Kelet-Magyarország, 1975. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-13 / 163. szám
1975. július 13. KELET-MAGYARÖRSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 5 Megyénk tájain Rétközberencs mai forradalma Éhes az aprójószág A libavita nem éppen csendben zajlott Rétközberencsen a tsz-üzemegység irodája előtt. Az év elejétől ugyanis Pátrohához tartoznak, ami végtére jó, mert a jövedelem kétszeresnek ígérkezik, de ez a tollügy felborzolta Borbély Józsefné, Leskó Zoltánná, Suszter Lászlóné, Vargha Miklásné kedélyeit. Röviden annyi: rendkívüli gyorsasággal megtéptek 8000 libát, de napok óta várnak a pénzre, mert ígéret az van, de a pénz késik. — Ha kell a munkaerő, akkor így, meg úgy —^mondják, De ha pénzről van szó... és ■Jegyi ftV-ÍJfes'káné. --7 V' ?■' -T-vj-C-t f._..>.< .Igaz, -tizedikén, á fizetés meg jön rendesen, c(é “ha inár kellett a rohammunka, akkor most már ne halogassák a fizetést. K. Szabó József, a növénytermelők brigádvezetője csak áll az asszonyok pergőtűzében, s menti a menthetőt. Húszán aratnak :' 'K’r- '. p + <3 •'f 'lCÍ Megkockáztatom: — Van idő most a vitára? Itt az aratás. Felnevet az asszonyhad: — Aratás?! Húszán elintézik géppel meg autókkal. Nincs ott ránk semmi szükség. És az oda- .vetődö Vass Jánosné, meg Vargha Józsefné, akik bizony sok nyarat és aratást megéltek hozzá is teszik: — Hála az istennek; nem tudják már a fiatalok mi a kéve, meg a kereszt. Vass néni mondja: — A vénebb fiam, 28 éves, ő az első a nyolc közül, még tudja, hogy 18 kéve egy kereszt. Ha megszorítanák, meg is rakná. — Ha maga is segít — teszi hozzá Rali Aúdrás brigádvezető, aki mellesleg párttitkár is. Toldják a többiek is, és bizony a fiatalja már a régi munkából aligha tudna megélni. És máris folyik a beszéd a régi és új termelési módokról, amiből kiderül, két világ él még mindig egymás mellett. — Ötszáz holdat még részesben művelnek — tájékoztat K. Szabó. Burgonya, répa, mák. paszuly, zöldség, magkender. Itt még működik a kapa bőven, hajlong a 95 berencsi asszony. De mellettük ott vannak a gépek, a vegyszerezők. így aztán 20—22 férfi is megtermel annyit, mégpedig könnyebben! Kézzel vágják á borsót is, de már a gép szedi össze. — Kis falu Rétközberencs, s nem volt jó a tsz. Mos1 az egyesülés után — folytatja Ráti András — bonyolultan jelentkeznek a dolgok. Mert van-e jövője a részes művelésnek? Nincs. De ehhez gép kell. Ahhoz meg pénz. Sürget az idő, mert a fiatal csak akkor jön, marad, ha gépet adunk alá. Utcán, boltban, irodában Szót szó követ jártunkban, a változó világról. — Tudja — mondja K. Szabó József — egy csöppben van itt az egész. Mert úgy volt az az esőkor: az idősebbje azt nézte, az ö háztájijára esik-e valami. A negyveneseit mát- á közöst is figyelték. 3 mintha csak a végszóra jönne, lépdel szembe velünk surcban és lajbi- ban a 82 esztendős Gyüre Gyula bácsi. Kifelé igyekszik a háztájiba. Mert dolgozik, hogyisne dolgozna. — Meg aztán megnézem, hogyan bánnak a földemmel. Ott volt a Zsidótagban. Jó föld volt. Ki is hoztam belőle amit lehetett. Nem mondom, most se bánnak vele mostohán. De vajon ki emlékszik még arra, hogy merre volt a földje? Az idősebbje mind, a fiaik még úgy nagyjából, a legfratalabbaknak már fogalmuk sincs. Bélányi Valéria, IV. gimnazista szinte elképedve néz rám, amikor ilyet kérdek tőle. De Vass néni gyermekei sem érdeklődnek, Réti lánya sem. Még csak meg se nézik. Nekik már így természetes, s éppúgy megcsodálják a „földemről' beszélőt, mint azt, aki kenyeret süt. És ebből is abból is van még, hiszen az ötven fölöttiek ugyan a világért sem mennének vissza a földjükre egyéninek, de visszáruéiig még az egykor, édesnek .hitt, s mégis verejtékkel áztatott tulajdon emléke. Állunk a boltban Bélánviné pultja előtt, s itt mondja a párttitkár: — Nézze, viszik a kenyeret. És milyen érdekes. A fiatal már nem kér természetben gabonát. A középkorúak annvit, amennyi a sütéshez-fözéshez kell, az öregek 4—5 mázsát. Ezekben az arányokban ott az idő megörölte gondolkodás is. A korok találkozása Megyünk tovább a osordadúlta útszélen. És mondják: — Valamikor itt 360 tehén ment a legelőre. És volt a házaknál 600 sertés. Ma fele a disznó, és 230 a tehén. Az öreg nem bírja, a fiatal nem csinálja. De ami a fő: legalább annyival nőtt a közös állomány, ameny. nyivel kevesebb lett itt a háztájiban. *■ A tsz telepéhez érünk, ahol ott sorjáznak a szekerek, a fűben egy borona, a bozótban egy teherautó roncsa, s a közelükben néhány erőgép. — Kiké volt ez a sok szekér? — Holländer Béla, Kovács József és Halász Mihály még a tengelyről is megmondja, melyik volt az övé. De más ki tudja?.Azt hiszi a fiatal, fogatost érdekli? Az öregje még meg-megnézi a sajátját, de nincsen ebben semmi vágyódás. Csupán a megszokás, az év tizedes ösztön. Meg aztán tudják, hogy a 19 erőgép egyike sem verhető meg a legjobb fogattal sem. Sutba dobható az újságíró régi sztereotipiája a nyáron kihalt faluról, ahol a kutya, sem vakkant, s csak a poros akác ád árnyékot és így tovább. Mindenütt ott köszön nekünk a termelési mód változása, az a sok új fogalom, ami a városban is honos: munkaidő, munkabér, bérfizetési nap, nyugdíjvita. És erről jut eszembe: — Tudja a nyugdíjammal baj van — rohan le gond jóval özvegy Dudás Andrásné, aki Oly' jártáé a. parágrafubok rengetegében, hogy jogásznak is díszére válna. Pedig egyszerű parasztasszony, aki félelmetesen ütközteti a kötelesség és jog fogalmait, és igazát magyarázza. Vagy más. Ott sétálnak a szép gyermek- kocsival a fiatalasszonyok, vagy árnyékban pihentetik kicsijeiket. Harmincnyolc vagy negyven a gvermekgondozásis Rétközberencsen. — Hej, ha ez az én koromban van — mondja Vassné — akkor egész életemben csak ültem volna, otthon. Nyolc pulya: huszonnégy — Mint Nagy Istvánná — vág közbe egy asszony, az irigység halvány szándéka nélkül — huszonvalahány, s már az ötödiket várja. — Nem is fogy a falu — mondja Ráti — most már gyarapszunk. Igaz, mennek el, főleg aki iskolát végez, vagy iparban marad a városban, de azért nincs már baj. Ma 1475-en vagyunk. Sure és mini Dőreség a falu változását azon mérni, mennyi kávé fogy, hány hűtőszekrény vagy éppen porszívó van. Az igazi mérce az ami a fejekben megy végbe, hiszen más minden pénzen megszerezhető. & ebben a kis Rétközben levő faluban, ahol a sure és a mini együtt, él, ez a legérzékletesebben tapintható. Hozza az új gondolatot a több száz eljáró, Komoróról, Záhonyból, Kisvárdáról. Az üzemben szerzett gondolkodásmód megannyi otthon is ható erejét. Az élet bizonyította jobb új tulajdonrend lassan az egyénből száműzi a földhözragdtságot. Az én esőmből fokozatosan a mi esőnk lesz, s kemencék is kihűlnek örökre akkor, amikor a ma sütők lányai végképp a bolthoz kötődnek a mindennapiért. Visszamegyek a libás asszonyokhoz, akik rendületlenül hajtják az igazukat. Mert igazuk van, hisz aki ígér, tartsa is be. S milyen rendezetlenül derűs színjáték ez is a demokratizmusról, ahol az asszonysereg a pihe ügyében vassúlyú szavakat hallat. így alakul ma Rétközberencsben az ember, benne a nő is, akit legfeljebb az öregek titulálnak még „csak” asszonynak. Fejek és agyak mesgyéjét szántja ma új magnak a mindig előrehaladó idő. Bürget Lajos fi«',.' t.x.iísm J év. — Nyolc gyermekem van. Ha az én időmben is lett volna gyes! ■_>. • 1 - . ,ou ff ffío:;?:V • -SVS3 sí; ,ß'i?lie — A mi földünk? Azt hiszi érdekel hol volt? (Elek Emil felvételei) — Megyek megnézni, hogyan bánnak a földemmel...