Kelet-Magyarország, 1975. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-15 / 164. szám
1975. július 15. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Nyereség és veszteség A problémát közgazdasági találós kérdésként úgy fogalmazhatjuk meg: miképpen lehetséges, hogy a vállalatok és szövetkezetek nyeresége évről évre tekintélyes összeggel gyarapodik — az elmúlt évben például az 1973 évi 123 milliárdról 141 milliárd- ra — ugyanakkor a költségvetés többnyire deficites, holott bevételeinek túlnyomó többsége a vállalatoktól származik. ILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT az lenne a logikus, hogy a vállalatok és a költségvetés pénzügyi helyzete azonos, de legalább is hasonló legyen. Alapjában véve örvendetes, hogy a vállalati mérlegek nyereséggel zárulnak. Csakhogy a vállalati mérlegek ilyen — nyereség — rovatában kimutatott összegek egyre nagyobb hányada táplálkozik „idegen” forrásokból. Nevezetesen a költségvetés termeléssel kapcsolatos közvetlen kiadásaiból, a termelői árkiegészítésből, az import árkiegészítésből, az állami visszatérítésből, az egyéb termelői támogatásokból. Jó néhány esztendeje a vállalati nyereség több, mint fele — az elmúlt évben pedig már csaknem 70 százaléka — az államkassza most részletezett juttatásaiból származik. Valamikor úgy fogalmaztuk meg a vállalati nyereség lényegét, hogy az a termelési kiadások és az árbevétel különbsége; ez ma már csak másodlagos forrása a mérlegekben kimutatott' nyereségnek. A VÁLLALATI NYERESÉG tartalmának eltorzulásában szerepe volt és van annak is, hogy a tőkés világpiaci infláció és a nagymértékű áremelkedések káros hatásait nem engedtük be a magyar gazdaságba, árrendszerbe. Ilyen törekvéseink és pénzügyi áldozataink eredményes voltát bizonyítja, hogy a vállalatok költségeit a világpiaci árváltozások lényegében nem növelték. Ám eközben felerősödött az a vállalati szemlélet, hogy a külső piaci változásokból, a hazai és a világpiaci árak különbségéből adódó előnyök a vállalati gazdálkodás „eredményei”, míg a terhek elhárításáról, viseléséről az államnak, a költségvetésnek kell gondoskodnia. Ezen az úton a jövőben nem haladhatunk tovább. Egyebek között azért sem, mert a költségvetés vállalatokat óvó, védelmező ernyője már nem Csörsz István O dabent, a buxusok között az utat gereblyézte valaki. Pengették a kavicsok a gereblye vaskörmeit. A fiú félrehajtott fejjel hallgatta. Nagyon meleg volt, harmincöt foknál is több lehetett, de a kerítésen áthajtó platánfa kellemes árnyékot vetett a kerítésre. Vakítóan csillogott a villamossín az út közepén. Nem érte el már az előző kocsit, pedig a saroktól futott utána. Az árnyékba húzódott, táskáját a kerítés lábazatára támasztotta. Idős házaspár közeledett az utcán. A néni fekete kendőt viselt és bicegett egy kicsit. A férfi még jobban bicegett: sovány karját felesége karjába fűzte. Gyakran hátranézett, jön-e már a villamos? Még harminc méterre voltak a villamosmegállótól. De csak a forró levegő szállt remegve a macskakövek felett. A kertben, a buxus nyitható szélesebbre. És azért sem, mert mindez a népgazdaság belső egyensúlyi helyzetét rontja. Nem állítjuk azt, hogy a vállalatok mind gazdagok. Az viszont tény, hogy az elmúlt évben a vállalatoknak volt pénzük, beruházásaik és készleteik tekintélyes méretű növelésére, s a vállalati kasszákból a tervezettnél több pénz áramlott ki személyi jövedelmekre. Ennek konzekvenciái akarva-akarat- lanul is csökkentették a népgazdaság exportteljesítményét, s egyidejűleg növelték importszükségletét, végső soron hozzájárultak a külkereskedelmi mérleghiány létrejöttéhez. Ugyanezeket a tüneteket észlelhettük az idei esztendő első felében is; miközben a költségvetés növekvő összegekkel támogatja a vállalatokat, azoktól a tervezettnél több vásárlóerő áramlott ki. Fogalmazhatunk' oly módon is, hogy a vállalati gazdálkodás nem mindenben a tervcélok által kijelölt úton halad, veszélyezteti azok megvalósítását. A KÖZPONTI BIZOTTSÁG július 2-i ülésének határozata a magyar népgazdaság jelenlegi helyzetét elemezve, a népgazdaság minden szintjén határozott és konkrét cselekvést sürget. Mit jelent ez a követelmény e téma kapcsán? Mindenekelőtt azt, hogy valós közgazdasági gondok és feladatok kizárólag költségvetési módszerekkel, támogatásokkal nem oldhatók meg. Gondjaink, feladataink olyanok, amelyek főként ' a termelés szférájában, a vállalatok jobb munkájával oldhatók meg. A nagyon is időszerű vállalati tetteknek, cselekvéseknek az is feltétele, hogy a gazdálkodó egységeket erre a körülmények rá is kényszerítsék. Érezzék a gazdálkodás mai realitásait, eddiginél nehezebb feltételeit s boldogulásuk pénzügyi forrását, a nyereséget gazdálkodásuk erőteljes fejlesztésével, javításával hozzák létre. Nyírségi modellüzem Húsirányú állattenyésztés Két dologból indultak ki: első a Nyírség 40—50 százaléka olyan gyenge homok, amelyen az eddigi módon csak ráfizetéssel lehet gazdálkodni, a másik, a terület mintegy 10 százaléka téli alma, ami jelentős a foglalkoztatottság és a jövedelem szempontjából, így jutottak arra az álláspontra, hogy a gyenge homokon — a terület felén — erdőt és gyepet érdemes telepíteni, a 40 százalék szántó tervét pedig a 10 százalék almáshoz igazítják. A homoki gyeptelepítés már túl van az elméleti feltételezésen, olyan gyakorlati bizonyítékok vannak, mint a szé- kelyi és a nyírjákói termelő- szövetkezetek több éves tapasztalata. A modellüzem javasolt nagysága 4000 hektár körüli terület. Egy ilyen üzemben akkora gyepterület lesz, amelyen 200 tehén és 4000 anyajuh tartható el szaporulatával, hústermelés céllal. A gyepet legeltetéssel és szenázskészítéssel hasznosítják. Mivel a sertés és a baromfi abrakigényes, ezért a homoki gazdaságokban nagyüzemi tenyésztésbe nem való. *géi,y és hagyomány A gyümölcs, erdő és gyep után fennmaradó mintegy 40 százaléknyi terület olyan minőségű, amelyen már az országos átlagba beillő verseny- képes növénytermesztést lehet végezni. A népgazdaság igényét és a táj hagyományait is figyelembe véve két változatot dolgoztak ki: egyiknek fő növénye a burgonya, a másiké a dohány. A gabonatermesztés mindkét változatban szerepel, de a jobb területen rozs helyett búza lesz az uralkodó. A javaslatban jelentős helyet kap a napraforgó-termesztés is. A burgonya fő növényű változathoz paradicsomtermesztést javasolnak a szakemberek. A dohány modellhez pedig korai zöldségféléket, például káposztát és fólia alatti termesztést terveznek. A termelőszövetkezetek a Az utóbbi négy évben a nyírségi tsz-szövetség többféle ajánlatot készített a termelő- szövetkezetek egy-egv üzem- ágának korszerűsítésére. Elkészült 1972-ben a mezőgazdaság fejlesztését szolgáló távlati koncepció is. Hiányzott azonban az egy üzemre szabott komplex terv. A szövetség — szakemberek bevonásával — most egy nyírségi modellüzem tervjavaslatát szerkesztette meg. trdö és gyep a homokon — Versenyképes szántóföld — Egyenletesebb foglalkoztatottság Nyírségben jelenleg 15—18 növényfélét termelnek. A modellüzemben 5—6 növényt javasolnak, de azt korszerűen, nagyüzemi módon termeszthetik. Egyharmaddal kevesebb traktor A 4000 hektáros nagyságú terület már lehetővé teszi, hogy a gazdaságnak legyen nehéz-, közép- és könnyűgépe is. A nyírségi termelőszövetkezetek átlagos nagysága jelenleg 1950 hektár. Ha a javasolt modell nagyságát elérnék, egyharmaddal kevesebb traktoregységre lenne szükség, mint amennyi most van a szövetkezetek birtokában. A csökkentést a nagyobb üzem adta jobb szervezés, folyamatosabb működtetés teszi lehetővé. Mi lesz a munkaerővél, ha erdőt telepítenek, gyepesítenek és csökkentik a növények számát? Ez a kérdés volt a tervnek a legvitatottabb pontja. A modell szerzői szerint a jelenleginél 10 százalékkal kell majd kevesebb munkaerő. Igen, de ma is élőmunkafelesleg van ezen a tájon. A nők foglalkoztatása A modell készítői a kérdésekre így felelnek. A foglalkoztatási gondokat csak a mezőgazdaság, eddig sem tudta megoldani. A fejlődő techmögött kitartóan gereblyézte valaki az utat. Zizegtek a kavicsok. Amikor meglátták a fiút, a néni súgott' valamit a férjének. Megálltak öt lépésre és csak nézték. A fiú mozdulatlanul támaszkodott a kerítéshez. Kellemetlen érzés volt, hogy ennyire nézik. Végül belenyúlt a táskájába, kivette a paradicsomot és az úttest közepére dobta. A paradicsom azonnal szétlapult, mintha odaragadt volna a kőhöz. — Disznóság! — mondta a néni. Szemére húzta a kendőjét és köhögött egy sorozatot. A bácsi aprókat bólogatott. Le nem vette szemét a fiú sarujáról. — Gyönyörű — motyogta. — ő legalábbis azt hiszi, hogy gyönyörű! A fiú fütyörészett. A buxus mögött abbahagyta valaki a gereblyé- zést. A fiú várta, hogy újra kezdi, de nem kezdte újra. — Pizsamában járnak az utcán — mondta a néni. — Hálóingben — motyogta a bácsi. Végre jött a villamos: éppen a paradicsom felett állt meg. A két öreg a hátsó peronra szállt — a fiú az elsőre nézegetett,' de nem nyitotta ki a vezető az ajtót. Megvárta hát, amíg elindul a kocsi és csak akkor ugrott fel a hátsó peronra. Tömve volt a kocsi. A két öreg már bement a kupéba. Valaki átadta a helyét a néninek: gyorsan leült, és integetett a bácsinak, örült neki, hogy helyet kapott. A bácsinak is átadta valaki a helyét — a bácsi is örült, de még egyszer visszanézett a fiúra. Á vezető indított. A fiú látta, hogy megtántorodik a bácsi. Olyan közel állt hozzá, hogy érezte a mozdulatát, amint a kapaszkodó felé kapott. Csak egy pillanatot késett, amint kinyújtotta felé a kezét. A bácsi végigvágódott a padlón. Valaki sikoltott. Utasok ugrottak a bácsi mellé. A néni még mipdig mosolygott: valamennyi utas közül ő értette meg legkésőbb, mi történt. — Imre... — motyogta. A vezető-fékezett. A fiú sápadtan bámulta az öregasszony arcát. Valaki mentőért kiáltott. Egy mellékutcánál álltak meg; dupla telefonfülke fénylett a sarkon. A fiú leugrott a villamosról és megindult a fülke felé. Valaki elfutott mellette; nem merte megnézni, ki az. Visszanézni se mert. Bement a fülkébe, gondosan magára húzta a? ajtaját. Egy csomó aprópénz volt a zsebében. Iszonyú hidegnek érezte az érméket. Felhívta a mentőket. — Halló! — mondta egy nő. Monika hangjára hasonlított a hangja. A férfi, aki elfutott mellette az előbb, a szemközti fülkéből beszélt. Minden szavát hallotta, de semmit nem értett belőle. — Halló! — szólt ismét a női hang. — Jövök — motyogta a fiú és letette a kagylót. nika mellett ez nem is lehet cél. További iparosításra, a szolgáltatások fejlesztésére van szükség. A modellüzem azonban a mostaninál sokkal egyenletesebb, biztonságosabb foglalkoztatást nyújt a nőknek, akik jelenleg az év tizenkét hónapjából négyet- ötöt dolgoznak. A 10 százaléknyi alma metszési, szedési, feldolgozási munkái mintegy három-négy hónap munkát adnak. Szeptember előtt, amikor megkezdődik az alma szedése, a burgonya, a dohány és a két változathoz társított paradicsom illetve konyhakertészet, a rekonstrukció során telepítendő bogyósok, csonthéjasok a tavaszi és nyári hónapokban adnak az eddiginél több munkát. Ezért is nevezik a készíE zzel a címmel bocsátotta útjára a Kommunisták Magyarországi Pártja 1925 nyarán új elméleti-politikai folyóiratát, amely Bécsben jelent meg ugyan, de olvasói — ha titokban is — elsősorban a magyarországi dolgozók voltak. A folyóirat megjelenése szorosan összefüggött a magyar kommunista mozgalom szervezeti fejlődésével, 1925- re sikerült leküzdeni a Tanácsköztársaság utáni válságot és a nemzetközi kommunista mozgatóm, a Komintern segítségével megvetni a jól szervezett, ideológiailag egységes, fegyelmezett kommunista párt alapjait. (Ezt a fejlődést tetőzte be a KMP első, újjáalakuló kongresszusa 1925. augusztus 18. és 21. között Bécsben.) Fontos állomása volt ennek a fejlődésnek az Uj Március. A lap szerkesztősége így fogalmazta meg a munkája fő célját: „Az a feladata, hogy szolgálja a kommunista pártnak az új márciust előkészítő munkáját és harcát. Olyan márciusét, amely nem rejti magában a bukás csiráját, amelyet nem az összeomlás követ, hanem a végső, Magyarország minden dolgozóját minden elnyomástól, minden kizsákmányolástól megszabadító, elhatározó győzelem.” További feladatait is megfogalmazta a folyóirat beköszöntő cikke: tudományosan, marxista alapon vizsgálni és elemezni Magyarország gazdaságát és társadalmát, a forradalmat mozgató és az ellenforradalmat támogató nemzeti és nemzetközi erőket; terjeszteni és propagálni a következetes marxista-leninista elméletet, segíteni új forradalmi vezető garnitúra felnevelését; ápolni a magyar forradalmi hagyományokat, elsősorban a proletárdiktatúra emlékét. Az Uj Március hasábjain a magyar kommunista mozgatóm vezetői és derékhada publikáltak. Nemzetközi kérdésekről Kun Béla, a magyar politikai életről Landler Jenő, a nemzetközi munkásmozgalom problémáiról Alpári Gyula, gazdasági kérdésekről Varga Jenő, elméleti, ideológiai és kulturális problémákról elsősorban Lukács György és Révai József fejtette ki a párt álláspontját. írtak cikkeket az emigrációban élők, de számos levelet is közölt a folyóirat — természetesen névtelenül — a hazai mozgalom harcosaitól. Később pedig, a harmincas években, rendszeresen ismertette a Magyarországon megjelenő illegális kommunista üzemi lapok legfontosabb és legérdekesebb írásait. A folyóirat munkatársai azonban nem elégedtek meg ennyivel. Az Uj Március ösz- szefogó és szervező erő volt az illegalitásban és az emigrációban élők között, kapocs a Magyarországon és a nemzetközi mozgatómban dolgozó kommunisták, a Komintern és a KMP között. A fasizmus előretörése, az Osztrák Kommunista Párt betiltása után, 1933 nyarán megszűnt az Uj Március. Feladatát más folyóiratok, így például a Moszkvában már korábban megindult Sarló és Kalapács vették át. A KMP Bécsben megjelenő elméleti-politikai folyóiratának jelentősége azonban tagadhatatlan. Az 50 évvel ezelőtt először megjelent Uj Március fontos helyet foglal el a magyar szocialista újságírás történetében. D. P. Ötvenéves „Új Március“ JÖVÖK
