Kelet-Magyarország, 1975. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1975-08-09 / 186. szám
1975. augusztus 9. KELET-MAGYARORSZÁG 3 INGÁZÓK Jó yagy rossz AZ OLYAN ELKÉPZELÉS, amely hatalmas gyártelepeket álmodik s. technikai bázisoktól, a közlekedési gócpontoktól távoleső, a jórészt csak szakképzet- len munkaerővel rendelkező és legfeljebb csak köz- jogilag kinevezett kisvárosokba, vagy amely modern nagyüzemek létesítését reméli a községekben — csupán illúzió. Amikor a falvak erőteljes iparosításához fűzött megalapozatlan vágyakat kívánjuk eloszlatni és figyelmeztetünk a hatékony gazdasági fejlődést gátló túlzott és megalapozatlan decentralizáció veszélyeire, akkor korántsem azt az álláspontot képviseljük, hogy a magyar ipar történelmileg kialakult sajátos koncentrációja a harmonikus gazdasági növekedést szolgálná. A 60-as évektől kezdődő decentralizálás a kiáltó aránytalanságokat kívánta korrigálni, mind az ipari üzemek kirívó fejlődésbeli különbségek terén. Ennek a folyamatnak során több munkahely a munkaerő után „ment”, azonban ez korántsem eredményezte azt, hogy számottevő mértékű kiegyenlítődés jött volna létre a hagyományosan ipari és a tradicionálisan mező- gazdasági területek között. Tehát a régi centralizált ipartelepítési politika reformja, változtatása sem szüntetheti meg az ingázást. A fő tendencia továbbra is az maradt, hogy elsősorban a munkaerő megy az ipari lehetőségek után, nem pedig fordítva. Jó közlekedéssel azonban sorban csökkenthető az ingázók nagyrészét ma még súlyosan terhelő utazási idő. De az ingázással együtt járó társadalmi problémák természetesen nem orvosolhatók csupán a közlekedés korszerű fejlesztésével. AZ INGÁZÓK SZÁMAT NÖVELTE az is, hogy sokféle — objektív és szubjektív —7 ok gátolta az új munkások városlakóvá válását. Ebben nemcsak az fejeződött ki, hogy az utóbbi évek során kismértékben nőtt csak a városba véglegesen letelepedők aránya, hanem az is, hogy főként a hagyományos városok elég nehezen tudták városlakóvá hasonlítani, formálni az újonnan érkezetteket. A városiasodásnak azonban nem egyedüli formája a községi lakosoknak a városokba költözése, hanem ugyanaz ingázás? csak. alapvető követelmény maguknak a községeknek a városiasodása, urbanizációs fejlesztése. S ebben szerepük lehet az ingázó munkásoknak is, akik s falu és a város közötti szüntelen érintkezéssel, csereforgalommal átvi- hetik a falusi közösségekbe a városi életmód bizonyos elemeit is. Az ingázás eme progresszív vonatkozásáról igen kevés szó esik nálunk, jóllehet az ingázás nemcsak a „fekete vonatot” hozza létre. Az ingázók nemcsak társadalmi normákat megszegő magatartást plántálhatják át a falvakba — ahogy azt jó néhány publicisztikai írás egyoldalúan ábrázolja, erősen felnagyítva a sötét színeket — hanem a városias életforma iránti igényt is élesztgethetik, egyszersmind szélesíthetik, tágíthatják a falusi lakóhelyi közösségek látókörét. A községekből a városokba járó munkások tehát bizonyos progresszív szerepet is tölthetnek be a falvak életében. Nyilvánvalóan számolnunk kell azonban azzal, hogy az ingázók életformáját kedvezőtlenül befolyásoló tényezők e lehetséges és kívánatos társadalmi szerep ellenében hatnak, illetve egyesek egyértelműen gátolják ennek érvényesülését. ILYEN VISSZ AHÜZÓ EREJŰ tényezőnek tártjuk például a tartós távolsági ingázást, a családi környezettől való elszakadást vagy a családdal való kapcsolatok erős lazulását, a kulturált életmód alapelemeit sem biztosító rossz lakáskörülményeket, amelyekkel a tartós távolsági ingázók zömének be kell érniök. Sokféle gazdasági, társadalmi intézkedés,'szociálpolitikai irányelv érvényesülése javíthatja" meg gyökeresen a közel másfélmillió ingázó helyzetét, életkörülményeit. AMI A LEGFONTOSABB: e jobbítási törekvés akkor lehet igazán eredményes, ha felöleli, átfogja az ingázók életkörülményeit meghatározó tényezőket, mert csupán egy- egy területre irányuló erőfeszítéssel nem lehet e téren sem érdemlegesen előbbre lépni. Hanák Katalin— Ladányi János A nagyhalászi zsákgyár varrodájában dolgozik Simkó Já- nosné. Egy műszak alatt 2000—2200 darab zsákot varr össze, ami 2300 forint körüli keresetet jelent havonta. (Hammel József felvétele) KOVÁCSOK, ÖNTŐK — MELEGBEN A kovácsműhelyeket, a hőkezelő üzemeket, az öntőműhelyeket a kánikulában sem lehet bezárni. Mert a vasasok termékeire egyre nagyobb szüksége van a népgazdaságnak. Akik ezeket a termékeket lankadatlan erővel előállítják, azok megérdemlik az elismerést. Ilye-, nek például a MEZŐGÉP vállalat nyírbátori gyáregységének dolgozói. Szabad időben Mégis örömmel van a közelében, mert szereti szakmáját, mert ez az üzem egészségesebb a régi maszek műhelynél. Van egy kis szőlője, szabad idejében „lehűl” a duzzadó fürtök között. Már alig várja, hogy elkészüljön a városi fürdő, szeretne úszni tanulni... A jól dolgozó vasasok nem csak a városi medencét, az üdülőjegyet is megérdemlik. (nábrádi) Az öntőműhely épülete nincs árnyékban, a környéken a szél se rebben. A kora délutáni nap az ajtón és az ablakon át szinte segíti az öntvények izzását. Csak az emberi szervezetnek nem használ. Persze nem is árt, mert segít a korszerű elszívó berendezés, segít az akarat, a bátor helytállás megedzi az öntőket. Furcsa védőruhájukban úgy tesznek eleget szép hivatásuknak, mintha késő ősz lenne. Késő ősz volt akkor, amikor Nyírbátorban megkezdték a termelést az öntőüzemben. Az itt dolgozók emlékezete szerint a műhely átlagos hőmérséklete akkor lehetett 30 fok, most úgy 40 fokot mutat a hőmérő. Az „üregben” a magnéziumötvözet hevesen izzik, fortyog, itt 720 fokot mutatna a hőmérő. A Hajdúsági Iparművek nagyon várja az itteniek termékeit: az aktív anódrudakat. Állják a próbát A két délutános öntő, Ko- csár Gábor és Kupás Ferenc a gyártás fontosabb folyamatát magyarázza. Három-négy órás izzás után az ötvözetet a kokillába öntik, a dermedés után a termék tolókocsira kerül. A két fiatalember Nyír- bogáton lakik, panaszkodnak Kocsár Gábor és Kupás Ferenc öntő, a kokiila mellett. a közlekedésre. A rossz közlekedés, a kokiila melege, és a nap melege próbára .teszi erejüket és idegüket. De nagyszerűen állják a próbát. Talán azért is, mert Csepelen, a vasasok fellegvárában szerezték szakmájukat, azért is, mert tudják, hogy a hajdúságiak igénye növekszik, és mint mondják, helyt állnak csak úgy egyszerűen: becsületből. Mint a kenyeret... A MEZŐGÉP nyírbátori hőkezelő üzemében szintén meg kell birkózni a meleggel. Már attól is melege lesz az embernek, ha meghallja, hogy az üzem centrumában 360 fokig szökik a hőmérő. „Odabent” köralakú acélokat hőkezelnek, úgy szedik ki ezeket, mint háziasszonyok szedték régen a kenyeret. Szedés után műszerrel mérik az acélok keménységét, az acélokból készülnek a különböző fogaskerekek. Berakásnál és szedésnél 50 fokos hőség csapja meg a kovácsokat. Mindezt Zelizi Mihály kovácsmestertől halljuk, aki már több évtizede melegíti és formálja a vasat, az acélt. Azt mondja, az acél izzik, mint a nap. Zelizi Mihály kovács kiszedi az izzó acélt. Gaál Béla felvételei Sötétzöld Trabant Mit és mennyit lehet megtudni valaki idegenről öt rövid perc alatt? Attól függ, mennyire közlékeny hajlamú a „paciens”. Erről győzött meg az a huszonéves fiatalember, akinek kocsijába ültem, hogy a tsz-irodá- tól az egyik üzemegységbe vigyem. Induláskor megjegyeztem: ilyen fiatal és máris kocsija van? — Gyerek korom óta bolondja vagyok a kocsinak. Nyíregyházán érettségiztem. Utána nem sikerült mindjárt egyetemre jutnom. Kezdtem másképp kihasználni az időt. Elfogadtam a tsz-nél a személyügyes beosztást. Azért valóban nem osztják sehol a pénzt. Szerény, de biztos alap... Hanem házi nyulat kezd- . tem tenyészteni otthon. Apukám nyugdíjas — tanácstitkár volt sokáig —, segít nekem, összerámoltuk a ketreceket. Takarmányt ad a tsz. Az eladásra szántakat átveszi az ÁFÉSZ, bármennyit is. Volt már rá eset, egyszerre négy mázsát adtam át... Nagyon szapora a házinyul, kérem. Lényegében két évi nyu- lászkodás eredményéből vettem a Trabantot. Persze, kézből... Most is negyven anyanyulam van legfrissebb szaporulatával. összesen közel négyszáz darab. Apukám szívesen segít. Él-hal a futballért. Hát én furikázom... De visszatérve magamra, most sikerült az egyetemi felvételim. Az Eötvösre, Állam- és jog- tudományi kar... Három testvérem is diplomás. Bátyám agrármérnök, a néném tanár, öcsém mezőgazdasági főiskolás... Én vesztettem némi időt a tanulásban. Most majd csak levelezőn folytathatom. De van kocsim s nemsokára jobbra cserélhetem. Úgy és akkor tartott szüneteket, ahogy a poros üzemi út kívánta. Az ötödik percben megállt és készséggel nyitotta mellettem a sötétzöld Trabant ajtaját. (asztalos) Időzavar A vásárlói jogok ismeretében mi vevők is a kereskedelem ellenőreivé váltunk. Ha konzervet de méginkább ha könnyen romló árut veszünk, nem mulasztjuk el megnézni a szavatosság, időt. Magunk érdekében tesszük. Nem vitás, kicsit bizalmatla nők vagyunk Valameny- nyien vettünk már szava tosságl időn tűi, árut, melynek minősége kívánni valót hagyott maga után. j Az ilyen eset bosszantó, de az is, ha netán a szavatosságra utaló szöveg félrevezeti a vásárlót. Ha hiányosak, és még véletlenül sem lehet a szövegből megállapítani meddig vállalt a minőségért felelősséget a termék készítője. A napokban egy csomag burgonyaszirmot vásároltam. A nylon tasakban elhelyezett cédulán rajta volt a súly; az, hogy készíti: a Szabó les-Szat már megyei Szálloda és Vendéglátó Vállalat 601-es számú termelő üzeme; az, hogy szavatossági ideje három nap, és hogy mennyibe kerül. De az, hogy mikor készítették, a három napot mely időponttól kell számítani, az már nem. Ezek után nehezen tudtam elhatározni: meg merjem-e venni, vagy sem? A döntésben segített az, hogy a több száz csomagból következtettem: az árut nemrég kaphatta az üzlet. Valóban, nem csalódtam, kiváló minőségű volt. Igazán nem volt ok a szavatossági idő eltitkolására, amely azért sem szerencsés, mert minőségi reklamáció esetén nem lehet pontosan eldönteni, hogy a termék készítője, vagy a kereskedelem a felelős. Mindenkinek — de elsősorban az áru készítőjének — az érdeke tehát a szavatossági idő pontos, észrevehető helyen való feltüntetése. (soltész) Száguldás Az autó száguldott — vezetője arca kivörösödött, ahogy ültében előrehajolva figyelte az utat ‘ és az előtte haladó kocsit. Tekerte a kormányt, előzött, diadalmasan fölnézett: sikerült lehagynia... A veszedelmes művelet megismétlődött még párszor, mosolygott a vezető, ö a legügyesebb, a leggyorsabb. a legszebb, satöbbi. Rá se rántott a táblákra, a zebrára, a szabályokra. Ez utóbbi talán megbocsátható — az autó vezetője nyolcéves volt. A sóstói ifjúsági parkban berendezett kis közlekedési pályán zajlott le mindez — a gyerekek gyakorolhatták a kis pedálos autókkal a közlekedést. De a kérdés ott motoszkált a felnőtt nézőkben: mi lesz, ha ez a srác 10— 15 év múlva egy valódi gépkocsi volánja mögé kerül?!... (tgy)
