Kelet-Magyarország, 1975. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1975-08-23 / 197. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. augusztus 23. Románia ünnepén Magyar vezetők udvozlo tavirata A román főváros lakossága örömmel fogadja 1944. augusztus végén a szovjet felszabadító hadsereget. A síkságok zöldjét, a hegyek barnáját, a Fekete-tenger kékjét, a Prut meg a Duna vonalát mutató térképre 1944 augusztusában egymás után tűzték fel a különféle seregtestek mozgását ábrázoló nyilakat. A Szovjet Hadsereg, mindenekelőtt a Harmadik Ukrán Front hadseregei és hadseregcsoportjai elindultak Románia felszabadítására. Augusztus 23-án Romániában antifasiszta felkelés tört ki, és ez elsöpörte az Antonescu- dikta túrát. A sikeres felkelés alapja azoknak a győzelmeknek a sora volt, amelyeket a Szovjet Hadsereg mért a nácikra — nem kis részben az a iasi—kisinyovi hadművelet, amely 44 náci hadosztály megsemmisítésével járt. A felkelésről szólván, az ország társadalmi-gazdasági fejlődését elemezvén éppen tavaly állapította meg a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága: „ ... Ezeket az akciókat a többi között a kedvező nemzetközi körülményeknek tulajdoníthatóan hajtottuk végre, amely körülményeket elsősorban az egész háború legnagyobb terheit viselő és legnagyobb áldozatot hozó Szovjet Hadseregnek a hitlerista Németország elleni harcában kivívott ragyogó győzelmei teremtették meg.” A térképre emlékeztettünk bevezetőben. A térképre, amelyen Tyi- raszpoltól és a Moldvai Szocialista Szovjet Köztársaság földjétől nyugatra, a Prut folyó völgyétől délre, a Kárpátoktól nyugatra indultak a szovjet erők, hogy a győztes bukaresti felkelés után még mindig számottevő erőt képviselő náci hadsereget kiűzzék egész Romániából. Amikor a Szovjet Hadsereg, együtt a román Tudor Vladimirescu-hadosztály egységeivel augusztus 30-án bevonult Bukarestbe, a felszabadult Romániában még csak a tőkésvilágból megmaradt és a háború éveiben sok sebet kapott, elmaradt ipar és mező- gazdaság létezett. A román kommunisták harca, munkája segített előbb abban, hogy a termelőeszközök a nép kezébe kerüljenek, majd abban, hogy korszerű ipar, szocialista mezőgazdaság szerveződjék Románia földjén. Harmincegy esztendő alatt úgy változott meg Románia, hogy most kevesebb, mint két hét kell például az ipar számára ahhoz, hogy előállítsa azt az értéket amelyet a tőkés Románia 1938-ban termelt. A mezőgazdaság, ha csak 1950-nel hasonlítjuk össze, mintegy háromszorosára növelte termelését. Ezekben az eredményekben ott van a szocialista közösség sokoldalú gazdasági kapcsolatainak állandó bővülése, a KGST munkája — a szocialista gazdaságok együttmunkálkodása, amely éppen napjainkban lép feljebb és feljebb az integráció lépcsőin. Ott van az eredményekben a közös marxista-leninista elvekhez való ragaszkodáson túl az a biztonság is, amit Romániának, a többi szocialista országnak is a Varsói Szerződés Szervezetéhez való tartozás nyújt. : Román Szocialista Köztársaságfjk gal együtt fejlődött Szabolcs- ’ Szatmár testvérmegyéje, a szomszédos Szatmár. Az elmúlt évtizedek során ezen az egykor elmaradott területen több mint húsz ipari üzem létesült, a meglévőket fejlesztették, korszerűsítették. Az ipar termelése huszonötszörösére emelkedett, a szatmári ipar ma tizenhét nap alatt termel annyit, mint 1938-ban egész év során. Dinamikusan fejlődik, gépesedik a mezőgazdaság, a lakásépítkezés. Az utóbbi öt esztendőben például csupán állami beruházásból'tízezer lakást adtak át a területen — elsősorban Szatmárnémetiben. Szépek a tervek is: 1980-ban négyszer annyit termel majd az ipar, mint tíz évvel ezelőtt, s különösen a szerszámgép- és a vegyipar áll nagy fejlődés előtt. Románia nemzeti ünnepén hadd szóljunk a két nép barátságáról, amely az utóbbi években területeink kapcsolatában is sokoldalúan gyümölcsözik. Megyénk és a romániai Szatmár az élet egyre több területén cseréli ki a szocialista építés gazdag tapasztalatait, s együttműködésünk tartalma is mind gazdagabb. A mai évfordulón a magyar — közöttük Szabolcs-Szatmáf megyei — dolgozók szeretettel köszöntik a Román Szocialista Köztársaság népét, az országot vezető pártot, testvérmegyénk. Szatmár lakosságát, új és még nagyszerűbb eredményeket kívánunk nekik a szocializmus építésében. „ NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRSNAK, a Román Kommunista Párt főtitkárának, a Román Szocialista Köztársaság elnökének, MAXE MANESCU ELVTÄRSNAK, a Román Szocialista Köztársaság kormánya első miniszterének. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a ■ Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, a ma- t gyár nép és a magunk nevében őszinte jókívánságainkat küld- jük önöknek és a Román Szocialista Köztársaság testvéri né- | peinek nemzeti ünnepük, Románia felszabadulásának 31. évI fordulója alkalmából. Románia dolgozó népe a felszabadulás óta eltelt időszak alatt elismerésre méltó eredményeket ért el a szocialista tárI sadalom építésében, a népgazdaság, a tudomány és a kultúra fejlesztésében. Meggyőződésünk, hogy országaink sokoldalú együttműkö- (: désének a marxizmus—leninizmus, a szocialista nemzetköziség ® szellemében történő továbbfejlesztése megfelel népeink alapig vető érdekeinek, hozzájárul a szocialista országok összefogásává nak erősítéséhez, a béke és a haladás ügyéhez. Nagy nemzeti ünnepükön további sikereket kívánunk 1 önöknek és Románia testvéri népeinek a szocialista társadalom építésében. K.ÄDÄR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, LÁZÁR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Figyelemre méltó cikk jelent meg a NATO hivatalos folyóiratában. Szerzője Van der Stoel holland külügyminiszter. A holland diplomácia vezetője tanulmányában sürgeti, hogy a taktikai nukleáris fegyverek csökkentésének témakörét Bécsben, a haderőcsökkentési tárgyalásokon is tűzzék napirendre. Mi tagadás, a józan hang méltán feltűnést kelt. Annál is inkább, mert a szervezet, amelynek folyóirata a cikket közölte, nem arról nevezetes, hogy a realitásokkal lépést tart. (Éppen a Krasznaja Zvezda legfrissebb száma foglalkozott az észak-atlanti tömbnek az enyhülés feltételei közötti szerepével. A szovjet hadsereg lapja megállapította: a NATO továbbra is fő akadály az európai tartós békéhez és biztonsághoz vezető úton.) Nos, Van der Stoel cikke más húrokat penget, mint az atlanti paktum többi szószólója. Két alapvető realitásból indul ki, bár közülük nyíltan csak egyet vall be. Mégpedig azt, hogy Európában igenis lehetséges csökkenteni a taktikai nukleáris fegyvereket. Ugyan ki állítaná — józan ésszel — az ellenkezőjét, amikor a földkerekség egyik legkisebb kontinense az atomfegyverek valóságos arzenáljává lett. Igaz, a holland külügyminiszter — cikkének „szalonképessége”, netán közlése érdekében — hozzáfűzi: a nukleáris fegyverek a kelet— nyugati biztonság „alapvető elemei”. Szerepüket azonban — szerinte — a jövőben radikálisan lehet csökkenteni. Akik Washingtonban az atomzsarolás fegyverét oly gyakran emlegetik, bizonyára rosszallással olvassák a holland külügyminiszter fejtegetését. Ám akik Európa és a világ békéjét és biztonságát csakugyan szívükön viselik, józan hangjáért alighanem elismeréssel fogadják. Még akkor is, ha a politikus ellenzi azoknak a javaslatát, akik Hollandia NATO-ból történő kilépését követelték, ha meghatározott időn belül a taktikai nukleáris fegyverek számát Európában nem csökkentik lényegesen. Ez az a bizonyos másik realitás, amire Van der Stoel csak utal, de nevén nem nevez. Hollandiában ugyanis a közvélemény már többször követelte: távolítsák el az ország területéről az’ amerikai atomfegyvereket. A külügyminiszter szem- és fültanúja lehetett jóné- hány tüntetésnek, parlamenti vitának, amely az atomfegyverek kivonását sürgette. A hágai politikus józan hangja bíztató jele annak, hogy nyugaton egyre több államférfi is felismeri: Helsinki szellemének, az enyhülés folyamatának mielőbb a leszerelés témakörében, a katonai kérdések szféráiban, mindenekelőtt a nukleáris fegyverek korlátozásában is érvényesülnie kell. 42. — Huszonöt asszony és egy férfi. Itt kell lenni az öreg udvarosnak, Gáspár bácsinak is. Csak tizenöten jöttek elő. — Örs, figyelem. Itt Péter őrnagy — harsogta a parancsnok a rádióba. — Azonnal rendelje be Baloghot. Futásban. Jöjjön a kocsival a faházhoz. A kerülettől kérjen nagy mentőt, fűthető kocsit. Egyelőre, tizenöten kerültek elő. — Előbújt az öreg Gáspár is. — Hát maga hol maradt, öreg, — kérdezte tőle Maróli. —Jaj, főerdész uram, éppen a reteráton ültem, amikor becsapott az istennyila. Azt hittem, hogy már nem is élek. Mert a budira is ráesett egy nagy fa. Mozdulni sem tudtam. Az a szerencse, hogy jó erős fából ácsolták. Nem történt annak semmi baja, csak nem tudtam szabadulni belőle, mert az ajtót elzárták az ágak. Csak arra figyeltem, hogy recseg minden, aztán meg az asszonyok sikítottak, mint a malacok. Hiába ordítottam, hogy őrizzék meg a nyugalmat, nem tudtam kimenni. Nem tudtam nekik parancsolni. — Most már ne mókázzon öreg, itt a laposüveg. Húzza meg, aztán usgyi, nyissa ki a szerszámost, ha hozzáfér. Van ot egy nagy ponyva, kerítse elő. Legalább azt tartsák a fejük fölé, hogy védjék magukat. Lassan előkerült még öt asszony. Már csak ötöt kell meglelni. Azok közül is csak négyet, mert postás Kati felszaladt az erdészlakba. — Fiúk, ide hozzám. Le a zubbonyt, itt van az enyém is. Adják oda gyorsan ezeknek a szerencsétleneknek. Fejszét, fűrészt elő. Be kell hatolni a házba. Világítsanak. Biztos vannak még benn a szobákban. Ingujjra vetkőzve, fújtatva, lihegve dolgoztak a határőrök. Előkerült egy asszony. A félelemtől ájult el. Maróti inni adott neki, magához tért. Még hármat meg kell találni. — Ide, emeljék ezt a törzset, — kiáltott az őrnagy és egy kis fejszével a silányabb ágaktól szabadította meg a fenyőt, majdnem szabad bejárás volt a házba. Nagy recs- csenéssel eltört egy tetőtartó gerenda. Három-négy katona követte az őrnagyot, benyomakod- tak a házba. Az egyik szoba mennyezte leszakadt. Szerencse, nincs benne jtégla, kő, beton. Csupa fából készült ez a valamikor erdészlak. A leszakadt mennyezet törmelékei között két asszony feküdt. Mindketten csendesen jajgattak. — Fáj valamijük, tudnak beszélni? — kérdezte az őrnagy és egyszerre mindkettőnek a fejét emelte fel. Ismeri, sokszor látta már őket a serénykedő csapatban. — Jaj, a lábam... — Eltörött a karom, nem tudom emelni! Nyöszörgőit a két asszony. Nem csoda, ha bajuk is esett, mert a kettétört gerenda egy része megcsaphatta őket. Deszkák, a mennyezet gya- lulatlan, otromba fái mind lehullottak. Óvatosan, figyelmesen bontogatták a törmelékeket, üggyel-bajjal szabaddá tették a két asszonyt. Mozdulni is alig tudtak, alaposan megnyomhatta őket a fa. Maróti Zoltán egy vaságy meílett birkózott. Castro és Echeverria sajtóértekezlete Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, miniszterelnök csütörtökön közös sajtóértekezletet tartott Echeverria mexikói államfővel. A sajtóértekezlet fő témája a Kuba elleni gazdasági embergó részleges feloldása volt. Mint korábban már hírül adtuk, az amerikai külügyminisztérium csütörtökön bejelentette, hogy az amerikai kormány ezentúl az amerikai társaságok harmadik országban lévő leányvállalatainak engedélyezi a Kubával való üzletkötést. Fidel Castro az amerikai kormány döntését „pozitív gesztusának minősítette, de megjegyezte, hogy a két ország közötti kereskedelmi embergó továbbra is fennmarad. A két ország közötti esetleges tárgyalásokról szólva Castro kijelentette, hogy amíg az 1962-ben elrendelt amerikai kereskedelmi embargó fő intézkedései fennmaradnak, addig Kuba nem hajlandó tárgyalásokat kezdeni. Államosítás Venezuelában A venezuelai parlament csütörtökön jóváhagyta azt a törvényjavaslatot, amely előirányozza az ország területén működő olajvállalatok államosítását. A törvényjavaslat Andrés Pérez elnök aláírásával 1976. január 1-i hatállyal emelkedik törvényerőre. A venezuelai kormány által is támogatott törvényjavaslat összesen 21 vállalatot, köztük 19 külföldi céget érint. A külföldi vállalatok az angol—holland Shell kivételével amerikai tulajdonban vannak. A magáncégeknek fizetendő kártérítés mértékét később határozzák meg, becslések szerint azonban ezek együttes összege 1,1 és 1,5 milliárd dollár között lesz majd. Venezuela jelenleg napi 2,5 millió barreles termelésével a világ harmadik olajexportőre és ötödik termelője. Exportjának több, mint a fele az Egyesült Államokba irányul (napi 1,3 millió barrel), de jelentős Kanada részesedése is (napi 350 ezer barrel). (Folytatás az 1. oldalról) ben szélesen gyűrűzik a vietnami és az indokínai népek iránti szolidaritás. Nguyen Trung Tien, a délvietnami csoport helyettes vezetője meleg, baráti szavakkal mondott köszönetét a találkozón a magyarországi szives vendéglátásért, s azért, hogy a magyarországi társadalmi szervezetek és tömegmozgalmak, a béke- és a szolidaritási munkában részvevők tömege mindeddig igen értékes segítséget nyújtott a vietnami népnek. — Mit csinálsz, Zoltán? — Gyertek fiúk, segítsetek itt is van valaki — Van hát, nyöszörgőit egy asszony. Rám esett az ágy. Nem fáj semmi, csak nem kapok levegőt. Valami puhaság van rajtam. Jaj, csak azt az ágyat emeljék fel, hogy kibújjak. Ennek az asszonynak szerencsére nem esett baja, hacsak az ijedtséget nem tekintjük. A két sóbesültet a fiúk kézbe kapták, köpenybe takargatták, úgy vitték ki az udvarra. Már-már derengett valamicske világosság, amikor megérkezett Balogh. Még gurult a kocsi, amikor kétségbeesetten kiugrott. — Fiúk, Kati itt van? Nem esett baja? (Folytatjuk) Hága és az atom
