Kelet-Magyarország, 1975. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-26 / 174. szám

1975. július 27. KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 5 Tiszalök-HÓDIKÖT Történelem már a húsz évvel ezelőtti időszak, amikor a rá- zompusztai kanyarnál megszületett az első magyar vízierőmű és duzzasztógát. Ki ismerte addig Tiszalököt? Az út a nagyközségbe füzesek között vezet. Petuniás ágyak szépítik az utcákat. Sok az új középület. A legfrissebb a mo­dern vonalú rendelőintézet és gyógyszertár. A település másik vé­gén, a Tisza és a Keleti Főcsatorna mellett nyár-, nyír- és fűzfa­erdőben húzódnak meg az üdülők, a hétvégi házak. VisArnufi Melléklet A központ eldugott utcácskájában, a Ber­csényi közben alig jár idegen. Csendben dol­gozik ötszáz ember. Négyszáznyolcvan nő és húsz férfi. A 2. szám alatti portásház előtt — valamikor bárókért volt, most gimnázium­kert — k^s fekete tábla: „Hódmezővásárhelyi Divatkötöttárugyár 6. számú üzeme”. Kék a kapu, kékek az ablakkeretek, fehér az épü­let fala és ebbe a harmóniába jól illeszked­nek a park piros virágai. 1971 tavaszán kezdték meg a munkát a tsz egy messzi tanyáján, a falutól három ki­lométerre. Egy csomózóban, majd a csirke­házban. Ott volt a tanműhely, oda szerelték először a gépeket. Ez volt a hőskorszak. Nehéz, de túl kel­lett esni rajta. Idén májusban az egy mun­kásra jutó darabbéres átlagkereset 1900 fo­rint. Női fizetésnek ez már megfelel. Különö­sen, ha tudjuk, hogy ebben benne vannak azok a munkaerők is, akik még nem rendel­keznek tapasztalattal. * Szemenyei Jánosné üzemvezető-helyettes Hódmezővásárhelyen, az innen háromszáz ki­lométerre levő anyagyácban lett ipari tanuló. Munka mellett végezte a hurkolóipari tech­nikumot. Amikor öt éve lassan — eljött, ne­hezen vált meg a szülőföldtől. Úgy gondolta, olyan kedves munkatársakat, mint ott, nem talál. Kellemesen csalódott. — Szívesen jönnek hozzánk és szeretnek ide járni. Egy nőnek a vérében is benne van a kézimunkázás és' a varrás. Valamikor a lá­dagyárban volt csak munka, szögezés. Talán több bérért, de ez könnyebb. Kik kezdték? Az asszonyok és a lányok az iskolából, a háztartásból, vagy éppen a mezőgazdaságból kerültek az üzembe. Készen, szakmunkásként tízen sem jöttek, de ők sem kötött konfekciós, hanem szabó-varró szakmát tanultak. A szakmunkásokat most képezi magának az üzem. Hagyományos tréningruhák, gyermek- mackók, kertésznadrágok, krepp-nylon, pa­mut, acryl, trevira pulóvereket készítenek. Tanúsítom: ha valaki a pesti kirakatokban együtt látja őket olasz, francia, spanyol ter­mékekkel, nem mondja meg, hogy melyik a nyugati és melyik a tiszalöki. Selejt? Nincs! Magyarázzák, hogy a be­tanítás nagydarabos hulladékokon történik. Készárunál csak véletlen, ha belevág az anyagba a munkásnő, de abból még eladha­tó terméket tudnak csinálni. A betanítási idő két hónap. Aztán az első darabbéres hónap­ra negyven, a következőkben harminc, húsz és tíz százalékos pótbért kapnak. Ez az úgy­nevezett lépcsős norma. Ezután — hat hónap múlva — is kap 200 forint pluszt a dolgo­zó. Csak fél év után van darabbér. Kétműszakos a gyár. Reggel hattól este tízig zúgnak a gépek. Hatkor már a gépnél állnak? A válasz: igen. Kivétel, ha a buisz késik. A dolgozóknak csak a fele tiszalöki. A másik fele bejár. Tiszadobról, Tiszaeszlárról, Tiszavasváriból, de a Tisza mási'k, borsodi ol­daláról is. Van még szabad munkaerő. És kellene is, hiszen még legalább százat alkalmaznának az üzemben, s fejlesztési lehetőség is volna. Csak a közlekedés. Minden azon múlik. Büszkék-e a termékeikre? Szívesen hord­ják, keresik is a boltban a saját munkájuk eredményét. Láttam volna őket május else­jén! — mondják. HÓDIKÖT-emblémával, a íegszebb trevira kosztümökben! Mi van ilyenkor kapáláskor, betakarítás­kor. Az idősebbeknek ekkorra kell a szabad­ság. A fiatalok már nem kötelezik el magukat két helyre. Ök nem akarnak egy kicsit ipari, kicsit mezőgazdasági munkások lenni. Ök tud­ják, hogy az egyiket le kell tenni. Az ipart választották. A közösségi élet sokat követel a gyári munka után is. Szocia­lista brigádok létesültek és időt kíván, hogy a kulturális vállalást, a közös programokat teljesítsék. Sok a szép elképzelés. Készül ß pinceklub, közösen a faipari vállalattal, ott inkább fiúk vannak. * Bejön egy asszony. Középkorú, fürge, mo­solygós, fiatalos. Nagy Lászlóné, a szakszer­vezeti bizottság titkára. A kérdésre, hogy mennyire igazi munkások már az itteniek, azt mondja: tíz év kell még ehhez. Falun min­denkinek van egy kis kertes háza, a hétvé­geket otthoni munkával töltik. Nehéz egy túl­órát, vagy egy 3—4 napos kirándulást szer­vezni, különösen az idősebbeknél. Azért szer­vezik. Minden évben egyszer. Az idén kor­diát tettek a Balatonnál, most készülnek Len­gyelországba. Azután van egy női futballcsa­patuk. A pálya az üzem mellett van, szép rajta a fű. Kedvet kaptak a játékhoz a lá­nyok. Mi érdekli az itt dolgozókat? Először az, hogy van-e anyag, aztán ar­ra is odafigyelnek, hogy teljesíti-e az üzem a tervet. Több még nem. Nagyné szerint a fa­lusi embert annyira elszakítani az otthoná­tól, hogy nagy helyet kapjon benne az üzem, ahhoz négy év kevés. Az üzemi légkör más, mint az otthoni. Idén, júniusig 73 dolgozó lépett ki és be­jött hetvenöt. Nem sok ez? De igen. Ám az ok sem kevés. Tiszavasváriban és Tiszaesz- láron is létesült munkahely: konfekció és ci­pőfelsőrész-készítő üzemek. Ha egy asszony vagy lány otthon dolgozhat, 2—300 forintot nem néz. És újra előhozzák a közlekedést. Aztán vannak, akik férjhez mennek, elköl­töznek. Olyan is van, aki nem tud várni, amíg megfelelően beletanul. Aztán akad aki a tsz- be megy ilyenkor babot szedni napi százért vagy többért, s a szezon végén visszajön. De a többség négy éve van itt, az nem megy el sehova. A gyári munkát szokni kell. ¥ Fintor Ferencné 1971-ben költözött Tisza- lökre a HÓDIKÖT csongrádi üzeméből. Egy fél évre jött tanítani, aztán hosszabbítottak még egy felet. Amikor az is letelt, ittmaradt. Fizikai állományú csoportvezető és párttitkár. Harminckét párttag ügyeit intézi. Tizenhár­mán közülük máshonnan jöttek, tizenkilencet már itt vettek fel. Ö mondja, írjak Erzsikéről. Ö ide való, tiszalöki. Nagy Lászlóné története valóban ti­pikus Szabolcsban. 1960-tól 1967-ig a helyi tsz-ben kapált, zöldséget termesztett. Aztán Kiskörén az erőmű építkezésénél volt telefon- és telexkezelő. Mikor 1970-ben hallotta, hogy Tiszalökön dolgozik a HÓDIKÖT, gyorsan ha­zajött. Nagy csalódás érte, már amikor kiért a volt tsz-tanyára. Csupa varrógép! Itt tulaj­donképpen nem is kötni, hanem varrni kell. Majdnem hazament az ajtóból. Most már nem bánja, hogy nem fordult vissza. Azelőtt nem varrt soha. Nehezen lendült bele, de nagyon akart. Egy év múlva már ő tanított. Betanító oktató lett. Aztán gyártás­közi ellenőrnek állították. Szabványvizsgát, szakmunkásvizsgát kellett tennie. Már taní­tott és közben tanult. Most? Uj a szakmája: a „komplettirozók” megbízott irányítója. Tiszalöki sajátosság: a gyár alapító mun­kásainak jó része vezető. Csoportvezető, meós, gyártásközi ellenőr. Hajdú Pálné, Róka Lász­lóné, Balogh Lajosné, Magyar Júlia, Nagy Bálintné, Nagy Sándorné, Forgács Imréné, Tóth Zoltánná, Parmai Istvánná a gyár kö­zépvezetői. Napi 0—9000 munkadarab kerül ki a ke­zükből. Egy negyedévben 570 ezer, egy évben 2 millió fölött. Az ország lakosságának felére tudnának valamit adni. Bevezették a mozdulatelemzéses tudomá­nyos módszert. Egy szalagon megy és máris ió eredményt hozott. A módszer jó, de min­denkinek a helyén kell lenni. Egyetlen lánc­szem ki nem eshet. A nagycsarnokban százhatvanöt gép za­katol. Bemutatják özvegy Kovács Mihálynét. A háztartásból jött, fiatalon egyedül nevel há­rom gyermeket. A bére háromezer forint, eh­hez jón még a családi pótlék. Május elsején kapott Kiváló dolgozó jelvényt. „Örülök neki, Hogy itt lehetek/Innen tartom el a gyereke­ket. Szakma nélkül egy . nő. hová érjen el szebb eredményt?” Kulcsár Ilona 1971. március 29-től van itt. Azt mondják, boszorkányosán ügyes kezű. Helybeli. Havi keresete 2300—2400. Attól füg­gően, van-e elég ányag. Ha hibát találunk egy HŐDIKÖT-tréningruhában, biztos, hogy nem ő varrta. Egy másik gépnél dolgozik Kórik Sándor­né. A tsz-ből jött ide már ötödik éve. Gyer­mek ingpulóvereket készít gombával, maci­val, labdával díszítve. Elégedettek az üzemmel, a munkájukkal.-fc Megszólal a lemezjátszó a hangszórón. Min­den délelőtt pontosan 11-kor és este nyolc­kor. Zenés munkaközi torna következik. Elő­ször nem akarták, most is van idősebb, aki ilyenkor ülve marad. De aki tornászik, vallja, hogy jó. Színes tarka forgatag. Aki ezt nézi, nem sokat lát a munkássá válás göröngyös útjából. Rövid körkérdés: megérte? A válaszok közül: —• Nagyon.-T- Szeretünk itt,lenni... — A semmiből lettünk és lám, hová ju­tottunk négy-öt év alatt! A szabolcsi nők sze­retnek dolgozni és tudnak is. — Hasonló éveket szeretnénk. Az udvar virágait nézzük, amelyeket a brigádok ültettek és gondoznak. A bejárattal szemben sátortetős családi házak, mindegyik­ből itt dolgozik az asszony. Csak átsétál négy métert és bent van az üzemben. Egy hold a megyéből. Üzem­épület, csarnok, park, virág, szo­ciális épület, porta, kerékpártároló és- zöldfűvű futballpálya. Félezer ember élete. Irta: Kopka János Foto: Gaál Béla Egy a szalagok közül. Kórik Sándorné. Kovács Mihályné. Fintor Ferencné. Kulcsár Ilona. Nagy Lászlóné. Szemenyei Jánosné. M Kelet­agyarország

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom