Kelet-Magyarország, 1975. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1975-08-03 / 181. szám

4 kelet-magyarorszag 1975. augusztus 3. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmánya „Az európai biztonsági és együttműködé­si értekezlet, amely 1973. július 3-án kezdte meg munkáját Helsinkiben, majd 1973. szep- ember 18-tól 1975. július 21-ig folytatódott Jeniben, 1975. augusztus 1-én Helsinkiben lefejezést nyert az Amerikai Egyesült Álla- nok, Ausztria, Belgium, Bulgária, Ciprus, Csehszlovákia, Dánia, Finnország, Franciaor­szág, Görögország, Hollandia, Írország, Izland, Jugoszlávia, Kanada, Lengyelország, Liechten­stein. Luxemburg, Magyarország, Málta, Mona- :o, Nagy-Britannia, a Német Demokratikus köztársaság, a Német Szövetségi Köztársaság, Norvégia, Olaszország, Portugália, Románia, 3an Marino, Spanyolország, Svájc, Svédország, i Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, Törökország és a Vatikán magas képviselői részvételével.” Ezzel a bekezdéssel kezdődik a finn fő­városban augusztus 1-én aláírt több mint száz ildalas záróokmány, amelynek ángol, francia, (lémet, olasz, orosz és spanyol nyelvű eredeti példányát a Finn Köztársaság kormánya vet­te át levéltári megőrzésre, egy-egy hiteles má­solatát pedig a finn kormány valamennyi részt vevő állam rendelkezésére bocsátotta. A záróokmány négy fő-----illetve a „me-1 diterrán fejezettel” öt — fejezetre tagozódik Ezek a következők: I. Az európai biztonságra vonatkozó kérdések. II. Együttműködés a gazdaság, a tu­domány, a technika és a környezet- védelem területén. III. A Földközi-tengeri biztonsággal és együttműködéssel összefüggő kér­dések. IV. Együttműködés emberiességi és egyéb területeken. V. Az értekezletet követő intézkedé­sek. A záródokumentum első fejezetének be­vezetőjében a részt vevő államok megerősítik azt a célkitűzésüket, hogy elősegítik egymás között a jobb kapcsolatok kialakulását és biz­tosítják azokat a feltételeket, amelyek között népeik valódi és tartós békében, a biztonsá­gukat fenyegető bármely veszélytől vagy kí­sérlettől mentesen élhetnek. További erőfe­szítéseket tartanak szükségesnek, hogy az enyhülés állandó és egyre életerősebb, átfo­góbb és egyetemes méretű folyamattá váljék. A bevezető hangsúlyozza továbbá, hogy az európai biztonság oszthatatlan, s hogy az európai béke és biztonság szorosan összefügg az egész világ békéjével és biztonságával. Ki­mondja végezetül, hogy „minden országnak hozzá kell járulnia a világ békéjének és biz­tonságának megszilárdításához és valamennyi nép alapvető jogainak szavatolásához, gazda­sági és társadalmi haladásának és jólétének előmozdításához.” Az első fejezet és az egész záróokmány alapvető politikai fontosságú része a „nyilat­kozat a részt vevő államok kapcsolatait sza­bályozó elvekről”, amelynek előszavában a részt vevő államok „ünnepélyesen kinyilvánít­ják azt az eltökéltségüket, hogy mindegyik részt vevő állam valamennyi többivel fennál­ló kapcsolataiban, tekintet nélkül politikai, gazdasági vagy szociális rendszerükre, továb­bá nagyságukra, földrajzi helyzetükre vagy gazdasági fejlettségi szintjükre, tiszteletben tartja és megvalósítja az alábbi elveket, me­lyek kölcsönös kapcsolataik szabályozásában elsődleges fontosságúak”. Ezután következik a dokumentumban a „tíz elv” kifejtése. AZ ELSŐ ELV SZERINT a részt vevő ál­lamok (alattuk itt és a következőkben is a 33 európai állam, továbbá az Egyesült Államok és Kanada értendő) tiszteletben tartják egy­más szuverén egyenlőségét, a területi épség­re, a szabadságra és politikai függetlenségre való jogát, a politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális rendszer szabad megválasztásá­nak és fejlesztésének jogát. Ebben az elvben foglaltatik az az utalás, hogy az államok határai a nemzetközi joggal összhangban, békés eszközökkel és megálla­podással megváltoztathatók. A MÁSODIK ELV ALAPJÁN az államok egymás közötti és általában nemzetközi kap­csolataikban tartózkodnak az erőszaktól vagy az erőszakkal való fenyegetéstől bármely ál­lam területi épsége vagy politikai független­sége ellen. A HARMADIK ELV a határok sérthetet- énségét, a NEGYEDIK az államok területi épségének tiszteletben tartását mondja ki. AZ ÖTÖDIK ELV a vitás kérdések békés -endezése, ezen belül gyors és igazságos meg­adása felől intézkedik, egyebek között olyan sszközök alkalmazásával, mint a tárgyalás, a ázsgálat, a közvetítés, a békítés, a döntőbí­ráskodás. A HATODIK ELV SZERINT „a részt ve­vő államok, tekintet nélkül egymás közötti kapcsolataikra, tartózkodnak attól, hogy bár­mily módon, közvetlenül vagy közvetve, kü- lön-külön vagy együttesen beavatkozzanak egy másik részt vevő állam belső törvényho­zásába tartozó belső vagy külső ügyekbe”. A HETEDIK ELV RÖGZÍTI az emberi jo­gok és az alapvető szabadságjogok tisztelet­ben tartását, beleértve a gondolat, a lelkiis­meret, a vallás vagy meggyőződés szabadsá­gát. A NYOLCADIK ELVBEN a népek egyen­jogúsága és önrendelkezési joga kapott meg­fogalmazást. A KILENCEDIK ELVBEN a részt vevő államok vállalják, hogy az ENSZ alapokmá­nyának céljaival és elveivel összhangban minden területen fejlesztik együttműködésü­ket egymással „és az összes többi állammal”. Ez az együttműködés a kölcsönös megértést és bizalmat, a baráti és jószomszédi kapcso­latokat, a nemzetközi békét, a biztonságot és az igazságosságot hivatott szolgálni. A TIZEDIK ELV a nemzetközi jogi köte­lezettségek jóhiszemű teljesítését írja elő. A következőkben a részt vevő államok megállapítják, hogy „a jelen nyilatkozat nem érinti jogaikat és kötelezettségeiket, sem a vonatkozó szerződéseket és más egyezménye­ket és megállapodásokat”. Az erőszakról való lemondásról és a vi­ták békés rendezéséről szóló „bizonyos elvek megvalósításával összefüggő kérdések” zárják le a dokumentum első fejezetének első részét. Az első fejezet második része „bizalom- erősítő intézkedésekről, a biztonság és lesze­relés néhány vonatkozásáról szóló okmány”. Ennek keretében szó van az olyan nagyobb hadgyakorlatok előrejelzéséről, amelyeken a részt vevő csapatok teljes létszáma meghalad­ja a 25 000 főt, amelyeket bármely részt vevő állam területén Európában, valamint értelem­szerűen a hozzátartozó tengeri térségben és légtérben tartanak. Az előrejelzést nem ké­sőbb, mint 21 nappal a hadgyakorlat kezdete előtt adják. „A részt vevő államok felhívják a többi részt vevő államokat, hogy önként és kétolda­lú alapon, a kölcsönösség és valamennyi részt vevő állam iránt tanúsított jóakarat szelle­mében, küldjenek megfigyelőket a hadgya­korlatokra”. „A részt vevő államok elismerik, hogy saját belátásuk szerint előre jelezhetik na­gyobb katonai mozgásaikat is azzal a céllal, hogy hozzájáruljanak a bizalomerősítéshez.” A záróokmány a leszerelés kérdésében a következőképpen foglal állást: „A részt vevő államok elismerik, hogy valamennyien érdekeltek a katonai szemben­állás enyhítésében és a leszerelés előmozdí­tását célzó erőfeszítésekben, amelyeknek az a rendeltetése, hogy kiegészítsék a politikai enyhülést Európában és erősítsék biztonsá­gunkat. Meggyőződésünk, hogy olyan haté­kony intézkedések szükségesek e területeken, amelyek méretüknél és természetüknél fog­va újabb lépéseket jelentenek az általános és teljes leszerelés végleges megvalósítása felé, szigorú és hatékony nemzetközi ellenőrzés mellett, és amelyeknek a béke és a biztonság megerősödését kell majd eredményezniük az egész világon.” Az EBK záródokumentumának második fejezete igen részletesen és konkrétan tárgyal­ja az együttműködés fontosságát és lehetősé­geit a gazdaság, a tudomány, a technika és a környezetvédelem területén, általános irány­elveket és tárgyi ajánlásokat ad. A kereskedelmi együttműködésről szóló általános rendelkezések egyebek között meg­említik, hogy a legnagyobb kedvezmény elvé­nek alkalmazása kedvezően hathat a keres­kedelem fejlődésére. A továbbiakban szó van a nemzetközi üz­leti kapcsolatokról, a gazdasági és kereske­delmi információ-cseréről, a marketing tevé­kenység hatékonyabbá tételéről, az ipari ko­operációról és a közös érdeklődésre számot tartó európai regionális és szubregionális ter­vekről, a szabványok összehangolásáról. Ugyanez a fejezet a következő területek­re bontva tárgyalja a tudományos-műszaki együttműködés lehetőségeit: mezőgazdaság, energetika, új technológiák, fizika, kémia, meteorológia és hidrológia, óceánkutatás, sze­izmikus kutatások, glaceológia, elektronikus számítástechnika, távközlési és információs technika, űrkutatás, orvostudomány, közegész­ségügy, végül környezeti kutatások. A környezetvédelmi együttműködés fej­lesztése Európában különösen kívánatos olyan területeken, mint a levegő- és vízszennyezés korlátozása, az édesvizek hasznosítása, a ten­geri környezet védelme, a talajvédelem, a ter­mészetvédelem, a környezeti feltételek javí­tása lakott területeken, végül a környezeti változások figyelése, előrejelzése és értékelé­se A második fejezetben kapott helyet olyan kérdés, mint az idegenforgalom fejlesztése, a külföldi munkások és alkalmazottak gazdasá­gi és szociális problémái, továbbá a szakem­berképzésben megvalósítandó nemzetközi együttműködés. A záróokmányban viszonylag rövid feje­zet foglalkozik a Földközi-tengeri térség biz­tonságával, és az ott szóba jövő együttműkö­dés kérdéseivel, különös tekintettel arra, hogy a térségben nem csak európai államok van­nak. Ezek némelyike, így Algéria, Egyiptom, Izrael, Marokkó, Szíria és Tunézia, lehetősé­get kapott arra, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet második szaka­szában — képviselői révén — ismertethesse véleményét a napirenden szereplő kérdések­ről. „Együttműködés emberiességi és egyéb területeken” — ez a címe a záróokmány kö­vetkező fejezetének, amely az EBK úgyneve­zett „harmadik kosarának” témáit foglalja magában. Bevezetőben a részt vevő államok tolmácsolják azt az óhajukat, hogy hozzájá­ruljanak a béke és a népek közötti megér­tés erősítéséhez, az emberi személyiség szel­lemi gazdagodásához, faji, nemi, nyelvi és vallási megkülönböztetés nélkül. Hangot ad­nak annak a véleményüknek, hogy a fokozó­dó csereakciók a kultúra, valamint az okta­tás területén, a tájékoztatás bővítése, az em­berek közötti kapcsolatok és a humanitárius kérdések megoldása hozzájárul az említett cé­lok eléréséhez. Együttműködnek egymással, fejlesztik és erősítik a meglevő együttműkö­dési formákat, igyekszenek új módokat és eszközöket is kimunkálni, de hangsúlyozzák azt a meggyőződésüket, hogy „ennek az együttműködésnek a részt vevő államok kö­zötti kapcsolatokat szabályozó elvek teljes tiszteletben tartásával kell megvalósulnia, amelyeket a vonatkozó dokumentum rögzít”. Az „emberi kapcsolatok” alfejezet olyan kérdésekre tér ki, mint a családi kötelékek alapján megvalósuló kapcsolatok és találko­zók, a családegyesítés, a különböző államok állampolgárai közötti házasságkötések, szemé­lyi, és szakmai rendeltetésű utazások, sport­kapcsolatok, — természetesen mindezek nem­zetközi vonatkozásban. Külön alfejezet foglalkozik a szóbeli és nyomtatott információk, a filmre rögzített, a rádió- és televízió-információk cseréjével, a nemzetközi tájékoztatásügyi együttműködés­sel, a külföldön dolgozó újságírók munkafel­tételeinek megjavításával, majd ugyancsak kü­lön alfejezetet kapott az okmányban a nem­zetközi kulturális, illetve nevelésügyi kapcso­latok fejlesztésének kérdése. A részt vevő ál­lamok „ösztönzik az idegen nyelvek és civili­zációk tanulmányozását, ami fontos eszköz a népek közötti érintkezés bővítéséhez, minden egyes ország kultúrájának jobb megismerésé­hez, s a nemzetközi együttműködés bővítésé­hez is”. Az értekezlet záróokmányának zárófeje­zete a konferenciát követő intézkedéseket fog­lalja össze. A részt vevő államok itt hangot adnak annak a szándékuknak, hogy megva­lósítják az értekezlet záróokmányának ren­delkezéseit, újabb egyoldalú, kétoldalú és sok­oldalú erőfeszítéseket tesznek, hogy folytas­sák „az értekezlet által megkezdett sokoldalú folyamatot”. E célból eszmecseréket folytatnak, meg­szervezik képviselőik találkozóit, elsőként a külügyminiszterek által kijelölt képviselők értekezletét. „Ez az értekezlet részletesen kidolgozza a megfelelő módozatokat, amelyek hasonló ta­lálkozók megrendezésére vonatkoznak, és amelyek magukban foglalhatják az újabb ha­sonló találkozók, valamint egy új értekezlet megrendezésének lehetőségét. Az első ilyen találkozóra 1977-ben kerül sor Belgrádban. Ezt az értekezletet 1977. jú­nius 15-én készítik elő egy belgrádi találkozó alkalmával, ahol döntenek a külügyminiszte­rek által kinevezett képviselők értekezleté­nek időpontjáról, időtartamáról, napirendjé­ről és egyéb körülményeiről”. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányában az aláírásokat a következő szövegű bekezdés előzi meg: „A fentiek hiteléül, a részt vevő államok alulírott magas képviselői, tudatában annak, hogy államaik kiemelkedő politikai fontosságot tulajdonítanak az értekezlet eredményeinek, ki­nyilvánítják eltökéltségüket, hogy a fenti szö­vegekben foglalt rendelkezéseknek megfelelő­en fognak cselekedni, e záróokmányt aláírá­sukkal látták el”. (MTI) Brezsnyev—Ford-lalálkozó Szombaton Helsinkiben újabb megbeszélést tartott Leonyid Brezsnyev az SZKP KB főtitkára és Gerald Ford, az Egyesült Államok elnöke: jelen volt Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, szov­jet külügyminiszter és Henry Kissinger amerikai külügymi­niszter is. Brezsnyev és Ford nagyra értékelte az európai biztonsá­gi és együttműködési értekez­let eredményeit. Leszögezték, hogy a tanácskozás záróok­mánya, amely a résztvevők kollektív politikai akaratát testesíti meg, kiváló alapot teremt Európának a béke és a gyümölcsöző együttmű- dés földrészévé való változ­tatásához, nagymértékben hozzájárul a nemzetközi biz­tonság és az egyetemes béke megszilárdításához. A felek véleménycserét folytattak a szovjet—ameri­kai kapcsolatok tovább fej­lesztéséről. Nagy figyelmet fordítottak a hadászati fegy­verek korlátozásának problé­májára: azokat a kérdéseket, amelyekben a megbeszélés során megegyezésre jutottak, a genfi tárgyalóküldöttséghez továbbítják, megszövegezés­re. A még függőben lévő kér­désekkel kapcsolatban foly­tatódnak a tárgyalások. Az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke és a belkereskedelmi miniszter KÖZLEMÉNYE egyes fogyasztói árak emeléséről A világpiaci árak tartós emelkedése, valamint a bel­földi ráfordítások nagyrészt emiatt adódó növekedése szükségessé teszi az üzem­anyagok, továbbá egyes fa- és építőanyagok fogyasztói árának emelését. Az ár­emelés célja, hogy ösztönöz­zön ezeknek az anyagoknak ésszerű, takarékos felhasz­nálására és emellett mérsé­kelje az állami költségve­tésnek az utóbbi időben az import ártámogatások miatt jelentősen megnövekedett terheit. 1975. augusztus 4-én az üzemanyagok fogyasztói ára átlagosan 20 százalékkal emelkedik. Az új árak a kö­vetkezők: Motorbenzin (86 százalé­kos, kútár) literenként 5,00 Ft, motorbenzin (92-es, kút­ár) literenként 6,50 Ft, mo­torbenzin (98-as, kútár) lite­renként 8,00 Ft, gázolaj (kútár) literenként 4,00 Ft. Az áremelés körébe vont fa- és építőanyagok fogyasz­tói áremelésének mértéke a következő: Fenyő gömbfa 20—49 szá­zalék, ezen belül pl. fenyő rúdfa 20 százalék rönk 49 „ fenyő faragott gerenda és fenyő fűrészáru 40 százalék épületasztalosipari termékek 13—41 százalék, ezen belül pl. ajtó 23 százalék ablak 21 „ faház 13 „ hajópadló 32 „ normál parketta 21 „ tölgy normál parketta 31 „ tölgy mozaik parketta 41 „ egyéb lombosfából készült mozaikparketta 24 „ faredőny 25 „ falburkolat fából 31 „ vasbetongerenda átlagosan 20 „ ezen belül M jelű vasbetongerenda 10 százalék azbesztcement tetőfedő pala és burkolólémez 14 „ azbesztcement hullámpala és idom 29 „ fedéllemez 15 százalék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom