Kelet-Magyarország, 1975. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1975-08-28 / 201. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. augusztus 28. MUNKÁNK Á SÓSTÓN VAGÉP: Alvázvédelem A gyógyszertől a szemüvegig Szeptember elsején délelőtt jegyzőkönyvileg átve­szik kiállítási területüket azok a vállalatok, szövetkeze­tek, gazdaságok, amelyek részt vesznek a Sóstói Kul- túrparkban rendezendő megyei jubileumi termékbemu­tatón. A befejezéséhez közeledő ezerkétszáz négyzetmé­teres kiállítócsarnokban és azon kívül Szabolcs-Szat- már iparának és mezőgazdaságának jellemző termékei és terményei kapnak helyet. T1SZAVASVÄRI ALKALOIDA: Pillanatképek az üzemekből: munkában a nagy teljesítmé­nyű fúrógép. Jókora szabad területet igényelt a csarnok mellett a Nyíregyházi VAGÉP Válla­lat — munkájuk széles körét jelzi ez is: äz órajavítástól az épületszerkezetekig sok mindennel foglalkozik a vál­lalat. Egy felbillentett sze­mélygépkocsin a korszerű al­vázvédelmet szemléltetik a kiállításon — jelezve, hogy a tavaly megnyitott nyíregyhá­zi autószerviz jelentős helyet foglal el tevékenységükben. A komplex szolgáltatást nyújtó szervizt képeken mu­tatják be a látogatóknak. A VAGÉP 1975-re kétszáz- milliós árbevételt tervezett — a tervek valóraváltásán nyolcszáznyolcvan dolgozó munkálkodik, hetven száza­lékuk fiatal. Termékeik koo­perációs gyártmányok részei: textilipari alaktrész a csak itt gyártott kártszalagbevo- nat, a Ganz-MÁVAG-nak készített hengerpersely Die­sel-mozdonyokhoz, teherau­tók lengéscsillapítói és még sorolhatnánk. Ezeken kívül tablósoron látható majd óra­ékszer javító szolgáltatásuk, az általuk gyártott nagymé­retű ipari szárítószekrények és az idei országos mezőgaz­dasági kiállításon is bemuta­tásra kerülő könnyűszerkeze­tes mezőgazdasági színek. Hatvanféle gyógyszer Gyógyszerekkel és növény­védő szerekkel mutatkozik be a jubileumi kiállításon megyénk egyik legrégebbi gyárá, a tiszavasvári Alka­loida. A fél évszázados jubi­leumához közeledő vegyésze­ti üzem több, mint hatvan- féle gyógyszert állít elő — ezekből a hazai igények ki­elégítése mellett a világ min­ien tájára, ötven országba exportál. Az 1971-ben elké- izült szintetikus gyógyszer- gyártó csarnokokban szulfa- íomidok, barbiturátok és de- lagil gyártása folyik —szár­mazékaikat, az ezekből ké­szült gyógyszereket mutatja be a gyár szeptemberben. Négy éve növényvédő sze­rek előállításával is foglal­kozik az Alkaloida. Fokoza­tosan szélesedik a szerek skálája — a legjelentősebbe­ket a termékkiállításon is láthatják az érdeklődők. így bemutatják az eredetileg csak Angliában gyártott Gramoxone-t és Reglone-t, valamint a Rovokilt és a Ka- rathane-t. A jelenleg több, mint kétezer dolgozót foglal­koztató gyár fejlődését jól jellemzi a létszám alakulá­sa: az utóbbi öt évben há­romszorosára növekedett a munkások száma. Gyógyszercsomagolás. MOM-GYAREGYSÉG, MÁTÉSZALKA: Hűanyag lencsék Szemüveglencsék minősítése. (E. E.) A Magyar Optikai Művek mátészalkai gyára százhat milliós termelési értéket ter­vezett 1975-re. Szemüveglen­csék és vízórák előállításával foglalkozik a fiatal üzem. Fiatal, mert alig néhány éve kezdte meg működését — és mert a dolgozók átlagos élet­kora huszonnégy év. A ter­mékbemutatón olyan gyárt­mányukkal jelentkeznek, amely világviszonylatban is a legkorszerűbbek közé tar­tozik : műanyagból készült szemüveglencsével. Emellett üveglencséket és vízfogyasz­tást mérő berendezéseket gyártanak a modern üzem­ben. A legkorszerűbb auto­mata gépekkel felszerelt gyár közel ezer dolgozója között egyre több a szakmunkás — a betanított munkásként dol­gozó fiatalok közül is évente újabb és újabb optikus szak­munkás-bizonyítvánnyal ren­delkező munkások kerülnek ki. A kiállításon látható mű­anyag szemüveglencséknek különösen a sokdioptriás szemüveget viselők örülhet­nek, hiszen ezek lényegesen könnyebbek és törés esetén biztonságosabbak a hagyo­mányos lencséknél. (t. gy.) A Kossuth Könyvkiadó új­donságai között találjuk Ga­lambos Tibor összefoglaló munkáját „Emberek a világ­űrben” címmel. A kötetet a kiadó a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társasággal és a Tán­csics Kiadóval közös gondo­zásban jelentette meg. Pápai Béla könyvének címe: „Mun­kásnevelés — munkáskép­zés”. A városokban végzett politikai munka legfonto­sabb ideológiai-módszertani kérdéseivel- foglalkozik Lá- tos István és Sárosi József közös műve, a „Politikai munka a városokban”. Egyre Új könyvek tekintélyesebb memoár-iro­dalmunkat gazdagítja Ligeti László visszaemlékezéseinek kötete, a „Múltakra emlé­kezve...” Miniatűr kiadvány­ként látott napvilágot Euge­ne Pottier halhatatlan műve, az „Internacionálé”. A nem­zetközi munkásmozgalom nagyszerű himnusza 33 nyel­ven olvasható a kis kötetben. A közéleti beszéd gyakor­lati problémáit vizsgálja „Re­torika” című könyvében Fischer Sándor. A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata gondozásában jelent meg a Mai magyar iparművészet című sorozat második kötete, amelyben a kerámiai kötet után most a legsikeresebb textil-iparmű­vészekkel és alkotásaikkal ismerteti meg az érdeklődő­ket Koczogh Ákos. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó új Delfin-könyvé' „A kígyóisten nem válaszol”, Gleb Golubjov regénye. So­kadik kiadásban látott nap­világot Jókai Mór népszerű történelmi regénye, a Kőszí­vű ember fiai. Tanévnyitás sok túlórával A pedagógusok túlterhelése Ahogy a szakszervezet megyei titkára látja A pedagógusok számára megkezdődött az 1975— 76-os tanév. Oláh Gábor­ral, a Pedagógusok Szak- szervezete megyei titká­rával az iskolák személyi és tárgyi feltételeiről be­szélgettünk. Az iskolák állapota, felszereltsége és szemléltető eszközökkel való ellátottsága is hagy kívánni valót. A tantes­tületek létszámát és ösz- szetételét illetően pedig komoly gondokat lát a megyei titkár. Nem kedvező, hogy a múlt évben sok pedagógus nagy mennyiségű túlórával dolgozott és év végére telje­sen kifáradt. így ezt az évet sem kezdik teljesen kipihen­ten. Az is gond a megyé­ben, hogy a Bessenyei György Tanárképző Főisko­la végzős növendékei — akik a megyében kezdtek is — közül sokan elmennek a megyéből. Ennek egyik oka, hogy a járási és megyei művelődési szervek éveken keresztül nem elég körültekintően gaz­dálkodtak a bérrel. Sok volt a bérmaradvány. Igaz, hogy jutalom formájában kiosz­tották, de így az alapbérek nem emelkedtek kellő mér­tékben. A községi tanácso­kat is felelősség terheli. Nem tudtak a kikerülő fia­tal pedagógusoknak megfe­lelő élet- és munkakörülmé­nyeket teremteni. Arra is van példa, hogy az igazgató megbízatásának lejárta előtt a községi tanács indokolat­lanul igazgatócseréről gon­dolkodik, ami a munka nyu­godt légkörét zavarja. A pedagógusok terhelése a most induló tanévben még kedvezőtlenebb képet mu­tat. Köztudott, hogy Sza- bolcs-Szatmárban a neve­lők nyolcvankét százaléka nő, többségük családanya. A múlt évben nem volt ritka — főként a távolabbi járá­sokban — a két műszakban dolgozó pedagógus. Es most? A nyírbátori járásban pél­dául húsz tanító és har­mincegy tanár hiányzik. A mátészalkai járásban leg­alább harmincnyolc pedagó­gussal kellene több. Nem jobb a helyzet a fehérgyar­mati és a vásárosnaményi járásban sem. Legsúlyosabb a helyzet Beregsurány—Márokpapi- ban. Vámosatyán nyolc ta­nulócsoportra négy nevelő jut. Nyírgyulajban nyolc al- Sótagozatos tanulócsoportot négy tanítónak kell ellátni. Alsótagozatos nevelők és szaktanárok nagy számban hiányzanak Botpaládon, Tur- ricsén, Tiszabecsen. Azokról a községekről nem szóltunk, ahol minimális túlórázta­tással tudják megoldani a hiányzó pedagógusok pótlá­sát. Mindehhez hozzá kell szá­mítani, hogy a pedagógusok kötelező óráinak a száma ettől a tanévtől újra csök­ken. így aztán érthető, hogy a pedagógus-szakszervezet vezetői különös aggódással tekintenek az új tanév elé. Megoldást hosszú távon a megfelelő bérpolitika, a Nyíregyházán végző ifjú pe­dagógusok megyében tartása ígér. (sigér) JAVULÓ SZOLGÁLTATÁS Gázvezeték új lakótelepekre Nyíregyházán október 15-ig minden olyan lakásban meg­kezdődik a gázszolgáltatás, amelyekben a TIGÁZ szak­emberei már eddig elvégez­ték a belső szereléseket. A legtöbb munka az Inczédi soron volt, ahol augusztus 21- én megtörtént a vezeték mű­szaki átadása. Most készül az Ószőlő és a Krúdy utcák tér­ségében a vezeték és befe­jezték a Rákóczi úti lakóte­lep gázelosztó vezetékének építését is. Október végéig elvégzik a gázkészülékek el­lenőrzését, felülvizsgálják az alkatrész-ellátást és intézke­dési tervet dolgoznak ki a fű­tési idényre. Az említettek csak részei a TIGÁZ-kirendeltség máso­dik félévi feladatainak. Ha­marosan behozzák elmara­dásukat a palackos gáz szol­gáltatásánál, mivel júliusban és augusztusban átcsoporto­sították a munkásokat, hogy a készülékek ellenőrzésével mielőbb végezzenek, vala­mint sor kerül új tulajdono­sok bekapcsolására is. Építő­ipari kapacitásukat harma­dik negyedévre lekötötték — elsősorban a lakosság részére végeznek építéseket — de a negyedik negyedévre még vállalnak megbizatásokat. Feladataik közül a legfonto­sabb, a 4. számú iskola sze­relési munkáinak befejezése még a tanévnyitás előtt. A célfeladatok jutalmazására több, mint 44 ezer forintot fordítanak. A takarékossági intézkedé­sek időarányos részét teljesí­tették az első fél évben. A kirendeltség csökkentette gáz- fogyasztását, s 29 ezer köb­méterrel kevesebb gázt hasz­nált fel az átlagosnál. Csőszi- getelpseknél gondosabb munkával jelentősen csök­kent az anyagbedolgozás. Megszüntették a bérgépko­csik igénylését és az üres já­ratokat. A második fél év a koráb­binál gondosabb, alaposabb munkát kíván a kirendeltség minden dolgozójától, hiszen csak így hozhatók be azok a lemaradások, amelyek min­den munkaterületen jelent­keztek. Bár az eredményter­vüket 625 ezer forinttal túl­teljesítették, az árbevételük 2 millió 848 ezer forinttal maradt el a tervezett érték­től. IvD-l (—h —a) Egy a kiállítás szobraiból: Krisztike (bronz) Bürget Lajos kiállításis­mertető írásában a szabol­csi képzőművészek II. tár­latán felteszi a kérdést, mit csinálnak művésze­ink? Csak ennyira futotta erejükből? Más helyütt, a kiállított tárgyak nem új- keletűségén meditál. A II. szabolcsi tárlat a megye hivatásos (Képző- művészeti Alap tagjainak) művészeinek kétévenként ismétlődő kiállítási lehető­sége. Tehát a kiállított tár­gyak is az utóbbi két év­Hozzászólás: Régi képek új szemszögből! ben készültek, ezek közül természetesen más tárla­tokon már egy-egy szere­pelt ez idő alatt. Szobra­im közt van régebbi kele­tű is, de az még Szabolcs megyében nem volt kiál­lítva, bár a kritikus előtt ismert lehetett képesújsá­gokból, pesti kiállítások­ról. Három gyermekem márvány- és bronzportré­ja itt van együtt először kiállítva, itt láttam én is együtt őket, mert eddig vagy egyik, vagy másik más-más kiállításon volt. Kár, hogy a rendezés a három, egy méretű gyer­mekportrét nem egy ma­gasságba, egymás mellé helyezte, mint éremsoro­zatom darabjait is szét­választotta egymástól. Az „Uj” az újság nem képzőművészeti kategória. Hiába új ha nem jó. Leo­nardo „Menyétes nő”-je régi és mindig új emóció­kat kelt bennem. Szom­szédom szabadidőtöltő pót- cselekvésként készített vízfestménye új, de mi­nek? nem kép, tizenkettő belőle egy tucat. Kiállított tizenkét érmem közül nyolc most szerepel elő­ször Szabolcs megyében kiállításon és mind a ti­zenkettő itt készült egy éven belül. A Szegedi Nyári Tárla­ton, a budapesti „Mező- gazdaság a képzőművé­szetben” országos kiállítá­son, Berecz, Kerülő, Pál és én is szerepelek, ezek a tárgyak nem lehettek ter­mészetszerűleg ugyanak­kor, a Józsa András Mú­zeumban is. Végezetül ismerve a kö­zönség reagálását az elma­rasztaló kritikára, köszö­nöm e nagyszerű zsurna- lista fogást, mert így töb­ben lesznek kíváncsiak a tárlatra. Mindannyiunk­nak az a célja, hogy mű­veinket minél többen lás­sák, befogadják, elfogad­ják. Hiszem, hogy egy lá­togató sem megy el anél­kül, hogy ne találna hozzá szóló egyetlen egy alko­tást sem, ha ez így van, akkor szükség volt e tár­latra is. Tóth Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom