Kelet-Magyarország, 1975. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1975-08-07 / 184. szám
1975. augusztus 7. KELET-MAGYARORSZÁG 3 INGÁZOK Héhány adat az ingázókról A belső berendezésen dolgoznak a Krúdy Gyula utca mentén épülő kereskedelmi (Hammel József felvétele) AZOKNAK AZ AKTIV KERESŐKNEK A SZÁMA. akik az állandó lakóhelyüktől eltérő, más településen dolgoznak — az 1970. népszámlálás adatai alapján — 1 261 000, volt. Közelebb járunk a mai tényleges helyzethez, ha másfél millió ingázóról beszélünk. Vagyis az aktív keresőknek valamivel több mint egynegyede lakóhelye és a munkahelye között „ingázik”. Az adatok tanúsága szerint a lakóhelyükön kívül dolgozók aránya Budapes" ten és a vidéki városokban viszonylag alacsony, ugyanakkor a községekből az ott lakó aktív keresőknek több mint egyharmada eljár dolgozni. A nem lakóhelyükön munkát vállalók csaknem egyötöde a fővárosban dolgozik, de még ennél üs többen járnak be a vidéki városokba (az összes ingázóknak több mint .egyharmada). Mindez azzal magyarázható, hogy a fővárosban 16, a vidéki városokban 25 százalékkal több, a községekben pedig 21 százalékkal kevesebb munkaerőt foglalkoztatnak, mint amennyi helyben lakik. A nőkre tehát különösen (de a férfiakra is) érvényes, hogy a fiatalok inkább vállalkoznak az ingázásra. A nem lakóhelyükön dolgozó aktív keresők 45%-a 29 évesnél ifjabb, vagyis az ingázóknak közel fele a fiatalabb korcsoporthoz tartozik. HA AZ INGÁZÓK foglalkozás szerinti megoszlását nézzük, akkor megállapítható, hogy a vezető állásúak és az értelmiségiek csoportjaiban a legkevesebb és a nem mező- gazdasági fizikai dolgozók, ezen belül is a kvalifikálatlanok csoportjaiban a legtöbb az ingázó. Érdekes jelenség, hogy viszonylag sok alsó színtű vezető sem a lakóhelyén dolgozik. Ha tehát társadalmi csoportok szerint nézzük az ingázók összetételét, akkor egyértelműen kirajzolódik az a tendencia, hogy a tudás, az irányító tevékenységtől való távolság lényegében egybeesik a munkalehetőségektől való területi távolsággal is. Külön figyelmet érdemelnek a községekben lakó munkások: az ingázóknak közel 50 százalékát ők adják. A szocialista mező- gazdaság technikai színvonalának emelkedése, a modern szolgáltatás falvakban való megjelenése, a falvakba kihelyezett ipari telephelyek növelték ugyan az ipari munkalehetőségeket a községekben, de korántsem olyan mértékben, hogy mindez jelentékenyen ^csökkentette volna az eljáró dolgozók számát és arányát. A modem iparosodás világszerte a mezőgazdaságból szívta el a munkaerőt. Ez egyben azt is jelentette, hogy a gazdaság modernizálása erőteljesen növelte a városi munkahelyek számát, amelynek betöltéséhez a városi lakosság nem adott elég utánpótlást. így a város a munkaerő-szükségletének egy részét a falusi — azon belül is a korábban mezőgazdasági foglalkozású — lakosságból tudta csak kielégíteni. Az a tény, hogy a mai munkásság fele községekben lakik, már önmagában is kérdésessé teszi a munkásságról hagyományosan kialakult képet, amely többek között a falut a parasztsággal, a várost a munkásosztállyal azonosította. A MAGYARORSZÁGI MUNKÁSSÁG utánpótlásának tekintélyes részét a felszabadulás előtt is a parasztság szolgáltatta és ez a felszabadulás utáni időszakra is érvényes maradt: jelenleg minden második magyar munkás paraszti származású. Ha azt nézzük, hogy a mai községekben lakó munkások hogyan oszlanak meg szakképzettségük szerint, akkor azt figyelhetjük meg, hogy nagyobb mértékben a szakképzetlen munkásrétegek maradtak falusi lakosok. így 1970- ben a szakmunkásoknak 46 százaléka, a betanított munkásoknak 52 százaléka, a segédmunkásoknak 52 százaléka lakott községekben.. (Folytatása következik) RZESZÓW Megyénk egyik legnagyobb vállalata a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat. A közel ötezer fős nagyvállalat évente mintegy 500 dolgozójának teremt üdülési lehetőséget. Legtöbben a SZOT-be- utalókat veszik igénybe, de a vállalat saját, illetve bérelt üdülőiben is sokan pihennek. Kedvelt a dolgozók körében a sóstói SZÁÉV-üdülő és a Balatonalmádiban bérelt villa. Legszerencsésebbnek mégis azokat tartják, akik az egyik rzeszówi vállalattal kötött csereüdültetési szerződés értelmében Lengyelországban tölthetik szabadságukat. Kéthetes turnusokban 20—20 dolgozó utazik a baráti országba, s helyettük ugyan- ennyien jönnek a testvérvállalattól Sóstóra. Családdal Lengyelországban Ennek a csereüdülésnek a keretében töltött két hetet Lengyelországban Fábián Ferenc feleségével és két gyermekével. A fiatal villanyszerelő lelkesen mondja: — Lehetetlen viszonozni azt a kedvességet, figyelmességet, ahogy bennünket, magyarokat fogadtak. A családdal még most üdültünk először. s mindannyian nagyon jól éreztük magunkat. Szállásunk Rzeszówtól mintegy A hosszú élet titka, hogy sokáig kell élni — mondta a szolgálatból lelépő vasutas a vonatban. Aztán jót nevetett saját tréfáján, és a mellette ülő idős emberre nézett. — Igaz bátyám? — Igaz — hangzott a lako- nikus válasz, és egy sejtelmes mosoly is megjelent a szája szögletén. — Ha meg nem sértem, hány éves — kérdezték most már mások is a bácsitól. — Nyolcvanegy. Múltam. Következett a gyors ismerkedés, amiből kiderült, hogy Dévényi bácsi, aki Tuzsér környékén volt először váltókezelő, majd raktáros, negyvenegy évi szolgálat után vonult nyugdíjba. —- Tizenháromban kezdtem. Váltót kezeltem, aztán apám mindig kivezényelt a földecskénkre kapálni. Sosem volt nyugodalmam. Azt hiszem az életem titka abban van, hogy mindig csináltam valamit. Most sincs nyugalmam, egy percre se. Ősszel almát hívnak átvenni, máskor meg otthon teszek-ve- szek. — SÓSTÓ — 30 kilométerre, a polancsiki víztároló partján volt. A két hét alatt remekül szórakoztunk, pihentünk. Vízibicikliztünk, csónakáztunk, sétahajóztunk a majdnem Balaton nagyságú víztárolón. Autóbusszal jártunk a Tátrában, a híres tarnówi falumúzeumban. ellátogattunk Krakkóba. Lancutba. — De a lengyel vendéglátóink a gyerekekről is gondoskodtak. -Rajzversenyt, jelmezbált szerveztek, ahol együtt szórakoztak a magyar és lengyel gyerekek. Kedvenc hely: Sóstó A legtöbben persze itthon pihennek. Ki egy SZOT-be- utalóval — szerencsés esetben — a Balaton partján, vagy Valahol a hegyekben, vagy a vállalat saját üdülőjében. Sóstón. Antal József szegező lakatos már évek óta Sóstón tölti szabadságát családjával. — Itt is remekül lehet pihenni. Fürdéssel, napozással, olvasással, barátkozással töltöttük a napokat. Nagyon sok barátot szereztünk, különösen az itt üdülő lengyel kollégák között. Ismerkedési estet, közös szalonnasütést szerveztünk, ahol a lengyel barátaink is megjelentek. A vodka, a pálinka, az esti szalonnasütések után már nem is voltak nyelvi nehézségeink. — Nem leállni. Igen, nem abbahagyni — bizonygatja a másik, aztán hozzáteszi: a nyugdíjasnak a semmittevés a halál. Rosszul hangzik itt a halál szó, mert az öreg pirospozsgás, jó kedvű, de hát 81 körül az ember érzékeny. De nem így Dévényi bácsi. Gyorsan folytatja is. — Úgy van az, hogy ha más nem akad, akkor odébb- teszek egy téglát az udvaron. Másnap aztán rájövök, hogy ott volt jó, ahol volt. Visszateszem. És ha más nincs, akkor elmegyek a gyerekekhez. Mert van kettő. Az egyik osztályvezető a MÁV igazgatóságon, a lány meg tanárnő. Utazom. megyek, valamit mindig csinálni kell. Persze amig idáig eljutottam, azt hittem néha, a gatya is lehull rólam, annyit dolgoztam. Mások helyeselnek, példákat mondanak, de csak módjával, mert Dévényi bácsit érdemes hallgatni. Van benne bölcsesség, és szó ami szó, amiről beszél az történelem. — Ma sem mindig leányálom a vasutasság — folytatBALATON A közös daltanulás során én is megtanultam két lengyel dalt, s ők is több magyar népdalt. Jövőre remélem ismét találkozunk lengyel barátainkkal. A Balaton partján A Balaton partján, pontosabban Balatonalmádiban töltött két hetet családjával Fehér István munkás. Július 1-től 14-ig pihent itt, a vállalat bérelt üdülőjében. O is most üdült először közösen családjával. Egyedül már volt a Balaton partján, sőt a gyerekek is voltak a magyar tenger mellett, de ez a közös üdülés marad mindannyiuk- nak igazán emlékezetes. — Életemben nem füröd- tem még annyit, mint e két hét alatt — mondta Fehér István. — Igaz, szerencsénk is volt, végig gyönyörű napsütést fogtunk ki. Naponta hat órát fürödtünk, sétáltunk, kirándultunk, ellátogattunk Hévízre, Badacsonyba. — Négyünk üdülőjegye ezer forint volt, s mellette pár száz forintot költöttünk apróságokra. De 2000 forintnál nem került többe az egész út. Mindenesetre sokkal kevesebbe, mint ameny- nyire számítottunk... Balogh Géza ja, mégis irigylem néha a maiakat. A szolgálat, a technika olyan más, mint az én koromban. De valami azért nem változott: ember kell oda, mindenüvé. Már csak arra vagyok kíváncsi, mi lesz húsz év múlva. Magától értetődően mondja a húsz évet, nem is gondol arra, hogy milyen mesz- sze van. Aztán a terveiről szól, mert van neki bőven. Olyan fiatal a nyolc évtizedével, hogy sok fiatal szé- gyellheti magát. És végül nem szentenciának szánt bölcsességgel ér' véget a beszélgetés: — Azt mondom én, hogy az egész élet titka, hosszú és rövidebbé az, hogy az ember mindig csináljon valamit. Mert ahhoz, hogy a nyugdíj után ne álljunk le, az kell, hogy előtte is svungban legyünk. Ez az élet titka. L eszállók. Az öreg továbbutazik, hazafelé. Sajnálom, hogy nem hallgathatom tovább. Egy boldog ember mosolygó szeme, okossága marad emlékül róla, tanulságként, (bürget) oktatási központ építői. Alkalmazottak a tsz-ekben A közelmúltban felsőbb pártszerv döntött arról, hogy „... a bérből és fizetésből élő dolgozóknak biztosított jogok és kötelezettségek következetes érvényesítését a termelő- ^ szövetkezetekben alkalmazotti munkaviszonyban dolgozók részére is lehetővé kell tenni”. Egyúttal azt ajánlotta a SZOT-nak, hogy a TOT- tal és a MEDOSZ-szal együttesen — az állami irányító szervekkel egyeztetve — dolgozza ki a tsz- ekben és társulásaikban létrehozandó szakszervezeti szervek működési elveit. A felsőbb pártszerv határozata vés ajánlása alapján a közeli jövőben konkrét intézkedések történnek a szakszervezeti alapszervezetek, vagy csoportok létrehozására a tsz-ekben és társulásaikban. Jogos az alkalmazottaknak. az az igénye, hogy egy olyan szervezetbe tömörülhessenek, amely biztosítja egyéni és kollektív érdekvédelmüket. Nem csupán a tsz-alkal- mazottak rendezetlen munkajogi vitái indokolják ezt, hanem az is, hogy a termelőszövetkezetekben és társulásaikban dolgozó alkalmazottakra eddig többnyire nem vonatkoztak a munkaviszonyban álló dolgozókat érintő állami intézkedések. Szocialista viszonyaink között a szakszervezetek érdekvédelmi tevékenysége, s a szövetkezet, mint önálló, vállalati gazdálkodó egység célja, törekvése között nincs ellentét. Ellenkezőleg, a szakszervezeti szervek azzal, hogy a szövetkezetekben képviselik az alkalmazottak érdekeit, nem a szövetkeze tek „ellen” fejtenek ki tevékenységet, hanem az esetleges törvénytelenségek ellen, a jogszabályok érvényesüléséért, s ezzel a demokratikus jogok betartásáért, a munkahelyi légkör javításáért küzdenek. Mindezek pedig nem gyengítik, hanem erősítik a szövetkezeti mozgalmat. A szövetkezetekben működő szakszervezeti szerveknek nem .csupán szó szoros értelmében vett érdekvédelem lesz a feladata. A szövetkezeti mozgalom fejlesztését, vagy ha úgy tetszik „érdekeit” azzal is szolgálják, hogy részt vesznek az alkalma zottak politikai, kulturális nevelésében, segítik ezen dolgozó réteg szakmai műveltségének növelését. M. S. Révész János kőműves, a jósavárosi óvoda építkezésén. Az élet titka \ Üdülő építők
