Kelet-Magyarország, 1975. szeptember (32. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-27 / 227. szám

4 KELET-MAG Y ARORSZÁG 1975. szeptember 27. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter expozéja (Folytatás a 3. oldalról) — Sikerekkel és tanulsá­gokkal vagyunk gazdagab­bak. És azzal az elhatározás­sal, hogy tovább folytatjuk a bevált gazdaságpolitikát és fejlesztjük irányítási rend­szerünket, igazítva az új fel­tételekhez é§ a nagyobb kö­vetelményekhez. Gazdasá­gunk anyagi alapjai, tartalé­kai és pénzügyi viszonyai le­— Jövő terveinknek job­ban kell alkalmazkodniuk a realitásokhoz, a gazdasági irányításnak és szabályoknak pedig a terv céljaihoz. A gyorsabban változó feltéte­lek által megkívánt rugalma­sabb gazdaságvezetés akkor lehet eredményes, ha — a hosszabb és rövidebb távra szóló — feladatok átgondolt, összefüggő rendszerére tá­maszkodik. A következő évi terv és költségvetés összeállí­tásakor ezekre építünk, meg­fogadva azokat az iránymu­tatásokat, tanácsokat és ja­vaslatokat, amelyeket a kor­mány munkaprogramjának megvitatása során és a hetővé teszik, hogy — ha na­gyobb erőfeszítésekkel is, de folyamatosan haladjunk to­vább. Ehhez a népgazdasági céloknak mindenütt egyér­telmű kifejezési formát kell adnunk, és meg kell tarta­nunk — ahol lehet bővíte­nünk kell — a vállalati kez­deményezés és felelősség ke­reteit, a kollektív és egyéni ösztönzés serkentő erejét. mostani törvényjavaslatot tárgyaló bizottsági üléseken kaptunk az országgyűléstől. A pénzügyminiszter vége­zetül kérte, hogy erősítsék meg a kormány munkájához adott bizalmat és támogatást és fogadják el az 1974. évi állami költségvetés végrehaj - tásáról szóló törvényjavasla­tot. A pénzügyminiszter be­széde után Marton János (Győr, 3. bk.) a terv- és költségvetési bizottság elő­adója összegezte azokat az észrevételeket és indítvá­nyokat, amelyek a zárszám­adással kapcsolatban hang­zottak el az országgyűlés állandó bizottságainak az ülésszakot megelőző tanács­kozásain. Marton János az ország- gyűlés terv- és költségvetési bizottsága nevében javasol­ta: az országgyűlés fogadja el a Magyar Népköztársa­ság 1974. évi költségvetésé­nek végrehajtásáról szóló jelentést. Ezután Faluvégi Lajos a kormány nevében megkö­szönte a képviselőknek az országgyűlési bizottságok­ban elhangzott észrevétele­ket, javaslatokat, s hozzá­tette: azokra a szokásoknak megfelelően — részben köz­vetlenül, részben a követ­kező évi terv- és költség- vetés tervjavaslatának tár­gyalásakor visszatérnek. Ezután határozathozatal következett. Az országgyű­lés a Magyar Népköztársa­ság 1974. évi költségvetésé­nek végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot — általá­nosságban és részleteiben — a benyújtott eredeti szöveg alapján egyhangúlag elfo­gadta. Ezzel az országgyűlés őszi ülésszaka — amelynek pén­teki tanácskozásán Péter János és Raffai Sarolta fel­váltva látta el az elnöki te­endőket — véget ért. Rugalmasabb gazdaságvezetést Borsod megyébe látogatott a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldöttsége A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának hivatalos, baráti látogatáson hazánkban tartóz­kodó küldöttsége P. M. Ma- serovnak, az SZKP Központi Bizottsága Politikai Bizottsá­ga póttagjának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksé­ge tagjának, a Belorusz Kom­munista Párt Központi Bi­zottsága első titkárának ve­zetésével pénteken kétnapos látogatásra Borsod megyébe érkezett. A kedves vendége­ket elkísérte Gyenes András, a Központi Bizottság titkára, Ínokai János, az országgyű­lés alelnöke és V. J: Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagy­követe is. A küldöttséggel együtt utazott dr. Bodnár Fe­renc, a Borsod megyei párt- bizottság első titkára. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának delegációja pén­teken délelőtt Miskolcon, a Borsod Megyei Tanács szék­házában találkozott a megye, Miskolc megyei város, vala­mint a tömegszervezetek ve­zetőivel. A vendégeket dr. Bodnár Ferenc, a Borsod me­gyei pártbizottság első titká­ra köszöntötte, majd tájékoz­tatást hallgattak meg az or­szág egyik legjelentősebb ipa­ri területének fejlődéséről. A baráti eszmecsere után a BÉCS: szovjet küldöttség tagjai ven­déglátók társaságában város­nézésen ismerkedtek meg a borsodi iparvidék központjá­val, Miskolccal. A küldöttség tagjai péntek délután Leninvárosba látogat­tak, ahol munkásnagygyűlé­sen találkoztak a város dol­gozóival. tárgyalások A nyári szünet után pén­teken Bécsben ismét folyta­tódtak a közép-európai had­erők és fegyverzetek kölcsö­nös csökentéséről folyó tár­gyalások. A csaknem két éve tartó megbeszélésekben a Varsói Szerződés hét és a NATO tizenkét tagállamának képviselői vesznek részt. 63. — Adok én magának olyan cigarettát, hogy belebolondul — suttogja az öreg és játéko­san cibálja Suhajda szögha­ját. Pedig megérdemelné ez a fiú, de nem lehet. Egy pa­rányi engedmény az életükbe kerülhet. — Egyen csokit, tegyen a zsebébe is. Igyon egy korty kávét. Ha fázik, mozogjon. Belső, apró, erőből végrehaj­tott mozgásra gondolok, mint a jógások. Ha nagyon fáradt leváltom! — Nem, nem vagyok fá­radt. Megyek vissza. Ezt a hernyót nekem kell nyakon- csípni. Mindenki visszament a he­lyére. Az órák lassan, ször­nyű lassan haladnak. Hajnal felé már ájulás, rosszullét környékezte mind a négy ka­tonát. Nem aludtak, nem lan­kadtak. Minden neszre oda­figyeltek. Benn a pincében sem hunyták le a szemüket. Időnként ilyen beszélgetés zaja zajlott le. — Álmos vagy? Ne aludj, mert belédrúgok! Szétlőlek, ha eldöglesz. Azt akarod, hogy mindkettőnket felkon­coljon ez a banda? — Nem, nem vagyok ál­mos. Ha majd Szent Péter­től megkapom az útlevele­met, megköszönöm, neked, hogy hülyén hagytam ott a fogamat, meg a földi világot. A végén ennek a papnak lesz igaza. Félek a nyolc órától. — Mit félsz? Szétlőjük őket! — Szétlőjük? A hamuban a sült pogácsa már nem tud lőni. Az asszonyok hallgatnak. — Eldöglöttek. Most kilép­hetnénk. Sötét van, azon az úton vissza is mehetünk, amerről jöttünk. Gondold meg. — Hülye. Körülfogtak itt mindent. Megint csend. Az egyik gazfickó dúdol. Aztán sétál, csapkod valamit a kabátjá­hoz. Pedig sötét van a pincé­ben is. Vagy csak nem szű­rődik ki a világosság. Aztán megvirrad. Köd telepszik a völgyre. Sűrű pára hűli le, harmatos lesz a fű, mintha permetezték volna egész éj­jel. Mindenki a helyén van. Suhajda lila a hidegtől. Go- lubics ül és figyel. Ángyás a falnak támasztott háttal áll és messzire bámul. A fülé­vel figyel. A másik oldalon Csik András félkönyékre ereszkedve az ablak alá csú­szott. Szeretné hallani, vajon miről beszélnek benn. Hét óra múlt. Nyolcra várják az embereket. — Legalább egy korty vi­zet ihatnék! — mondja az egyik bandita. — Fulladj meg szom j an, száradj ki, gazember — szit­kozódik az egyik asszony, biztosan kapott egy nagyot, mert feljajdult. — Hogyan szerezzünk vi­zet? — Küldjük ki az egyik tramplit. — Ha meglép? — A másikat hazavágjuk. — Az őt már nem izgatja. — Pedig víz kell. Ha nem iszunk, akkor én rosszul le­szek a szomjúságtól. Tudod mióta nem ittam vizet? Le­galább húsz órája. Küldjük el a nagypofájút. — Miben hoz? Honnan? — Itt van a patak, mögöt­tünk. — Készüljön. Kimegy ví­zért. Itt van ez a kanna. Ha tíz perc múlva nem jön visz- sza, a másik asszonyt megöl­jük. Érti? — Visszajövök. (Folytatjuk) Megtartották a szakszervezetek megyei küldöttértekezletét (Folytatás az 1. oldalról) zatának a végrehajtását, a gazdálkodás hatékonyságát, a munkafegyelem megszilárdí­tását a szakszervezet sajátos eszközeivel, az üzemi demok­rácia fórumainak működteté­sével. A munka szerves részét ké­pezte a párt nő- és ifjúságpo­litikai határozatainak végre­hajtása. Ezt a jó ügyet szol­gálták, amikor szóltak a mun­kakörülmények javításáért, a béraránytalanságok csökken­téséért, a fiatal házasok és a sokgyermekesek lakásgond­jainak enyhítéséért, amikor szorgalmazták a nők és a fia­talok szakmai, politikai kép­zésének megoldását, részvé­telüket a társadalmi szerve­zetek vezető testületéiben. A szakszervezetek részt vál­laltak az üzemek középtávú és éves terveinek kidolgozá­sában, amelyekhez a dolgo­zók javaslatait továbbították. Figyelemmel kísérték a mun­kások élet- és munkakörül­ményeinek alakulását, bére­zését, premizálását. Sokat tettek a szakszerve­zetek a jogok és kötelezettsé­gek összhangjának a meg'e- remtése érdekében. Tevéke­nyen részt vettek a kollektív szerződések előkészítésében, rögzítésében. Kialakult a kol­lektív szerződések beszámol­tatásának a rendszere. Hangsúlyozta a beszámoló: az előttünk álló feladatok megvalósításának legfonto­sabb hajtóereje a fegyelme­zett, hatékony munka. Olyan közszellem és munkahelyi légkör kibontakoztatása, amely a dolgozók alkotókész­ségének kedvez, a közös cé­lokért erőfeszítésekre is ösz­tönöz. A szakszervezetek a beszámolási időszakban azon munkálkodtak, hogy az üzemi demokrácia fórumai megfelel­jenek e követelményeknek, hogy a szervezett munkásság minden okos, ésszerű javas­lata, kritikája a vezetés haté­konyságát, a munkát segítse. Ennek érdekében a jövőben még többet kell tenni. Részletesen szólt az előadó arról a fontos szerepről is, amelyet a szakszervezetek­nek, a szervezett munkások­nak kell vállalniuk az V. ötéves terv céljainak ki­munkálásában és végrehaj­tásában. Ezzel összefüggés­ben említette, hogy a szak- szervezeteknek figyelemmel kell kísérniük a megye ipa­rának strukturális változá­sait, segíteni a munkaerő­gondok megoldását, a szak­munkásképzést, továbbkép­zést, a tartalékok feltárását, az üzem- és munkaszervezés javulását. Ezt követően a megye egészségügyi fejlődését ele­mezte. Elhangzott: a szak- szervezeteknek szolgálniok kell az egészségügyi törvény végrehajtását, a párt népe­sedéspolitikájának követke­zetes érvényesítését. Meg­említette, hogy jelentős te­endők vannak az állami ok­tatás, a közművelődés fej­lődése érdekében, az óvo­dák, bölcsődék, iskolák épí­tésében, ha lépést akarunk tartani a fejlődéssel, az igé­nyekkel. Ezek megvalósítását a társadalmi munkaakciók jól segítették a városokban. Különös hangsúllyal fog­lalkozott a beszámoló a szak­munkásképzéssel, az után­pótlás nevelésével, a szak­munkásképzők, az üzemek és a szülők kapcsolatával, a pályaválasztás javításával, az üzemekbe kihelyezett is­kolák szerepével, jelentősé­gével. A beszámoló ismertette: a szakszervezeti választások során olyan jó politikai lég­kör alakult ki, amely biztosí­ték arra, hogy a fejlődés a jövőben még dinamikusabb legyen. Szabolcsban a vá­lasztások során 43 üzemi szakszervezeti tanácsot, 305 szakszervezeti bizottságot, 37 üzemi szakszervezeti bi­zottságot, 305 műhely- és osztálybizottságot, 194 tár­sadalombiztosítási taná­csot, 324 számvizsgáló bizott­ságot, csaknem 6 ezer bizal­mit és közel 2 és fél ezer bi­zalmihelyettest, s 248 főbi­zalmit választottak. A meg­választott tisztségviselők szá­ma a megyében . 16 310. Ezek között sok az új, a fiatal, a nő, s főleg a fizikai dolgozó, akikre most még nagyobb feladat hárul. Dr. Tar Imre felszólalása elején átadta a küldöttérte­kezlet résztvevőinek a me­gyei pártbizottság üdvözletét és sikeres munkát kívánt. Ezt követően arról szólt, hogy az SZMT négyéves munkájáról készült jelentés bemutatta azt a széles körű, sokrétű fejlődést, eredmé­nyes munkát, amelyet Sza­bolcs-Szatmárban a dolgozók, a szervezett munkások, a szakszervezetek elértek. A megyei pártbizottság nevé­ben gratulált e munka ered­ményeihez s megköszönte a szakszervezetekben dolgozó kommunistáknak, szakszer­vezeti aktivistáknak, a szak- szervezetek valamennyi tag­jának erőfeszítését, közéleti tevékenységét. Hangsúlyoz­ta, hogy a szakszervezetek több mint 100 ezres tagsága jelentős mértékben járult hozzá megyénk fejlődéséhez, a szocializmus építéséhez. Ezt követően arról szólt, hogy megyénk szervezett dol­gozói, egész lakosságunk egyetértéssel fogadta a párt XI. kongresszusának hatá­Gál László a SZOT-el- nökség nevében köszöntötte a tanácskozást. A további­akban arról szólt, hogy a választás nagy esemény a mozgalomban, a politikai életben, eszmecsere a veze­tők és a tagság között. Négy­millió szervezett dolgozó cserél véleményt, értékeli négy esztendő munkáját. Ezt követően a szakszer­vezeti mozgalom előtt álló feladatokat elemezte. Hang­súlyozta a munkásosztály és a párt vezető szerepének erősítését, a szakszervezetek jelentőségét a termelés, a gazdálkodás segítésében, a szervezett dolgozók vélemé­nyének fontosságát minden lényeges kérdésben a dönté­sek meghozatala előtt. El­mondta, mijyen jogos elvá­rásai vannak a szervezett dolgozóknak, melyek jobb munkával, a párt segítségé­vel, összefogással valósul­hatnak meg. Minden terüle­ten szükség van a tartalé­kok feltárására, a munka, a fegyelem javítására. A SZOT titkára szólt a Szabolcs-Szatmárban elért sikerekről, a szakszervezeti mozgalom eredményeiről. Elmondta: ez azért volt si­keres, mert a párt politiká­ja kedvező, a dolgozók tá­mogatják azt, részt vesznek e politika alakításában, for­Az MSZMP Szabolcs-Szat- már megyei Bizottsága szep­tember 24-i ülésén Alexa Lászlót érdemei elismerése mellett felmentette megyei pártbizottsági titkári funkció­jából és egyben javasolta, hogy a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsa válassza meg az SZMT vezető titkárának. Az SZMT alakuló ülésén a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa elnökévé dr. Fekszi Ist­vánt, vezető titkárává Alexa Lászlót, titkárokká Havacs Befejezésül a beszámoló a szakszervezetek nevelő mun­kájával foglalkozott, amely — mint ezt az írásos jelen­tés Is hangsúlyozza — elma­radt a szakszervezeti munka általános fejlődésétől. A jö­vőben e területen követke­zetesebb munkára, s nagyobb fegyelemre van szükség, an­nak érdekében, hogy a párt és a SZOT- határozatai meg­valósuljanak itt Szabolcs- Szatmárban is. A beszámolót követő vi­tában felszólalt dr. Tar Im­re, a megyei pártbizottság első titkára. rozatait. Kiemelte: ennek a magyarázata, hogy a felsza­badulás óta eltelt harminc év, s különösen az elmúlt öt esztendő gyakorlata szemlél­tetően igazolja, amit a párt elhatározott, az megvalósul, mert a dolgozó emberek ér­dekeit szolgálja. A megyei pártbizottság el­ső titkára ezek után elemez­te megyénk társadalmi, gaz­dasági, kulturális fejlődését, azokat a jelentős változáso­kat, amelyek különösen az utóbbi esztendőkben követ­keztek be, majd részletesen szólt azokról a tennivalókról, amelyeket a XI. pártkong­resszus határozott meg. Hangsúlyozta: a szakszerve­zetektől, a szervezett mun­kásoktól, dolgozóktól, a me­gye egész lakosságától azt kéri a megyei pártbizottság, hogy szorosabbra fogva a sorokat jobban, eredménye­sebben dolgozzunk mindnyá­junk felemelkedéséért, a fej­lett szocialista társadalom építéséért. Ugyancsak felszólalt Gál László, a SZOT titkára. múlásában és végrehajtásá­ban. — A szakszervezeti moz­galom, a szakszervezeti tag1- ság úgy tudja igazán szol­gálni hazánkban az előreha­ladást, a párt, a munkás- osztály ügyét, céljainak megvalósítását, ha erejéhez mérten vesz részt a XI. pártkongresszuson megha­tározott feladatok végrehaj­tásában — mondta végeze­tül a SZOT titkára. A vitában részt vettek még: Matyi Istvánná, a Kisvárdai Vulkán magkészítője, Potos István, a MÁV záhonyi átra­kókörzet munkása, Varga György, a SZÁÉV lakatosa, Vészeli István, a HAFE dol­gozója, Tassy Jenő, a SZOT Társadalombiztosítási Igazga­tóság vezetője, Lovász Albert, a Nyírbátori Növényolajgyár lakatosa, Nyárádi Sándorné, a Nyíregyházi Konzervgyár bi­zalmija, Hovánszki János, a MEDOSZ megyei titkára, dr. Szatmári György orvos, Vi- rágh Zoltánná, az UNIVER- SIL munkása, dr. Pénzes Já­nos, a megyei tanács elnöke, Boros András, a FEFAG kül­dötte, Buzsáki László, a KPVDSZ megyei titkára, Frick György veterán, Farkas Béla, a mátészalkai pedagó­gusok küldötte. A felszólalások után került sor az SZMT és az elnökség tagjainak megválasztására. Józsefet és Tóth Gézát vá­lasztották. Dr. Tar Imre, a megyei pártbizottság -nevében jókí­vánságait tolmácsolta az SZMT új elnökségének és tisztségviselőinek. Kanda Pál elvtársnak, az SZMT eddigi vezető titkárának — aki gaz­dasági területen kap fontos megbízatást — megyénk szakszervezeti mozgalmában kifejtett sok éves tevékenysé­géért a megyei pártbizottság köszönetét és elismerését fe­jezte ki. Gál László felszólalása Dr. Tar Imre felszólalása Az SZMT tisztségviselői

Next

/
Oldalképek
Tartalom