Kelet-Magyarország, 1975. szeptember (32. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-07 / 210. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. szeptember 7. HÉTFŐ: Koszigin—Kekkonen-találkozó Szvetogorszk- ban — Megnyílik az ENSZ közgyűlésének a nemzetközi gazdasági problémákkal foglalkozó rendkívüli ülésszaka — Ecuadorban leverik a jobboldali puccskísérletet. KEDD: Vietnam népe a VDK kikiáltásának 30. évfor­dulóját ünnepli — A Hanoiban tartózkodó szov­jet párt- és kormányküldöttség a laoszi és kam­bodzsai vezetőkkel tárgyal — Súlyos összetűzé­sek Észak-Irországban. SZERDA: Katonai megbeszélések Lisszabonban — Fo­kozódó harcok Angolában, a portugál kormány érvénytelennek tekinti az alvori egyezményt. CSÜTÖRTÖK: A Perui K ommunista Párt pozitív érté­kelése az országban végbement változásokról — Genf ben aláírják az űjabb egyiptomi—izraeli katonai megállapodást, élénk tiltakozás az arab világban — LEMP KB ülése Varsóban. PÉNTEK: Bonyolult körülmények között ülésezik a- MFA közgyűlése — Államcsíny — ellenpuccs Szudánban — Meghiúsult merénylet az ameri­kai elnök ellen — Szociáldemokrata vezetők a portugál helyzetről tanácskoznak Londonban. SZOMBAT: Az Interparlamentáris Unió közgyűlése a brit fővárosban. Genfben aláírták a második egyiptomi—izraeli esapatszét-' választási megállapodást, s ezzel — legalábbis a látszat szerint — eredményesen fe­jeződött be az amerikai kül­ügyminiszter tizedik közel- keleti ingázása. Az aláírási szertartásról azonban hiá­nyoztak a többi érdekelt arab országok képviselői, s távol­maradt a konferencia két társelnöke. Miután a Szovjet­unió nem képviseltette ma­gát, hivatalosan az Egyesült Államok küldöttei sem voltak jelen. A világ ném ezt a genfi fejleményt várta, hanem olyan békeértekezletet kíván, amely valamennyi fél bevo­násával a korábban jóváha­gyott elveket valósítja meg. E sarkalatos alapelvek: a megszállt arab területekről történő izraeli kivonulás, a palesztin nemzeti jogok érvé­nyesítése, s biztonságos lét garantálása a térség minden államának. A jelenlegi megegyezés, amelynek következtében a Sinai-félsziget területének 87 százaléka (!) még mindig iz­raeli fennhatóság alatt ma­rad s a többi frontokon nem történik mozgás, valóban na­gyon kis lépés csupán, a rész részét képezi. Elfogadható lenne szerény kezdetnék, ha biztosítottnak látszanék a folytatás. A továbblépés re­ménye azonban nem áll fenn, sőt a csapatválasztás körül­ményei olyanok, hogy a kis lépéssel meglehetősen nagy bonyodalmak járhatnak együtt. Az egyezkedéssel megren­dült az arab ffont első vona­la, nehezebbé válik; a szíriai •és palesztin követelések tel­jesülése. Miközben az arab erők közé sikerül éket verni, Izrael a csaknem hárommil- liárd dolláros amerikai gaz­dasági segéllyel és katonai szállításokkal nyolc-tíz esz­tendőre bebiztosíthatja hadá­szati fölényét. Végül, az üt­közőzónában, az elektronikus megfigyelőállomásoknál ame­rikai technikai személyzet je­lenik meg, ami kísértetiesen hasonlít Vietnamhoz... A szlovén tagköztársaság fővárosában, Ljubljanában pénteken egy üzemi ünnepsé­gen, amelyen a szocialista ön­igazgatás fennállásának 25. évfordulójáról emlékeztek meg, megjelent és beszédet mondott Tito elnök is. Tito nagy elismeréssel mél­tatta a szocialista Jugoszlávia negyedszázad alatt elért ki emelkedő eredményeit, majd a jelenlegi nehézségekről szól­va elmondotta, hogy azokat „elsősorban a világviszonylat­ban tapasztalható válság okozta”. A ljubljanai üzem dolgozói­val beszélgetve Tito sürgette az ország előtt álló gazdasági feladatok minél jobb megol­dását. „Az infláció elleni küz­delemben az egyik legfonto­sabb feladat a munka ter­melékenységének növelése” — hangoztatta egyebek kö­zött Tito elnök. Vietnamra hosszú idő után először köszöntött békés ün- pgp:; a VDK. kikiáltásának 30. évfordulójára emlékeztek. Hanoiban ötven országból ér­keztek küldöttségek, s ez le­hetővé tett néhány fontos eszmecserét. A VDK főváro­sában tartózkodó szovjet párt- és kormányküldöttség az indokínai győzelem óta el­sőízben lépett közvetlen kap­csolatba a legmagasabb szin­tű laoszi és kambodzsai ve­zetőkkel. Tanácskozik az ENSZ-közgyűlés 52. — Miért körözöd, Lajos? — A barátaim vagytok, nem? — Köszönöm. Nem mon­dom, hogy sajnállak, mert nem illenék se hozzád, se hozzám. Lehetek őszinte, de nagyon őszinte? Oskar Fischer, az NDK kül­ügyminisztere az ENSZ-köz­gyűlés rendkívüli ülésszaká­nak pénteki napján tartott felszólalásában hangsúlyozta: a világ égető gazdasági kér­déseinek megoldását csak a béke és biztonság megszilár­dításával szoros összefüggés­ben lehet vizsgálni. A nem­zetközi légkör javításával képzelhető el a gazdasági kapcsolatok normalizálása. Az NDK segíteni kíván, a •fejlődő országoknak á műit terhes örökségének mielőbbi felszámolásában, szuverén gazdaságuk kialakításában. Állást foglalt az ellen, hogy a tőkésországokban uralkodó válság terheit az elmaradott államokra hárítsák és a maga részéről anyagi, tudományos­— Elvárom. — Az ilyen piszok ringyó azt sem érdemli meg, hogy egy sort írj neki. Még azt sem, hogy megveted, vagy gyűlö­löd. Nem ember az ilyen. — Kemény szavak, And­rás! — Hozzád méltók. A bará­tod vagyok, nem a gyóntatod, vagy a kenőasszony. Ismer­lek téged. Ha a barátoddal elbánik egy lány, méghozzá ilyen mocsokul, ilyen orvul, akkor azt a lányt te végig pofoznád a Retek utcán. — Nem a büszkeségemet sérti, — csattant fel Takács. — Tudom. Nem Takács Lajost bántotta meg egy hü­lye csitri, hanem Takács La­jos tizedest, aki nem kószál­hat most vele kedve szerint a Varban. — Még az sem undorít. En­gem az bánt, hogy beleszeret­tem valakibe, aki egy időben még ember volt kívül is, be­lül is', Vak voltam, nem vet­tem észre, hogy egy gilisztát ölelgettem. Nagy marha va­gyok, megérdemeltem, Iri­gyellek, Csik, Zsuzsának a műszaki és pénzügyi segítsé­get nyújt az erre igényt tartó fejlődő országoknak. leng Sary kambodzsai mi­niszterelnök-helyettes, aki az ország felszabadulása óta el­sőként szólalt fel a délkelet­ázsiai állam képviseletében, rámutatott, a kambodzsai gaz­daság saját lábán kíván meg­állni, ugyanakkor elfogad se­gítséget olyan államoktól, amelyek ezt nem kötik poli­tikai,,, feltételekhez. *f ’Erich Bielka osztrák kül- ügyíiitrtsetef felszólalásában felhívta a 'figyelmet arra, hogy a gazdasági problémá­kat gyakorlati intézkedések­kel kell megoldani és a túl­zott mennyiségű ülésezés nem hozhatja meg a kívánt gazda­sági eredményt. Pancho Villa földjén Luis Echeverria mexikói elnök a közelmúltban fejez­te be negyvennapos, tizen­három országot érintő kör­útját. Járt a Karib-tenger térségében, Afrikában, Ázsi­ában, a Közel-Keleten, 250 tagú kíséretében mindenütt értékes tárgyalásokat foly­tattak a miniszterek és kul- túrpolitikusok, nagyiparo­sok és szakszervezeti veze­tők. Útját azonban nemcsak a földrajzi és tematikai tá­gasság miatt értékelhetjük jelentős tettnek, hanem po­litikai értelemben is. Az államfő útja vala­mennyi állomásán félreért­hetetlenül érzékeltette hogy hatalmas, csaknem kétmil­lió négyzetkilométer terüle­tű országba helyzetét te­kintve az úgynevezett har­madik világhoz, eszméit és céljait illetően pedig a nem­zetközi haladás hívei közé tartozik. Jelképes jelentősé­gű gesztus, hogy az elnöki körút rendkívül szívélyes és számos egyezmény megköté­sével külön emlékezetessé tett havannai látogatással végződött. Ezzel a népi Ku­ba földjére először lépett egy latin-amerikai állam legmagasabb közjogi méltó­sága — annak az országnak a képviselője, amely a kon­tinensen először és egyedül tagadta meg a kubai blo­kádra vonatkozó amerikai diktátumot és a legtöbbet tette a térségben annak fel­oldásáért. Az államfő szívesen be­szél arról, hogy a független­ségi politikának mély gyö­kerei vannak Mexikó múlt­jában. 1810 szeptember 15- én tette közzé Miguel Hi­dalgo a híres Grito-t, (felhí­vást), ez volt a jeladás a szabadságharcra, — akkor a spanyol iga ellen. Negyed­századdal később új támadó, immár az USA szakítja el az ország területének jóré­szét, a század közepén pedig Habsburg betolakodót sö­pör el Juarez népi mozgal­ma. Az első világháború alatt zúdul végig az országon a legendás parasztvezér, Pan­cho Villa népi nemzeti fel­kelése, amely 1917-ben de­mokratikus, antiimperialis- ta alkotmányhoz vezet. Me­xikó már 1924-ben diplomá­ciai kapcsolatot teremt a Szovjetunióval, a harmincas években pedig a nagy elnök, Lazaro Cardenas államosít­ja az olajmezőket és a vasu­takat, majd megkezdi a földreform végrehajtását. Mexikó a hidegháború ide­jén 1952 februárjában is el­utasítja a Washington által követelt katonái szerződést, belpolitikájában pedig — ugyancsak az amerikai nagy­tőke nagyonis érezhető je­lenléte ellenére — igyekszik szociális intézkedésetekéi csökkenteni a gondokat Gondok természetesen bő­ven vannak. A lakosság 1959-ben 33 millió volt, ma 58 millió és ennek a fele húsz éven aluli, munkát, megélhetést követelő fiatal. De nagyok a lehetőségek is. Tabasco és Chiapas körzeté­ben olyan olajmezőket fe­deztek fel, amelyek a világ egyik jelentős exportőrévé tehetik Mexikót. Harmati Endre Pápua-Új-Guinea Niugini Köztársaság lesz? 1975. szeptember 16-án Pápua-Uj-Guinea Niugini Köztársaság néven függet­lenné válik: Az új állam Ausztráliától északra az Uj-Guíne-sziget keleti részén helyezkedik eÍ! Területe 461 691 négyzetkilo­méter, lakóinak száma 3,1 millió. A népesség legna- gyob része írástudatlan, hat­száz tájszólást beszél, az ezer különböző törzs között kulturális és etnikai téren nagy fokú a megosztottság. Az itt élő népesség egy ré­sze még kőkorszaki viszo­nyok között él. A spanyol és a portugál felfedezők-a 16. században jelentek meg a térségben. Uj-Guinea szige­tének nyugati részén 1828- ban a hollandok telepedtek meg. A gyarmatosítás 1884- ben a sziget délkeleti ré­szének (Pápua) megszállá­sával folytatódott. Ebben az időben az északkeleti részét (Uj-Guinea) a németek fog­lalták el. A brit gyarmat > 1906-ban ausztrál területté vált, 1914-ben Uj-Guinea német gyarmatot ausztrál csapatok foglalták el. Ez a terület 1921-től Ausztrália népszövetségi mandátuma lett, amit az 1942-es japán megszállás szakítottfélbe." kisujja többet ér, mint tíz fő­városi Liza. — írásba adta, hogy szeret. Tessék, itt a bizonyíték, — húzott elő Takács egy fény­képet a zubbonya zsebéből. — Azt is eldöntöttük, hogy ná­lunk telepszünk le, mert ne­kem van egy külön szobám. — A kép hátán még friss az írás: „Lajosnak, akit szere­tek.” — Liza szószegő, link és hűtlen kutya. A jelek arra mutatnak, hogy léhaságra hajlamos alkat, meggondo­latlanul tesz ígéretet, később ezeket lelkiismeretfurdalás nélkül megszegi. Megbízha­tatlan, élettársnak alkalmat­lan, gyenge jellemű. — Szabadjon megjegyezni, hogy morális bizonytalansá­got vélek felfedezni a vád­lott jellemében. Úgy olvasom ki sorai között, hogy a hűsé­get, a kitartást korszerűtlen­nek tartja, hogy a tiszta sze­relmet karikírozza. Vajon mi módon értelmezi, azt, hogy a többieknek három-négy krapekjuk volt azóta? A bir­toklás mértékét mivel szab­ja? Végül kétségbe vonom a vádlott kulturáltságát. A stílus hányaveti, romlott, rossz hatások alatt álló lelki alkatra vall! — Ékes beszé­de végén meghajolt Golu- bics. — Mit finomkodsz? Ez a rokokó tyúk kigúnyolt té­ged, mert slapaj vagy. Nem érted, süket vagy Takács? — csúszott egyet újólag Balogh. — Azt akartam még mon­dani, hogy társadalmi előíté­letekkel van tele a kisasszony feje, — folytatta a beszédet Golubics. — Ha még most is menő ejtőernyős lennél, ha még most is vinnéd színház­ba, moziba, táncolni, autózni az apád kocsiján, akkor a hű­ség másként jelentkezne. A katona az nulla, az társadal­mi periférián él? A katona az pária a jobb körökben? Azt hiszem, egy kicsit hango­sabban is kimondhatnánk, hogy előnytelen helyzetbe ke­rültünk, és ebben többen lu­dasak.' Olyan közmorált kel­lene kialakítani, hogy azok, akik otthonmaradtaki akik az anyuka szoknyája mellett .ül­nek, igényesebbek lepnének, fia azok, akik mentesülnek a 1946-tól Uj-Guinea Ausztrá­lia ENSZ gyámsági területe. 1949-től Pápua és Uj-Guinea közös ausztrál közigazgatás alá került. 1966-tól fokoza­tosan részleges autonómiát, ffiajd ' Í974. decemberében szolgálat alól, nem állnának szóba az ilyen lányokkal szo­lidaritásból, több lenne a be­csületünk! — Ki nevelte így? — har­sog közbe Takács. — Anyám nem. A te anyád sem. A Li­za anyja sem! Inkább azt mondanám, így nem nevel­tük őket, így nem nevelte őket senki! Hogyan lehetne egy tisztességes katona az ideál, ha a lapok tele van­nak nyugati hippikkel, beat- sztárokkal, botrányhősökkel. Ezek a mi lapjainkban je­lennek meg. Az már csak ráadás, hogy mindenféle nyugati pletykalap, film, ké­peskönyv is forgalomban van. Minden csoda három napig tárt. Itt is. A hegyen, ebben a különös magányban sok­szor még annyi ideig sem. A napi megpróbáltatások, a ke­mény szolgálat, a sok-sok ki­lométer hegyre fel, hegyről le, nemcsak az izmokat szik­kasztják néha az emlékezést is évisszaterelifc >vn (Folytatjuk) belső önkormányzatot ka­pott. , , Jelenleg az ország legfon­tosabb kincsét Bougainville*- sziget rézbányái jelentik. Ezek egyes .vélemények ^sze­rint nagyobb készletekkel (200 millió t) rendelkeznek mint Zambia rézérctartalé­kai. A bányaművelés a 60- as években idetelepült kül­földi (brit, amerikai, japán) cégek kezében Van. A mo­nopóliumok' a jövedelemben 80%-os részesedéssel ren­delkeznek. Bougainville (9792 négyzetkilométer, 90 ezer lakos),, valamint a Brit- Salamon-szigetekhez tarto­zó és az attól elszakadt Shortland-sziget (1270 négy­zetkilométer, 2000 lakos) ko- lonialista támogatást élvező elszakadási mozgalma szep­tember 1-én Észak-Salamon néven egyoldalú független­ségét nyilvánított ki. Az utóbbi időben megkezdődött a központi szigef réztartalé­kainak feltárása, amely az arany-, az ólom-, a cinkérc és a földgázbányászathoz a festék-, a hajóépítő, valamint a dohányi­parhoz hasonlóan a külföldi monopóliumok ellenőrzése alatt áll. Az európai ültetvé­nyesek koprát, kókuszdiót, kakaót, kaucsukot, kávét és trópusi, gyümölcsöket ter- |melnek, az őslakosság pri- mjiiy„, mezőgazdálkodást folytat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom