os vizsgálata közben találtuk, őt a mezőgazdasági gépgyártásban bekövetkezett nagy változás nyűgözte le. Dicsérte a 245 lóerős Rába-Steiger hazai gyártmányú traktort, a K—700-as 200 lóerős szovjet traktort és a különböző nemzetiségű nagy teljesítményű betakarító géoeket. Magyar Bálint családjával Mátészalkáról érkezett Budapestre, a lovak szerelmese, ezért is mondta; „Nagyot dobbant a szívem, amikor a díjnyertes nagyecsedi, pa- nyolai lovakat láttam.” Sar- kadi Gyula, a nagyecsedi Tsz fogatosa azt közölte, harmadszor van már lovakkal a vásáron, eddig két első díjat nyertek, most is számítottak a helyezésre. Látta a kiállítást is, tapasztalatait így fogalmazta: „A gépesítettség megdöbbentően nagyarányú, de én fájlalom, hogy kiszorítja a lovakat.” A mezőgazdasági termékeket bemutató pavilonban a Szo- lánum burgonyatermesztési rendszer eredményeit tanulmányozta a Nyíregyházi ÁFÉSZ-től Nagy István, Klein Miklós és Máté József. Ők mondták, az egész kiállítás lenyűgöző és büszkék arra, hogy a díjnyertesek között nagyon sok a szabolcsi. Seres Ernő Vásár látogatók Mátészalkáról. AZ A BOLDOG SÁRIKA ■Tegnap délután a bel- ■ városban találkoztam Molnár Sárikával. Igen, avval a Molnár Sárikával, aki tavaly ilyenkor „megcsinálta a szerencséjét’’. Eljött érte ugyanis a mesebeli távol- bgszakadt hazánkfia, mr. John Tsemetly vajszínű Jaguárján, és magával pitié túl az Operencián New- Eldoradóba. Sárikát kicsiny kora óta ismerem, édesapja jó barátom. Legutóbb az esküvője előtt talán egy hónappal beszélgettem vele. (Kicsit rosszul is esett, hogy nem hívtak meg a nagy eseményre, de később megmagyarázta az anyukája, hogy „amerikai tempóban történt minden, mire észbe kaptam, már anyós voltam.’’) Sikeresen érettségizett, (elégségesre!) s bár ő tánc- dalénekesi hivatást érez, az édesapja óhajának engedve („ha úgy kívánja az én szegény, jó ősöm”) jelentkezett az egyetemre, filozófia-kibernetika szakra. „Attól még zingölhetek — másodállásban”. — Az egyetemre nem vettek föl — sóhajtja szíves érdeklődésemre most Sárika. — Mentem volna a közértbe szalámit szeletelni? — Vagyis... úgy értsem, hogy... — hebegem zavartan, de végül a régi barátság jogán csak kimondom: — hogy nem szerelemből mentél férjhez? — Jaj, dehogynem! Zso- nyi remek pofa. — A reti- küljébe kotor, fényképet vesz elő. — Tessék nézni; ezt a kis sport Mercit nekem vette, ez pedig az ő Jaguárja. — Igen, erről hallottam, de... Mi a foglalkozása? — A foglalkozása valami... izé... — újabb fényképet tol az orrom alá. — Ez pedig a kis házikónk. Huszonhárom szoba. — Ez olyan, mint egy kastély. Mintha vidéken lenne. — Há-át... úgy is lehet mondani. New-Eldoradótól száztizenhárom mérföldre van ez a kis birtokunk. — Hm... No, igen! Persze kocsival semmi bemenni a városba. — Ha akarok. De minek. — XJjabb fényképek. — Tessék nézni, ez az uszodánk, ez a teniszpályánk, ez meg a lovardánk. — Értem. Teljes önkiszolgálás. Talán még színházatok is van, meg hang- versenyterem, mert úgy emlékszem te szerettél színházba és hangversenyre járni. — Minek ott színház és hangverseny? — nevet fölényesen Sárika. — Ott hetvenhét csatorna van a televízióban, azt fogok, amit akarok. — Hát nem mondom, ügyes fiú ez a Tsemetly, hogy ilyetá fiatalon ennyire vitte. Vagy talán örökölte?' — Dehogy örökölte, maga szerezte. Egy szál nadrágban úszott át a Fertő tavon negyvenkilencben. Nem hiába volt szülővárosának, Nagyberzenkönek az úszóbajnoka. — Nagyberzenkő? Tsemetly? Te! Nem Csemetke János az eredeti neve, és szőke, kék szemű, és... — Idehaza valóban úgy hívták, de a haja... Hol ilyen, hol olyan, mert odaát paróka a divat... És a szeme? Lehet, hogy kék, de nem mindegy? Hiszen napközben sötét üveget visel, éjszaka meg behunyja. — Értem, értem... Igazad van. Mit számít a szem, a haj, és hogy az apád lehetne... — Igen. Mit számít az az átkozott korkülönbség, van ennél fontosabb is a házasságban — néz a szemem közé bölcsen, mosolyogva Sárika — mégpedig a boldogság. — Hát igen... És te boldog vagy?... — Nagyon-nagyon... Tetszik tudni, tegnap — például — volt egy kis összejövetelünk a lányokkal, és amikor fényképekkel illusztrálva beszámoltam az életemről, majd megpukkadtak az irigységtől. Sólyom László Baba, a panyolai Szikra Termelőszövetkezet szeplőszürke kancája első díjat... ...a nagyecsedi Rákóczi Termelőszövetkezet Lujza nevű kancája második díjat nyert.
