Kelet-Magyarország, 1975. szeptember (32. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-21 / 222. szám
8 KELET-MAGYARORSZÄG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1975. szeptembeer 21. ASSZONY A VASASOK KÖZÖTT AZ ÜZEMI ÁPOLÓNŐ Törékeny asszony a hatalmas vasasüzemben. A legkisebb szerszám is nagyobb tőle. Az ember szinte félti, hogy minden agyonnyomja. Pedig erős asszony, telve energiával, aki ugyan nem fémmel bánik, hanem sokkal értékesebbel. Emberrel. Foglalkozása : üzemi ápolónő. Szabó Jánosné, a HAFE üzemi ápolónője. (Foto: Gaál Béla) Akkor ismertem meg, amikor a nyírségi egészségnevelési napok első napján korreferált az üzemi ápolónő feladatairól. „Az ápolónő feladatai igen sokrétűek. Ahhoz, hogy munkáját ellássa, aktívnak kell lennie. Munkáját részben önállóan, részben a munkahelyi vezetők segítségével illetve az üzemorvos beosztottjaként végzi.” (Higgye el, így is van. Nem is képzeltem, hogy mennyi megértéssel vannak a gazdasági vezetők. A javaslataimat nemcsak meghallgatják, de teljesítik is. Részt vesznek a munkavédelmi szemléken. Az orvossal együtt is járjuk az üzemet. És ami a fő: a munkások is hallgatnak rám. Sokszor szólok: védőszemüveg, védőruha ügyben. Igaz, először mentegetőznek, de aztán elfogadják a jó szót.) „A rendelésen kívül az ápolónő egyedül végzi egészségügyi teendőit.” (Ez azt jelenti, hogy naponta legalább 40—50 ember kere,s fel. Kisebb baleset miatt, orvosságért, fájdalomcsillapítóért. De emellett állandóan ellenőrzőm az üzem, az udvar tisztaságát. Mérek vérnyomást, adok jogi tanácsol egészségügyi kérdésekben. A napi nyolc óra néha kevés is minderre.) " „Lényeges ápolónői feladat a dolgozók egészséges életre való nevelése és annak megőrzése.” (Nem, nem zavar a sok férfi. Elfogadják az üzemi ápolónőt, és az orvos segítőjét látják bennem. Húsz évig voltam védőnő, ezalatt sikerült megismernem az emberi természetet. így persze sokkal könnyebben megy. A munkásember szívesen elhiszi a jót, és megérti, ha az ember meggyőzően érvel. Kell az előadás is, de sokkal fontosabb a közvetlen kapcsolat minden egyes emberrel.) „Az egészségtelen üzemrészekben dolgozókat rendszeresen ellenőrizzük, figyelmeztetjük a védőfelszerelések rendszeres használatára, vagy ha szükséges, más munkakörbe való áthelyezését javasoljuk, majd ellenőrizzük az utasítás betartását.” (Ez nem hatalmi kérdés. Baj volna, ha annak nézné valaki. Az emberért tett' intézkedés nem az egészségügy érdeke. Az emberé és az üzemé egyaránt. A gazdaságvezetés nem akadékoskodásnak tekinti a javaslatot. És a végrehajtás ellenőrzése szerintem természetes. Különben minek határozni vagy intézkedést kérni?) „Az ápolónő tartja a kapcsolatot a városi vöröskereszttel, részt vesz ennek gyűlésein, a továbbképzéseken.” (Igen, mindenki először a véradásra gondol. Ez is fontos, és a gyárunk ebben példát is igyekszik mutatni. De nemcsak ennyi. Az egészség- nevelés olyan feladat, amely sokrétű ismeretet követel. Hiba lenne azt hinni, hogy az üzemi épolónő csak segítséget nyújt, ellenőriz. A legdöntőbb az, hogy részesévé váljon az emberek gondolkodásformálásának is. Itt kezdődik az egészséges életre nevelés. Alkohol, nikotin, egy sor rossz szokás rövidíti az életet. Segítséget kell kapnom egészségneveléstől, orvostól, Vöröskereszttől, újságoktól. Mert minden ott dől el a munkapadnál.) „Számos rendelkezés lát napvilágot, amely óvja az ember egészségét, hivatott a betegséget megelőzni. Ezek betartása a munkahelyen az igazgató feladatai közé tartozik, mely munkájában segítője az üzemorvos és az üzemi ápolónő.” (ügy hiszem, a mi gyárunkban a törekvések jók, a munka e szellemben folyik. Természetes, hogy lenne jó néhány javaslatom, ami javítaná a munkát. De tudom, hogy ez pénz kérdése, és nem a szándékon múlik. Hogyne, megmondom szívesen mire gondolok, mert úgyis ez a jövő. Először is kellene egy igazi rendelő, ez a mostani csak elsősegélynyújtó hely. Aztán több orvosi óra is kellene, mert igen sok a fogával bajlódó, akit itt lehetne kezelni. Az ilyen kezelés hosz- szadalmas, munkából nem szívesen mennek el, nem is okszerű. És jobban ellátnám műszerrel is a rendelőt. Mindez nem álom, ez lesz a jövő.) Szabó Jánosné üzemi ápolónő a Hajtómű és Festőberendezések Gyárában, higgadtan mondta el referátumát, amiből idéztem. Nyugodtan adta meg kiegészítő válaszait a kérdésekre. Tehette, hiszen a gyárban becsülete van, szeretik, munkaköre rang is egyben. Mint ahogy mindig rangot ad, ha valaki az emberekért él. A vasasüzemben egy apró asszony járja a hatalmas csarnokokat. Válla mégis erős. Erejét a hivatástudat adja. És az, hogy megbecsülik. Bürget Lajos A VIDÁMSÁG OLAJÁVAL Anni néni mesél Munkácsi Mihálynét társai a sóstói szociális otthonban mesélő Anni néniként ismerik. Anni néni 1973 óta él az intézetben. Bekerülésekor ágyhoz kötötte a betegség. je nagy részét írással töltötte. Nagykockás, spirálfüzetbe jegyzi történeteit. Eddig tíz „könyvet” írt: verseket, novellákat és sok-sok mesét. Kezdetben a maga örömére, később a társai kedvéért. Anni néni az idén 73 éves. Haja hófehér, s járni már csak két botra támaszkodva tud. Családja (néhány távoli rokont leszámítva) nincs. Mindössze négy elemit végzett, de a magyar nyelven kívül kitünően beszél bolgárul, szlovákul. Kedvtelésből mondákat és népmeséket is fordít. Nyilvánosság előtt mindössze egyszer szerepelt eddig műveivel. A Szabad Föld fel- szabadulásunk 30. évfordulója alkalmából irodalmi pályázatot hirdetett, melyre az otthon lakói bíztatására Anni néni is beküldte néhány novelláját. Munkája elismeréseként díszoklevelet kapott. Munkácsi Mihályné írásai nem képviselnek különösebb irodalmi értékeket, jelentőségük mégis nagy. Hiszen kedvet és célt adnak egy 73 éves asszony hátralevő éveihez, a vidámság olaját vegyítik egy szociális otthon közösségének életébe. Házi Zsuzsa Magyar ikebana Szeptember 26-án megrendezésre kerül a virágkötészeti verseny. Rendezője a Nyíregyházi Kertészeti Vállalat. A „mérkőzésen” öt vállalat: a nyíregyházi, a debreceni, a sátoraljaújhelyi, a kazincbarcikai és a miskolci vesz részt 3—3 versenyzővel. A jelöltek négy kategóriában mérik össze tudásukat a zsűri előtt. A bíráló bizottság elnöke a Kertészeti Egyetem rektorhelyettese. A verseny helye a nyíregyházi Krúdy mozi előcsarnoka, ahol szeptember 27-én és 28án virágkiállítást tekinthetnek meg az érdeklődők. A bemutatón a versenyzők „ikebanáit” és vállalatonként 100—120 cserepes virágot állítanak ki. A nyíregyházi virágkötészeti vetélkedő előed- zés az 1976-os országos versenyre. Cent ajtó csapódott, * valaki kidúgta a fejét, lenézett a lépcsősoron, s megpillantotta az öreg asszonyt. Újabb aj- tócsattanás, bezáródott, s eltűnt az imént kitekintő fiatal nő mögötte. Hallani lehetett a kulcs kattanását a zárban. Zihált a tüdeje, nehezen szedte a levegőt, alig várta, hogy révbe jusson, felérjen a harmadikra. Megpihent. Letette a te- hert, zsebkendőt kotorászott elő, s megtörölte az arcát. Kissé felfrissült, várt, ne lássák, hogy a mama kimerült, fullad... Óvatosan megnyomta a csengő gombját. Bent halk léptek, cso- szogás, s maga sem tudta honnan, de kiáradó süteményillat. A lépcsőház harmadik emeletén fia szomszédjában az orvosné észrevette a csengetéseket. Ö tudta, hogy otthon vannak. Arról is tudott, hogy várnak valakit. Talán nem hallották a csengetést? Ezért lépett ki az ajtó elé. Ott állt a kis öreg asszony ajtónyitásra várva. Féiszegen szólította meg a doktornét, .mondja, már lelkecském, nem tetszik tudni, a fia- mék hol vannak? Az orvosné tudta, hogy Misi meghívta a főnökét egy kis rétesevésre, mert nagyon szereti. Az orvosné pillanatok alatt átlátott a helyzeten. Betessékelte a mamát, mondta, helyezze csak kényelembe magát, rakja le a poggyászát, s várja meg, míg haza jön a fia és a menye... Kérette magát. Hagyja csak kedveském, igazán aranyosnak tetszik lenni, de nem akarok, én zavalami zaj, mozgás, vagy meg ne érkezzen addig Misi főnöke és kísérete, míg a mama itt tartózkodik. Nem is gondolta, miért kívánta ezt, hiszen ő nem mondhatta el mindazt erről az agronó- musról, amit a mama, aki világra szülte. Izgága embernek tartották, s hallotta róla, hogy goZárt ajtó várni, talán jobb lenne, ha ott várom meg őket a lépcsőházban. Szó sem lehet róla. Főzök mindjárt egy teát, tessék lepihenni. Lassan hörpölte a forró teát, s áradozott, hogy az ő Misi fia milyen fontos ember. Tud- ja-e kedveském, hogy egy egész gazdaság gondját intézi? Legalább ötszáz emberről gondoskodik. De meg is érdemli, mert tanult, művelt ember. Hogy mennyit tanult az, s ő, a mama mindennel ellátta. Évekig gürcölt rá a mama akkor is, amikor a férje meghalt. Az orvosné türelemmel hallgatta a mama vallomását. Közben azért izgult, hogy át ne halljon a konyha falán odaátról rombán bánik a dolgozókkal is. A kisr öregasszony fészkelődött a széken, igazgatta a damaszt a kosarán. Kibontotta, s megmutatta, mit rejt. Szép sárgahúsú, megpucolt jércék lábai kandikáltak ki belőle. Négyet hozott. Maga pucolta. így szereti a kisfia, Misi. Élve nem hozhatta őket a vonaton, mert megbüntetik. A kosárban egy nylonzacskóban pedig friss tojások. Legalább száz darab. S még a tavalyi füstölt szalonnából és kolbászból is maradt. Pácolt, finom falatok, úgy ahogy Misiké kedveli. Ott bújtak meg a batyuja mélyén... Kezdett a mama türelmetlenkedni. Nem akartam én a fiaméknál sokáig maradni, mert rengeteg a ház körüli munka, a háztájiban a kapálni való. Csak addig, míg ezeket átadom, s beszélek Misivel, megkérem, intézze el a kukorica törését, meg a kerítést kellene megcsinálni. Ehhez, lelkem, már nekem nincs erőm.., S nem is tudta, megkérheti-e az orvosnét, hogy lenne szíves ezeket a csomagokat átadni, mert ő már nem tud várni, megy a vonata... A z orvosné válaszút elé került. Nem volt beszélő, csak köszönőviszonyban a szomszéddá!. Sajnálta a mamát, a fáradozását. Csak ezért vállalta el, átadja. Majd megoldja valahogy, de, pillanatnyilag még maga sem tudta, hogyan... Az öreg néni hálálkodott, hogyan is köszönje ő meg ezt a szívességet. Kérte, mondja meg, csókoltatja őket, majd írni fog. Legközelebb ő maga adja fel a levelet, hogy el ne kallódjon, mert biztosan nem kapták meg. Különben biztosan várta volna az ő kisfia... Lefelé a lépcsőn friss < rétesillat kísérte. Farkas Kálmán A nők szolgálatában ínycsiklandozó látvány fogadta szeptember 15-én és 16-án a kisvárdai Halász étterembe lépőket — az előtérben cukrásztermékek és hidegtálak sorakoztak az asztalokon. Bent, az étteremben pedig a bejárattal szemközti fal mellett roskadásig rakott kiállítópultok gyönyörködtették a szemet. A nők nemzetközi éve alkalmából rendezett kiállítást a Kisvárdai ÁFÉSZ „A szövetkezeti kereskedelem a nők szolgálatában” címmel. A rendkívül ízlésesen rendezett árubemutatón a háztartási gépek, konzerváruk, készételek mellett a gyermekruházati és a kozmetikai cikkek is a látogatók elé kerültek — széles volt a skála. A vendégkönyvben dicsérő bejegyzések sorakoztak — elégedettek lehetnek tehát a rendezők. A kiállítósor fölött pedig végigvonult egy felirat, amellyel a látogatók lehettek elégedettek: „A kiállított áruk a Szabolcs Áruházban megvásárolhatók.” Háztartási munkát köny- nyítő, a háziasszonyok szabad idejét valóságossá tevő cikkek kiállításáról volt szó — s hogy ez nem maradt a puszta bemutató szintjén, azt egy látogató véleménye mutatta. „Lehet ezt mind kapni, csak így együtt lepi meg az embert, hogy mennyi minden van, ami segít a háztartás dolgaiban ...” — mondta egy Gégényből érkezett asszony. „Elmúlt már az az idő, amikor csak szalonna vagy sovány kenyér került az elemózsiás csomagba” — mondta egy másik látogató. „A férjemnek meg a fiamnak csomagolok mindennap: konzerv, szalámi, mikor mi az aznapi.. Valóban meglepi a né- zelődőt a bőség — de csak egy pillanatra. Sorra felismeri: ezt is szoktam venni, azt is láttam az üzletben ... A fiatalok az újdonságokat keresik — az idősebbek pedig el-el- töprengenék: hol volt ilyesmi az ő fiatalságuk idején. Az a bizonyos sovány kenyér volt a mindennapi, meg a hátat-lelket szakasztó háztartási munka. A mosás, takarítás, főzés napi robotja szikkasztotta az asszonyt, akinek fogalma sem lehetett kozmetikáról vagy szabad időről. Ma már a falusi házak zömében duruzsol a mosógép, zúg a porszívó. És ha fáradtan is, de megnézi az asszony a tévéfilmet este... Nem azt akarom mondani ezzel, hogy manapság gyerekjáték a háziasszony élete. De összehasonlíthatatlanul könnyebb, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Ebben segítettek párt- határozatok, állami intézkedések, kereskedelmi szolgáltatások. Ám hogy az otthon, a család, a gyereknevelés sokszor sorvasztó kötelékeitől végképp megszabaduljanak az asszonyok — ahhoz a legfontosabb segítők, a férfiak kellenek ... Nem elegendő a háztartási gép vagy a készétel — harmonikus munkamegosztás szükséges. Olyan, ahol nincs női és férfimunka — háztartási rpunka van. Én szívem szerint ezt a címet adtam volna a kiállításnak: „A kereskedelem a háztartás szolgálatában...” (tgy) Akkoriban nem szórakoztatta sem az olvasás, sem a kézi- munkázás: legszívesebben az életén gondolkozott. Így jött az ötlet, hogy azokat a szép és szomorú élményeket, melyek vele és körülötte történtek, papírra kéne vetni. Az eltelt két év alatt ide-
