Kelet-Magyarország, 1975. szeptember (32. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-27 / 227. szám

1975. szeptember 27. KELET-MAGYARORSZÁG 3 (Folytatás a 2. oldalról) Lázár György megállapítot­ta, hogy a vitában a jövő fel­adatainak számbavételekor sok szó esett a fejlesztés kér­déseiről, a takarékosság, a termelési struktúra korszerű­sítésének feladatairól és a népgazdaság egyensúlyi hely­zete javításának fontosságá­ról. Ezzel kapcsolatban hang­súlyozta : — Egy pillanatra sem sza­bad kisebbíteni a takarékos­ság fontosságát. Sőt, mint ahogy a vitában is elhang­zott, az erre irányuló okos erőfeszítéseinket még tovább kell fokoznunk. Nem szabad azonban meg­feledkeznünk arról sem, hogy az egyensúly helyreállításá­ban a legfontosabb a fejlesz­tés. Ezért, amikor a takaré­kosságról, tartalékaink feltá­rásáról szólunk, ugyanilyen, sőt még nagyobb hangsúllyal kell beszélnünk a fejlesztés feladatairól. A Minisztertanács elnöke ezzel összefüggésben rámuta­tott: sokan, amikor a fejlesz­tésről van szó, kizárólag a beruházásokra gondolnak, pedig ez a, fejlesztéssel ösz- szefüggő feladatok leszűkíté­se. Az is alapvető módja a fejlesztésnek, ha a már meg­levő termelőerők felhaszná­lásának módját és minőségét változtatjuk meg. Ebben óri­ási lehetőségek, hatalmas erőforrások rejlenek. Lázár György ezután fel­Bevezetőben hangsúlyoz­ta: a népgazdaság fejleszté­sének és a társadalmi el­látásnak 1974. évi tervét tel­jesítettük, noha a népgazda­ság egyensúlyviszonyai a kívánatosnál kedvezőtle­nebbül alakultak. Népünk életszínvonala az előirány­zatot meghaladó mértékben javult. A költségvetés kere­tébe tartozó oktatási, kultu­rális, tudományos, egészség- ügyi, szociális, védelmi és igazgatási feladatok pénzel­látása a törvényben jóváha­gyott céloknak . megfelelően történt. Az eredményekkel bíztatóan hozzájárultunk a IV. ötéves terv megvalósí­tásához. A miniszter rámutatott, hogy az 1974-es esztendőben több nehézséggel kellett szembenéznünk, mint a megelőző időszakban. Külö­nösen nagy gondot okozott a tőkés világpiac hatása, mert a nyers- és alapanyag­import jobban drágult, mint ahogy exporttermékeink árát emelni tudtuk; élőál­lat- és húskivitelünket a Kö­zös Piac korlátozó intézke­dései gátolták. Köztudomá­sú, hogy a mostoha időjárás miatt csak komoly vesztesé­gek árán sikerült a mező- gazdasági termést betakarí­tani, mégis arról számolha­tunk be: a nemzeti jövede­lem a tervezettnél gyorsabb ütemben 7 százalékkal nö­vekedett. A szocialista ipar 8,2' szá­zalékkal, a mezőgazdaság 3,7 százalékkal adott több terméket, mint az előző év­ben. A termelési eredmé­nyekben nagy szerepet ját­szott a pártunk XI. kong­resszusa tiszteletére indított szocialista munkaverseny. A tervezettnél valamivel gyor­sabban nőtt a munka ter­melékenysége: az iparban egy foglalkoztatottra szá­mítva 7—8 százalékkal ha­ladta meg az előző évit. Je­lentősen bővült kereskedel­mi tevékenységünk. A vesz­teség azonban a külkereske­delmi cserében olyan nagy volt, hogy felemésztette a megtermelt nemzeti jövede­lem többletének nagy ré­szét. Ráadásul a belső fel- használás szintén meghalad­ta az elgondolásainkat. Ezek kedvezőtlenül hatottak a kereskedelmi és fizetési mérlegre, valamint az álla­mi költségvetés — egyéb­ként is érzékeny — egyen­súlyi állapotára. Ezt foko­zatosan helyre kell állíta­nunk. 1974-ben a költségvetés kiadásai 7,8 százalékkal, be­vételei csak 7,4 százalékkal hívta a figyelmet arra: a struktúra átalakításában az eddiginél komplexebb és gyakorlatiasabb megközelí­tésre, a társadalmi és a mű­szaki feladatok egyidejű számbavételére és megoldá­sára van szükség. Enélkül nem koronázhatja sikej; tö­rekvéseinket. A Minisztertanács elnöke egyetértett a felszólalt kép­viselőkkel abban, hogy a munkaerő-gazdálkodás, az üzem- és munkaszervezés, a munkafegyelem javítása sür­gető feladat. Mély meggyőző­désem — mondotta —, hogy ezeken a területeken csak akkor jutunk előre, ha a vállalatok felelősen cselek­szenek. Olyan feladatokról van szó, amelyeket kívülről csak segíteni lehet, megolda­ni azonban vállalaton belül kell. Mindezekből követke­zően mélységesen egyetértek azokkal, akik a kormány, a minisztériumok és általában a vezetők felelősségét hang­súlyozták. Hozzáteszem: az élet minden területén har­colnunk kell a középszerűség visszahúzó erejével, de külö­nösen fel kell lépnünk a kö­zépszerűség ellen a vezetés minden szintjén, mert a fel­adatot, amelyet meg kell ol­danunk — a fejlett szocia­lista társadalom építését — nem lehet középszerű mun­kával megvalósítani. Teljes egyetértését fejezte ki a Minisztertanács elnöke azokkal a felszólalókkal, akik emelkedtek, ennyivel halad­ták meg a tervezettet. Az előző évhez képest a költ­ségvetési pénzforgalom 22 százalékkal növekedett, mi­közben a társadalmi termék 11 százalékkal bővült. A költségvetésből ugyanis megtérítettük az importőrök — A jövőben nem tartha­tó fenn a terhek olyan megosztása, amely 1974-ben a költségvetés és a vállala­tok között érvényesült. Er­re nyomatékosan felhívta a figyelmet kormányunk el­nöke, amikor a pénzügyi politika feladatairól szólt. A költségvetés — a forint vá­sárlóképességének veszé­lyeztetése nélkül — nem vállalhatja tartósan a cse­rearányromlás terhét. De végső soron a vállalatok számára is előnytelen, hogy nem érzékelik kellően a nemzetközi arányok válto­zását, a megváltozott felté­teleket, mert így nem is tesznek meg mindent ter­melési szerkezetük gazdasá­gosabb átalakítására. Ezért kellett 1975-ben és kell a jövő év január 1-től is egyes anyagok és importtermékek termelői árát emelni, és az adózási szabályok módosí­tására is sor kerül. hangsúlyozták, hogy fejlesz­tési politikánkban szorosan együtt kell működnünk min­denekelőtt a Szovjetunióval és a KGST többi országával. Valóban ez az egyik legfőbb biztosítéka annak, hogy azok a nagyszerű tervek, amelye­ket magunk elé tűztünk, megvalósulnak, és szándé­kainkkal egyezően mindin­kább hatékonyan valósulnak meg. Lázár György befejezésül bejelentette, hogy a vitában elhangzott javaslatokat és észrevételeket a kormány az eddig kialakult gyakorlatnak megfelelően feldolgozza, és erről a képviselőket tájékoz­tatni fogja. Végül a kormány nevében még egyszer köszö­netét mondott az alkotó vi­táért, és kérte, hogy az elő­terjesztett munkaprogramot, a választ az országgyűlés fo­gadja el. Lázár György válasza után határozathozatal kö­vetkezett, az országgyűlés a Minisztertanács elnökének előterjesztését a kormány munkaprogramjáról és a felszólalásokra adott vála­szát jóváhagyólag, egyhan­gúlag tudomásul vette. A napirendnek megfelelő­en ezután a Magyar Nép- köztársaság 1974. évi költ­ségvetésének végrehajtásá­ról szóló törvényjavaslat tárgyalása következett. Faluvégi Lajos pénzügy- miniszter emelkedett szólás­számára a tőkés piacról származó energia és nyers­anyag áremelkedések túl­nyomó részét, így az im­porttámogatásokra a terve­zettnél csaknem 16,8 milli­árd forinttal többet fordítot­tunk. — Az összes beruházási teljesítés 11 százalékkal meghaladta az előző évit. Kedvező, hogy növekedett a gépberuházások aránya — különösen a szocialista or­szágokból importált gépeké. Az üzembe helyezések a nép­gazdaság eszközállományát 105 milliárd forinttal növel­ték. Sajnos e fölé nőtt a be­fejezetlen beruházások érté­ke, s ennek majdnem fele költségvetési eszközöket köt le. A kellő ütemű megvaló­sítást még sokszor akadá­lyozza a kiviteli tervek hi­ánya és a rosszul szervezett előkészítés. A tanulságokat igyekez­tünk levonni és a legfonto­sabb létesítmények befejezé­se érdekében az idén kilenc fontos beruházás meggyor­sítását szorgalmazzuk. Ha a tervezett intézkedések meg­valósulnak, akkor 2,7 mil­liárd forint értékű termék­hez jutunk hamarabb. Eb­ből exportálunk is, és mint­egy 400 millió forinttal nő a társadalmi jövedelem. Ar­ra kell törekednünk, hogy ne csak külön kormányzati in­tézkedésekkel és különleges ösztönzéssel készüljenek el idejében a beruházások, ha­nem a gyors és jó munka az általános beruházási folya­mat természetes része le­gyen. — A költségvetés egyen­súlyát 1974-ben is a gazdál­kodó szervek költségvetési kapcsolatai határozzák meg. Főként ezek következmé­nye, hogy a költségvetés hi­Ezután elmondta a minisz­ter, hogy a nemzeti jövede­lem háromnegyedét — az el­múlt években kialakult ará­nyoknak megfelelően — fo­gyasztásra fordítottuk. Meg­valósítottuk az életszínvonal emelésére vonatkozó elgon­dolásainkat, sőt az életkörül­mények javításában, az élet­mód formálásában tavaly többet tettünk, mint a IV. öt­éves terv előző éveiben. A lakosság teljes pénzbevéte­le közel 12 százalékkal növe­kedett. Ennek megfelelően nőtt a fogyasztás is. Az egy keresőre jutó reáljövede­lem 6,6 százalékkal, az egy keresőre jutó reálbér 5,5 szá­zalékkal — a tervezettnél gyorsabban — nőtt. Állami erőből tavaly 30 700 lakást, állami segítséggel 57 100 la­kóházat építettünk, 26 000 la­kást pedig felújítottunk. A miniszter szólt arról, hogy 1974-ben társadalom- biztosítási célokra összesen 36,8 milliárd forintot, 17 szá^ zalékkal többet fordítottunk® mint a megelőző évben. Szo­ciális-egészségügyi és kul­turális létesítmények bőví­tésére és korszerűsítésére 7 milliárd forintot, fenntartá­sukra 31,5 milliárd forintot költöttünk. Az oktatás és az egészség­ügy területén 16 ezer állás­ra várnak jelentkezőt. A munkahelyek számának to­vábbi növelése nem javíthat­ja az ellátást. Ezért arra kell törekednünk, hogy a hivatás- tudat erősítésével, munka­helyhez kötődés és a megbe­csülés új formáival, a meg­lévő munkaerő szervezettebb felhasználásával is elősegít­sük a jobb ellátást. — Olyan időszakban — hangsúlyozta a miniszter — amikor az eddiginél határo­zottabb, rugalmasabb gazda­sági munka szükséges, külö­nösen időszerű, hogy felhasz­náljuk az ellenőrzés tapasz­talatait. Mindenekelőtt fi­gyelmet kell fordítani arra, hogy a készletek az indokolt­nál jobban ne növekedjenek. Nem lehetünk elégedettek a termelési és forgalmi költsé­gek alakulásával sem. A 100 forint termelési értékre szá­mított költségek szintje mindössze fél százalékkal csökkent. Ez annak a követ­kezménye, hogy az általános igazgatási költségek — az ad­minisztráció, az utazás, a bír­ságok, a kötbérek — olyan mértékben növekedtek, hogy a közvetlen anyag- és mun­kabérköltségekben jelentke­ző megtakarítás nagy részét felemésztették. A IV. ötéves terv eddig el­telt időszakában 40 százalék­kal növekedett az egy főre jutó ipari termelés — foly­tatta a miniszter. — Ez ön­magában kedvező, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy ez alatt az idő alatt ugyanilyen mérték­ben emelkedett az egy főre jutó gépek, berendezések ér­téke is. A gépegységre jutó termelés, a gépkihasználás pedig nem változott, sőt az alapanyag- és kitermelő ipa­rokban romlott. Az élőmun­ka termelékenységének nö­vekedését tehát legnagyobb­részt a technikai felszereltség fejlődésének köszönhetjük, a munkaszervezé^ alig játszott szerepet. — Az 1974. évi gazdálko­dás tapasztalatai alapján há­ánya 1,2 milliárddal na­gyobb volt a tervezettnél, s erre hitelforrásokat kellett igénybe vennünk. A költség- vetés helyzetének javításá­ra ebben az évben már több intézkedést tettünk. A túl­zott exportnyereségek egy részét elvontuk a vállalatok­tól; intézkedési tervek szü­lettek, amelyek megvalósítá­sától jelentős megtakarítá­sokat várunk. Felülvizsgál­tuk a pénzügyi tartalékokat, úgy számítjuk, hogy ezek együtt 6—8 milliárd forintot hoznak a költségvetésnek. A bér és az év végi részese­dés együttes összege 5 száza­lékkal, a fejlesztési alap 7 szá­zalékkal nőtt. — A tervcélokkal és a kül­piaci feltételekkel összefüg­gésben módosításokat kell végrehajtanunk a mezőgazda- sági nagyüzemek ártámogatá­si és adórendszerében. Arra számítunk, hogy így a mező- gazdaságban a termelési kedv változatlanul élénk marad. Ezt segíteni fogja a biztosítási rendszer is, amelyet korsze­rűsítünk. A kibővített felté­telek csökkentik majd a nö­vénytermesztés és az állattar­tás üzemi kockázatait, növe­lik a termelés biztonságát. — Népgazdaságunk terv­szerű és zavartalan fejlődésé­nek feltétele a külgazdasági kapcsolatok folyamatos bőví­tése, a külkereskedelem és nemzetközi fizetéseink egyen­súlyának biztosítása. 1974-ben és 1975 eddig eltelt időszaká­ban behozatali többlet kelet­kezett és ezért a tervezettnél nagyobb mértékű külföldi hi­telt kellett felvennünk. Erőfe­szítéseink, amelyek a kiviteli szerkezetnek a megváltozott világpiaci feltételekhez való rugalmasabb igazodását, az exporttevékenység növelését szolgálták, csak fokozatosan hozhatják meg a várt ered­ményeket, de ezeket sürget­nünk kell. Pénzügyi kapcsolataink — Jövőbeni gazdasági fej­lődésünk egyik kulcskérdése a KGST-tagországokkal — el­sősorban a Szovjetunióval — való együttműködésünk, a szocialista gazdasági integrá- ciá Pénzügyi kapcsolataink­ban arra törekszünk, hogy a KGST-tagországok valutáris rendszerének fejlesztéséhez való hozzájárulásunkkal ösz­tönözzük a nagyobb haté­konyságot biztosító szakosí­tást, a kooperációkat, a tudo­mányos és műszaki együtt­működést. A komplex prog­ram szellemében tovább sze­retnénk szélesíteni hitelkap­csolatainkat a KGST-bank- rendszerrel. Elsősorban olyan létesítményekre szóló hitel- felvételekre számítunk, ame­lyeket a szomszédos szocia­lista országokkal közös érde­keltség alapján valósítunk meg. — Gazdasági fejlettségünk szintje, valamint a nemzet­közi munkamegosztásban el­foglalt helyünk egyaránt in­dokolja, hogy aktív kereske­delmi és hitelkapcsolatokat alakítsunk ki a világ sok or­szágával a kölcsönös előnyök alapján. Ezért áruexportunk­hoz növekvő összegű hitele­ket nyújtunk, ugyanakkor gazdaságunk fejlesztésére, el­sősorban a korszerű technika importjára, hazai alapanyag­forrásaink bővítésére hosz- szabb lejáratú külföldi hite­leket veszünk fel A hitelkap­csolatokban biztonságra tö­rekszünk. Helyes és gyors információt — Az elmúlt esztendő ese­ményeiből azt a következte­tést is levontuk, hogy na­gyobb előrelátással, kritiká­val kell elemeznünk a világ- gazdasági előrejelzéseket, s belőlük beszerzési, értékesí­tési és valutapolitikánkban idejében gyakorlati követ­keztetéseket kell levonnunk. A nemzetközi tőkés infláció körülményei között, amikor a. valuták értékarányai hul­lámzóak, készen kell állnunk arra, hogy aktív árfolyampo­litikát folytassunk. Szüksé­gessé teszi ezt a forint érték­állandóságának megőrzése, továbbá az a szándék, hogy a vállalatokat gyorsan és he­lyesen informálhassuk. Beszéde befejező részében Faluvégi Lajos ezeket mond­ta : (Folytatás a 4. oldalon) Á nemzeti jövedelem alakulása Hagy óbb figyelmet a készletgazdálkodásra — A közvélemény joggal elvárja, hogy állandó figyel­met fordítsunk a tanácsi gaz­dálkodás sokoldalú fejleszté­sére, hiszen ez mindennapi életünkkel szoros kapcsolat­ban van. 1974-ben a taná­csok már több mint 60 milli­árd forinttal rendelkeztek, ez 9 milliárd forinttal több volt az előző évinél. A taná­csok pénzügyi helyzete ren­dezett volt. A korábbihoz ké­pest valamelyest növekedett a városi és községi taná­csoknak a részesedése az anyagi forrásokból. A társa­dalmi munka értéke megkö­zelíti a 2 milliárd forintot. Egybevetve a társadalmi közkiadásokat: a központi, a társadalombiztosítási és a ta­nácsi intézmények összesen 109 milliárd forintot használ­tak fel, az előző évinél 12 százalékkal többet. A mun­kából származó 100 forint jö­vedelemnövekedést 1968-ban a társadalmi juttatások 38 forintos növekedése kísérte. Ez az arány 1974-ben már 54 forint volt, s tovább csak ak­kor növelhető, ha a munka termelékenységét a jövőben nem 7—8 százalékkal, hanem ennél sokkal jobban tudjuk javítani! A továbbiakban a vállala­tok gazdálkodásáról szólt. El­mondotta : vállalataink és szövetkezeteink gazdasági ereje 1974-ben is tovább nőtt. Állóeszközeik értéke 52 mil­liárd forinttal gyarapodott. Árbevételük, illetve értéke­sítésük 13 százalékkal, nyere­ségük 16 százalékkal növeke­dett. A pénzügyi eredmé­nyek egy része azonban a költségvetési támogatásokból származik. rom fontos követelmény áll iparvállalataink előtt: — Először: a gyártmány­szerkezetet gyorsabban kell korszerűsíteni; a világgazda­ságban végbemenő tartós vál­tozásokhoz a hazai gazdálko­dás minden területén okosan igazodni kell, mert az ettől való elszakadás vagy a tartós egyensúlyhiány fékezheti egész fejlődésünket. — Másodszor: az anyag­és energiatakarékosságban az intézkedési terveket minde­nütt következetesen végre kell hajtani. A miniszter kö­zölte: ésszerű takarékosságra való serkentés, továbbá az importanyagok és energiahor­dozók külpiaci áremelkedése miatt 1976-ban emelni fogják az energiahordozók és a vil­lamos energia, az üzemanya­gok, egyes építőanyagok, vegyipari cikkek termelői árait, s rendezik az áruszállí­tási tarifákat. — A harmadik követel­mény: a jövőben azokat a technológiai változásokat kell előnyben részesíteni, amelyek egyszerre anyag- és munka­erő-megtakarítást is eredmé­nyeznek, és javítják a válla­lat pénzügyi eredményeit is. A mezőgazdasággal kap­csolatban elmondta: az állami gazdaságok 1974-ben jó ter­melési eredményeket értek el. Ez pénzügyi helyzetünk­ben is megmutatkozott. Elő­ször sikerült elérniük, hogy nem volt közöttük veszteséges gazdaság. A termelőszövetke­zetek brutto jövedelme az előirányzottat meghaladóan 5 százalékkal nőtt. Ennek alap­ján a személyes jövedelem növekedése és a beruházások is meghaladták a tervezettet. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter expozéja A pénzügyi politika feladatai

Next

/
Oldalképek
Tartalom