Kelet-Magyarország, 1975. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1975-08-07 / 184. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. augusztus 7. Kommentár India arca Az indiai kormány javaslatot terjesztett a parlament két háza elé. Ebben arra kéri a honatyákat, módosítsák a választási törvényt, méghozzá visszamenőleges hatállyal. A módosítás lényege: ne számítson törvényszegésnek, ha állami tisztviselők részt vesznek a választási kampányban. Nem nehéz megjósolni, hogy a törvényjavaslat újra kiváltja bizonyos nyugati — és pekingi — körök dühödt ki- fakadásait. Azt is könnyű megjövendölni, hogy e javaslat kapcsán is órákon belül újra találkozunk olyan vádakkal, amelyek szerint „India elveszti arcát”, mert íme, ebben az országban felrúgják a demokrácia szabályait. A mostani törvényjavaslatnak ugyanis félreérthetetlen és közvetlen köze van mindahhoz, amiért a világ második legnépesebb országában néhány héttel ezelőtt bevezették a rendkívüli állapotot. Az előzmények közismertek. Egy allahabadi bíróság elmarasztalta — a jobboldali ellenzék feljelentésére — Indira Gandhi miniszter- elnököt azért, mert a kormányfő egyik titkára egy államban aktívan részt vett a választási kampányban. Pusztán formai hibáról van szó. Ezt azok is pontosan tudták, akik ennek a helyi bíróságnak a döntését jeladásként akarták felhasználni a miniszterelnök lejáratására és eltávolítására. Indira Gandhi annak fogta fel ezt az akciót, ami volt: a reakció összpontosított támadásának és eszerint járt el. Bevezette a rendkívüli állapotot, lesújtott a zavartkel- tőkre. Az intézkedések — mint erre R. Rao, az Indiai Kommunista Párt országos tanácsának főtitkára mostani nyilatkozatában is rámutatott — meghiúsították a reakció terveinek megvalósulását. A helyzet megszilárdítása, az élelmiszer-spekulánsok megfélemlítése máris azt eredményezte, hogy a gazdasági helyzet érezhetően javult, több éhes száj jutott élelemhez. Azok, akiknek Indiában fájdalmas, szenvedésektől barázdált arca kedvesebb, mint a burzsoá parlamentarizmus formális játékának betartása, csak helyeselni tudják Indira Gandhi intézkedéseit. Emlékünnepség Japánban szerdán megemlékeztek arról, hogy az amerikai légierő egyik gépe kereken 30 évvel ezelőtt dobta le az első atombombát Hirosimára. Az 1945 augusztus 6-án bevetett atombomba kioltotta az akkor 400 ezer lakosú város minden második lakójának életét, s több tízezer ember sebesült meg a bomba keltette tűzvész és radioaktív sugárzás következtében. Közel-Keletről Egyiptom Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárhoz intézett panaszában kemény hangú tiltakozást jelentett be azzal kapcsolatban, hogy az izraeli katonai hatóságok erőszakkal tömegesen telepítik át a Sínai- félsziget békés egyiptomi lakosságát. A panasz hangsúlyozza, hogy Izrael törvénytelen cselekedetei súlyosan megsértik a genfi konvenciónak a polgári lakosság háború idején való védelméről szóló cikkelyeit. Washington: Kissinger amerikai külügyminiszter kedden tájékoztatta Szinha Dinitzet, Izrael washingtoni nagykövetét Egyiptomnak a Sinai félszigeten megvalósítandó újabb katonai megállapodással kapcsolatban előterAz izraeli tüzérség és légierő kedd hajnali, illetve délutáni támadását követően kedden este palesztin gerillák a libanoni határ közeléből rakétákkal lőtték a határ túloldalán lévő izraeli célpontokat. A 15 perces támadás jelentős károkat okozott. Az akciót kommentálva a Palesztinái ellenállási mozgaGáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára szerdán délben Párizsba érkezett, hogy az MSZMP és a SZOT képviseletében részt vegyen Beonit Frachonnak Joel Pekuri, az európai biztonsági és együttműködési konferencia szervező titkára szerdán Helsinkiben ünnepélyesen átnyújtotta Olavi öátig finn külügyminiszterHirosimában Az atomtragédia 30. évfordulója alkalmából szerdán, a hirosimai városi parkban emlékünnepséget tartottak. Az ünnep 40 ezer résztvevője egyperces néma csenddel tisztelgett az atombomba áldozatainak emléke előtt. Ezután Araki Takesi, a város polgármestere olvasta fel békefelhívását, s ebben hangoztatta, hogy a hirosimai tragédiának soha többé nem szabad megismétlődnie. jesztett izraeli javaslatra adott válaszáról. Kairó: Szadat egyiptomi államfő kedden Alexandriában fogadta Arafatot, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottságának elnökét. Megbeszélésük témáját a MENA hírügynökség nem ismertette, de kairói megfigyelők feltételezik, hogy főként a Sínai-félszigetre vonatkozó újabb egyiptomi—izraeli katonai megállapodásról, valamint a Libanon ellen kedden végrehajtott izraeli támadásokról volt szó. Más vélemények szerint szóba került az a nézetkülönbség is, mely a kampalai csúcsértekezleten mutatkozott meg a Palesztinái és egyiptomi álláspont között Izrael ENSZ- tagságára vonatkozólag. Tűzharc a libanoni haláron Gáspár Sándor Párizsban EBK-záródokumentum lom szóvivője rámutatott, hogy az válasz volt az izraeli légierő és haditengerészet pár órával korábbi agresszióira. A palasztin akciót követően az esti órákban ismét működésbe lépett a határ menti izraeli tüzérség, s lövedékkel árasztotta el a körzetben lévő palesztin bázist és Rasaja al Fukhar települést. az FKP Politikai Bizottsága tagjának, a CGT díszelnökének temetésén. Gáspár Sándor délután díszőrséget állt Benoit Frachon ravatala mellett a fémipari munkások szakszervezetének párizsi székházában. nek az értekezleten részt vett 35 ország delegációjának vezetője által aláírt záródokumentum erdeti példányát. A dokumentumot a finn állami levéltárban őrzik majd. Diplomáciai tárgyalások 30. — Oda se neki, Csonka elvtárs — nevet rá az őrnagy. — Ilyen ember, mint maga, tízet is kap minden ujjára, válogathat a lányok között. Aki egy katonára csak úgy vár, hogy lehet, meg talán, az nem érdemli meg, hogy egyet is sóhajtsanak utána. Igazam van? — kérdi az őrnagy a következő katonától, aki eddig csak mosolygott, és mindenre helyeselt. — Ezt én nem tudom eldönteni, — tápászkodott fel a katona, de Péter őrnagy visszatartotta. — Én még soha nem estem be annyira egy csajnak, hogy sóhajtani kellett volna. Lehet, hogy csak linkekkel találkoztam eddig, de egy sem volt olyan, hogy kinéztem volna belőle egy rendesebb feleséget. — Mit jelent a maga szótárában, az, hogy link csaj? — Elnézést, így szoktam meg. — Nem baj, csak mit jelent ez? Milyen az a link csaj? — Milyen a link? Tessék nézni. Én olyan anyás srác voltam mindig. Imádom az anyámat. Apám is rendes, de anyám, az egy irtó rendes. Soha nem mérges, soha nem rest, soha nem ingerült. Ha jöttem haza, mindig kész vacsorával várt, apámnak még a száját is megtörölte, nekem még a zsebkendőt is betette a zsebembe. Mindent észben tart. Főz, mos, takarít, mindent úgy tett, mintha élvezettel csinálná. — Pedig tudom, hogy sokszor olyan fáradt volt, nehezére esett. Ezt úgy tette, hogy szinte jogot formált rá. Nem volt képünk engedni. Segítettünk, ilyenkor olyan vidám volt nálunk az élet. Ha névnapja volt, vagy születésnapja, anyák napja, vagy karácsony, mindig összedobtunk az öreggel pár százast, vettünk neki ezt-azt. Aztán dicsekedett vele: kaptam a fiúktól. így hívott mindkettőnket. Hát kérem, hol találok én ilyen lányt. Van olyan mai lány ,aki csak a családnak akar élni? Nincs ilyen. Ezért mondom én, egy nagy frászt a Katinak! örülhetne, hogy ilyen rendes srác, mint ez a Csonka, egyáltalán ránézett! Ismerem én őt, együtt voltunk a kiképzésen. —Jól van. Hogy hívják magát, maga nőgyűlölő? — Csicsmann Tibor határőr. De nem vagyok nőgyűlölő, csak utálom a linkeket. — Hol dolgozott fiam? — Jelentem a második kerületi HKI-nél voltam vizes. Ikarus-busz a bakui várfal tövében. A Kaukázustól délre (2.) Baku egykor és most Baku. A nizami múzeum palotája. (A szerző felvételei) * Örményország fővárosából, a szépséges Jerevánból alig egyórás repülőúttal jutottam el egy másik kaukázusi szovjet köztársaságba, Azerbajdzsánba. Régi útleírások ijesztő képet festettek az azerbajdzsá- ni fővárosról, a Kaspi-ten- gerbe nyúló Apseron-félszi- geten épült Bakuról. Gorkij így jellemezte a századeleji várost. „Ciszternák tömege, fekete, fojtó levegőjű olajos ciszternáké, amelyek kormot és tüzet lehelnek; fekete magas kémények, amelyek szüntelenül okádják a füstöt és a pernyét. Minden mélyedést megtölt a fojtó szagú kenőolaj... Tartálykocsik ezrei álldogálnak mindenütt... A sűrű csőhálózattal befont város felett ott lebegett a fekete füst- és koromfelhő, amely eltakarta az eget és fojtogató árnyat vetett az amúgy is rústös, levegőtlen városra.” Mindez már régen a múlté. Az olajkutak kiszorultak a város peremére, vagy a tengerbe épültek, de ott sem szennyezik a levegőt, a vizet. Erről gondoskodik az a sokféle eljárás, amellyel védik az ember környezetét. Bakuban alkalmam volt erről a kérdésről beszélgetni Alijev Azsdar iparépítésügyi miniszterhelyettessel. Elmondotta, hogy mind a lakóházaknál, mind az ipartelepeknél a legszigorúbban betartják a környezetvédelemről szóló 1969-es kormányhatározatot. A legnagyobb szennyezési veszélyt itt, az egy és negyedmilliós lakosú Bakuban természetesen az olajszállítás és -feldolgozás jelenti. A miniszterhelyettes szerint ma már olyan berendezésekkel — De már megszáradt? — nevetett az őrnagy. — Hát nem ártana egy kis hazai víz. .Isten bizony, végigszaladnék Pasaréten, ha most hipp-hopp hazaugor- hatnék. Hej, de lenne taps, móka, kacagás! Gyorsan táviratoznék anyának, kezdjen hozzá a gombóc csináláshoz. Elmennénk együtt egy nagyot kószálni. Csakúgy feszítenének mellettem. Mert anya még olyan csini, hogy csak. Egyszer meglátott egy csajom vele. Karonfogva mentünk. Másnap majdnem megtépett, < hogy ki volt az a jó baba. Mondtam neki, te dinnye, anyukám volt. Ilyen szép még, nem olyan kis nyuvasztott, mint te. Kész lett, többé nem láttam. — No, mama kedvence, maga már a második gombócvitéz. Látom, el kell küldeni a szakácsunkat tanfolyamra, mert maguk megeszik majd a fejemet. De most már engedjék szóhoz jutni ezt a csendes embert is. Mondja csak, hogy hívják, honná jött? (Folytatjuk) rendelkeznek, amely lehetővé teszi, hogy sem a kitermelés, sem a szállítás során egyetlen csepp olaj se kerüljön a tengerbe. Igaz — ismerte be s erről magunk is meggyőződtünk — az öbölben itt-ott látni még olajfoltokat a víz felszínén. Ez azonban, sajnos, a múlt öröksége. Az évszázadok során a tengerben lévő kövek olajossá váltak és ezt teljesen eltávolítani ma még technikailag lehetetlen. A levegő tisztaságának védelmére pedig kiváló új módszert alkalmaznák: az olaj feldolgozásakor keletkező gázt lángnélküli eljárással semmisítik meg. A miniszter- helyettes elmagyarázta ennek műszaki megoldását, de magam laikus lévén, ezúttal engedjék el nekem, hogy a részletekbe belefnenjek. A régi, fekete Baku tehát eltűnt, nincs füst, nincs korom, s az ég ott-tartózkodá- som egész ideje alatt olyan kék volt, amilyent csak az Adrián láthat az ember. A város telve parkokkal, fasorokkal szegélyezett út- cákkal. De a legszebb a több kilométer hosszú parti sétány, olajfákkal, pálmákkal, tujákkal, dús bokrokkal, ápolt pázsittal és szemet- gyönyörködtető virágágyakkal. A park útjain mindig rengeteg a sétáló, a korszerű eszpresszók, éttermek, teázók nappal és este látogatottak. S ha már a parkoknál tartok, engedjék meg, hogy beszámoljak egy egyedülálló egészségügyi intézményről, amelyet éppen itt, a parti sétányon kerestem fel. Iszmaj- lova Ziber asszony, a Bakui Egészségvédelmi Központ főorvosa kalauzol végig a gyógyintézeten, amelyet Ga- szanov professzor, az azer- bajdzsáni orvosi továbbképző intézet vezetőjének javaslatára hoztak létre 1961-ben. A jelszó: gyógyszer nélküli gyógyítás. Évente tízezer beteget kezelnek itt: a társadalombiztosítási orvosok beutaltjait. Kezelnek asztmás és hipertóniás, reumás és szívbetegeket, idegbántalmakban és még sok más betegségben szenvedőket. A gyógyítás számomra legkülönösebb módszerével, a fitoterápiával, a virágok illatával való kezeléssel Kot- nasvili Szima orvos — és egyben gyógyszerésznő ismertet meg. Pavilonjában különlegesen előkészített, de egyébként közismert virágok, növények; muskátli, rozmaring, babér és még kilencféle más virág illatoznak. A betegek az orvosi diagnózisnak megfelelő növényeket szagolnak meghatározott ideig. A gyógykezelést szabadtéri torna, meghatározott távolságú séta, egy-másfél órás tengeri hajókázás, esetleg inhalálás, masszázs és más módszerek egészítik ki. Esetenként éneklést, zenehallgatást is előírnak, amelyet ugyancsak kétdiplomás: orvos és zenetanárnő, Szultanova Ljamia, a zeneterápiás osztály vezetője irányít. Amikor a kezelések eredményességéről érdeklődöm, a főorvosnő büszkén mutatja a statisztikát: az elmúlt évben a betegek 96,2 százalékánál jelentős javulást értek el. Erről tanúskodnak a gyógyultan távozott betegek hálás levelei is. Gáti István
