Kelet-Magyarország, 1975. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1975-08-02 / 180. szám
1975. augusztus 2. KELET-MAGYARORSZÁG 3 HOGYAN ÉRVÉNYESÜL a pártszervezet vezető szerepe a gazdasági életben? Ez volt a témája a Kemecsei Állami Gazdaság párttaggyűléséuek. El- vontnak tűnő, s ugyanakkor mégis természetes napirend, amelyet e nagy dologidőben csaknem 60 párttag vitatott a pártvezetőség értékelése alapján. S, amilyen nehezen, vontatottan indult a kérdés körüli vita, olyan lendülettel folytatódott, s végeredményben a másfél óráig tartó eszmecsere, az elhangzott észrevételek, javaslatok figyelmeztették a pártvezetőséget, hol, miben kell következetesebben dolgoznia. Felötlött bennem, miért is volt kezdetben tapasztalható az érdektelenség. Részben, mert nem hozta emberközelbe a beszámoló, nem bontotta „le’’ elemző módon a gyakorlatig, másrészt mert ilyen kérdés nem vagy oly ritkán kerül a kommunisták fórumára megvitatásra, hogy szinte megfoghatatlannak tartják. Amikor aztán egymás után hangzottak el a kérdések, kikerekedett, miről is van szó. Elismerésül szolgáljon a pártvezetőségnek, hogy hozzányúlt e kérdéshez. S, ha válaszolni kívánunk a kérdésre, hogyan érvényesül a párt vezető szerepe, akkor ezt summázva összegezte a beszámoló. Ezt az eredmények tanúsítják. E NAGY GAZDASÁGBAN egyetlen pártszervezet működik. Nem könnyű átfogni; színvonalasan irányítani a három - üzemegységben dolgqró .. ,, párttagok munkáját. Szoba került, esetleg nem lenne-e helyesebb, ha vagy üzemegységenként vagy a szakmák szerint megbontaná*; a nagy, most 100 tagot számláló pártszervezetet, így a sajátos gondokkal, kérdésekkel behatóbban tudnának foglalkozni a kommunisták. Ez gondolkodásra készteti a pártvezetőséget. Úgy döntöttek, hogy ezt a javaslatot a pártvezetőség nem veti el, megvizsgálja. A másik kérdés — ha a szervezeti felépítés így marad — hogy feltétlen tovább kell javítani a pártcsoportok munkáját irányítását. Legtöbb teendő ezen a területen van. Hatékonyabbá kell tenni a pártcsoportok munkáját, irányításukat, jobban, gyorsabban informálni őket a gazdaság előtt álló feladatokról. Sok esetben emiatt késnek intézkedések, a határozatok végrehajtása. VALÓJÁBAN MIT JELENT A PÁRT VEZETŐ SZEREPÉNEK AZ ÉRVÉNYESÍTÉSE egy gazdaságban. A teljesség igénye nélkül a következőket. Először is a párt politikájának a következetes érvényesítését, természetesen a gazdaság sajátosságait figyelembe véve úgy, hogy a párt- határozatokat végrehajtják. S ide tartozik, hogy olyan tömegpolitikai munkát végeznek, amelynek eredményeként a gazdaság valamennyi dolgozóját megnyerik ennek az ügynek, szervezik, mozgósítják a meghatározott feladatokra. Jelenti továbbá a pártszervezet eszmei, politikai, szervezeti egységének az erősítését, a termelés segítését és ellenőrzését, a tömegszervezetek pártirányítását, de nem utolsósorban a pártélet lenini normáinak a megtartását. Hogy van-e e tekintetben e pártszervezet vezetésében javítani való? Ha nem is a teljesség igényével, de szólt erről a beszámoló is, a párttagok is. És így érzékelhető közelségbe került a másfél órás vitában az, hogy mit is jelent a párt- szervezet vezető szerepének az érvényesülése, illetve érvényesítése. Ha nem markol sokat a beszámoló, akkor egy-egy területet mélyebben, alaposabban tudtak volna boncolni, elemezni. De így is hasznos volt a vita, mert néhány fontos, gyors teendőre ráirányította a pártvezetés figyelmét. Ezt tükrözték az elfogadott határozatok is. F. K. M árton bácsi utcaseprő Budán. Jó hatvanas már, de még legénye- sen pödri dús, febér bajuszát, ha megáll egy kis pihenőre. Munkába menet, naponta találkozom vele. Vagy két esztendeje köszönő viszonyban vagyunk. Egyszer nem volt nálam gyufa és az öreg adott tüzet, tenyérnyi kerekes gyújtójából. A napokban megállított. — Ha meg nem sérteném az urat — kezdte —, kérdeznék valamit. — Tessék, Márton bácsi. — Az úr ugye szokott faluhelyen is járni? — Szoktam. De mért kérdezi? — Csak azt szeretném megtudakolni, kérem, hogy milyen az idén a gabona? ... Mert ugye, ha volt is egy-két hidegebb nap, nagyon szépnek találom rá az időt... A múlt hónapban is ugye, milyen jó kiadós esők jártak... — A gabona? Nem mindegy Márton bácsinak, hogy milyen a gabona? Hiszen városi alkalmazott, fixet kap! ... Nem kell magának az eget lesni... — Már megbocsát az úr, de falusi ember vagyok én. — Falusi? — Én kérem szabolcsi vagyok, naményi születésű. Kocsis Márton, Vásárosnamény! — No hiszen, akkor földik yagyunk, Márton bácsi, mert én meg káliói vagyok ... — No, lám, nemhiába mondják, hogy kicsi a világ ... Volt egy sógorom Káliéban, a Szekeres Berci. Favágó volt. Nem tetszik ismerni? — Nem ismerem én, Márton bácsi! Alig ismerek én már ott valakit, húsz éve nem voltam otthon ... — Húsz? Bizony, az nagy idő. Sokan halnak... Én meg tán vagy ötven esztendeje nem voltam Naményban ... — Nem is falusi akkor maga, miért mondja? — Hát ugye kérem, az ember szíve mégiscsak az otthoniakkal érez ... Meg szerettem is volna mindig hazamenni, de ugye annyi minden történik ... Meg aztán én nem is számítottam pesti lakos lenni, csak dolgozni jöttem fel huszonhatban, építkezésre ... Mert tetszik tudni, az rossz esztendő volt miná- lunk, nem jutott aratni- való ... Aztán feljöttünk né- hányan legények... — Aztán itt ragadt egy leány miatt, ugye? — Ügy, ahogy tetszik mondani ! ... Pontosan úgy! ... A feleségem, a Mariska, Isten nyugosztalja szegényt, a Hűvösvölgyben szolgált a Kübler tanácsos uréknál... Aztán, hogy megesküdtünk, a méltó- ságos asszony nem engedte el a feleségemet, mert dolgos, tiszta asszony volt az én Mariskám. A tanácsos úr pedig engem beszerzett harminckettőben a Köztisztaságihoz, fix Nincs sorban állás« nem kell várakozni Jól szervezett átvétel a magtáraknál Alig több, mint nyolcezer vagon termény van még a gabonafelvásárló és feldolgozó vállalat tárolóiban. A földeken lassan befejeződik az aratás, s a gabona, amit átadásra szántak a termelőszövetkezetek, csak lassan érkezik. Nincs zsúfoltság, veszteglő gépkocsisor egyetlen telephelyen sem. Ezt tapasztaltuk Nyírbátorban is, ahol az újonnan létesült nyolc nagy fémsilótorony tövében a felvásárlásról beszélgettünk. Egymásután érkeznek a búzaszállítmányok a nyírbátori új tárolóba. Kokas Sándor, a gaboná- felvásárló telephelyének vezetője tapasztalataikat így összegezte: — Búzából 360 vagon átvételt terveztünk, s átvettünk 280 vagonnal. A termelőszövetkezetek, akik hozzánk szállítják terményeiket, 360 hektárral kevesebb búzát vetettek. A termésátlag is kevesebb. így vagyunk a rozzsal is. Mintegy ezer vagonra számítottunk és lesz vagy 800 vagonnal. Rozsnál a termésátlagok hektáronként másfél, két mázsával a tervszint alatt maradtak. — Az átvétellel egy pillanatig sem volt gond. Ez nem csak a mi munkánkon múlott, de azt tapasztaltuk, jó volt a betakarítás szervezettsége, a termelőszövetkezetek ütemesen küldték a gabonát. A szárítókapacitás is elegendőnek bizonyult, csak most, az utolsó hármadban van némi gondunk. A rozs nedvességtartalma igen magas, ezért a nyírbátori olajgyár szárítókapacitását is igénybe vesszük. Köny- nyebbséget jelentett és jelent, hogy ma már néhány termelőszövetkezet is rendelkezik szárítókapacitással. A telep dolgozói, akik a búzára, rozsra várnak, nem tagadják, ezen a nyáron egy kissé unatkoztak. A tavalyi és az azelőtti évekre emlékeznek, amikor a kocsisorok állásba! ... Nagy dolog volt ez akkor, kérem!... — Gyerekek? — Két gyerek, meg két lány. Nagy család. Már szétszóródtak. Már csak a legkisebbel, Boriskával vagyunk... Mert ugye, ő leány maradt... Én meg kéremszépen, őszszel nyugdíjba megyek, mert megvan jócskán a korom is, meg a szolgálatom is ... — No, akkor pipázhat majd naphosszat a Duna-parton . .. — Nem-n^m!... — ingatta fejét az öreg. — Megyek én haza, Naményba, kérem!. .. A komám írta tavaly, hogy megüresedett a fél ház, mert a Jóska fia, aki az én házrészemben lakott, elment Pal- konyára, a gyárba ... így aztán a magaméba megyek, nem bérelt lakásba ... Hát ezért tudakolnám kérem a gabonát ... Aztán meg úgy van, hogy a komám beszerezne engem otthon a téeszben éjjeliőrnek, és így megvolna a ke- nyérnekvaló... — Értem ... Hát Márton bácsi, akkor kezdheti a csomagolást, mert szép a gabona!... Van, ahol mellig ér a búza, a kalász meg akkora, hogy tele vele az ember marka, olyan kövér... Hacsak nem jön rá valami nagy idő a héten, kevés lesz a zsák. — No ugye?!... — sodo- rintott egyet bajuszán az öreg. — Mondtam én a Boris- kámnak!... Mert ugye jónak kell a gabonának lenni, hogy ilyen szép idő volt rá az egész tavaszon! Tenkely Miklós száz métereken húzódtak a telephely előtt. Návay Ti- bomé nyolc éve meózza a beszállított terményt, s az idei munkáról így nyilatkozott: — Ilyen lassú tempó még sohasem volt, de ez nem azt jelenti, hogy nem volt elég dolgunk. Könnyített a helyzetünkön a megváltozott körülmény, a korszerűsítés, az új siló. Természetesen nem az én feladatom, hogy az átvétel gyorsaságát, szervezettségét értékeljem. A minőségért vagyok felelős. Már folyamatosan őröljük az idei búzát, a sütőipar süti belőle a kenyeret. Az új kenyér finomabb a korábbinál. A gabonafelvásárló telephelyére negyedóránként, félóránként érkezik egy-egy pótkocsis teherautó. Mária- pócsról, Ombolyról és máshonnan hozzák a gabonát. A szállítómunkásokkal is váltottunk néhány szót. Az öm- bölyi szállítók közölték, hogy ők már letudták az aratást. Amit szállítanak, azt a saját raktárterületükről hozzák. Végénél járnak az aratásnak Máriapócson, Nyírbátorban, Nyírderzsen. De a járás egész területén. Ez azt is jelenti, hogy a járási termésből nem telnek meg a hatszáz vagon befogadóképességű . új silók. Békésből hoznak a hazai terméshez búzát. A gabona átvételével kapcsolatos kemény munkát szerettük volna látni. Ilyen most alig van, de nem csak Nyírbátorban, a megyében sem. Oka kettős: kevesebb volt a vetett terület, de a tavalyinál jóval jobb volt a szervezettség. Az utóbbi a lényeges. (seres) Földes Pál Augusztus elsején eltemették Földes Pált, munkásmozgalom kiemelkedő harcosát emléke A huszadik század- " dal egyidőben született. Élete a harc, életműve a proletárinternacionalizmus kiteljesedése, a társadalmi haladásért való rendíthetetlen küzdelem. Mostanában jelent meg legutolsó könyve a „Két ugrás az ismeretlenbe”, Szőnyi Mártonról. Halálhíre a recenzió írása közben ért. ígérte, hogy ez év tavaszán újra eljön Szat- márba. Amikor tavaly ősszel Mátészalkán járt, még nagyon hitte ezt, később levélben mentegette magát. Azután jött a gyógyíthatatlan betegség... Szatmári volt. Erre nemcsak kimondhatatlanul büszke, hanem nosztalgiával emlékezik minden idevonatkozó írásában, néha a legendák mámorító álmáit kérve segítségül ... A mátészalkai polgáns- ta kisdiák jómódú kereskedő családból indul. A szatmárnémeti Katholi- kus Főgimnáziumban tanul tovább, a világháború utolsó évében hívják be katonának. Az őszirózsás forradalom a szerbiai frontról újra szülőföldjére sodorja. A Tanácsköztársaság szatmári, de különösen mátészalkai históriája eléggé kidolgozatlan, az egyes szereplők tevékenysége sincs megnyugtatóan bemutatva. Kétségtelen, hogy a 19 éves Földes Pál aktív részese az eseményeknek, ezt tükrözi a későbbi ügyészségi vádindítvány is. A bukás után természetesen menekülnie kell. Már Mátészalkán újságot adnak ki, Debrecenben rövid ideig ismét kapcsolatba kerül az egyik lappal. Illegálisan elhagyja az országot, a broni textilfőiskolán szerez diplomát. Magyarországon a nyíregyházi törvényszék körözést ad ki ellene, a lengyelországi Bielitz- Biala városában egy fi- nomszövetgyár igazgatója. Közben kapcsolatot teremt a KMP Külföldi Bizottságával, Bécsben vállal munkát. A gazdasági válság idején a Csepeli Posztógyár egyik vezetője, ugyanekkor az illegális párt technikai apparátusának irányítója. , 1930. szeptember 7-én a polgári sajtó szenzációt közöl, ebből nem marad ki a NYIRVIDÉK sem, amikor ilyen címen adja hírül Földes Pál árulás útján történt lebukását: „Letartóztatták a magyarországi bolsevisták vezérét, Földes Pál csepeli gyárigazgatót, a mátészalkai direktórium vezérét.” Mondanunk sem kell, hogy Horthy vérbírósága négy és fél évre ítéli. Amikor 1935-ben szabadul, Mátészalkára tolon- colják, ahol a csendőrségen rendszeresen jelentkeznie kellett. Újra letartóztatják, ezúttal 5 évre ítélik, 1940 nyarán szabadul. Sikerül a Szovjetunióba szökni. Az illegális pártmunkát felváltja a szabad, szovjetföldön végzett, de korántsem könnyebb feladatok megoldása. A Moszkva közelében lévő monyilói „textilkombi- nátusban” vezető lesz, ám a háború más területre sodorja. Hamarosan a legendás brjanszki erdőségbe kerül Kovpak, Versigora partizánegvsé- geihez. Később a magyar antifasiszta iskola tanára. Csak 1946-ban jön haza Magyarórszágra. Ismét gyárigazgató, részese az államosításoknak. Az ellenforradalom után két évig hazánk londoni nagykövete, majd fontos állami funkciót tölt be. 1965 óta nyugdíjas. É1 Jletrajzát nem lehet néhány sorban összefoglalni. Könyveiben ezernyi emléket mond el, a megíratlan művek még sok mindent magukba rejtenek. A szülőföld immáron kegyelettel emlékezik eltávozott fiára, az íróra, a forradalmárra. Nyéki Károly Vezető szerep a gyakorlatban Márton bácsi
