Kelet-Magyarország, 1975. szeptember (32. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-24 / 224. szám

2 KELET-MAGYARORSZAG 1975. szeptember 24. A felnőtt diák közérzete OPÁL NYOMOZ Utazás a lottó nyerőszámai körül Annak, aki a szelvény kitöltésekor tekintetbe akarja venni a „számok természetét”, a követke­zőket ajánljuk figyelmé­be: Sok a híve annak, hogy érdemes a szabályos idő­közökben előkerülő, „szo­lid” számokra tippelni. Nos, plusz-mínusz két eltéréssel az 1-es (56-szor húzták), a 8-as (52), a 14- es (53), a 17-es (52), a 19- es (56), a 20-as (52), a 21-es (52), a 35-ös (55), a 41-es (56), a 46-os (55), az 50-es (53), a 61-es (52), a 64-es (52), a 70-es (52), a 74-es (55), a 76-os (55), a 78- as (53), a 81-es (52), a 82-es (56), a 83-as (52), valamint a 90-es (52) sze­repelt. Az „ötvenesek klubjának” a kilencven lottószám közül 37 tagja, azaz 37-et húztak ki 50— 59 alkalommal. A már felsoroltakon kívül kö­zéjük tartozik a 4-es, az 5-ös, a 6-os, a 7-es, a 10-es, a 15-ös, a 22-es, a 25-ös, a 36-os, a 37-es, a 48-as, az 53-as, a 60-as, a 79- es. Aki inkább a gyakran előkerülő számok mellett A 35 kilogramm súlyú né­metjuhász kutya a Máté­szalkai Rendőrkapitányság gyakorló udvarán ügyesen veszi egymás után az akadá­lyokat. Az idegenekre ügyet sem vet, csak gazdája pa­rancsszavára figyel. ★ — Hogyan lesz „valaki” nyomozókutya ? — Most 6 éves vagyok és tavaly, év elején voltam egy kiképzőiskolán. Sok érdeke­set tanultunk, aminek itthon, a gyakorlatban már hasznát vettem. — Milyen a gazdád? — Jól megértjük egymást. Sokat követel, szigorú, de bármit mond, habozás nélkül megcsinálom. Még soha sem vert meg, másképp büntet, ha valamit elrontok. Például rengetegszer el kell ismételni bizonyos gyakorlatot. — Köztudomású, hogy a kutyasors rossz. Te is így vagy ezzel. — Nem egészen. Nagyon szeretek játszani, bóklászni és azért erre is van lehető­ség. De amikor a nyakszíjat és a ínyomozóhámot rám te­szik, vége a játéknak. — Egy nyomozás során sokféle emberrel találkozol. Nemcsak bűnözőkkel, hanem ártatlan emberekkel is. Ho­gyan viszonyulsz hozzájuk? — Sokszor elég nehéz megállni, hogy ha bántanak, akkor sem üthetek vissza, csak ha parancsot kapok rá. A tetteseket pedig szívesen megharapnám, de csak „megnevezni” szabad őket. — Biztosan volt már né­hány érdekes eseted a nyo­mozások során. — Tavaly egy emberölés­nél kellett kinyomoznom a tettest. Éjszaka volt és jó nyolc kilométert mentünk a nyomon. Párszor már nem hittek nekem, mert úttalan utakon gázolt keresztül a gyilkos. Éjszaka nem is lá­tok, csak a szag után men­tem. A gazdám ott jött mö­göttem, és bízott benne, hogy megtalálom. Végül sikerült is hajnalban egy híd alatt el­fognom a tettest. — A napokban Békéscsa­bán a nyomozókutyák orszá­gos versenyén aranyérmet nyertél. — Igen a tömegoszlatási kategóriában első lettem. A sok munka és fáradság meg­hozta az eredményt. A gaz­dám csak nagyon ritkán di­csér meg, de most ő is elé­gedett velem. ★ A körülbelül 25 ezer fo­rintot érő nyomozókutya gazdája Varga Ignác főtörzs­őrmester, több mint másfél éve dolgozik Opállal. Meg­szerette, az eddigi kutyái közt a legokosabbnak tartja. Tóth Kornélia MI KÉSZTETI A FELNŐT­TEKET a továbbtanulásra? Egy vizsgálódás adatai szerint a következők: a nagyobb tu­dás iránti vágy, a munkahelyi előmenetel, a szakmaszerzés, a férj vagy a feleség „utol­érése”, a munkatársak előtti pironkodás, hogy nincs meg az alap- vagy középfokú vég­zettség. Szerepet játszhat a magasabb jövedelem elérése és egy fel-felbukkánó motí­vum is: ma a továbbtanulás „sikk”. Érdekesebb lenne bizonyá­ra a tanulásra serkentő moz­zanatokat bogozni, valószínű olvasmányosabbak, mint az itt következő tények és meg­jegyzések. Egyáltalán nem mellékes a tanulást elindító motívum, most mégis a fel­nőttek tanulásának tényleges gondjait, tennivalóit idézzük fel, melyeket legutóbb a me­gyei tanács végrehajtó bi­zottsága is számbavett. Nemrég még azt tettük szóvá lapunk hasábjain is, hogy sok szó esik lépten nyo­mon a felnőttoktatásról, az mégis gazdátlan, nincsenek meg a szervezeti, szakigazga­tási „keresztapái”. A közokta­tási^ párthatározat és a párt XI. kongresszusa a fontos feladatok sorában ráirányítot­ta a közfigyelmet a felnőtt- képzésre is. Szabolcs-Szatmár megyében a felnőttek általá­nos, szakmai és politikai mű­veltségének gyarapítása kü­lönösen fontos és többrétegű feladat. Nem csak azért, mert a népesség iskolai végzettsége jócskán alacsonyabb az orszá­gos átlagtól. Nem is csak az iparosítás által megkívánt magasabb képzettség, vagy a nagy létszámú tanyai és kül­területi lakosság miatt. Mind külön-külön is nyomós ok ar­ra, hogy a felnőttek tanulá­sával az átlagosnál nagyobb figyelemmel foglalkozzanak a megyében. De van egy éven­ként visszatérő, nehezen fo­gyó gond, amit úgy monda­nak jobb kifejezés híján: az iskolázatlanság újratermelő­dik. Magas azoknak a fiata­loknak az aránya, akik a tan­kötelezettségi időn belül nem végzik el az általános is­kola nyolc osztályát... A MEGYÉBEN ELSŐSOR­BAN az elhelyezkedés, a szakmaszerzés elsőszámú aka­dályozója a hiányzó alapkép­zettség. Ez sajátos jelleget ad annak, hogyan, milyen for­mában kell irányítani, szer­vezni és gondozni a felnőttek képzését. Ma már van gaz­dája a megyében is a felnőtt- képzésnek; fő hivatású főelő­adót állított munkába a me­gyei tanács művelődési osz­tálya. Hasonló intézkedésre hívták fel a járási, városi művelődési osztályokat. Meg­szervezték a megyében a fel­nőttoktatási szakfelügyeleti hálózatot, amely a mostani, új tanévtől kezdte meg munká­ját. tör lándzsát, annak első­sorban az abszolút re­kordert, a 3-ast ajánlhat­juk: ez 75-ször szerepelt a nyerők között! Az él­lovasok közé sorolható a 60—69 alkalommal kihú­zott 12-es, a 13-as, vala­mint a 23-as, a 24-es, a 29-es, a 33-as, a 34-es, a 38-as, a 42-es, az említett 47-es és a 49-es, az 51-es, az 56-os, a 65-ös, a 67-es, a 69-es, a 71-es, a 73-as, a 77-es és a 84-es is. Aki viszont a szelvény kitöltésekor inkább a rit­kán kihúzott számokat részesíti előnyben, annak érdemes feljegyeznie: a legtöbb behoznivalója a 38-szor szerepelt 88-as- nak és a harminckilenc alkalommal kihúzott 30- asnak van. A negyvenes zónában találhatók a következő számok: 2, 9, 11, 16, 26, 27, 28, 30, 31, 32, 39, 40, 43, 45, 52, 54, 55, 57, 58, 59, 62. 63, 66, 68, 72, 80, 85, 87, 88 és 89-es. Cs. B. T estvérterületünk egyik legszebb vidékén ta­lálható a magdeburgi me­gyében Halberstadt váro- * sa. A hegyek és erdők mind az idelátogatóknak, mind- az itt lakóknak ked­velt kirándulóhelyei. Mindeddig azonban hiány­zott egy olyan hely, ahol kellemes fürdőzésre is le­hetőség nyílott volna. tekinti, ötszáz méter hosz- szú part áll itt a fürdeni akarók rendelkezésére, ét­terem, evezés, vizibicikli- zés egyaránt várja a pihe­nőket. Könyvtár, újságos­kioszk, jól szervezett üze­nőszolgálat egészíti ki a kényelmi létesítményeket. A Halberstadt melletti tó egy olyan homokgö­mos más városi közlétesít­mény, így például állat­kert is született ilyen ösz- szefogással. A városi ta­nács elfogadta a javasla­tot, és társulást hozott lét­re. Harminckét üzem tar­tozott ehhez, köztük a leg­nagyobb vállalatok, gyá­rak, úgymint járműjavító, gépgyár, műanyaggyár. Az 1972-ben kezdődött nagy­Magdeburgi mozaik A halberstadti nyaralótelep Igaz, volt a környéken három szabadtéri *ürdő, ezeket szinte Szétfeszítet­ték nyaranta a látogatók. Ma a helyzet már lénye­gesen jobb. A város szé­lén * ugyanis igazi strand épült. Olyan kiválóan si­került, hogy a város 50 ezer lakója egyaránt magáénak dörben alakult ki, ahon­nan éveken át kavicsot bányásztak. Az üzemek munkásai már jó idő óta szorgalmazták, hogy a „nyugdíjas” bányát vala­mire hasznosítani kellene. Társadalmi munkát is ajánlottak, aminek meg is volt a hitele, hiszen szá­arányú munka végén a környék teljesen megvál­tozott. Szocialista brigádok munkája, egyéni vállalko­zók segítsége tette va­rázslatosan széppé a ma félkilométer hosszú stran­dot, amely igazi paradi­csomnak számít Halber- stadtban. Ezek a tanügyi intézkedé­sek jók és szükségesek vol­tak, igen fontosak, de gyakor­latból tudjuk, a felnőttek ta­nulásának dolga a munkahe­lyeken és magukon a felnőtt „diákokon” áll vagy bukik. Elkel még a felvilágosító szó; milyen kedvezmények illetik meg a tanulókat, s melyek az oktatás különböző formái, hogy ki-ki érdeklődése, lehe­tőségei, tudása alapján vá­lassza ki a neki megfelelőt. RÉGI ŐHAJT VALÓSÍ­TOTT MEG a minisztérium, amikor 1973-ban a hagyomá­nyos tanulási formák — az öt és tízhónapos esti, levelező és magánvizsga — mellett en­gedélyezte, az úgynevezett munkástovábbképző tanfo­lyamokat, ahol 160 órás rész­vétel után lehetővé teszik a vizsga letételét. Sokat mutat az a tény, hogy az általános iskolai felnőttoktatásban rész­vevők 43 százaléka a mun­kástovábbképzési tanfolyamo­kon vesz részt. Nem gond nél­küli ez a közkedvelt tanulási forma, erőfeszítéseket kíván pedagógustól és „diáktól” egyaránt, de rövid idő alatt bizonyította létjogosultságát. Külön örvendetes, hogy az is­kolákon kívül a művelődési házak — Ujfehértó, Nagykál- ló, Tiszaszalka, Nyírmada és Gyűrtelek — is részt kémek a vizsgára előkészítő tanfo­lyamok szervezéséből. S még több művelődési ház érdek­lődik az új képzési forma iránt. Adatok bizonyítják, hogy a dolgozók általános iskoláiban és a középiskolák esti és le­velező tagozatain egyenlete­sen felfelé ívelő a részvevők száma. Kevesebb az évközben kimaradó, mind kevesebb azoknak a felnőtteknek a szá­ma, akik meggondolatlanul, kis elhatározással látnak a tanuláshoz. Mind természetesebbé vá­lik a munkahelyeken a tanu­lók támogatása, buzdítása ju­talommal, béremeléssel, tan­szersegéllyel és különböző módon. A KÖZÉPISKOLÁKBAN TANULÓK KÖZÜL mind többen választják a szakmai végzettséget is adó szakkö­zépiskolát és a tavaly életre- hívott szakmunkások közép­iskoláját, amelynek tovább­fejlesztése nagyon indokolt. Erősödőben van a felnőttek tanulási kedve. Ez jelzi azt is: erősödik a tudás rangja. (P. G.) ^KÉPERNYŐ ELŐTT Még a múltról készített doku­mentumműsorok is a mának szólnak. Méginkább ilyenek a napjaink kérdéseit faggató, vá­laszt, megoldást kereső doku­mentumfilmek. A jobbak az iga­zán lényeges, a sok embert érintő, érdeklő dolgokról beszél­nek. Ezek közé sorolom Sipos Jó­zsef, Vass István Zoltán, Mohai János és Hubert István alkotá­sát, az Otthon érzi magát? cí­mű dokumentumfilmet. Nem­csak a jó munkahelyi légkör elengedhetetlen az optimális munkateljesítményhez, hanem épp oly szükséges a harmonikus lakóhelyi légkör is, mert alkal­mas arra, hogy megnyugtassa a munkában testileg, szellemileg elfáradt embert. Mi minden alakíthatja, tehe­ti harmonikussá a család életét a lakásban és az emberek kap­csolatát a modern lakótelepe­ken? Erről adott — ha nem Ts teljes, de eléggé részletes — ké­pet ez a sok gondolatot ébresz­tő film. A szakemberek és a lakók véleménye, tapasztalata hol egyezett, hol ütközött, s ez utóbbiakat a vágások hangsú­lyozták. A film készítői dicsé­retesen arra törekedtek, hogy leleplezzék a valóságnak meg nem felelő elképzeléseket, állí­tásokat. Sok százezer ember él ma már modern lakótelepeken, jó lenne, ha minél inkább otthon éreznék magukat ők is és azok is, akik még ezután fognak ilyen lakásokba költözni. Ezért arra is ügyeltek a film alko­tói, hogy a tények feltárása mellett a javaslatok — a szak­embereké és a lakóké egyaránt — hangot kapjanak. A lakótelepi életforma, kör­nyezet alkalmas arra, hogy el­szigetelje egymástól az embere­ket. Ezért kellene már a terve­zéskor arra gondolni, hogy egy- egy, néhány épületből álló, egy­ségnek legyenek olyan közös használatú helyiségei, amelyek a közösségi tudatot, érzést, az emberek közötti kapcsolatot erő­sítik : barkácsműhely, klub, stb. A barkácsműhely például a már meglévő épületek némelyikében nagyobb költség nélkül kiala­kítható és berendezhető lenne. — Vajon felfigyeltek-e a film­ben elhangzott sok jó javaslat­ra azok, akik tehetnek megva­lósításukért valamit? S vajon fognak-e tenni? Két rész került képernyőre abból a négyrészes dokumen- tumfilm-sorozatból, amelyet Bal­mazújvárosról készített Major Sándor, Neumann László és Ma­gyar József. Ez a két rész a múltról, a felszabadulás előtti és a közvetlen utáni időről szól, s így szükségszerűen sok is­mert eseményt, tényf tartalmaz. A szerkesztő, a rendező és a közreműködő szakértők — K. Nagy Magda és Béres Sándor — azonban mélyebbre ástak, kevésbé vagy — a szélesebb közvélemény által — eddig nem ismert érdekes dokumentumo­kat, eseményeket is közöltek. Bizonyítva: az untig ismertnek hitt történelemben is lehet újat, izgalmasat felmutatni, ha a tör­ténelmi időket átélt embereket kérdezzük, mert a história őál- taluk valósult meg, s bennük él a legelevenebben. Seregi István A RADIO MELLETT ismét iriss, időszerű témák­kal foglalkozott szombaton a rádió kitűnő politikai magazin­ja, a „168 óra”. Mester Ákos műsorvezetésével a bel- és kül­politikai riportok, jegyzetek mellett olyan gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkoztak az adásban, amelyek megérdemlik, hogy visszatérjünk rájuk. Fül­tanúi lehettünk pl. felelősség­gel való labdázásnak egy gyer­mekélelmezési konyha késedel­mes üzembe helyezése miatt. Valóban iskolapélda volt, arra is, amit slusszpoénként hallot­tunk az egyáltalán nem „kí­méletes” riport kommentárjá­ban: a riport után, csodálatos módon rövid idő alatt elhárul­tak az addig — úgy látszik — legyőzhetetlen technikai akadá­lyok 200 gyermek iskolai ét­keztetése elől. . . Külön szót ér­demel, hogy a műsorvezető „ka­pásból” frappáns válasza az ügy kapcsán egy túlzó rádió- hallgatónak, aki a műsor alatt felháborodottan betelefonált. készítői méltán nevezték fan­tasztikus riportnak a kórházi, rendelőintézeti röntgenosztályok ezüstfelhasználásáról, illetve ennek gazdaságosabb lehetősé­géről hallottakat. Ugyanis meg­tudtuk, hogy ezekben az intéz­ményekben évi 5—6 tonna ezüstöt használnak fel a rönt­genfelvételekhez, amelynek fe­le a fixáló folyadékkal elfolyik a csatornába, a másik fele az archivált röntgenfilmekben ma­rad. (Mintegy 100 millió forint­ra teszik az értékét!) Most elektrolitikus berendezést készí­tettek az elfolyó ezüst vissza­nyerésére a fixáló folyadékból, amellyel feltehetőleg hamarosan ellátják a röntgenosztályokat. (A riport bizonyára ennek a meggyorsítására is jó segítség volt.) A nyilatkozó főorvos­újító szerint az archiválásra tu­dományos szempontból tovább­ra is szükség van, de felvetette: miért ne lehetne a valóban szükséges anyagot kicsinyített kópiákon őrizni? Olyan gazda­gok volnánk? Az ésszerű, kézenfekvő taka­rékosságról szólt a vasgyűjtési akcióról készített blokk is. En­nek a lényege, a legfőbb kér­désben fogalmazva az volt, hogy: de miért kampány a vas­gyűjtés, miért nem állandó, ter­mészetes folyamat, hogy a ki­selejtezett gépeket, munkaesz­közöket, forgácsolási és egyéb fémhulladékot mindig értékesí­tenék a vállalatok, intézmé­nyek? Akár egy háztartásban a még értékesíthető, de nem hasz­nálatos holmit. Tényleg: miért? Ugyancsak a gazdaságosságot közelítette a műsorban a válla­lati szervezés bürokratizálódá- sának veszélyei felől Földi Iván „Nyomásfokozó osztályáról szó­ló szellemes jegyzetében. Lipo- vecz Iván az energiahelyzetünk­ről szólt, megemlítve azt a fi­gyelemre méltó tényt is, hogy a magyar széntermelés gazdasá­gossága nem rossz* valahol az európai középmezőnyben he­lyezkedik el, tehát nemcsak szükséges, érdemes is vele fog­lalkozni. Merkov$zky Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom