Kelet-Magyarország, 1975. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-15 / 164. szám
4 K ELET-M AGY ARORSZÁG 1975. július 15. A lembergi hóhér Július 3-án volt 34 éve, hogy megtörtént. A Szovjetunió elleni támadásuk legelső napjaiban a nácik elfoglalták Lemberget, a mai Lvovot és — későbbi tömegmészárlásaik előhírnökeként — e nap hajnalán agyonlőttek 22 egyetemi tanárt, hozzátartozóikkal együtt. A gödörbe összesen 44 tetemet löktek. Tény, hogy hasonló gaztettekre később milliószám került sor, s máig megtorlatlan maradt sok millió ártatlan ember halála. Az, hogy e legelső mészárlások tetteseit valami sajátos, több, mint három évtizeden át tartó kitartással keresték nem is egy ország ügyészei, történészei és önkéntesei, tulajdonképpen csak azzal magyarázható, hogy ^élesebben maradt meg az emlékezetben az, amiből csak később lett iszonyú rutin. Lvovban egyébként a professzorok kivégzését. követően még sok és kegyetlen gyilkosságra került sor, egyike ez a város azoknak a kelet-európai helyeknek, amelyek méltán viselnék a mártirok városának nevét. Garázdálkodott ott az SS, rászabadították a nácik a lakosságra a környéken szedett-vedett hordáikat, kiváltképp az úgynevezett Csalogány különítményt, amely a fasisztákhoz csatlakozott ukrán ellenforradalmárokból és közönséges bűnözőkből rekrutálódott. A második’ világháború után a lembergi ügyek a háborús bűnök listáin előkelő helyen szerepeltek. Mégis másfél évtizedig tartott, amíg a hajdani tettesek közül az egyik főkolompost, Theodor Oberländer akkori bonni minisztert az NDK-ban — távollétében — életfogytiglani börtönre ítélhették. Nem, mintha az NDK hatóságai késlekedtek volna, hanem az akkori Nyugat- Németország tett meg mindent a náci bűnök eltussolá- sára. Börtönbe Oberländer természetesen sohase vonult, ám mégiscsak le kellett mondania. A berlini ítélet annak idején megállapította Oberländer felelősségét a gyilkosságokért, az elítélt azonban váltig bizonygatta: más is benne volt az akcióban. Arról, hogy ki és hol található, nem beszélt. Oberländer kapálódzásának mindenesetre volt egy pozitív következménye is: a lembergi aktákat az ő elítélése után sem zárták le. S hogy nem alaptalanul, azt most annak a Simon Wiesenthalnak sikerült bebizonyítani, akinek nyomozó munkája eredményeképpen 1961- ben a gyilkosok császára, Eichmann is hurokra került. Ezúttal ismét sikerült nyomára bukkanni, éspedig akárcsak Eichmann esetében, Buenos Airesben, Walter Kutschmann volt SS-tisztnek, aki mindmáig Pedro Ricardo Olmo álnéven, argentin állampolgársági papírokkal a zsebében a nyugatnémet Osram-cég argentínai leányvállalátánál dolgozott. Wiesenthal emberei június utolsó napjaiban tárták az argentin hatóságok elé az immár cáfolhatatlan dokumentumokat — az ujjlenyomatokig bezárólag. Maga Kutchmann aligha kételkedett az ellene gyűjtött bizonyítékok hitelességében — már másnap eltűnt, illegalitásba vonult, nyilván még mindig élvezvén a latinamerikai náci segélyszervezetek támogatását, s kihasználva az Argentínában uralkodó zavaros politikai állapotokat. Ily módon kétséges, hogy Kutschmannt valaha is sikerül-e bírái elé állítani a lembergi 44 gyilkosságért. H. J. A Komuniszt a JKSZ egységéről A Komuniszt, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének hetilapja hétfőn megjelent számában terjedelmes írást közöl a pártelnökség végrehajtó bizottságának július 10-én megtartott üléséről, amelyen a JKSZ-nek a múlt évben lezajlott X. kongresszus óta folytatott eszmei-politikai tevékenységével foglalkoztak. A végrehajtó bizottság megállapította, hogy „a JKSZ eszmei-politikai és ak-> cióegysége jelenleg sokkal nagyobb fokú a korábbinál és ez a X. kongresszus óta a feladatok realizálásában is kifejezésre jut. Az eszmei-politikai munka háttérbe szorítása, amely a korábbi időszak jellemzője volt, megszűnt, így e tevékenység most összehasonlíthatatlanul intenzívebb és gazdagabb és kiterjed a kommunisták szövetsége tagságának döntő többségére”. A gondokról szólva a jugoszláv pártlap többek között megállapítja: „Eszmeipolitikai munkánkban azonban időnként nem volt teljes az összhang. A felszólalók ezért azt sürgették, hogy a JKSZ ideológiai munkája nagy területen bontakozzon ki és a párt a tapasztalatok széles körű felhasználásával vegye fel a küzdelmet a politikájával szemben megnyilvánuló ellenállással. Ez egyébként olyan törekvésekben jut kifejezésre, amelyek azt szeretnék elérni, hogy a párt gyakorlati tevékenységében hagyja figyelmen kívül a marxizmust, hogy a marxizmus—leninizmus tanításától elszigetelve vizsgálja a különböző folyamatokat. A szembenállók az ideológiai front gyengeségére számítanak és megpróbálnak kételyeket támasztani a JKSZ politikájának helyességét illetően”. A Komuniszt írása végül hangsúlyozza, hogy a leghatározottabban fel kell számolni azokat az egyes lapok írásaiban is tapasztalható kísérleteket, hogy „a JKSZ politikáját és egész tevékenységét, amelyet Tito elnöknek a pártszervezetekhez intézett 1972 őszi levele és a X. pártkongresszus óta folytat, dogmatikusnak minősítsék”. VIENTIANE BRÜSSZEL Szufanovung herceg, a laoszi országos politikai koordinációs tanács elnöke hétfőn követelte a vientiane-i kormánytól, hogy minden kapcsolatot szakítson meg a délkoreai fasiszta rendszerrel. Az AFP hírügynökség utalt arra, hogy a dél-koreai diplomáciai képviselet tagjai már korábban elhagyták Vientia- nét, és átköltöztek Bangkokba. LONDON Nagy-Britannia Kommunista Pártjának Végrehajtó Bizottsága elítélte a kormány gazdasági intézkedéseit^ amelyek előirányozzák a dolgozók munkabére növekedésének korlátozását. Az ülésen felszólalt Bert Pearce, a politikai bizottság tagja. Pearce bírálta a kormánynak azt a tervét, hogy az ország gazdasági problémáit a dolgozók rovására a nagy monopóliumok és a külföldi tőke érdekeit szem előtt tartva próbálja megoldani. Kedden délután a külügyminiszterek értekezlete vezeti be a Közös Piac tagállamainak soron következő csúcs- értekezletét. Giscard d’Es- taing, Schmidt, Wilson és a Közös Piac többi vezetője az olasz miniszterelnök, Aldo Moro elnökletével szerdán délután kezdi meg az Európai Közösségek Tanácsának első brüsszeli ülését. A külügyminiszterek feladata az utolsó előkészület megtétele a csúcs- találkozóra. WASHINGTON Esztergályos Ferenc, a Magyar Népköztársaság washingtoni nagykövete hétfőn délután a Fehér Házban átnyújtotta megbízólevelét Gerald R. Fordnak, az Egyesült Államok elnökének. A magyar nagykövet kedden reggel Floridába repül, ahol a Kennedy-űrközpont diplomáciai díszpáholyából szemtanúja lesz a Szojuzzal való űrtalálkozóra induló Apollo űrhajó felbocsátásának. Díszszemle Franciaország nemzeti ünnepén Franciaország július 14-i nemzeti ünnepén Giscard d’ Estaing köztársasági elnök, a kormány és a diplomáciai kar tagjai jelenlétében tartották meg a hagyományos katonai díszszemlét Párizsban a Port de Vincennes és a Nation tér között. A nagyszabású díszszemlén, amelyen 13 ezer katona vett részt — az első alkalommal mutatták be Párizsban a francia hadsereg új taktikai atomfegyvereit, a 120 kilométer hatósugarú Pluton- rakétákat. A Pluton-rakéták jelenleg Franciaország keleti részén állomásoznak, a nyugatnémet és a svájci határ közelében. A bonni kormány azt szeretné, ha e rakétákat nyugatnémet területre helyeznék át, s bár Chirac miniszterelnök Szaljut—4 A Szaljut—4 szovjet orbi- tális állomás pilótafülkéjében Pjotr Klimuk és Vitalij Szevasztyjanov legutóbbi munkanapján folytatta a műszaki kísérleteket. Az űrhajósok azokat a műszereket és berendezéseket hozták működésbe, amelyek a különböző égitestekhez viszonyított tájolás céljára szolgálnak. E komplex kísérletek eredményeként a jövőbeni űrrepülésekhez alakítanak ki újabb és tökéletesebb tájolási műszereket. A munkanap egy részét a legutóbb kijelentette: erről mindeddig nem tárgyaltak a bonni kormánnyal, Leber nyugatnémet hadügyminiszter vasárnap a frankfurti rádiónak adott nyilatkozatában leszögezte, hogy már folynak a tárgyalások erről a kérdésről. A francia közvéleményben már korábban élénk nyugtalanságot keltettek ezek a tervek. Nemcsak a baloldali pártok tiltakoztak határozottan a Pluton-rakéták külföldre szállítása ellen, hanem tekintélyes gaulleista politikusok — így Debré és Couve de Murville volt miniszterelnökök — is figyelmeztették a kormányt, hogy e rakéták külföldön való állomásoztatása ellentétben állna a De Gaulle- i függetlenségi politikával. két űrhajós a szokásos edzésekkel töltötte. Az orvosi ellenőrzés és az űrállomásról érkezett jelentés szerint mindkét űrhajós egészségi állapota jó. A hosszú ideje tartó orbitális repülés ellenére Klimuk és Szevasztyjanov munkaképességének teljes birtokában van és jó a hangulata. A műszerek és berendezések hibátlanul működnek. A tudományos-műszaki kutatások és kísérletek programját sikerrel teljesítik. Az AI Ahram cikke a Közel-Keletről Egyiptom közvetlenül a genfi konferencia keretében kívánja megvitatni az egész közel-keleti kérdést — mutat rá hétfői számában az A1 Ahram című félhivatalos kairói napilap. A kairói kormány hivatalosan még nem szerzett értesülést Rabin izraeli miniszterelnök és Kissinger amerikai külügyminiszter múlt heti bonni tárgyalásainak eredményeiről, de „sajtójelentések és magának Rabinnak a kijelentései arra mutatnak, hogy Izrael késleltetni akarja a Sinai-fél- szigeten végrehajtandó visz- szavonulást kimondó részmegállapodás megkötését” írja a lap. Hivatalos körökre hivatkozva az A1 Ahram leszögezi, hogy Egyiptom vezetése nem fogja lehetővé tenni Izrael számára az ilyen irányú manőverezést és előnyben részesíti a közvetlen genfi tárgyalások gondolatát _____ 12. Ennek a kutyának olyan iránytűje, olyan biztos érzéke van, hogy a legfinomabb műszerrel sem kelnék versenyre vele. Fut, mintha rakéta lenne izmai helyén. Nem vakkant, nem morog, csak fújtat, szaglászik magasra tartott fejjel, s megy neki bokornak, ároknak, mintha páncél védené a szügyét. Mi meg utána. Folyik rólunk a verejték, a tüdőnk dolgozik, mint egy kovács fújtató. Ez férfimunka. Azt hiszem, annyi reggelit kérek, ha véget ér ez a szaladás, hogy a szakács még a jövő heti normát is előhozhatja. De jó lenne most egy korty víz, egy csésze tea, egy satnya almát is szívesebben vennék most, mint holnap, a csendben egy füzér banánt. Erre mondják: álmodik a nyomor! Szerencsére nem tart ez nagyon sokáig, mert Sátán már ezt is érzi, egyre fokozza az iramot, egyre vadabbul szedi a lábát. Már vicsorít, már morog, már csahol, mert érzi, hogy a levegőben maradt emberszag, a légszimat, ahogyan kutyásul mondják, meleg, közeli, friss. Ilyenkor a kutyásnak tartania kell magát, hogy magával ne sodorja, hasra ne rántsa a félbő- szült állat. — Ott vannak, — kiált a kutyás, s hosszabb pórázra ereszti Sátánt. Nem azért teszi, hogy a két embernek engedje, egyszerűen azért, mert nem bírja már tartani. Csak két alakot lehet látni. Egy vastag derekú fa mögött állnak. Mindkettőnek a háta látszik. Akár a struc- cok. Azt hiszik, elég homokba dugni a fejüket, és már észre sem veszik őket. — Mindkét oldalról hozzám! — kiáltok. Tudtukra akarom adni, hogy többen vagyunk, sok fegyverrel kell szembenézniük, ha netalán fegyverrel is rendelkeznek. Társaim is látják, hogy a fa mögött állnak. Kissé oldalról fogják közre. Mi hatan, meg Sátán most olyan alakzatot vettünk fel, mint egy harapófogó. Már kezdem bánni, hogy a kocsi elment az útkaparó házhoz. Visszafelé nem kellene ennyit gyalogolni. Nos, nem baj, nem kell nagyon sietni. Ismét kiáltok. KemenyeD- ben, határozottan igyekszem megparancsolni nekik, hogy emeljék magasra a kezüket, s lépjenek elő, mert ellenkező esetben, a legcsekélyebb ellenállás láttán, vagy támadószándék nyilvánítása esetén úgy odapörkölök, hogy a teaszűrő hozzájuk képest egy zárt, kínai falhoz hasonló valaminek látszik csupán. Nem kellett annyit várni, amennyi idő alatt mindezt ellocsogtam most. Az őrnagy elvtárs megint jól tippelt. Két kölyök, két idétlen, még sapka sincs rajtuk. Fogadnék, hogy mind a kettő a gatyájába eresztett már, úgy félnek. Hogyan lehetnék ezekhez szigorú, kemény, parancsoló. — Lőjj fel egy zöldet! — mondom Takács Lajos őrvezetőnek. Már durran is a rakéta. A két kölyök úgy elvágódik, mintha most csapott volna le a hirosimai atombomba. Ezek aztán bátrak, híres világutazók. Az egész csak arra jó, hogy Sátán gutaütést kapjon. Ha a kutyás nem tudna olyan határozottan parancsolni neki, talán még a gatyát is letépné erről a két kölyökről. — Fegyver van nálatok? — kiált rájuk Takács. Nekem még eszembe se jutott, olyan siralmas ez a két bolond kölyök. — Igen, van. — Álljatok fel, kezeket magasba, mert baj lesz! Ez a Takács mindig keményebb akar lenni az isten ostoránál is. Azt meg kell hagyni, hogy nem fél, nem tejbepapin nevelkedett idáig. A két gyerekhez lép. Én biztosítom, rajtuk tartom a szememet. Hosszúcsövű légpisztolyt húz elő az egyik nadrágszíja alól. A másiknál csak egy rugós kés van. Szorongatja, mint az óvodás a nyalókát. — Márhák, nehogy elmeséljétek valakinek, mert dagadtra röhögik magukat. Annyi eszetek sincs, mint a kutyánknak! Tudjátok-e, mire jó ez a játékpisztoly? Még a zubbonyomat sem fúrja keresztül ez a csipetnyi ólom. — Ne tessék haragudni... Kérem... Csak ijesztésre szántuk, csak arra gondoltunk, hogy hátha beveszik. — Tudjátok, kit ijesztgessetek? Otthon, a kis húgotokat, aki most vörösre bőgi a szemét, hogy a hülye bátyja nem aludt otthon. Mindjárt kaptok két marha pofont, aztán kergetlek benneteket magam előtt, mint a bőgő majmokat. Leintettem Takácsot. Ilyen szabadelőadást már hallottam tőle néhányszor. Nem tartom kivetnivalónak. Van ebben valami nagyon sokra értékelhető bölcsesség, tisztesség, jószándék. — Fáztok? — kérdeztem a fiúkat. — Nagyon. Éhesek vagytok? ^ — Igen. — Féltek? — Igen, igen... Nem lőnek? Bolondok. Minek néznek ezek a kölykök? Itt van a két meleg kabát? Adjátok ide, — szólok hátra a járőröknek. — -Vegyétek fel, mert betaknyosodtok. Belebújnak a két vattakabátba. Képükbe világítok, lilák a hidegtől. A hajuk csapzott, mintha a dérlepte füvet látnám. Kell nekik hosszú haj, divatos kabát. Most meg dideregnek, csak nyavalyát ne kapjanak. Gombolkozzatok be. Nehogy szétessen a csontvázatok a didergéstől. Nemcsak attól erős az ember, hogy fegyvere van, hogy joga van, hogy a törvényt szolgálja. Akkor a legerősebb, ha a jog, a fegyver mellé némi észt is hord a sapkája, meg a haja alatt. Futottam néhányszor ilyen mocsok időben, amíg magam is ráeszméltem erre a törvényre, erre az igazságra. — Igazán nagyon rendesnek tetszik lenni, hogy még ruhát is tetszett hozni... — Köszönjük szépen, hogy nem tetszenek bennünket bántani, vagy verni, vagy lőni, vagy kínozni. Ne tessenek ránk haragudni.,. Keserű lett a számíze. Nem szóltam. Takács igen. — Az anyátok jellemtelen, gerinctelen istenit. Legalább annyi tartás legyen bennetek, mint egy emberutánzatban. Ennyire megalázkodtok? Mik vagytok ti, szartúró bogarak, vagy emberek? Hoztunk kabátot, mert azt akarjuk, hogy életben találjon benneteket a szerencsétlen anyátok. Nem lövünk, mert a csigákat meg a csú- szó-mászókat legfeljebb eltapossa egy gerincesebb lény. Hány éves vagy — mordult egyikükre. — Tizenhét! — Hát te? — Tizennyolc. (Folytatjuk) i
