Kelet-Magyarország, 1975. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1975-08-03 / 181. szám
1975. augusztus 3. KELET-MAGYARORSZÁG — VÁSÁRNAPI MELLÉKLET Nagyvarsány napjai Kelet Megyénk tájain Az új és a régi. ehhez a módot megteremtették, a munkába nem öltözhetnek így. Mert munka van bőven. Reggel és este otthon az állatok körül, a kertben telepített gyümölcsfák között, nappal a tsz-ben, amelyik jobban fizet, mint valaha, pedig nagyon rosszul kezdték az évet. Zakor József elnök meséli, hogy majdnem négymillió mérleghiánnyal zárták a tavalyi évet, ha ugyan zárásnak lehet nevezni, hogy a 302 hold kukorica a földön érte meg a szilvesztert, hogy 50—60 vagon almát februárban és márciusban szedtek fel az almafák alól. A kereset öt-hat gép húzott egy pótkocsit, amikor februárban hozzákezdtek a cukorrépa kiszedéséhez, mert muszáj volt megkezdeni — februárban — az őszi szántást is. így kezdődött az év. A régi vezetőséget leváltották, az újban nem mindenki bízott. Mit fognak itt keresni, ha a tavaly tervezett 72 forintos munkaegység az év végére már csak 56-ot ért? A készpénz- fizetés valamelyest kedvet csinált a munkához, de sokszor épp akkor maradtak távol a legtöbben, amikor a legnagyobb szükség lett volna rájuk. Az első fegyelmiknek nem volt nagy sikerük. Négy traktoros vette is a kalapját, aztán' másfél hónap' sem telt el, kopogtattak az elnök ajtaján. Ma a legjobbak közül valók, azt mondják, legalább 8 ezret kerestek fejenként az egy hónapig sem tartó aratással. A keresetre a többiek sem panaszkodhatnak. Találomra olvassuk a neveket a júniusi bérjegyzékről: Demjén Bertalanná 19 napra 2702 forint, Tölgyes Józsefné 24 napra 4070 forint, amit a cukorrépa kapálásánál értek el, Szőke József hízómarha-gondozó 5689 forintot keresett. A bizonytalanság megszűnt, ám a tsz ma sem tartozik a gazdag tsz-ek közé. Az elmúlt évek bűne, a mának élés lerobbant gépeket, elavult épületeket hagyott örökül és a kukorica sem bíztat jó terméskilátásokkal, mert az elmaradt őszi munkák miatt megkésett a vetés. Az emberek azért bizakodva néznek az év vége elé: jónak ígérkezik a zárt rendszerben termelt burgonya, szép a pritaminpaprika és jól fizet a paradicsom is. Sokat várnak az állattenyésztéstől és az almától is, de áron feDélelőtti bevásárlás a vegyesboltban. Nagyvarsány legifjabb polgára: Kiss P. Zolika. lül prémiumot fizetett a búzájukért a gabonafelvásárló, mert olyan jó minőségű és száraz volt, amikor beszállították. Szép házak A jó kerestről árulkodik a vegyesbolt forgalma: 300—350 ezer között árulnak havonta, de nem kevesebb a tsz bisztrójának, vagy a szövetkezet italboltjának forgalma sem. És a takarékban 5 millió van! Ez persze csak a helyi posta, azt mondják, sokan a náményi takarékban kamatoztatják pénzüket. Pedig autóból is negyven szaladgál a falu utcáin, 380 televízió, 450 rádió, több száz újság adja hírül naponta a világ dolgait. Vannak azért szegényebb emberek is. Tizenegyen kapnak rendszeres szociális segélyt, kilencen közülük teljes összegűt, mert semmilyen más jövedelmük nincs, de elfogy — sőt tavaly túllépték — a gyámügyi segélykeret is. Büszkék és egy kicsit zárkózottak a nagyvarsányi emberek. Büszkék szép házaikra, amelyeknek csaknem felében már van fürdőszoba és lenne már talán mindegyikben, ha vízmű volna a faluban. De erre még várni kell. Az elsők között villamosították falujukat és ez 1960-ig elvitte összes pénzüket, aztán utat építettek és korszerűsítettek, most pedig a társközségnek, Gyürének kell utat építeni. 620 ezret kaptak az óvoda konyhájának bővítésére és 1973-ban építették a tanácsházát. Változó világ Ugyanakkor tatarozták a község református templomát, amelyre mint műemlékre is büszkék a nagyvarsányiak. Hát még arra a térítőre, amely 1656-ból való és amelynek szövése máig is megfejthetetlen. Van az egyháznak 1661-es varadi bibliája és 1523-ban készült szentségtartója. A templomuk is a legrégebbiek közül való: a szájhagyományok szerint még a husziták kezdték építeni, majd 1793-ban épült tovább. •'« '• . -• Keletről a Tisza, nyugatról a vasút állta útját a terjeszkedésnek. Északtól dél felé nyúló hosszú utcájának csak Klsvarsany felől van vege. Elhelyeztek ugyan egy táblát a másik oldalon is, de i ettől mindössze három méterre egy új tábla jelzi Gyüre kezdetet. V kettő között Nagyvarsány, 1700 ember hazája. A legidősebb elmúlt 90 éves, a leg- flatalabbat ottjártunk előtt egy tappal hozta ki édesanyja a naméttyi korház szülészetéről. Zolika. így hívják. Amikor kapujukhoz érünk, a közeli villanyoszlop tetejéről egy gólya repül fel, mintha csak az új jövevényt akarná köszönten! és mintha kérdezetlenül is árulkodni akarna: Nagyvarsány fiatal falu. Nem a község kora fiatal, hisz közel fél évezredes ereklyéket őriznek, hanem a lakói, akik az utóbbi tíz év alatt újjáépítették, megváltoztatták a község arculatát. A szép, a modern lakások kívülről is elárulják: bennük gazdag emberek laknak. Gazdagok, akik szorgalmukkal, munkájukkal harcolták ki maguknak ezt az életet. A jó vonatköziekedés mellett szinte óránként közlekedik a helyi és távolsági buszjárat Nagyvarsányban. 7 Nem a kakas kukorékolása veri fel a hajnal csendjét: a kakas is arra ébred, amikor meghallja a gazda hangját. A hajnali ébresztő az aszonyoknak is szól: mire a csordás fél hatkor megcserdíti ostorát, túl kell lenni a fejésen. Négy órakor már nagy a mozgás minden udvarpn. Enni kér az aprójószág és a disznó is addig marad nyugodtan a karámban, míg meg nem hallja a vedér csörgéset. Csak hallomásból tudják A tsz-ben is korán kezdődik a munka. Mire a gyerekek ébredeznek, a szülők már munkahelyükön-vannak. Az idősebb testvér szakácsnővé válik, a délelőtt a „házőrzéssel”, a játékkal telik. Azt csak hallomásból tudják, hogy 15—16 éve a hasonló korú gyerekek ilyenkor markot szedtek, a kisebbek kötelet vetettek a kévék alá, de a legkisebbeknek is felszúrkálta bokáját a tarló, míg a hűvösről vizet vittek a kaszásnak. Nem sajnálják, hogy nem ülhetnek már a 8—10 kereszttel megrakott szekér tetején. Most nekik nyári szünidő van. Míg kollégám az utcát fényképezi, hatan-nyolcan szaladnak felénk. Tiszták, gondosan öltözöttek. Az iskolaigazgató felesége meséli: a tavasz- szal egy idegen ment el az iskola előtt, ahol éppen szünet volt. Amikor meglátta a gyerekeket, megkérdezte: miiyen ünnep van? Merthogy minden gyerek ünneplőbe öltözött. Különös „zárás" Hétköznapi viselet ez- Nagyvarsányban. Legalább is a gyerekeknek az, a szülők, akik Gólyafészek az óvoda előtt. Játék az udvaron. A legjobb kombajnos: Iván János. Sok haladó ember volt 1945 után a faluban és amikor magukhoz ragadták a hatalmat, egy kicsit túllőttek a célon. De ezek is hozzátartoznak Nagyvarsányhoz, a változó, a napról napra újat hozó élethez, amin nincs miért szégyenkezni. A lelkesedés, a régit gyökeresen megváltoztatni akaró emberek tették a jót s a kevésbé jót, akik közül sokan ma is tesznek és tenni akarnak a máért, a holnapért.
