Kelet-Magyarország, 1975. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1975-08-03 / 181. szám
Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmánya (4. oldal) KÁDÁR JÁNOS: Reményünk, perspektívánk, jövőnk a béke Hazaérkezett a magyar küldöttség Helsinkiből Szombaton délelőtt hazaérkezett Helsinkiből hazánk küldöttsége, amely Kádár Jánosnak a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, a Magyar Nép • köztársaság Elnöki Tanácsa tagjának vezetésével részt vett az európai biztonsági és együttműködési, értekezlet harmadik zárószakaszának ülésén. A küldöttség tagjai voltak: Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Púja Frigyes külügyminiszter, Nagy János külügyminiszter-helyettes, Rónai Rudolf, a Magyar Népköztársaság helsinki nagykövete. A küldöttség fogadására a repülőtéren megjelent Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Aczél György, miniszterelnök-helyettes, Nemes Dezső, az MSZMP KB politikai főiskola rektora, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Gyenes András és Győri Imre, az MSZMP KB titkárai, Benkei András belügyminiszter, Rödö- nyi Károly közlekedés- és postaügyi miniszter.és Marjai József külügyminisztériumi államtitkár. Jelen volt Tapani Lehtinen s. Finn Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője is. A megérkezés után Kádár János nyilatkozatot adott a Magyar1 Televíziónak az európai biztonsági és együttműködési értekezlet zárószakaszáról, a magyar küldöttség munkájáról. Megyeri Ká- folynak, a Televízió elnökhelyettesének kérdésére, hogy a közös dokumentum elfogadása, aláírása után miben látja a helsinki tanácskozás jelentőségét, az alábbiakat mondotta: — Még mielőtt rátérnék az ön kérdésére indíttatva érzem magam arról szólni, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet kitűnő körülmények között végezte munkáját; ezt őszinte elismeréssel meg is köszöntük. Nagyon jó munkafeltételek között dolgoztunk. Az értekezlet hivatalos munkáján túl, felhasználva a rendelkezésre álló nem sok időt, több nemzet képviselőivel találkoztunk. így találkoztunk Kekkonen úrral, a Finn Köztársaság elnökével, a finn kormány tagjaival, Helsinki város vezetőivel, testvérpártunk, a Finn Kommunista Párt vezetőivel és más finn emberekkel. Elmondhatom, hogy Finnországban, Helsinkiben a magyar nép képviselőit rokonként, nagy figyelemmel és szeretettel fogadják. Kekkonen úr, a finn emberek mindenütt lelkemre kötötték, hogy hazaérkezésem után adjam át szívélyes üdvözletüket és legjobb kívánságukat a Magyar Szocialista Munkáspártnak, a magyar társadalomnak, az egész magyar népnek. Ezt ezennel meg is teszem. Szeretném megemlíteni, hogy ez a nagy jelentőségű találkozó olyan alkalom volt, amit mindenki felhasznált arra is, hogy sokoldalú kapcsolatokat építsen, személyes találkozókon vegyen részt. Mi is ezt tettük: találkoztunk a Szovjetunió, más szocialista országok, a legkülönbözőbb nyugat-európai országok képviselőivel is, akik ugyancsak tolmácsolták jókívánságaikat népünknek. Maga az európai, biztonsági és együttműködési értekezlet történelmi jelentőségű sokféle szempontból. Történelmi jelentőségű, mert — ahogyan erről több ízben szó esett — a napóleoni háborúk befejezését követő 1815-ös bécsi értekezlet óta az európai népek képviselői így még nem találkoztak. Történelmi jelentőségű azért is, mert a második világháború után a szocializmus világrendszerré vált; azóta Európa országai két megkülönböztethető társadalmi rendszerhez, a szocialista, illetve a kapitalista társadalmi rendszerihez tartoznak. Történelmi jelentőségű, hogy a második világháborút követő időszakban most először találkoztak Európa népeinek képviselői. Nagy jelentőségűnek tartom a tanácskozást azért is, mert megnevezése és valódi tartalma szerint az európai biztonság és együttműködés értekezlete volt. Ha arra gondolunk, hogy képviseltette magát a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok és Kanada, akkor joggal elmondhatjuk, hogy a tanácskozáson részt vett 35 ország — vizuálisan elképzelve területi elhelyezkedésüket —, tulajdonképpen a földgömb egész északi felét körülövezi. Számunkra, a magyar nép képviselői számára is nagy jelentőségű volt, hogy a Magyar Népköztársaság képviseletében ott lehettünk a tanácskozáson. Jómagam már számtalan nemzetközi értekezleten vettem részt, amelyen pártunk vagy országunk képviseletében kapcsolódtam be és szólaltam fel. Küldöttségünk többi tagjai is sokszor vettek már részt nemzetközi eseményeken, mégis külünleges alkalomnak tartottuk, hogy ezen az igen nagy jelentőségű értekezleten hallathattuk a magyar nép szavát és kifejthettük a magyar nép véleményét. Az értekezlet sajátosságai közé tartozott, hogy bizonyos országok képviselői ezúttal valóban, a szó szoros értelmében az egész: népük nevében szólhattak. így volt ez a Szovjetunió, más szocialista országok és a Magyar Népköztársaság esetében is. Jómagam a különböző tárgyalásokon nyugodt lelkiismerettel hangoztattam, hogy Magyarországon nincsenek olyanok, akik érdekeltek volnának a nemzetközi heizet kiélezésében, a fegyverkezési versenyben, a konfliktusok kirobbantásá- i*an. Népünknek teljesen egységesen a legfőbb és • első számú kívánsága, hogy békében élhessen, folytathassa békés alkotó munkáját a szocialista társadalom, egy jobb és különb élet megteremtését, ügy éVzem, valóban az egész nép kívánságát fejezzük ki, amidőn azt mondjuk: legfőbb törekvésünk és igényünk az, hogy béke, biztonság legyen Európában; a Magyar Népköztársaság esze- rijjt is jár el minden nemzetközi kérdésben. Nagyon fontos kérdés: hogyan látjuk azt a tényt, hogy létrejött ez az európai biztonsági értekezlet; kinek a sikere, kinek az eredménye. ez? Ki akarta és ki ellenezte? Mint magyar kommunista mindig büszke voltam arra, hogy ennek a biztonsági értekezletnek az indító aktusa a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testülfetének 1969. évi tavaszi budapesti ülésszaka volt; innen indult útjára az értekezlet eszméje és gondolata. Azt javasoltuk akkor, hogy üljenek össze Európa népeinek képviselői és beszéljék meg a helyzetet, a tennivalókat, azt, hogy. mit tehetünk a békéért és a népek bizonságáért. De ahogyan közeli barátunk, Leo- nyid Iljics Brezsnyev elvtárs, a Szovjetunió Helsinkiben járt küldöttségének vezetője kifejezésre juttatta — és ezt mi is teljes meggyőződéssel valljuk — ezzel az értekezlettel kapcsolatban nem szabad úgy felfogni a kérdést, hogy ki győzött és ki a legyőzött. Itt nem voltak győztesek és legyőzőitek; itt nyertesek voltak! Minden nép, amely itt képviselve volt, nyert ezzel az értekezlettel. Mint egyike azoknak, akik ott jelen voltak, érzékelni tudtam és éreztem is ennek a tanácskozásnak a jelentőségét. De azt hiszem, bizonyos idő még kell ahhoz, hogy a konferencia jelentősége teljesen behatoljon az emberek gondolatainak mélyébe. Elnézést kérek, hogy személyes dolgot is említek: egy alkalommal, amikor odamentem a sajtó munkatársaihoz, nyilatkozatot kért tőlem a Newsweek című amerikai hetilap moszkvai képviselője. Azt kérdezte; mi a véleményem arról, hogy e küldöttségek egy része a kérdések egyik, a küldöttségek más része a másik oldalát hangsúlyozza? Ezzel nyilván arra célzott, hogy a szocialista országok képviselői az államközi kapcsolatok megjavításának fontosságát hangsúlyozzák, míg egyes nyugati országok képviselői inkább a hírközléssel, információterjesztéssel és ha-' sonló kérdésekkel foglalkoztak. Azt feleltem az amerikai újságíróknak, hogy én mást vettem észre a tanácskozáson. Azt, hogy a lényeget illetően minden küldöttség ugyanazt mondta. A részletekben — felfogásuknak, ideológiájuknak, elképzelésüknek megfelelően — vallunk mást és mást, hangsúlyozták az egyes küldöttek. De impozáns módon nyilvánult meg, s szembetűnően, értelmileg és hangulatilag egyaránt érzékelhető volt, hogy a különböző országok képviselői, akik küldöttség és országuk nevében szólaltak fel, a lényeget tekintve ugyanazt mondták: politikailag és erkölcsileg elkötelezték magukat az európai béke megszilárdítása és a biztonság megteremtése mellett. Természetesen volt vita arról is, hogy az aláírt okmány jogilag mire kötelez bennünket. A jogászok éppenséggel még vitakozhatnak ezen, de a. sajtó, a rádió, a televízió jóvoltából a magyar közvélemény is közvetlenül érzékelhette ennek az eseménynek a főbb vonásait; meggyőződhetett arról: egységes volt ez az értekezlet abban, hogy az összes ott képviselt nép őszintén a békét akarja. Az másodrendű dolog, hogy ez jogilag menynyiben kötelező, mennyiben nem. Azok az államférfiak, akik országuk és népük nevében hivatalosan szóltak, politikailag és erkölcsileg elkötelezték magukat a béke megszilárdítása és a békés egymás mellett élés érvényre juttatása mellett! Az egyes küldöttségek felszólalásaiban különböző hangsúlyt kapott az is, hogy ez a tanácskozás ugyan politikailag az egyetértést fejezi ki, de mi lesz a katonai és más területen? Hivatalos felszólalásomban teljes meggyőződéssel hangsúlyoztam: felfogásunk szerint az első, hogy politikailag megegyezzünk abban, milyen jövőt akarunk építeni. Ha ez megtörtént, akkor könnyebb a katonai kérdések vizsgálata; másképp tudunk közelíteni a közép-európai katonai erők és fegyverzetek csökkentéséhez és az európai, illetőleg az összes ott képviselt országok közötti gazdasági együttműködéshez is. A nyugatiak nagy előszeretettel emlegetik az információáramlást, az utasforgalom növelését és ehhez hasonló kérdéseket. Mély meggyőződésem, hogy nyugodtan hivatkozhatunk saját gyakorlatunkra is, arra, hogy mi a nyitott kapu politikáját követjük, Mint felszólalásomban is mondtam, véleményem szerint a békés Európa, ahol megvalósul a békés egymás mellett élés, feltételezi az országok és népek, az emberek szorosabb kapcsolatát, együttműködését és a katonai kérdések reálisabb megközelítését. Ez megkönnyíti a fegyverzet korlátozásában való megállapodást. Feltétlenül előre kell lépnünk a gazdasági együttműködésben, a nemzetközi munkamegosztásban, a kooperációban, amit a szocialista országok egymás között is szorgalmaznak. Mi azonban úgy véljük, hogy ezt Európa minden országa között lehetséges bővíteni, növelni. Ha megjavul a politikai helyzet, ha a hidegháborúk maradványait, a kölcsönös bizalmatlanságot sikerül felszámolnunk, akkor rendesen és normálisan fejlődik a turizmus, az információcsere, az együttműködés, a kultúra, a közoktatás és a tudomány. Az értekezlet pénteken este fejeződött be az ünnepélyes aláírással. Azt hiszem, ez az aktus sokatmondóan .szemléltette, hogy mekkorát léptünk előre: egy teremben, egy asztalnál ültünk, és egy okmányt tudtunk aláírni — különböző ideológiájú, világnézetű emberek. Mert a reális gondolkodás, az ésszerű és minden résztvevőt arra kötelezett, hogy a maga részéről az együttműködés útját vállalja és fogadja el. Nem szabad persze, hogy illúziókban éljünk, s magam sem hiszem azt, hogy most a Helsinkiben lezajlott európai biztonsági és együttműködési értekezlet, a közösen egyeztetett okmány együttes és ünnepélyes körülmények közötti aláírása nyomán egy csapásra megváltozik majd Európa vagy a világ helyzete. Inkább arra szeretnék nyomatékosan utalni, hogy ennek az értekezletnek a létrejötte az európai együttműködés és biztonság minden hívétől hat évi állhatatos munkát kívánt meg. Hat évi harcot jelentett azokkal szemben, akik ellenzik a béke megszilárdítását, az együttműködés irányzatát. Mert vannak még ilyen emberek a világon, s a mi helsinki aláírásunkkal még nem tűntek el az életből, a valóságból. Eddig is harcolnunk kellett a nem eléggé józanokkal, az ellenségeskedést, a konfliktusokat szitokkal szemben, de harcunk eredményes volt, s eljutottunk az értekezletig. Gondolom, hogy holnap és a távolabbi jövőben is így lesz; akadnak még gáncsvetők, de továbbra is küzdeni fogunk ellenük. Az ilyenek az európai biztonsági értekezleten részt vett országokban csupán törpe kisebbséget képviselnek, akik ellen minden országban meg kell és meg is fogják vívni harcukat a nemzetközi béke és biztonság ügyének képviselői. Küzdelemmel, munkával jutottunk tehát el idáig, s a továbbiakban is dolgozni fogunk, harcolnunk kell. De elmondhatjuk, hogy új helyzet alakult ki. Európa és Észak-Amerika államainak képviselői politíkilag, erkölcsileg, hivatalosan elkötelezték magukat az enyhülés irányzata mellett A magunk részéről különböző alkalmakkor — a párt- kongresszuson, s a választások idején is — őszintén, a helyzetet reálisan felmérve azt mondtuk a magyar népnek, hogy nyugodtan és biztonságban végezheti mindennapos, békés építőmunkáját, mert a nemzetközi helyzet a békeszerető népek és a béke erői javára változik a jövőben. Ez most Helsinkiben fényesen bebizonyosodott ! Teljes felelősséggel, mély meggyőződéssel és őszinte bizakodással mondhatom, hogy a magyar nép az eddiginél nagyobb biztonsággal és nyugodtsággal végezheti munkáját. Reményünk, perspektívánk, jövőnk a béke! Hozzá kell tennem, hogy ezt felszólalásomban próbáltam megfogalmazni —, ha a kormányok a helsinki értekezlet szellemében folytatják tevékenységüket, és a népek továbbra is támogatják a jó ügyet, akkor a holnap Európa népei számára, s így a magyar nép számára is szebb, ragyogóbb és boldogabb lesz! Az értekezlet figyelmét — ha csak rövid utalás formájában is — felhívtam a magyar nép nehéz történelmi útjára, hogy még érthetőbb legyen: ha a magyar nép a békére és biztonságra adja le szavazatát, ebben a legőszintébb óhaj és a legigazibb érdek a nép érdeke fejeződik ki. Még egy megjegyzést tennék: a jövőt illetően tudni kell, hogy mi, népünk képviseletével és szavazatával — ahogyan Helsinkiben is tettük — mindig a béke ügyét fogjuk erősíteni. A józan ész, a reális politika mellett vagyunk. Mindig a szocialista és a kapitalista országok békés egymás mellett élésére szavaztunk és a jövőben is ezt fogjuk tenni. Népünk szavazatának súlya azonban döntően attól függ, hogyan dolgozunk, végezzük hazai munkánkat. Azok az eredmények, amelyeket az utóbbi 10—15 évben szocialista demokráciánk fejlesztésében a gazdasági és kulturális építőmunkában, *" nemzetközi kapcsolataink szélesítésében elértünk, jelentősen megnövelték szavazatunk súlyát. A jövőben is csak ezen az úton tudjuk a magyar nép hangját erősíteni a népek kórusában. Bízom abban, hogy népünk, amelynek elsőrendű érdeke a béke, a békés szocialista építőmunka, mindent megtesz azért, hogy a nevében fellépők szavának megfelelő súlya legyen a nemzetközi életben, miként — állíthatom — Helsinkiben is volt. Engedjék meg, hogy befejezésül megköszönjem a magyar sajtó közreműködőinek tevékenységét, amellyel népünket folyamatosan és megfelelően tájékoztatták az európai biztonsági és együttműködési értekezlet munkájáról. Köszönöm közvéleményünk figyelmét is, mert nekünk nagy erőt ad az, ha olyan fórumon, mint ez az értekezlet is volt, abban a tudatban szólhatunk, hogy népünk támogat bennünket — fejezte be nyilatkozatát Kádár János. IXXXH. ÉVFOLYAM, 181. SZÁM Ara: l,—FORINT 19?5. Augusztus 3, Vasárnap |
