Kelet-Magyarország, 1975. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1975-08-23 / 197. szám
1975. augusztus 23. KELET-MAG YARORSZÁG 3 \ A láthatatlan kincs LÁTHATATLAN, ÁMDE MÉRHETŐ. Az óra mutatójával a naptár lapjaival, s ezer más módon is. így például: a gyártás kezdetekor — a hatvanas évek elején — égy hűtőszekrény előállításához átlagosan 40 óra kellett. Ma erre négy órát fordítanak. Ha ez a csökkenés nem következik be, akkor a jelenlegi havi termeléshez — 35—37 ezer darab, tavaly összesen 417 ezer — 1.4 millió óra szükségeltetnék. Ami alig lenne kevesebb. mint a papíripar ösz- szes munkásainak áprilisi órateljesítménye. S harmada annak, amit a villamos- energia-iparban felhasználnak. Hol találnának ennyi embert, s mi pénzbe kerülne?'. Az elmúlt percet, órát. napot nem lehet többé visz- szahozni. Ezért kincs, mégpedig pótolhatatlan, az idő. Ám hallott-e már valaki olyat, hogy kergetnek egy embert, s azt kiáltozzák: ellopott ezer órányi időt magától. a társadalomtól!? Vicces ? E „viccre” sűrűn kínálkozna alkalmunk! Egyetlen munkanapon 7300 kárpitozott ülőbútor, 25 ezer női kosztüm és ruha készül el, vagy — további. példaként — egymillió izzólámpa. Csakhogy idén. az első fél évben a textilruházati iparban januárban teljesítették a legtöbb munkásórát, ugyanakkor a termelés ebben a hónapban volt a legalacsonyabb! Furcsa? Csipetnyi abból a keserű tubákból, melyet időpazarlásunk miatt felszippantunk. LEINTIK A GYÁRTÁSTERVEZŐT, ne bíbelődjön azzal, miként takaríthatna meg egyetlen percet az alkatrész forgácsolásakor. Hagyja hát. s utólag ki gondol arra, hogy ez az alkatrész tízezer számra készül már. mégis érdemes lenne azt a hatvan másodpercet — több tízezerszer hatvan másodpercet — megtakarítani? Sokan abban a tévhitben élnek, az idő ingyen van. nem kell fizetni érte. Pazarlását, bő markú mérését viszont nagyon is megfizetjük. Egyéni életünkben köny- nyen felismerjük az idő múlását, hiszen gyorsan eltelik szabadságunk, elillan néhány szabad óránk, ha összefutnak teendőink, azt tartjuk. meghalni se érünk rá. Azt azonban, hogy az idő közös, társadalmi méretű értékét, csak kétkedve fogadjuk el. ha megtesszük egyáltalán. Hiszen „nem kerget a tatár”. „megvár a munka”; kínálják a mentséget hamis bölcsességeink. Eszre kellene vennünk: ha az óránk késik, bosszankodunk. Ha mi késünk valamilyen feladatunkkal, mindig lelünk rá magyarázatot. A MUNKAIDŐ-VESZTESÉGEK egy része elkerülhetetlen. mert a szabadság, a betegség is csökkenti a munkaidőalapot. De szükségszerű-e. hogy ügyes-bajos hétköznapi dolgaink túlnyomó részét csakis munkaidő alatt intézhetjük el? Mert hivatalok, szolgáltató vállalatok, intézmények még mindig nem elég öntevékenyek annak keresésében, hogyan lehetne a közös kinccsel szűkmarkúbban bánni. S mert ez a kényelmesség hagyománnyá merevedett — miért? —, mert ezt megszokta az állampolgár, saját munkájában sem tulajdonít különösebb jelentőséget annak, hogy múlnak az órák. s haszontalanul telnek el. Egy ember, esztendőnként átlagosan 260 napot dolgozik. Forma és papír szerint. a fennmaradó 105 napot a vasárnapok, ünnepek. a szabad szombatok, a szabadság tölti ki. A forma szerinti 260 napból mennvi telik tényleges, hasznos, társadalmat és egyént gyarapító munkával? Kevesebb, mint lehetne, mint kellene. Mai gondjaink, nehézségeink közepette még inkább megnő a jól felhasznált és az elpocsékolt idő arányának jelentősége. Üzemanyag, kiküldetés, társadalmi munka Takarékosabb tanácsi gazdálkodás A takarékosság egész társadalmunk ügye — természetes hát, hogy a tanácsok is elkészítették az év elején a maguk takarékossági intézkedési tervét. Az első fél évben elért eredményeket nemrégiben értékelték. Az energia- és üzemanyagfelhasználásban a tanácsok és intézmények megyénkben öttíz. illetve kettő-ötszázalékos megtakarítást terveztek. Ezen a téren a terveket nem mindenben sikerült valóra váltani: a tavalyinál többet költöttek energiára, üzemanyagra, mivel az árváltozásokat nem tudták ellensúlyozni a mennyiségi megtakarítással. A nagyobb kiadások fedezésére a megyei tanács járásaink és városaink helyi tanácsi intézményeinek összesen három és fél millió forintot irányzott elő pótlólag. Jelentős eredmény azonban, hogy 1975 első fél évében mégiscsak kevesebb üzemanyagot használtak el a tanácsi-intézményi gépkocsik: a legnagyobb gépkocsiparkkal rendelkező megyei tanácsnál például tíz százalékkal csökkent a fogyasztás! A tanácsok és intézmények felülvizsgálták a takarékos- sági terv készítésekor a berendezések és felszerelések kiadási terveit. A nem indokolt előirányzatok árát más célra csoportosították át — a helyi tanácsoknál így több. f mint félmilliót, a tanácsi intézményeknél pedig százezer forintnál többet takarítottak meg. Kevesebbet adtak ki postai költségekre. így mintegy negyvenezer forintos megtakarítást értek el fél év alatt. Jelentősen csökkent az intézményeknél a kiküldetési költségek összege — hat hónap alatt közel százezer forinttal. A helyi tanácsok különféle saját kezdeményezésekkel is növelték a megtakarítást. A jól szervezett társadalmi munkával megyénkben csaknem négymilliót takaríthattak meg. Követendő példa a nyírbátori „Egy iskola — egy üzem” mozgalom — nem kevés az az összeg, melyet azzal takarítottak meg, hogy a patronáló vállalatok az iskolák különféle javítási-kar- ’bantartási munkáit társadalmi munkában végzik el. A megyeszékhelyen is kötöttek különféle szocialista szerződéseket intézmények és üzemek. így Nyíregyházán is növekszik az így megtakarított összeg. Az ilyen helyi ötletek alapján a megyében eddig több mint félmillió forintot költhetnek más, fontos célok valóra váltására a kezdeményező tanácsok és intézmények. úgy) A HÓDIKÖT fehérgyarmati gyárában szovjet exportra készítik a női pulóvereket. (Elek Emil felv.) „Nem jártunk rosszabbul...“ ■ ■ Összeérnek a községek A két falu száz méterre van egymástól — a vörös csíkkal áthúzott „Levelek" tábla után a kanyarból rögtön előbukkan a „Besenyőd” felirat. Öt éve társközségek: Levelek. Besenyőd. Magy. A közös tanács a földrajzilag is a középpontban fekvő Leveleken működik — onnan irányítják négy és fél ezer ember mindennapi életét. — Ebben az évben a községek termelőszövetkezetei is egyesültek, az új Dózsa Tsz központja is Leveleken van. így aztánjnég szorosabbá fűződött ennek a három falunak az egybetartózása. Lengyel Miklós tanácselnök és Greskó László vb-tit- kár néhány hittel ezelőtt készített összefoglaló beszámolót a közös tanács munkájáról. Azt lapozgatjuk. „Adóügyek, ki- és bejelentkezés, járlatlevelek és hatósági bizonyítványok kiadása, a közérdekű bejelentések felvétele" — ezeket az ügyeket a társközségekben, a helyszínen kell elintézni, mondja a- rendelkezés. mm Ügyfélszolgálati nap — Heti egy alkalommal tartunk Besenyődön ügyfél- szolgálati napot: kedden. Pénteken pedig a tanács 1-1 szódba, az óvodába. Mikor bírtuk volna mi ezt a saját pénzünkből megcsinálni?!... Szórakozni Levelekre A besenyődiek évente harminchétezer forint községfejlesztési hozzájárulást fizetnek be a közös kasszába .. Nyurga fiú lép a boltba. Beszélgetésünk előzőleg éppen a besenyődi fiatalságra terelődött: Laskai János is közéjük tartozik. — Idén szereztem szakmunkás-bizonyítványt. Marós vagyok Nyíregyházán, a HAFE-ben. Bejárok mindennap, így hát nem sokat vagyok itthon... A barátaimmal esténként többnyire Levelekre megyünk át szórakozni. Ott tartják a bálokat, moziba is járunk néha... Itthon kevés a fiatal... ...Tiszavölgyi Tiborné beljebb tessékel a Fő utcai házba. Szomszédasszonya. Du- sinszky Mihályné, akivel eddig az udvaron beszélgetett, követi. — Tavaly ment el a tsz-ből a férjem Nyíregyházára, a közúti építőkhöz. De úgy tervezte, visszajön dolgozni. Aztán baleset érte... Itt maradtam a két gyerekkel. — Dusinszkyné igyekszik másra terelni a szót. Nemcsak területileg — Nem rossz az új szövetkezet. Többen megijedtek ugyan, és elmentek, de sorra jönnek vissza. Együtt volt már a három falu a tsz-ek egyesítése előtt is... Megszoktuk a közös tanácsot. Eleinte szokatlan volt ugyan, hogy csak a megszabott napokon mehetünk a tanácsra... de már megszoktuk. — Meg aztán — fűzi hozzá Tiszavölgyiné —, dolgozik bent a tanácson falunkbéli is: Ica, ő amit csak tud, elintéz, nem kell átmennünk. Aki pedig a tsz-ben dolgozik, az már úgy is átjár mindennap. — Lassan összeérnek á községek... És nem csak területileg — ezt igazolták ezek a beszélgetések is. Tarnavölgyi György Kerülgetjük... Az üres üvegeket csak kerülgetjük a háztartásban. A tágasnak nem mondható bérházi éléskamrák, konyhák miatt igyekszünk megszabadulni tőlük. Pénzünk is fekszik benne, hiszen betéti díjat fizettünk értük. Az üvegvisszaváltásokkal kapcsolatos viták, sérelmek az utóbbi időben ritkábbak. A kereskedelem tudja kötelességét és a vásárlók körében is tudatosul, hogy mely üvegeket köteles az üzlet visszaváltani, melyeket nem. Mindannyian tudjuk, hogy amiért nem fizettünk betéti dijat, azt az üveget nem fogadja vissza a kereskedelem. Ilyenek például az importból származó italos üvegek. Hogy ezeknek mi a sorsa? Amelyik tetszetős, az a lakás díszévé válik. a kevésbé az háztartási célokat szolgál, legtöbbje azonban a szemétbe kerül, megsemmisül. Kevesen tudják, hogy a MÉH-telepeken ezeket az üvegeket is átveszik. Igaz, csekély térítés ellenében és például Nyíregyházán kizárólag csak a MÉH Káliéi úti telepén. Talán ez utóbbi miatt is kevesen élnek a lehetőséggel, hiszen kényelmesebb megoldás a szemétbe dobni a felesleges üvegeket. Amikor a takarékosság az egész népgazdaság számára döntő fontosságú és ezeket az üvegeket az ipar alapanyagként tudná felhasználni, mégsem kellene erre a kényelmi álláspontra helyezkedni. A MÉH vállalat ezt annyival előmozdíthatná, ha Nyíregyházán minden átvevő- helye fogadná az üres üvegeket. (soltész) Hagyományápolók Magyar táncok — magyar népdalok címmel, új programot készített a nyíregyháza —borbányai művelődési ház. amelynek célja a népművészeti hagyományok, szokások ápolása. A program első rendezvénye augusztus 23-án, 19 órakor lesz. s ez alkalommal a Szabolcs Volán-táncegyüttes és az Igrice népzenei együttes közö6 fellépése szórakoztatja az érdeklődőket. A következő rendezvény: hagyományos szüreti mulatság lesz. előadója tartózkodik kint — akinek bármilyen ügyesbajos dolga akad. hozzá fordulhat. A keddi napon tartjuk a fogadóórát is... Besenyőd a legkisebb a három község között: alig nyolcszáz lelkes. A levelek! út torkolatában hívogató nyitott ajtó — az ÁFÉSZ élelmiszerboltja. — Itt van a szomszédban a volt tanácsháza. Nem üres az most sem — hetente kétszer kint vannak Levelekről az előadók. Még a tanácselnök és"“a titkár is kijár fogadóórát tartani. Ha pedig valakinek nagyon sürgős dolga akad, átkarikázik — mutat a nem messze pirosló leveleki háztetők felé Kálmándi Menyhért, vagy a ..kisboltos” ahogyan sokan nevezik. — ... Hát, voltak ellenkezők annak idején. persze hogy voltak. De ma akárkit megkérdez itt Besenyődön, mindenki azt mondja: nem jártunk mi rosszabbul a közös tanáccsal — tolja feljebb a sapkáját. Aztán bal felé bök a hüvelykujjával. — Nézzen csak át ide a szomMátészalkán az új lakótelepen a helyi vállalatok és szövetkezetek összefogásával 120 személyes óvodát építettek. Az alkotmány napján adták át. (Elek Emil felvétele)
