Kelet-Magyarország, 1975. szeptember (32. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-27 / 227. szám

2 KELET-MAGYARORSZÄG 1975. szeptember 27. (Folytatás az 1. oldalról) nagyobb mértékben a költ­ségvetésre hárultak ezek a terhek. — 1976. január 1-től egyes mezőgazdasági termékek fel- vásárlási ára is emelkedik. Ezzel mintegy ellensúlyozni igyekszünk a termeiőeszköz- ár-növekedéseket, a gazdasá­gok többletkiadásait. A termelés állami támoga­tásának rendszere bizonyos módosításokkal, fennmarad. Ez a támogatás az utóbbi években fokozatosan növeke­dett és az elmúlt évben el­érte hektáronként az 1500 fo­rintot. A kedvezőtlen adott­ságú mezőgazdasági üzemek számára adott támogatás cél­ja, hogy az adottságaikhoz jobban igazodó termelési szerkezetet alakítsanak ki. Teendőink megvalósításá­ban a vállalati gazdálkocjás- ra, az ott dolgozó emberekre igen fontos feladat hárul. Természetes tehát, hogy a következő években erősíteni akarjuk a vállalati gazdálko­dást, növelni a kezdeménye­zés szerepét mind az állami, mind a szövetkezeti gazdasá­gi egységekben. A miniszté­rium nem akar és nem is tud a vállalatok helyett cseleked­ni és gondolkodni. De tudunk és akarunk velük együtt ten­ni, dolgozni. — A feladatok megvalósí­tásában a politikai helytál­lásnak, a hozzáértésnek, a műveltségnek és felkészült­ségnek döntő szerep jut. Mezőgazdasági és feldolgo­zó üzemeink törzsgárdája, és mind több új dolgozója, rendelkezik e fontos felté­telekkel. Ágazataink — »a mezőgazdaság, az élelmi­szeripar, az erdészet — va­lamennyi munkahelyén ki­ki a maga területén sokat tehet az alkotókészség, a közösségi szellem kibonta­kozásáért, az üzemi és a szövetkezeti demokrácia ér­vényesítéséért. — A múlt év őszének sú­lyos napjaira mindenki em­lékszik. Az idei nyár sem szűkölködött olyan napok­ban 'és hetekben, melyek a mezőgazdasági termelésre kedvezőtlenek voltak. Ke­nyérgabona-termésünk a tervezettől elmaradt, de je­lenthetem a tisztelt ország- gyűlésnek, hogy mind a ha­zai ellátás, mind a nemzet­közi kötelezettségeink telje­sítése biztosított. Köszönet és elismerés érte mindazok­nak, akik szorgalmas és eredményes munkával ezt lehetővé tették. Az ország 1976—1977. évi kenyerének biztonságos megtermelése, a jelentős nemzetközi kereslet egya­ránt azt kívánja, hogy min­den gazdaságban jól szám- bavegyék és hasznosítsák a korszerű búzatermesztés ed­digi tudományos . eredmé­nyeit és gyakorlati tapasz­talatait. — Megannyi példát, meg­oldásra váró feladatot le­hetne még sorolni, amely csak erőteljesebben kifeje­zésre juttatna pártkongresz- szusunknak azt a megálla­pítását, hogy „... folytatjuk agrárpolitikánkat”. Folytat­juk, mert fő elveinek he­lyességét az eredmények igazolták. Folytatjuk mert ahogy pártunk általá­nos politikája sikeres volt, úgy sikeres volt ennek a politikának szerves része, az agrárpolitika is. Folytat­juk, mert a következő évek újabb eredményeinek is elő­feltétele, hogy agrárpoliti­kánkat helyesen értelmez­zük és a követelményeknek megfelelően, a gyakorlatban is egységesen alkalmazzuk. Dr. Romány Pál miniszter beszéde után felszólalt a vi­tában Gócza József (Szolnok), dr. Komócsin Zoltán (Csong­rádi és Széles Lajos Szabolcs- Szatmár megyei képviselő. Széles Lajos szabolcsi képviselő felszólalása Tisztelt Országgyűlés! Pártunk XI. kongresszusá­nak határozatát országunk lakossága kedvezően fogadta. Ez vonatkozik Szabolcs-Szat- már megyére is. Mpst az a legfontosabb, hogy az ország- gyűlés által segítve, a kor­mány biztosítson kedvező feltételeket a határozatok végrehajtásához. Mivel a kormány elnöke által beterjesztett kormány- program szelleme, elvei és céljai megfelelnek a kong­resszusi határozatoknak, és mert kellő biztosítékot nyújt­hat a határozatok megvalósí­tásához, a Szabolcs-Szatmár megyei képviselők a kor­mány munkaprogramjával teljes mértékben egyetérte­nek. Úgy gondolom, most nem az igényeket kell megfogal­mazni, hanem azt, hogy mit kell tennünk a kongresszus határozatainak, a kormány programjának megvalósítá­sa érdekében. Megyénk lakossága ered­ményesen munkálkodik a IV. ötéves terv megvalósításán. Az iparban és a mezőgazda­ságban teljesítjük a kitűzött célokat, termelési terveket, — mondta, majd részletesen szólt eredményeinkről. A IV. ötéves terv céljainak megvalósításával párhuza­mosan kidolgozzuk az V. öt­éves terv legfontosabb fel­adatait. Az ipari és mező- gazdasági üzemeinkben rejlő jelentős tartalékok kihaszná­lásával fejlődésünk tovább gyorsítható. Alapvetőnek tartjuk a meglévő ipar to­vábbfejlesztését, elsősorban: ésszerű szerkezet-változtatás­sal, a hatékonyság növelésé­vel, a termelékenység foko­zásával, a munkaerő racioná­lis felhasználásával. Ezen túl számolunk azzal, hogy a mezőgazdaságból to­vábbi munkaerő szabadul fel. A következő öt évben kere­sőképessé váló mintegy 30 ezer fiatalnak munkalehető­séget kell biztosítani. A je­lenleg meglévő közel 20—25 ezer munkaalkalomra váró, főleg női munkaerő foglal­koztatását is elő kell segíte­ni — mondta, majd így foly­tatta : — Engedje meg a Tisztelt országgyűlés, hogy a mező- gazdasági termelés fejleszté­sével összefüggően egy-két megjegyzést, illetve javasla­tot tegyek. Napjainkban elég gyakori az olyan jelenség, amely zavarólag hat a ter­melésre, azt károsan befolyá­solja, vagy esetenként vissza is veti. Az egyik kérdés, amit meg szeretnék említeni, az alma termesztésével függ össze. Úgy látjuk, hogy a té- lialma-rekonstrukciót a je­lenleginél gyorsabb ütemben kellene megvalósítani. Jelen­leg ennek anyagi és egyéb feltételei nincsenek meg. Az alma önköltsége az utóbbi időben ismert okok miatt je­lentősen, növekedett. Szüksé­gesnek látszik a felvásárlási árak felülvizsgálata és ösz­tönzőbb árak kialakítása. A másik kérdés, amit szeret­nék megemlíteni, a termelő és a felvásárló, a termelőüze­mek és a termelés eszközeit biztosító vállalatok kapcso­lata, jobb együttműködése, az ezzel kapcsolátos problémák megszüntetése. — Köztudomású, hogy a kocalétszám jelentősen csök­kent, ennek hatásaként a sertésállomány csak a mi megyénkben 100 000 darabbal csökkent. Ebben döntő szerepe volt annak, hogy a felvásárlás és a feldolgozás nem volt za­vartalan. Ebből le kell vonni a megfelelő következtetése­ket. Ezért nagy örömmel üd­vözöljük a kormányprogram­ban azt a megfogalmazást, amely a mezőgazdasági ter­mékeket feldolgozó iparágak fejlesztését célozza. A múlt évben nagy meny- nyiségi burgonyát kellett külföldről behozni. Most mégis olyan gondunk van, hogy a várható termésből mintegy 800—1000 vágóinak nincs biztos piaca. Ez egyál­talán nem ösztönző a terme­lésre. Úgy vélem, a vállalati önállóság rosszul értelmezése esetenként sérti a népgazda­ság érdekeit. Meg kellene vizsgálni azt is, hogy a me­zőgazdasági üzemek és a ve­lük kapcsolatban lévő válla­latok szerződései megfelel­nek-e a mai változó élet kö­vetelményeinek. A tapaszta­latok azt igazolják, hogy en­nek felülvizsgálata indokolt, biztonságosabb garanciákat kell nyújtani a termelés elő­segítésére. v — Többször elhangzott már, hogy egyes termékek útja nagyon hosszú a termelőtől a fogyasztóig. Sok a közbeik­tatott szerv. Ennek hátrányát a termelő és a fogyasztó egy­aránt megérzi. Nem szólva PÚJA FRIGYES arról, hogy a termelőnek fi­zetett ár, és a fogyasztói ár közötti különbség a hosszú úton ide-oda felszívódik, és az állam kasszája ezzel nem igen növekszik. Az a véleményünk, hogy a kormányprogram megvaló­sítását jelentősen elősegíthet­jük az ipar és a mezőgazda­ság tartalékainak gyorsabb feltárásával, az ésszerű kon­centráció és specializáció fej­fejlesztésével, az anyagi és szellemi erők jobb összefogá­sával, kihasználásával. A kormánytól azt kérjük, hogy ahol és amilyen mér­tékben szükséges, lépjen fel szigorúan a népgazdasági ér­dekeket sértő magatartással szemben. Mi képviselők pe­dig mozgósítsuk a lakosságot a program megvalósítására, társadalmunkért, az embe­rért ! A kormányprogramot elfo­gadom. Ezt követően Ollári István (Borsod) szólaltáéi, majd Pú­ja Frigyes külügyminiszter mondott beszédet. Kormányunk a béke és a biztonság megszilárdítását szolgálja A külügyminiszter beveze­tőben emlékeztetett arra, hogy a nemzetközi életben az utób­bi években történt kedvező fejlődésre az európai bizton­sági és együttműködési érte­kezlet sikeres befejezése, 35 ország legmagasabb rangú vezetőjének a találkozása, a záróokmány aláírása tette fel a koronát. Ezek és más ered­mények jelzik, hogy a nem­zetközi élet új szakaszához érkezett, az enyhülés, a bé­kés egymás mellett élés esz­méje tért hódít, a hideghá­ború koncepciója és gyakor­lata viszont egyre inkább a múlté. — A helyzet kedvező ala­kulása elsősorban annak a nagy változásnak köszönhető, amely a nemzetközi erőviszo­nyokban a szocializmus, a társadalmi haladás és a béke erői javára az utóbbi évtized­ben végbement — folytatta. Közrejátszik a helyzet jó irá­nyú fejlődésében, hogy a ve­zető tőkésországok uralkodó osztályain belül jelen vannak és növekvő.befolyásra tesznek szert azok az erők, amelyek a nemzetközi fejlődést reáli­san ítélik meg és a termonuk­leáris háború alternatívájával szemben a békés egymás mel­lett élést-választják. .* — Az enyhülés azonban nem érvényesül automatiku­san és azonos módon minden térségben és minden kérdés­ben. A békés egymás mellett éléssel szembeszegülő erők új akciókat szerveznek az enyhülés folyamatának fel­tartóztatására; gátat akarnak emelni a szocialista és a tő­késországok kapcsolatainak fejlődése, a még rendezetlen nemzetközi problémák meg­oldása elé; kiforgatják és fél­remagyarázzák az érvényes egyezmények rendelkezéseit. Várható, hogy a biztonsági és együttműködési értekezlet kedvező hatását is megkísér­lik majd csökkenteni. Sajnos, e hidegháborús körök kezére játszanak a kínai vezetők, akik a szocialista forradalom jelszavaival manipulálva a legreakciósabb imperialista körökkel szűrik össze a levet a szocializmus, a haladás bé­kés törekvéseinek keresztezé­se, meghiúsítása céljából. — A Szovjetunió, a szocia­lista közösség, más haladó és békeszerető országok és moz­galmak növekvő erejét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a nemzetközi impe­rializmus, a szélsőséges reak­ció, a hidegháború és a fa­sizmus maradványai, a min­den rendű és rangú opportu­nisták aknamunkája ellenére előrehalad és sikereket ér el a szocializmus, a haladás, a béke és a biztonság ügye. Tisztelt országgyűlés! — Közel két hónapja feje­ződött be Helsinkiben az eu­rópai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet. Ennek a tanácskozásnak a történelmi jelentősége elvitathatatlan. Első ízben került sor az euró­pai és az észak-amerikai tér­ség szocialista és tőkésorszá­gai legmagasabb rangú veze­tőinek a találkozására, egy Olyan kiemelkedő fontosságú békeokmány aláírására, amely mélyen befolyásolja földré­szünk jelenét és jövőjét. — Történelmi tény, hogy az európai biztonsági értekezlet összehívását a szocialista or­szágok kezdeményezték, az ér­tekezlet sikeres befejezése, a záróokmány kidolgozása és aláírása azonban valamennyi részt vevő állam érdeme. — Mi úgy véljük: a követ­kező hónapok és évek egyik leglényegesebb nemzetközi feladata az lesz, hogy a biz­tonsági értekezleten képviselt országok kormányai közösen átültessék az életbe mindazt, amit Helsinkiben elfogadtak. Az, hogy az európai bizton­sági értekezlet milyen mér­tékben segíti elő a béke és a biztonság megszilárdítását, el­sősorban attól függ, hogy a résztvevő országok miképpen hajtják végre a záróokmány­ban foglaltakat. A Magyar Népköztársaság maradéktala­nul teljesíteni fogja vállalt kötelezettségeit. Kormányunk máris intézkedéseket tett a záróokmány rendelkezéseinek végrehajtására. Ezt tette a többi szocialista ország kor­mánya is. — A záróokmányban fog­laltak végrehajtásáról is kü­lönös véleményeket lehet hal­lani Nyugaton. Egyesek sze­rint a szocialista országok a záróokmány harmadik fejeze­tének, azaz a kulturális és oktatási kapcsolatokra; az in­formációk cseréjére és az úgynevezett emberi kapcsola­tokra vonatkozó rendelkezé­seknek a hiánytalan végre­hajtásával bizonyíthatják majd, hogy őszintén akarják-e az enyhülést. Mintha a szocia­lista országoknak bizonyítás­ra lenne szükségük! Azt, hogy a szocialista országok az eny­hülés, a békés egymás mel­lett élés hívei, egész eddigi politikájuk cáfolhatatlanul igazolja: ezt a nyugati politi­kusok egy részéről bizony nem lehet elmondani. A szo­cialista országok — köztük hazánk — természetesen vég­rehajtják majd a záróokmány harmadik fejezetét is. Nem árt azonban emlékeztetni ar­ra, hogy a biztonsági értekez­let záróokmánya nemcsak egy fejezetből áll, abban van első és második fejezet is, s ezek legalább olyan fontosak, mint a harmadik. Tisztelt képviselő elvtár­sak! — A biztonsági értekezlet záróokmányának a végrehaj­tása hozzájárul majd az eu­rópai béke és biztonság meg­szilárdításához, a részt vevő államok kétoldalú kapcsola­tainak bővítéséhez és segíti a vitás kérdések békés megol­dását. Ezen túlmenően — is­merve Európa és Észak- Amerika jelentőségét és ha­tását a nemzetközi folyama­tokra — pozitív befolyást gya­korol majd az egész világ bé­kéjére és biztonságára is. Ezért a záróokmány végre­hajtásának rendkívüli fon­tossága van az enyhülési fo­lyamai elmélyítésében álta­lában. — Amikor azonban erről beszélünk, nem szabad szem elől tévesztenünk a kérdés másik oldalát sem. A biztonsági és együttmű­ködési értekezlet záróokmá­nyában foglaltakat csak szí­vós munkával, a hideghábo­rús erőkkel vívott szüntelen harcban válthatjuk valóra. — Tovább kell harcolni azért, hogy a politikai eny­hülés katonai enyhüléssel egészüljön ki. A fegyverkezé­si verseny megállítása vagy ütemének csökkentése jóté­konyan befolyásolná az eny­hülési folyamatot, és lehető­vé tenné, hogy az egyes or­szágok kormányai anyagi eszközöket szabadítsanak fel a békés építésre és más or­szágok megsegítésére. Kor­mányunk egyetért minden ésszerű leszerelési indítvány­nyal. Ebből indultunk ki, amikor támogattuk a Szov­jetunió ilyen jellegű javas­latait, s ez vezérel bennün­ket most is, amikor egyetér­tünk a szovjet kormánynak az ENSZ-közgyűlés XXX. ülésszakára beterjesztett ja­vaslataival. a nukleáris fegy­verkísérletek általános és tel­jes betiltását, az új tömeg- pusztító fegyverek kidolgo­zásának és gyártásának meg­tiltását előirányzó indítvá­nyával. Támogatjuk a genfi leszerelési bizottság két társ­elnökének javaslatát a kör­nyezeti hadviselés tilalmáról, valamint a közép-európai haderők csökkentésére vo­natkozó elképzeléseket. — A Magyar Népköztársa­ság népe örömmel üdvözölte azokat a kedvező változáso­kat, amelyek a fasiszta ura­lom megdöntését követően Portugáliában végbementek. Üdvözöljük, hogy Portugália kormánya következetesen tö­rekszik a gyarmatok függet­lenségének biztosítására. Ugyanakkor bizonyos jelen­ségek aggodalomra adtak okot. Mindig is az volt a vé­leményünk, hogy egyedül a portugál népre tartozik, mi­lyen irányt szab országa fej­lődésének, és ebbe senki sem szólhat bele kívülről. Elfo­gadhatatlan, hogy egyes nyu­gati államférfiak — átlátszó szovjetellenes koholmányok ürügyén — beleavatkoznak Portugália belső ügyeibe. — Az európai biztonság ügyétől és az arab népek iránti szolidaritásunktól ve­zettetve továbbra is nagy fi­gyelmet fordítunk az izraeli agresszió következményeinek a felszámolására. — Mi továbbra is azon a véleményen vagyunk, hogy a közel-keleti konfliktus rendezésének legcélszerűbb eszköze a genfi békekonfe­rencia lenne, amelyen az ér­dekelt arab államok, a Pa­lesztin Felszabadítási Szer­vezet, továbbá a Szovjetu­nió és az Egyesült Államok képviselői vennének részt. A legfontosabb azonban an­nak a tudomásul vétele, hogy a közel-keleti krízis tartós és igazságos rendezé­se elképzelhetetlen a szoci­alista országok, mindenek­előtt a -Szovjetunió közre­működése nélkül. Ezután szólt az Indokíná­ban bekövetkezett örvende­tes eseményekről majd így folytatta: — A Magyar Népköztár­saság kormánya folytatja bevált és az élet által iga­zolt külpolitikáját. Külpoli­tikai irányvonalunkat meg­erősítette a Magyar Szocia­lista Munkáspárt XI. kong­resszusa, és egyben aláhúz­ta, hogy azt a jövőben még hatékonyabban kell érvé­nyesítenünk. Szoros együttműködésünk a szocialista közösség álla­maival nagyban hozzájárul építő munkánk külső felté­teleinek biztosításához, szo­cialista rendszerünk zavar­talan fejlődéséhez. Kiemel­kedő szerepet tölt be ebben a Szovjetunió. A nagy szov­jet nép, amely felszabadí­totta országunkat a hitleri hordák és magyar csatló­saik uralma alól, óriási se­gítséget nyújtott népünknek új élete megindításához is. Csütörtökön volt 30 eszten­deje annak, hogy a felsza­badult Magyarország és a Szovjetunió helyreállította diplomáciai kapcsolatait. Ez annak idején hathatós tá­mogatás volt ahhoz, hogy hazánk megtalálja helyet a világban. Országunk és a Szovjetunió testvéri kapcso­latai azóta is szüntelenül fejlődnek pártjaink, kormá­nyaink és népeink teljes megelégedésére. — Mi mindig fontos kö­vetelménynek tartottuk kül­politikánk összehangolását a szocialista közösség orszá­gaival, mindenekelőtt a Szovjetunióval. A korábbi­val bonyolultabbá váló nem­zetközi osztályharcban ez ma időszerűbb, mint volt valaha. Kezdeményezően dolgozunk azon, hogy szé­lesítsük együttműködésün­ket a Szovjetunióval a nem­zetközi politikában is. Befejezésül a külügymi­niszter ismételten hangsú­lyozta annak a fontosságát, hogy a szocialista országok töretlenül folytatják küzdel­müket az enyhülés folyama­tának kiszélesítéséért, visz- zafordíthatatlanná tételé­ért. A szocialista országok szüntelen kezdeményezései nélkül — mondta — az eny­hülés megtorpanhat, lefé­keződhet és ez nagy veszé­lyekkel járna. Kijelentette: kormányunk az enyhülés, a béke és a biztonság meg­szilárdításának ügyét szol­gálja, amikor aktívan mun­kálkodik a Magyar Szocia­lista Munkáspárt XI. kong­resszusa határozatainak vég­rehajtásán. Púja Frigyes beszéde után négy felszólalás hangzott el a Minisztertanács munka- programja fölötti vitában, mi­vel több képviselő nem je­lentkezett hozzászólásra, az elnöklő Péter János ezért megadta a szót Lázár György, nek, a Minisztertanács elnö­kének, aki válaszolt az el­hangzottakra. Lázár György válaszbeszéde Bevezetőben hangsúlyozta: az egész vita azt tükrözte, hogy a képviselők helyeslik a kormány előterjesztett munkaprogramját. A vita tar­talma, hangvétele méltó volt az ügyhöz, ahhoz a felelős­séghez, amely a párt XT. kongresszusa határozatainak végrehajtásában az ország- gyűlésre, a törvényhozókra és a kormányra egyaránt hárul. A vita kifejezte a nézetek azonosságát, a nemzeti egy­séget és az összefogás szándé­kát. Megfelelő arányban ka­pott helyet a hozzászólások­ban az eredmények számba­vétele és a nehézségek feltá­rása. — Ezt különösen fontosnak tartom — folytatta Lázár György. — Először azért, mert így teljes a valóságunkról al­kotott kép, s mert tartozunk népünknek, munkásosztá­lyunknak, parasztságunknak, értelmiségünknek azzal, hogy elismerjük és megtiszteljük az eredményekben megteste­sülő munkájukat. Azt a mun­kát, amelynek értelmét ép­pen abban látják, hogy egész társadalmunk és benne-önma- guk életét szebbé, gazdagab­bá tegyék. — Másodszor azért, mert a gondok, a nehézségek feltárá­sában benne volt a javító szándék, annak elismerése, hogy jobban, eredményeseb­ben kell dolgoznunk. Ez adja meg magabiztosságunkat, ezért lehetünk optimisták. Ezért bízhatunk abban, hogy a ma gondjait leküzdve, hol­nap újabb eredményeket érünk el. Mély meggyőződésünk, hogy terveink végrehajtásában — amint ez a vitában is meg­nyilvánult — számíthatunk népünk hozzáértő munkájá­(Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom