Kelet-Magyarország, 1975. szeptember (32. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-21 / 222. szám

1975. szeptember 21. KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 7 Egy népművelő hétköznapjai Talán elcsépelt lesz a kérdés, de a hely­zet diktálja: hogyan lett próféta a saját fa­lujában Bradács Mária. — Nem hiszem, hogy az lettem, bár ki­lenc éve jöttem haza Béliekre. Friss diploná- val, amit a debreceni tanítóképző intézet nép­művelés-könyvtáros szakán szereztem . .. Hogyan fogadták itthon a falu­beliek, a vezetők? — Mint azt a gyermeket, akit hazavárnak a szülők, a rokonok, az ismerősök. És nem hall­gathatom el, volt egy dolog, ami miatt ennek fnegvolt a teljes alapja, ugyanis a Nyírbélteki Tanács ösztöndíjasaként tanultam a képzőben és vállaltam, hogy három évig a faluban fo­gok dolgozni... Csak az öszöndíj miatt __ — Igen és mégsem. Az ember a saját fa­lujában egyszerre van előnyös és hátrányos helyzetben. Ismerős, vagyis könnyebb eliga­zodnia, másrészt, az idősebbek közül többen még a gyermeket látják benne, aki nemrég még az utcán játszott, most pedig az emeletes művelődési ház igazgatója, aki megpróbálja megvalósítani azt, amit a képzőben tanult... Meg kellett fiztenie a tanuló­pénzt? — Tudom, hogy nem szó szerinti pénzre gondol, hisz azt a mindennapos munkámmal igyekeztem és igyekszem ezután is visszafi­zetni a falunak. De tényleg volt sok kínos órám az első időben, úgy éreztem nem érte­nek meg, nem bíznak bennem. Minden per­cemről be akartak számoltatni, amikor pe­dig már javában szerveztem a szakköröket, TIT-előadásokat, a klubot. És festette saját kezűleg a pla­kátokat? — Igen, és ezt még ma sem mondhatom múlt időben, bár nem ez veszi el a munka­időm javarészét. Teltek a hónapok, az évek és nem egyszer úgy éreztem nem bírom to­vább a faluban, elmegyek egy városi műve­lődési házba, vagy iskolába. Rengeteg lehe­tőségem lett volna erre. Különösen a közmű­velődési párthatározat megjelenése óta sza­porodtak meg a pályázati felhívások, nagy üzemek, intézmények kerestek és keresnek ma is szakképzett népnevelőt. És miért maradt? — A kérdés jogos, de azt is válaszolhat­nám, miért mentem volna el. Hisz mindig el • kezdtem valami újat, egy munkát, amit nem volt szívem abbahagyni. A falu lakóival, a ve­zetőkkel is jó a kapcsolatom. Mostmár érzem és tudom, hogy bíznak bennem, sőt már né­ha úgy érzem, sok is jut a munkából. Ugyan­is nemcsak a művelődési ház igazgatója va­gyok, hanem társadalmi tanácselnök-helyet­tes KISZ-csúcstitkár. Hogy a többi társadal ­mi funkciót ne is említsem ... Mikor pihen? — Nem is tudom. Minden este bent va­gyok a művelődési házban, különösen szom­Már sokak előtt jól ismert, hogy a gyó­gyító orvostudomány mellett a megelőzés je­lentősége egyre jobban előtérbe lép. Társa­dalmunkban egyre nagyobb tért hódit ez a szemlélet és kormányzatunk igen nagy anyagi támogatást ad erre a célra. Egészségügyi szer­vezetünk nagy apparátussal, rendszeresen végzi a gyermekek szűrővizsgálatát, gondozá­sát és a betegségek ellen egyre szélesebb kör­ben terjeszti ki különböző oltásokkal a védel­met. Ha csak a szűrővizsgálatokat említjük, a felnőttek körében milyen jó arra gondolnunk, hogy megyénkben és országosan a tuberculó- sist mint népbetegséget sikerült visszaszo­rítani. Az idős betegek gondozása újabb pers­pektívát nyitott különböző betegségek idejé­ben történő kezelése és az átlagos életkor meghosszabbítására. Nehezebb helyzetben van a baleseti se­bészet. Természetesen itt is nagy jelentősége van a megelőzésnek, az üzemekben tartott baleset-elhárítási előadásoknak és a munka- védelmi rendszabályok megtartásának. A köz­lekedésben egyre nagyobb tért kell kapnia az ún. közlekedési morálnak, azaz az udvarias, előzékeny, másokat megbecsülő, és mások tes­ti épségét védő szemléletnek. Amiért szót kértünk a gyermekek érde­kében, szintén a közlekedéssel kapcsolatos, szomorú, naponta ismétlődő esemény. Nem a játszótéri, vagy az iskolai balesetekről szeret­nénk írni, ezek számát nehezen lehet befolyá­solni. A szülői gondatlanságból eredő esetek­re szeretnénk felhívni a figyelmet és ezek kö­zül is a kerékpárbalesetekre. A megyei bal­esetsebészeti szakrendelésen nem múlik el egy hét úgy, hogy ne hoznának be átlagosan 10—12 olyan gyermeket, akiknek a kerékpár „odakapta” a lábát. Különösen a hátsó ülésen szállított gyerekekről van szó, de az elöl ülőkkel is előfordulhat. A küllők és kerékpár­villa közé szorult lábszár és boka igen gyak­ran törést, de minden esetben szennyezett, roncsolt sérülést eredményez, mely igen fáj­dalmas és nagyon nehezen gyógyul. Nem gyakran olyan sérüléssel is találkozunk, ami­kor lefordul az egész boka és sarok lágy ré­sze is. baton és vasárnap este nyúlik hosszúra a munkaidőm, de én ezt nem érzem. A napok­ban is éjfél körül értem haza, mert gépeltük az ötleteinket az országos módszervásárra ... Ilyen tennivalók is akadtak. És ha a tanulást pihenésnek vesszük, akkor nem panaszkodha­tok. A szakmában falun meglehetősen magá­nyos az ember. Ügy éreztem nem elegendő a képzőben szerzett tudás, beiratkoztam az egye­tem népművelési szakára, levelezőre ... Könnyen ment a felvétel? — Az első jelentkezésem nem fogadták el, talán mert arra gondoltak, mi szüksége van egy falusi népművelőnek az egyetemi végzettségre. A második évben felvettek. Két év alatt végeztem el az egyetemen, kiegészí­tő szakként a népművelést. Nem volt könnyű, tankönyvek nélkül, állandóan jártam a deb­receni, a nyíregyházi, a nyírbátori és min­den elérhető könyvtárat. Búvárkodtam, hozzá­olvastam az előadásokhoz, hogy ne égjek le. Megérte, nem sajnálom a pénzt és a fáradsá­got. Ha az ember nem akar elszürkülni, nem alkudhat meg azzal, hogy falun a továbbkép­zésre nincs lehetőség ... Ezért jelentkezett a művelődés­politikai speciális tanfolyamra is? — Ezért. És örültem, hogy mint pártonkí- vülit felvettek az oktatási igazgatóság tanfo­lyamára. Bejárok minden héten csütörtökön és mig az előadások kezdődnek más ügyeket is intézgetek. Mindig akad dolgom, hol a nyomdában a meghívók miatt, hol másutt. Elégedett-e az erkölcsi és anyagi megbecsüléssel? — Ügy gondolom ez a munkámtól függ elsősorban. Néhány új dolgot sikerült megho­nosítani Bélteken, van több szakkörünk, zene­oktatást is szerveztünk a gyerekeknek. Van citerazenekar, amelynek a tanácstitkár a ve­zetője. Az iskolaigazgató, a helyettes, a pe­dagógusok közül többen segítenek a munká­ban. Egy kicsit büszke vagyok, hogy tavaly si­került „lehozni” a községbe a megyei minő­sítő kórusversenyt és népzenei találkozót. Ezzel azt is megmondtam, hogy áz elismerést érzem, tapasztalom. Néha egy-egy mondat erejéig, vagy más módon is. A fizetése? — 2600 forint. Nem mondhatom,.hogy túl­ságosan magas, hasonló végzettségű népmű­velők, akiket ismerek, ennél jóval többet is keresnek. Amikor lehetőség lesz az emelésre, bízom benne, hogy nem feledkeznek meg ró­lam a tanács vezetői. Nem a pénz miatt mondom,, de így igaz, nálunk a kisebb eredményekért is jobban meg kell dolgozni, mint esetleg másutt, egy nagyobb helyen ... És őszintén mondom, nem pályázom én a prófétai címre, csupán arra, hogy állandóan érezzem, hogy szükség van rám, fontos a munkám, nélkülözhetetlen. Én annak érzem .. . Páll Géza Amikor a szülő behozza a keservesen sí­ró gyermeket, az orvos megkérdezi: „van a kerékpáron háló?” A szülők egy része szeré­nyen mondja, hogy nincs, de igen furcsán is válaszolnak néha: pl. „nem járhat mindenki autóval.” A gyermek a kerékpár hátsó ülésén menetközben nézeget, lábait hosszú ideig nem tudja széttartani, elfárad és ilyenkor kapja be a kerék. A fájdalom és a nehezen gyógyuló seb mellett azzal is számolni kell a szülőnek, hogy gyermeke kimarad az óvodából, az is­kolából, emlékszünk olyan esetre is, hogy 4 hónapig járt rendszeres orvosi kezelésre az ilyen sérült gyermek. Természetesen az ilyen gyereket megfosztottuk a vakáció örömei­től is, mert fürödni, labdázni, játszani nem tud, mint többi társa. Mind a hazai, mind a külföldi irodalom­ban az orvosi kongresszusokon egyre több esetről számolnak be. Mi a megoldás? A meg­előzés, mely mindenki számára kötelező, gyer­mekeink érdekében parancsolólag. Fel kell szerelni a kerékpárokra a védőhálót. Megem­lítek egy kedves édesapát, aki nem tudta a hálót beszerezni, de igen megdöbbentette gyer­mekének sérülése, s még aznap délután, a bal­eset napján alumíniumlemezből borítóburko­latot szerelt fel kerékpárjára, hogy ilyen mó­don többé gyermeke ne sérüljön. Nem a ha­tóságot kell segítségül hívni az ügyben, ha­nem józan ésszel, felelősségérzettel meg kell tennünk gyermekeink érdekében, és fel kell szerelni a védőhálót. A kerékpározás újabb virágkorát éli, je­lenleg is a legelterjedtebb közlekedési eszköz. Rendszeres használata a szívinfarktus, az el­hízás, a mozgásszervi megbetegedések megelő­zésében nagy jelentőségű. Nagyon fontos azon­ban a biztonságos közlekedés érdekében, hogy műszakilag jó állapotban lévő, gyermekeink testi épségét védve pedig, védőhálóval felsze­relt kerékpárokat használjunk. Az így előfor­duló gyermekbaleseteknél is elmondhatjuk, akárcsak a gyermekkori égéseknél, forrázá­soknál, Vallace szerint: „hogy a gyermekek nem gondatlanok, hanem gondozatlanok”, mely a szülőket terheli. Gondolatok a könyvtárról A könyvtáros már jó ideje nemcsak köl­csönöz. Mármint ott, ahol arra lehetősége van. Mit is csinál mellette? Kérdez, beszélget, ta­nácsot ad, tájékozódik. A nagykállói járásban már 15 könyvtárban így zajlanak a mindenna­pok. Nem valami újat találtak fel, csupán gya­korlattá tették, arríit az elmélet már oly rég­óta sürget. Első és második vonal A megváltozott élet- és munkakörülmé­nyek a könyvhöz való kapcsolatot is módosí­tották. Kitűnik ez a kölcsönzők vizsgálatakor. Igaz, változatlanul a gyermekek és fiatalok állnak az első helyen, de mellettük egyre töb­ben vannak a ma tanuló felnőttek. Azután van a statisztikában nem jelentkező „máso­Az olvasás igénye irodalomoktatás, amely még mindig riaszt a kötelező olvasmányokkal, és sok helyen prob­léma a könyvtár szűk helyisége, amely nem teszi lehetővé, hogy a kölcsönzésen kívül foly­jék a nevelőmunka, az orientálás is. — Az olvasót minden jóra rá lehet ven­ni — így Ratkó —, feltéve, ha van rá idő, és a könyvtáros nem ismeri a fáradságot. De ta­lán még ennél is fontosabb, hogy az olvasó általa talán meg sem fogalmazott igényét „ki­találja”. Mert a szakirodalom iránti érdeklő­dés ma már tény, hiszen egyre több ember ér­deke a szakmai művelődés. Erre reagálni kell. Persze több szakkönyv lenne szükséges a frontok áttöréséhez. Házikönyvtár, bolt Jogos kérdés, hogy a házikönyvtár nem jelent-e konkurrenciát a közkönyvtáraknak. Igaz, sokan divatból vásárolnak, sokan pedig gyenge műveket, a könyvesboltok forgalma Nagykállóban és másutt is örvendetesen nő. — Aki ma divatból vásárol, az lehet, hogy holnap olvasó lesz. A gyermeke feltétlenül. Nem jelenthet ez konkurrenciát — folytatja a könyvtár igazgatója —, hiszen mindent senki nem képes beszerezni. A probléma inkább me­gint a gazdasági oldalnál kersendő. A boltos — érthetően a saját hasznát is nézve — a „me­nő” műveket vásárolja és adja el. így visszatér­ve az eredeti problémához, a remekmű lesz kevés a házikönyvtárban. így deformálódhat az ízlés és igény. A megoldandó az, hogy a könyvtár mindig tudja a legjobb műveket ne csak ajánlani, hanem adni is. Ütköznek tehát az érdekek. Vannak ke­reskedelmiek és esztétikaiak. Feloldható ez? Elképzelhető, hogy mindenki a legjobbat akarja? Kívánható, hogy a kiadás lemondjon az üzletet jelentő gyengébb művek megjelen­tetéséről? Hol és mikor kezdődő folyamatról van is szó? Reálisan dik vonal", azoknak a felnőtteknek a tábo­ra, akik a gyermekeik által vitt műveket ol­vassák. Lassan, de fokozatosan megjelennek a falvakban az értelmiségiek is a könyvtárban. Köztük is elsők az agrárosok, majd kis szám­ban á pedagógusok és az orvosok. Milyen gondokat vet fel a szélesedő ol­vasótábor és milyen gonddal néz szembe a könyvtáros? Ratkó József, a nagykállói járá­si könyvtár igazgatója így összegezi a reali­tásokat: — A könyvtár forgalma mérhető, de a könyv hatékonysága már nehezebben. Ez fő­leg akkor jelent gondot, amikor kiderül, hogy nem mindenki remekművet olvas. Remekművet minden kézbe — Ez maximalizmus. — Nem. A gyermekirodalomban éppúgy, mint a kalandosban ott vannak a legjobbak művei. És ami a tapasztalat: egy Hemingway vagy egy Móricz az először könyvet olvasónak megfogható, maradandó élményt ad. És meg­határozza az igényét a jövőre is. Azt az el­vet, hogy legyünk fokozatosak, mindegy hogy mit, csak olvasson a fiatal és öreg, így nem lehet elfogadni. Csak remekművel szabad és lehet elérni, hogy a hatás is jelentkezzék. Jelenleg kétségtelenül nehéz a könyvtá­ros dolga. Tudomásul kell venni a könyvki­adás kínálta lehetőséget, egy kétségtelenül meglévő igényt, valamint azt az anyagi erőt, amit vásárlásra fordíthat. Gond az iskolai — A remekmű általános igénye nem egy kampány egedménye. Azok, akik ma egy óvo­dában Weöres Sándor verseivel kezdik, majd az iskolában a miért jó? mellett a miért rossz? elemzését is megtanulják, azok jutnak el oda, hogy igényük magas szinten legyen — sum­máz Ratkó József. Világos, hogy ez a folyamat lassú és bár­milyen szép elméletileg, nagyon hosszú időt vesz igénybe. A megoldás azonban siettethe­tő. ügy is, hogy az iskolákon kívül az üze­mekben is teret kap a jó könyvpropaganda. Hogy a szocialista brigádok vállalásai között olyan olvasási célok szerepelnek, melyek ki­lépnek a Passuth—Berkesi-világból. Minden­képpen gyorsítható a szakkönyvek iránti ér­deklődés, még akkor is, ha ezt anyagi ösz­tönzéssel lehet csak elérni. Érdekes, hogy mindez egy tanyás, kis- és nagyközséges járásban jelentkezik így. Mert nincsen klasszikusan falusi könyvtármunka. Az iparosodás, a falusi életforma lassú, de jól észlelhető változása szinte azonos problémá­kat vet fel Nagykállóban és Nyíregyházán. A módszer és a lehetőség különbözhet, viszont egy marad a cél: olvastatni mindenkit, még­pedig úgy, hogy a remekmű legyen az élmény meghatározója. Bürget Lajos Tündérkertben jártam, körülvesz bodza, kerítése kristály, mint jég behavazva, egy napi járóföld minden szélte-hossza, nem is tudom kié, nincsen benne gazda. Bent magas fenyőfák gyantát illatoznak, sövények, bozótok szépen virágoznak, nagy fűben fácánok, őzek játszadoznak, fölöttük madarak égen sátoroznak. Közepében fakad tiszta forrás habja, árjának sudarát négyfelé fölcsapja, majd’tizenkét ágra bomlik áradatja, mely az egész kertet harmattal itatja. Bizony nem is tudom, hogy kerültem ide. hol minden napsütött, mégis a habtól üde, hol ijedség nélkül sétálgat a csibe, kár, hogy el kell mennem a föld közepibe. Gyermekeink épségéért Weöres Sándor: TÜNDÉRKERT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom