Kelet-Magyarország, 1975. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1975-08-02 / 180. szám

4 KELET-MAGYARORSZAG 1975. augusztus 2. (Folytatás az 1. Oldalról) A záródokumentumnak a részt vevő országok legmagasabb szintű ..politikai vezetői által történt ünnepélyes aláírásával pénteken, Helsinkiben, a Finlandia palota nagytermében véget ért az európai biztonsági és együttműködési értekezlet har­madik szakasza. Helmut Schmidt bonni kancellár után Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első tit­kára, az NDK küldöttségének vezetője, majd Gerald Ford, az Egyesült Állámok elnöke írta alá az okmányt. Ezután a fran­cia ábc szerint következtek tovább az aláírások. Tezenegye- diknek írta alá Urho Kekkonen, a Finn Köztársaság elnöke, tizenötödiknek Kádár János, az MSZMP KB első titkára, a magyar delegá'ció vezetője és harmincnegyediknek Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a szovjet küldöttség veze­tője. Az utolsó aláírás az okmányon Joszip Broz Tito jugo­szláv elnöké. A harmincöt államférfi közül egyedül Ford amerikai el­nök írta alá balkézzel a dokumentumot. A feltűnő öltözködéséről közismert Trudeau kanadai mi­niszterelnök ezúttal is hű maradt önmagához — zakójának gomblyukában hatalmas vörös szegfűvel jelent meg. Minden aláíró előtt külön toll feküdt az asztalon, és mindenki külön oldalon írta alá a dokumentumot. A záróokmány eredeti példányát aláírásra Joel Pekuri, az európai biztonsági konferencia szervező titkára nyújtotta át minden egyes államférfiúnak. Az ünnepélyes aláírás után a konferencia Urho Kekkonen finn köztársasági elnök rövid zárszavával ér véget, 18 óra előtt néhány perccel. (Helyi idő.) Kétoldalú konzultációk Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, pénteken Helsinkiben találkozott és baráti eszme­cserét folytatott Edward de­rekkel, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkárával. E ta­lálkozón részt vett magyar részről Lázár György, a Mi­nisztertanács elnöke és Púja Frigyes külügyminiszter, len­gyel részről Piotr Jarosze- wicz miniszterelnök és Ste­fan Olszowski külügyminisz­ter. A meleg hangulatú, elvtár­si eszmecserén foglalkoztak az eürópai biztonsági és együttműködési értekezlet kérdéseivel, s kielemezték az aláírásra kerülő okmányban összefoglalt alapelvek nagy jelentőségét az európai béke és biztonság szempontjából. Érintették a nemzetközi élet egyéb kérdéseit is. Megálla­pították, hogy a két ország kapcsolatai harmonikusan fej­lődnek és további intézkedé­seket tesznek azok bővítésére. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára Helsinkiben, a biztonsá­gi és együttműködési értekez­let idején találkozott Erich Honeckerrel, a Német Szocia­lista Egységpárt Központi Bi­zottságának első titkárával. Megbeszélést folytattak or­szágaik és pártjaik kétoldalú kapcsolatairól és az időszerű nemzetközi kérdésekről. A találkozó meleg elvtársi lég­körben zajlott le. A Finlandia palotában a péntek délelőtti ülés szüneté­ben Kádár János, az MSZMP KB első titkára, az európai biztonsági konferencián részt vevő magyar küldöttség ve­zetője találkozott újságírók­kal és válaszolt a szovjet te­levízió tudósítójának, a News Week amerikai magazin moszkvai tudósítójának és a jugoszláv televízió munkatár­sának kérdéseire. * Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára pénteken Hel­sinkiben találkozott Nicolea Ceausescuval, a Román KP főtitkárával, a Román Szo­cialista Köztársaság elnöké­vel. Az elvtársi beszélgetés so­rán a felek leszögezték, hogy az európai biztonság és együttműködés szempontjából rendkívül jelentős a helsinki konferencia. Brezsnyev és Ceausescu véleményt cserélt az SZKP és a Román KP kö­zötti testvéri kapcsolatok, va­lamint a szovjet—román po­litikai, gazdasági, tudomá­nyos-műszaki és más terüle­teken megvalósuló együttmű­ködés további fejlesztésének és elmélyítésének kérdései­ről. Csütörtökön Helsinkiben Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának fő­titkára megbeszélést tartott Helmut Schmidttel, a Né­met Szövetségi Köztársaság szövetségi kancellárjával. A találkozón részt vett Andrej Gromiko, az SZKP Központi Bizottsága Politikai Bizottsá­gának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere és Hans- Dietrich Genscher, a Német Szövetségi Köztársaság kül­ügyminisztere is. A felek véleményt cserél­tek a szovjet—nyugatnémet kétoldalú kapcsolatok né­hány kulcskérdéséről. Brezs­nyev és Schmidt kijelentette, hogy egyaránt törekszik a két ország közötti megértés és együttműködés további el­mélyítésére, valamint árra, hogy különböző területeken gyakorlati megállapodásokra jussanak. A tárgyalófelek megegyeztek abban, hogy a két ország külügyminisztere találkozót tart a feleket köl­csönösen érdeklő kérdések megvitatása céljából. A nemzetközi problémák­kal kapcsolatban Leonyid Brezsnyev és Helmut Schmidt különleges figyel­met szentelt az európai or­szágok között a békén, az enyhülésen és a jószomszéd­ságon alapuló kapcsolatok fejlesztése távlatainak. A találkozó tárgyszerű és konstruktív légkörben folyt le. Pénteken a Finlandia palo­tában Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára találkozott Ma- kariosz érsekkel, a Ciprusi köztársaság elnökével. Ciprus elnöke köszönetét mondott a Szovjetuniónak azért a támogatásért, amely­ben a szigetország népét ré­szesítette a ciprusi állam függetlenségéért, szuvereni­tásáért és területi épségéért folytatott harcában. Leonyid Brezsnyev sike­reket kívánt Ciprus elnöké­nek és népének azoknak a nemes célkitűzéseknek az el­érésében, amelyek az euró­pai tartós béke érdekeit hi­vatottak szolgálni. Ugyancsak pénteken talál­kozott Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára Al­do Moro olasz kormányfővel. A találkozó barátságos lég­körben folyt le. Az olasz fél megerősítette a meghívást Leonyid Brezs­nyev olaszországi hivatalos látogatására. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára pénteken találkozott Jootp Den Nyl hol­land miniszterelnökkel is. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet alatt Helsinkiben találkozó­ra került sor Lázár György, a Minsiztertanács elnöke és Carlos Arias Navarro spa­nyol miniszterelnök között. Az eszmecsere során, ame­lyen részt vett Púja Frigyes magyar és Pedro Cortinay Mauri spanyol külügyminisz­ter, a két ország kapcsolatai­ról és nemzetközi kérdések­ről volt szó. Helsinkiben az európai biz­tonsági és együttműködési értekezlet színhelyén pénte­ken találkozóra került sor Púja Frigyes külügyminisz­ter és Henry Kissinger, az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztere között. A külügyminiszterek eszme­cserét folytattak a két ország kapcsolatai és a nemzetkö­zi helyzet időszerű kérdé­seiről. A találkozón részt vett Nagy János külügyminiszter­Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára és Gerald Ford, az Egyesült Államok elnöke a hel­sinki Európa-tanácskozás alkalmából megbeszé­léseket folytatott egymással. Felvételeinken a találkozó két derűj pillanata. (Kelet-Magyaror- szag tcleioto) helyettes és Ajthur Hartman európai ügyekkel megbízott külügyi államtitkár. Pénteken délelőtt találko­zott Erich Honecker Fran­cisco da Costa Gomes por­tugál elnökkel is. Costa Gomes és Harold Wilson brit kormányfő kö­zött negyvenperces találko­zóra került sor. A brit mi­niszterelnök ismét kifejtette a Közös Piac tagállamai­nak véleményét 3 portugál folyamatról, s újra feltéte­lekhez kötötte a Portugáliá­nak nyújtandó esetleges kö­zös piaci segélyt. Helmut Schmidt, az NSZK kancellárja pénteken délelőtt 45 perces eszmecserét foly­tatott Todor Zsivkov bolgár államfővel, a Bolgár Kom­munista Párt KB első titká­rával. A nyugatnémet kor­mányfő előzőleg Ceausescu román elnökkel konzultált. Pénteken délelőtt Helsinki­ben tárgyalt egymással szí­vélyes légkörben Erich Ho- necker, az NSZEP KB első titkára és Todor Zsivkov, a Bolgár KP KB első titkára. Aláhúzták a EBK sikeres befejezésének jelentőségét. T ámaszpontvita Kedd óta a csillagos-sávos amerikai lobogó helyett a félholdas török zászló leng az USA törökországi tá­maszpontjainak és létesítményeinek bejárata fölött. Ankara végül is heváltotta fenyegetését és ellenőrzése alá vonta a katonai bázisokat, válaszul az amerikai törvényhozás fegyverszállítási embargójára. A döntés nem érte váratlanul az Egyesült Államo­kat. Demirel kormánya már régebben kilátásba helyez­te ezt a lépést, miután az amerikai fegyverszállítmá­nyok elmaradása — tekintettel a még mindig rendkí­vül kiélezett ciprusi helyzetre — érzékenyen érintette. Kár lenne azonban a támaszpontvitából olyan követ­keztetésre jutni, mintha Törökország most már gyö­keresen szakított volna eddigi politikájával, s nemcsak legfőbb támogatójának és szövetségesének, hanem ne­tán a NATO-nak is hátat fordít. Erről egyelőre legalábbis, szó sincs. Bár Demirel kormányfő többször is élesen támadta az Egyesült Ál­lamokat és azzal fenyegetőzött, hogy az amerikai tá­maszpontok ellenőrzésének átvétele csupán az első lé­pés; a második már a NATO katonai szervezetének el­hagyása is lehet, mindez csupán a kellően átgondolt üz- ' leti manőver szerves részének tekinthető. Ankara aligha követi Párizs és Athén példáját. An­nál is inkább, mert pillanatnyilag nagyon is rászorul a NATO-államokra: az Amerikától várt fegyvereket ha­marosan északatlanti partnereitől szerzi be. Más szó­val: a szövetség köteléke számára létérdek. Ami viszont az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatait illeti, az eddigi feltételek megváltoztatását óhajtja kicsikarni. Helsinkiben jó alkalom kínálkozik arra, hogy Demirel kormányfő személyesen tárgyaljon erről Ford elnökkel és Kissinger külügyminiszterrel. Megfelelő a lélektani pillanat is: Amerikának most nem marad más választása, mint teljesíteni a tö­rök követeléseket, hacsak nem kockáztatja a NATO dél-keleti szárnyának további gyengülését, Dél-Kelet- Európában elfoglalt stratégiai pozícióinak végleges megrendülését. Demirel tehát jól választotta meg döntésének idő­pontját. Az új amerikai—török megállapodás anyagilag és erkölcsileg egyaránt kedvezőbb lesz a korábbinál. Lehetséges, hogy a kérdéses támaszpontok közös irá­nyítás alá kerülnek, s az is bizonyosra vehető, hogy a törökök megfelelő garanciákat követelnek, nehogy az újabb megállapodást a mostanihoz hasonló embargó befolyásolja. Bármiként is végződik a helsinki amerikai—tö­rök tárgyalás, aligha járul hozzá a kontinens délkeleti térségének békéjéhez. Tanácselnöki értekezlet a Parlamentben Dr. Papp Lajos államtit­kárnak, a Minisztertanács ta­nácsi hivatala elnökének ve­zetésével pénteken a Parla­ment Gobelin-termében érte­kezletet tartottak a fővárosi, a megyei és a megyei városi tanácsok elnökei. A tanácsi vezetők az V. ötéves terv te­endőiről tájékozódtak, — a té­ma kapcsán két előadás is elhangzott. Madarast Attila pénzügyminisztériumi állam­titkár a pénzügyi szabályozó rendszerről, Hont János, az Országos Tervhivatal elnök- helyettese pedig az V. ötéves népgazdasági terv kidolgozá­sáról tartott előadást. Az ér­tekezlet napirendjére tűzték az ifjúságpolitika időszerű állami feladatainak megvita­tását is. Erről Nádor György, az állami ifjúsági bizottság titkára tartott tájékoztatót. 27. — Mióta katona, azóta is két kapura unatkozik? — Nem. Soha nem játszot­tam annyit, mint e néhány hónap alatt. Soha nem iri­gyeltem úgy embereket, mint mostanában. Egyik fiú varrni tud, a másik mosni, a har­madik azzal dicsekszik, hogy jobban főz, mint sok asszony. Vannak, akik rádiót tudnak javitani, vagy gitároznak. Mit tudok én? — Nincs lelkiismeret fur- dalása, hogy nem tudta telje­síteni szülei álmát? — Tulajdonképpen - van. Sajnálom őket, mert a legjobb úton vannak a szív- infarktus felé. Törik, hajtják magukat. Fészket, anyagi alapot akarnak teremteni ne­kem, ez teszi őket boldoggá. Voltaképpen harcolnak ér­tem, vesződnek, csak rólam közben elfelejtkeznek. Ho­gyan? Szerettem volna fociz­ni. Apám leintett. Neked a fejedet kell művelned, nem a lábadat. Szerettem volna. Megismerkedtem a gimná­ziumban alpinistákkal, hegy­mászókkal. Velük akartam tartani. Akkor anyám intett le. Neked karriert kell csi­nálni. Egy összetört jogász nem kelt jó benyomást. Ta­nulj, és pihenj. Ha meglesz a diplomád, majd élhetsz. Lesz miből. — Megmondjam őszin­tén? Én nem bánom, hogy nem lettem jogász. A szü­léimét sajnálom, de legalább annyira magamat is, mert ügyefogyottnak, balkezesnek, semmirevalónak érzem ma­gamat. — Ne féljen semmitől. Itt mindent kipótolhat, és ha a szüleinek is örömet akar okozni, a tanulás módját is kiokoskodjuk .valahogyan. Bízza csak rám, szemmeltar- tom: Egy év múlva olyan napbarnított ábrázata lesz, olyan vállas, izmos fiút kap­nak a szülei, hogy képesnek látják majd minden újra­kezdéshez. — Köszönöm, őrnagy elv­társi — Ne köszönjön semmit. Nem teszek többet önnel sem, mint bármelyik fiam­mal. Azt azonban megte­szem! Egy nagy darab, kemény, erős pofacsontú, lapáttenye­rű fiú tápászkodott fel. — Szigeti Zoltán határőr, jelentkezem! —. Maradjon csak ülve, mondja el, honnan jött, ho­gyan élt ezelőtt — látom, már megszokta a katonás magatartást. — Családi hagyomány. A bátyám most katona, tüzér. Apám is katona volt, rokkant-nyugdíjas. Szegény nagyon rossz bőrben van. Még ötvenhatban szerezte. Védték a pártházat, akkor sebesült meg. Az egyik lá­bát szétlőtte egy sorozat, műlábat kapott. Egy da­rabig még irodai munkát, tisztségviselőséget végzett, de az nem ment neki. Tel­jesen kikészült. Gyerekkorá­tól katona volt, mindig csa­patnál, emberek között, na­gyon hiányzott neki. — Mondja csak mégegy- szer, hogy hívják az édes­apját? — Jelentem, Szigeti János főhadnagy. Karhatalmista volt, aztán határőr lett. Na­gyon szerette ezt. Amikor engem is ide soroztak, bol­dog volt. Azt mondta, itt majd megtanulom, hogyan kell emberek között élni. — Annyira elégedetlen volt magával? — Alapvetően elég rendes gyerek voltam — neveti el magát a katona — csak a rendtartással, magaviselet­tel volt egy kis baj. Króni­kus trehánynak minősített o ■ . .... apa. Ez abból adódott, hogy a bátyámmal együtt volt egy szobánk. Ha János feldobta a zokniját a csillárra, bizto­san rámfogta, és elhitték ne­ki. Ha tele volt a szobánk mindenféle újsággal, képes­lappal, biztosan én hoztam haza, én dobáltam széjjel, én húztam a rövidebbet is. Ha sáros lábnyomok vezet­tek a szobába, biztosan én nem húztam le a cipőmet. Mert én vagyok a kicsi, ng- kem nem nőtt be a fejem lá­gya, engem szidtak, leckéz­tettek. A bátyám meg elsu­mákolta, elhúzta a csíkot, én ottmaradtam. Kit nevelje­nek? Engem. Az volt a baj, hogy a bátyám mindig te- kergett. — Nem szereti a bátyját? — Dehogynem, nagyon szeretem. Előbb vonult be fél évvel, nem találtam a helyemet. Hiányzott, hogy nem verekedhetek vele, hiányzott, hogy senki nem birizgál. Én eléggé otthon­ülő voltam, szerettem büty­kölni, valamit feltalálni... — Meg rajzolni, rádiókat, csengőket javítgatni, gyűj­tött lepkéket, madártoliakat — nevetett az őrnagy, a ka­tona mellé állt, a vállát át­ölelte, és egyre harsányab­ban nevetett. — Ezt honnan tudja, őr­nagy elvtárs? (Folytatjuk) jfgTIt ülpolitikai

Next

/
Oldalképek
Tartalom