Kelet-Magyarország, 1975. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-13 / 163. szám

v ; T • n K F.LET-M AG Y4.RORSZÁG 1975. július 13. HÉTFŐ: Általános sztrájk Argentínában, lemond a kormány — Hanoi nyilatkozott: a VDK kész rendezni a vitás problémákat az Egyesült Ál­lamokkal. KEDD: Todor Zsivkov Budapestre érkezik. — A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának üléssza­ka — Brit—ugandai tárgyalások, zairei köz­vetítéssel. — Ford bejelentése: republikánus jelöltként indul a jövő évi elnökválasztáson. SZERDA: Üjabb Brezsnyev—Brandt-találkozó Moszkvában. — Hírek és cáfolatok egy iz­raeli—egyiptomi részmegállapodásról — Belpolitikai feszültség Portugáliában, az MFA új népképviseleti szervek alakításáról határoz. CSÜTÖRTÖK: Gromiko—Kissinger tárgyalásai Géni­ben — Az izraeli miniszterelnök az NSZK- ban -r*- Arab és afrikai külügyminiszterek ér­tekezlete Kairóban — Indira Gandhi beszé­de a reakció aknamunkájáról. PÉNTEK: Riasztó hírek a fogva tartott Corvalán rom­ló egészségi állapotáról — A szocialista mi­niszterek kilépnek a portugál kormányból. SZOMBAT: Az EBK koordinációs bizottsága folytatja megbeszéléseit a július 30-ra Helsinkibe ja­vasolt zárószakaszról — A francia külügy­miniszter Rómában tárgyal. Hosszú esztendőkön ke­resztül a nyári uborkaszezon legbiztosabb jele volt, ha a világsajtóban megjelent a a szemtanúk beszámolója a Loch-ness-i szörny felbuk­kanásáról, a hét elején töb­ben is látni vélték a titok­zatos szörnyet a skóciai tó­ban de az ötméteres fekete árnyból csupán ötsoros sze­rény hírecske lett, s az ubor­kaszezonnak se híre, se hamva. A figyelem elsősorban a Léman-tó partján elterülő diplomáciai központra, Genfre irányult. Itt találko­zott ismét Gromiko szovúít és Kissinger amerikai kül­ügyminiszter, hogy áttekint­se a legutóbbi bécsi megbe­szélésük óta; bekövetkezett új fejleményeket. • Három nagy témakört érintettek: „Az európai biztonság ügyét” a stratégiai atom­fegyverek korlátozásáról szóló SALT-párbeszédet s a közel-keleti válságot. Az el­ső két esetben valóban „helyben” lehetett, hiszen mindkét tárgyalássorozat éppen Genfben folyik — egy­mástól alig egy kilométernyi távolságban... A szovjet—amerikai kül­ügyminiszteri találkozó új lendületet adott az EBK ko­ordinációs bizottságában folytatott munkának, amely a zárószakasz időpontjának kijelölésére irányul. A nyu­gati hatalmak sem vállal­hatták a felelősséget a vég­telen huzavonáért s az elő­terjesztett kanadai indítvány július 30-rá, Helsinkibe ja­vasolta az éprópai biztonság okmányait elfogadó csúcs- konferencia összehívását. A harmincöt részt vevő ország­ból harmincegy azonnal ha­tározott igent mondott s Finnország is késznek mu­tatkozott arra, hogy a ko­rábbi lemondásával szem­ben, a viszonylag rövid ha­táridőn belül is elvállalja a rendező-házigazda szere­pét. A döntést már csaknem biztosra vették a hét köze­pén, amikor ismét eltolódott, elsősorban Málta akadékos­kodó fenntartásai miatt. A különtudósítók árnyalt fogalmazása szerint a mér­sékelt haladás jellemezte a SALT-ról tártott Gromiko— Kissinger-eszmecserét. Le­hetségesnek látszik még az idén tető alá hozni az újabb megállapodást: Brezsnyev tervezett washingtoni útja erre jó alkalom lenne, s közben Helsinkiben is meg­nyílna a régen vitatott prob­lémák magas színtű tisztázá­sa. Az amerikai politiká­ban már most mind nagyobb szerepet kap jövő évben esedékes elnökválasztás — Ford ezekben a napokban jelentette be hivatalosan is hogy megpályázza a köztár­sasági párt jelöltségét, ebben a vetületben természetesen nem mindegy, az el­nök — elnökjelölt számára, hogy milyen külpolitikai eredményeket visz majd tarsolyában. A jelek szerint a közel-ke­leti rendezés ügyében sikerült a legkevésbé közös nevezőt találni. A Szovjetunió válto­zatlanul az alaposan előkészí­tett s minden érdekeltnek he­lyet biztosító békeértekezlet mellett száll síkra, az Egye­sült Államok viszont szeretné kimozdítani holtpontjáról a közvetítés ingáját. A héten pontosan négyszer is jelezték hogy lényegében elkészült az egyiptomi—izraeli részmeg­egyezés — azután ugyaneny- nyiszer elhangzott a cáfolat is. A lehetséges megállapo­dásról tanácskozott a két „vendég” az NSZK területén, az odalátogató Kissinger és Rabin izraeli kormányfő. Ki- szivárgott értesülések szerint Kairó és Tel Aviv között még több kérdésben ellentétek vannak, ha ezek nem is lát­szanak áthidalhatatlannak. Viszont eleve megszabja min­den egyezmény értékét, hogy csupán a részkérdésről lehet szó. A hét krónikájában kiemel­kedő helyet foglalnak el két ország belpolitikai eseményei, amelyek természetesen jelen­tőségükben túlnőnek a hatá­rokon. Portugáliában ismét ülésezett a Fegyveres Erők Mozgalmának vezérkara, hogy az ország további útjá­ról döntsön. A reakció szem- melláthatólag erőpróbát akart kiprovokálni, a táma­dásainak össztüze a haladó nézeteiről ismert miniszterel­nök ellen irányult, a jobbol­dal azonbanialulmaradt a vi­tában s az MFA a forradalmi út' mellefi szállt síkra. Ennek érdekében elhatározta széles népképviseleti szervek kiala­kítását is. A kommunisták hatalmas tömeggyűléssel tá­mogatták e határozatokat, a szocialisták — újból a Repub- lica című lap körüli harcokra hivatkozva — visszavonták minisztereiket a kormányból. Hasonló lépéssel fenyegetőzik a középutas polgári demok­ratikus néppárt is. A harc nem zárult le a héttel, s a portugál haladó erőknek az áprilisi fordulat óta eltelt ti­zenöt hónap során harmad­szor kell szembenéznie a re­akció frontális támadásával s az egységbontás veszélyével. Argentínában általános sztrájk, kompromisszum, a hadsereg felemás viselkedése és kormányátalakítás jelle­mezte a hetet. A személyi változások közül az elnökasz- szony bizalmasának, Lopez Rega miniszternek a menesz­tése váltotta ki a legnagyobb visszhangot: Viszont minden jeli arra mutat, hogy a fontos dél-ame­rikai országban csak az első felvonás játszódott le. A kompromisszum túlságosan átmenetinek és törékenynek látszik. S a Buneos Áires-i je­lentésekben egyre gyakoribb a puccs szó is. Réti Ervin Rajtra kénen a Szojuz—Apollo legénysége — Mit bámulsz, ennek is lelke van, ezt sem lehet agyonhajszolni, mint egy bo­londot, — kötekedik velem Balogh, pedig egy szót sem szóltam, még a pillantásom­ban sem lehetett rosszallás. — Menj csak koma, te jobban tudod, hogyan kell. Amíg a kezedben vagyunk, addig nincs baj. Menj, és légy nyugodt, — feleltem ne­ki, mert mit tehetne az em­ber ilyenkor. Tudom, feszült pillanatok ezek. Nem mind­egy, hogy kivel, "mivél talál­kozunk. Sokféle hatás érheti ilyenkor az embert. Vannak, akik azt hiszik, hogy csupa fejvadászok, meg rosszindu­latú fogdmegek élnek itt az őrsön. Bolondok hiszik csak így. Nekünk legalább olyan rossz érzés az, ha egy gonosz, vagy megtévedt, vagy elbo- londított embert kell megbi­lincselni. Megfogni, erősza­kot alkalmazni, tettlegesség- hez folyamodni... Sajnos, vannak a világon bolondok, kalandorok, meggondolatla­nok. Amíg vannak olyanok, akiket féken kell tartani, ad­dig féknek is kell lenni. Még akkor is kell, ha ez együtt­jár az üldözéssel, fegyverrel, bilinccsel, idomított kutyák­kal, és másokkal. — Készüljetek, — kiált Balogh —, azonnal ott le­szünk. Még alig világosodik. Szürke, összemosódó min­den. Csak a hó világít. A t'e- teje megfagyott, törik a ke­reke alatt, olyan zajt csap, mintha harckocsival közle­kednénk porcelánok között. Csak az nem vesz bennünket észre, aki nem akar, vagy süket. Megérkeztünk. Ezt már az első pillanatban látjuk. Nem­csak a jelzőrendszer helye mutatja, hogy célhoz értünk. Jókora túrás látszik a hóban. ■J— Ezúttal nem az őzek tiszteltek~meg bennünket, — Bajkonur szovjet űrrepülő- téren két teljesen felszerelt és indításra kész Szojuz típusú űrhajó, valamint összesen nyolc szovjet űrhajós pilóta várja a július 15-én kezdődő szovjet-7-amerikai űrtalálkozó rajtjelét. A kazahsztáni szov­jet űrközpontból érkező je­lentések és tudósítások sze­rint azonban igen kevés a valószínűsége annak, hogy a kísérlet teljes biztonsággal való lebonyolítása érdekében készenlétbe helyezett tarta­lék űrhajó, valamint a tarta­léklegénységek felhasználásá­ra sor kerül. A legutóbbi or­vosi vizsgálatok is azt igazol­ták. hogv Alekszej Leonov és Valerij Kubaszov, az egyes számú szovjet legénység tag­jai jó egészségben és kitűnő kondícióban várják az indí­tást. a többi űrhajós pedig ezúttal földi szemlélője lesz az eseményeknek. Miután világossá vált, hogy az első nemzetközi legény­séggel lebonyolítandó űrkí­sérlet szovjet főszereplője Leonov és Kubaszov lesz, a szovjet sajtó, a rádió és a te­levízió most mindent megtesz annak érdekében, hogy kielé­gítse a két űrpilóta iránti ha­talmasan megnövekedett ér­deklődést. A szovjet sajtó számos ér­dekes részletet közöl a két űr­pilóta életéről és eddigi pá­lyafutásáról. Az örökvidám, s negyvenegy életéve, valamint meglehetősen gyér hajzata el­lenére is nagyon fiatalos Leo­nov ezredes például egy ki- lencgyermekes bányászcsa­ládból származik. Gagarinnal, Tyitovval és a szovjet űrhajó­zás más hírességeivel együtt 1960-ban érkezett egy vidéki repülőezredtől az ' űrhajósok alakuló egységéhez, s tulaj­donképpen egy rendkívüli ön­uralommal végrehajtott sike­res kényszerleszállásnak kö­szönheti, hogy a válogató bi­zottság felfigyelt képességei­re. Neve több, mint tíz évvel ezelőtt vált világhírűvé, ami­kor Pavel Beljajevvel együtt a Voszhod—2 jelzésű szovjet űrhajó pilótája volt, s az űr­hajózás történetében először káromkodik a kutyás, s már­is csatolja Sátán nyakához a hosszú vezetőszárat. A ku­tya minden porcikájában remeg, reszket. Beidegződtek számára a jelenségek. Tudja ezt a jószág, hogyha hosszú pórázt kap, akkor nagy fu­tásra van kilátás. De ezt mi is tudjuk. Nem kell most so­káig bajlódni a nyomolvasás­sal. A mostani télnek nagy ajándéka, hogy olvasni lehet a hóban hagyott nyomokon, mint a képeskönyvben, vagy a kalendáriumban. Azt még a zöldfülű is azonnal látja, hogy ketten jártak itt, még­hozzá kicsit széles orrú, könnyű cipőben. Először el­jutottak a műszaki rendszer vezetékeihez, babráltak rajta, átjárót kerestek, vagy pró­báltak maguknak ilyet ké­szíteni. Nem sikerült nekik, mert közben minden bizony­nyal rájuk ijesztett a duda. Ezen a helyen jól kifogták. Olyan hangja van a jelző dudának, mint egy tajgai te­hervonat mozdonyának. Nem mertek felmászni a drótok tetejére. A másik oldalon végig tiszta, érintetlen a jég­gé keményedéit hó. Egy ide­ig még reménykedtek, pró­bálkoztak; mert toporogtak a hóban, tettek néhány lépést oldalvást is, de aztán meg­gondolták. — Induljunk már, tizedes elvtárs — sürget a kutyás, Szovjet és külföldi újságírók megtekintik a Szo­juz űrhajó dokkolóegységének modelljét, ame­lyet a Szojuz—Apollo program moszkvai sajtó- központjában állítottak ki. (Telefoto — TASZSZ —MTI—KS) Már a houstoni űrhajósközpontban tartózkodik az Apollo legénysége: Vance Brand, Donáld Slayton és Thomas Stafford. (Kelet-Magyaror- szág telefoto) kilépett a nyílt világűrbe: Va- lámennyi életrajzírója meg­említi még, hogy igen tehet­séges autodidakta festő, aki­nek első kiállítását az ötve­nes évek végén, tehát még a kozmikus korszak előtt ren­dezték meg. Valerij Kubaszov, a Szojuz űrhajó fedélzeti mérnöke Szergej Koroljovnak, a szov­jet űrhajózás első tudomá­nyos vezetőjének kezdémé- nyezésére került a Csillagvá-' rosba 1966-ban, amikor elér­kezett az ideje, hogy á-Világ­mert Sátán nem bír magá­: val. . :'i’ — Viszket a tenyerem! ; Nem oda Buda, gondolom magamban, s már bekapcsol­tam a rádiót. Jelentek, „őr­nagy elvtársnak jelentem. Kísérlet kifelé. Két fő. A rendszertől visszafordulták, A nyomokon üldözöm. A ko­csit a falu felé küldöm, az útkaparó háznál vár majd ránk. A nyomok tiszták, jól olvashatók. Látás gyenge. Kérdésem nincs, kérem á; to­vábbi parancsot.” Ha addig nem találjuk a két határsértőt, az útkaparó háznál vár bennünket á pa-. rancsnok. Remélem, gyor­sabban futunk, mint ezek. A lehető legrosszabb utat választották. Csoda lesz; ha nem törik ki a nyakukat. Az erdőnek ez a része tele van mély vízmosással, hatalma? kövekkel, kidöntött fatör­zsekkel, irgalmatlanul szúrós csipkebokrokkal. Még ne­künk is óvatosnak kell len­ni, pedig ezekben a vastag­talpú cipőkben sokkal köny- nyebb. Remek dolog ez a macskatalp. így nevezzük a magasszárú cipőt. Valamikor az ejtőernyősöknek is ilyen volt. Vastag, rugalmas talpú lábbeli, jól felfogja a görön­gyök, kövek, rögök egyenet­lenségeit. Ebben lehet futni. Futunk is. Ketten a kutya után loholunk. Ketten tőlünk űrkutatásba felkészült földi szakembereket is bevonjanak. Kubaszov, aki ebben az év­ben töltötte be negyvenedik életévét, hosszú időn át bal­lisztikával foglalkozott, s eb­ben a tárgykörben írt disszer­tációjával kandidátusi diplo­mát szerzett. 1969-ben járt elő­ször a világűrben a Szojuz—6 fedélzeti mérnökeként a há­rom szovjet űrhajó (Szojuz— 6, Szojuz—7, Szojuz—8) emlé­kezetes hármas kötelékrepü­lése idején. jobbra, ketten meg balra tar­tanak. Balogh már gázt adott, az útkaparóháznál megvár. Legalább négy kilo­métert kell szaladni,hogy ta­lálkozhassunk. A jelzéstől nem telt el még húsz perc sem. Ha futnak, akkor sem tettek meg ezen a talajon egy kilométert sem. Időt tötlttötek el, amíg mérlegel­ték, mit tegyenek. A nyom­sáv szélén megálltak, tana­kodtak. Sok-sok lábnyom mutatja: toporogtak, tanács­talanul álldogáltak. Ezek nagyon értékes percek, a mi számunkra. Futás közben is meg-megállnak. Tájékozód­niuk kell, merre menjenek. Nekifutnak egy bokornak, egy kőnek. Rabolja tőlük az időt, bennünket pedig meg­ajándékoz. Egyszer-kétszer felbuknak a vízmosásban, Vagy beleragad a lábuk s csonttá fagyott hóba. Nerr lennék a helyükben egy vak lóért sem. Nekik ez kellet hát akkor csak fussanak, fé jenek, törje ki őket a hídé lelés. Engem biztosan kik ne, ha hallanám, hogy kút: émber, fegyveresek ve magukat utánam. Talán J adnám, nem is futnetc, n oktalanságnak tűnne má< első percekben. Semmi lyük nincs. így mérlegel így látom, és futok S Után. (Folyt Ij I * Ti mJk\ »!•

Next

/
Oldalképek
Tartalom