Kelet-Magyarország, 1975. június (32. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-24 / 146. szám

ms. június 2C KELET-MAGYARORSZA« 9 Vezető poszton KI LEGYEN AZ ELNÖK HOLNAP? Ki alkalmas öt év múlva igazgatónak? Jó párttitkár lenne-e X-ből? Lehetne sorolni a kérdéseket, azokat, amelyek a káder­politikai elvekből következnek. Vajon az utánpótlásra gondolnak-e? Valamelyik nap egy tapasztalt tsz-elnökkel beszél­gettem. Sorolta, hogy a járásban hány tsz-elnök van. Milyen korúak, milyen képzettséggel, végzettséggel, ta­pasztalattal rendelkeznek. Közülük jó néhány részt vett a mezőgazdaság szocialista átszervezésében, a gazdasá­gok korszerűsítésében, tsz-ek egyesülésében. Kialakítot­ták az új üzemrendet, s a nagy hajtásban elfáradtak, kimerültek. Húsz elnök közül öt beteg. Egyik a kórházban van már hónapok óta,' a másikat otthon kezelik, a következő idegei gyengültek meg. ö még tartja a frontot. Bán­totta, hogy ezekről a kollégákról most megfeledkeznek. Nem keresték fel egyiket sem a járási vezetők. Vendé­gei voltak viszont elég sűrűn korábban, amikor egész­ségesek voltak. Most egyszerre elfelejtették őket. Csak addig kell az ember, amig dolgozni tud? Csak addig van rá szükség, míg adni tud? így kérdezte. Csak addig számolnak vele, amíg intézkedni képes? EZEK A KÉRDŐJELEK sok szempontból figyel­met érdemelnek. Egyik: nem csak addig káder a veze­tő, amíg egészséges. Akkor is, amikor beteg, amikor se­gítségre szorul. Kötelességünk odafigyelni rá, úgy is, mint emberre, de úgy is, mint aki sokat tett az ügy ér­dekében, s még tenni képes a közösség javára. Magam is tapasztaltam, hogy azok a gazdaságok, amelyek bizonyos időre „gazda” nélkül, első számú ve­zető nélkül maradnak, ott előbb-utóbb felüti a fejét az egyenetlenkedés, az utódlás kérdése, attól függetlenül, hogy van helyettes. Ugyanis nem biztos, hogy ezek megfelelnek-e a bizalomnak, rátermettek-e, képesek-e megfelelően pótolni az első számú vezetőt? Ki a hibás abban, ha nincs „második vonal?” Ki a felelős azért, ha a vezető „kidől”, akkor nincs aki tel­jes felelősséggel helyettesítse? Káderpolitikánk érvénye­sítésének fehérfoltja ez. Társadalmi igény, politikai szükségszerűség, hogy a vezetők, párt-, állami, gazda­sági, társadalmi szervezetek vezetői ismerjék alaposan beosztottjaikat! Számolni kell azzal, ha valamelyik üzem, vállalat, intézmény vezetőjét előléptetik, felmen­tik, nyugdíjazzák, ki kerüljön a helyére. Ne hirtelen kelljen intézkedni, dönteni. Valójában akkor nyugodt, kiegyensúlyozott és biztonságos a vezetés, s valósul meg a gyakorlatban a párt káderpolitikája, ha egy-egy fon­tos posztra több alkalmas ember is van. Olyan, akit — ha szükséges — ki lehet nevezni, elő lehet léptetni, új, nagyobb feladattal megbízni. Ehhez viszont újra és új­ra fel kell fedezni a környezetünkben élő-dolgozó em­bereket, ismerni képességeiket, adottságaikat, bízni ben­nük, segíteni, bátorítani, ellenőrizni őket NEM VÉLETLENÜL BESZÉLNEK mostanában mind többször a tudományos vezetőképzésről. Nem va­lamiféle bizalmatlanság ez a „régi”, a most különböző vezető posztot betöltő emberekkel szemben. Sokkal in­kább gondoskodás ez á közösségről, arról, hogy ne kö­vetkezzem be fejetlenség akkor se, ha előre nem látott gondok adódnak. A fejlett szocialista társadalom megvalósítása egye­nesen igényli, szükségszerűvé teszi olyan képzett, ve- zetni-irányítani képes gárda állandó nevelését, akik azonnal „bevethetők” a termelésirányítás első vonalába. Farkas Kálmán » Építészek látogatása Szabolcs-Szatmárban Új lakások Fehérgyarmaton. (Elek Emil felvétele) A munkáról, a barátságról Vastaps a vasasoknak Most egy éve ők is vizsgalázban égtek, mind a hárman arra vártak, hogy szakmunkás-bizo­nyítvány legyen a zsebükben és „igazi” vasas­nak mondhassák magukat. A Magyar Építőművész Szövetség, valamint az Épí­téstudományi Egyesület véd­nöksége alatt zajlott le az a nem mindennapi látogatás Szabolcs-Szatmárban, me­lyen 19 neves és rangos ma­gyar építőművész vett részt. Pénteken érkeztek a megye­székhelyre, ahol a Műszaki és Tudományos Egyesüle­tek Szervezetének Víz utcai székházában találkoztak me­gyei kollégáikkal, majd a hét végét — a szombati és vasárnapi napot — arra for­dították, hogy végigutazzák a beregi és szatmári, falva­kat. Azok, akik a televízió­ban vasárnap látták a Búvó örökség című, Madridban aranyérmet nyert filmet a népi építészet és művészet. valamint műemlékek szabol­csi szépségeiről, azok nyo­mon tudják követni az építé­szek útját, akik azzal a cél­lal érkeztek, hogy a látottak alapján eszmecserét folytas­sanak a bartóki gondolat érvényesüléséről az építő­művészetben. Amint az az előkészítés során is megfo­galmazódott : a mai modem tervezők sokat meríthetnek abból a letisztult formavilág­ból, amely szerencsésen egye­síti a célszerűséget és a szépséget. A részvevő építé­szek útjuk tapasztalatait megvitatták, és úgy döntöt­tek, hogy az élményszerző és ihlető út után folytatják a „tiszta forrás” tanulmányo­zását. Kiváló dolgozó — 18 évesen „Felszabadultan” mentek a MEZŐGÉP Vállalat baktaló- rántházi gyárába munkát vállalni. Reménnyel, ambí­cióval láttak munkához, de szorongás is volt bennük. El­telt egy év és számukra ta­lán ez a kezdet vége, mert most újabb fiatalok lépnek a gyárba. Hogy telt az év, mi­lyen segítséget és elismerést kaptak, hogyan tettek szert szakmai és emberi tapaszta­latokra? /Vem bánta meg.*. Tudja Zoltán: — Több féle vasmunkát végeztem, április 4-én Kiváló dolgozó kitünte­téssel ismertek el. Boksa János: — Nemcsak az iskolában, itt is vizsgáz­nom kellett, s talán jól vizs­gáztam, mert emelték az órabéremet. Nagy József: — Egyre ko­molyabb munkát bíztak rám, később az emberi, a családi ügyeket is megbeszéltük egy­más közt a brigádban. Zoltán halk szavú, barna fiú. Azt mondják róla, hogy a keze szaporábban jár, mmt a szája. A gyár KISZ-titkára fontosnak tartja leírni, hogy a fiú a termelési tanácskozá­son nem vehetett részt, ame_ lyen megszavazták a kiváló címek odaítélését. Egy idős mestert leszavaztak, de Zol­tán néhány tapasztalt mun­kással együtt vastapsot ka. pott. Hegesztő szakmát ta­nult, de több szakmához tar­tozó vasmunkát bíztak rá, ta­lán úgy is mondhatnánk, hogy rákényszerí tették. A lé­nyeg az, hogy nem bánta meg, sőt, kifejezetten örült neki, mert így sokoldalúbb lett, csaknem univerzális a kezdőik között. Szívesen em­lékszik rá, hogy Dunavar- sányban, a tehenészeti telep építésénél jó ideig lapátolnia is kellett. Minden feladatnak örült, minden feladatot mara­déktalanul teljesített. Meg­érte. Kenyérkereset lett Itt voltam tanuló, tehát nem a tízhónapos munká­mért, hanem egy hosszabb igyekezetért ismertek él. Jócskán kaptam segítséget, Sipos Jóska bácsitól Is, akit egyébként példaképemnek te­kintek. A főnökök is le-lejöt- tek a műhelybe, néhány sza­vuk bíztatást adott Gyakor­latot és elismerést szerez­tem. Ez annak köszönhető, hogy a mi brigádunk „tiszta” brigád. Jánoson jól láthatók a tee­nager kor külső jelei. Vidám és tettre kész. Nemcsak a brigádban találta meg a he­lyét. beilleszkedett a fiatalok nagyobb közösségébe is. Ifjú. sági munkájáért januárban a fővárosba mehetett üdülni. Javuló termelő munkáját 2 forintos órabéremeléssel ho­norálták. Ennek még jobban örült, mint a téli üdülésnek, mert anyagilag is visszonoz- hatta a szülői gondoskodást, önálló .kenyérkereső” lett, a vizsgától számított néhány hónap múltán kövér pénztár­cával térhetett haza. Kedvező légkörben jutott el a mun­kássá válás folyamatához és mint mondja, ez annak is kö­szönhető, hogy alkalmazkod­tak egymáshoz idősebbek és 'fiatalabbak. Persze a fiatalok voltak alkalmazkodóbbak, előzék'enyebbek, apró gesztu­sokkal kedveskedtek. Ha a kezdő megakad... Előbbre jutott-e a lakatos szakmában ? — Talán egy, vagy két lép­csőn átjutottam. Köszönhető ez annak, hogy a művezetőm és a csoportvezetőm komoly, kézügyességet igénylő mun­kákkal is megbízott. Soha nem „ráztak át” idősebb tár­saim, ami nem ment, azt szé­pen megmagyarázták. Ladá­nyi Laci bácsira külön is fel­nézek. Józsefnek olyan szőke frí. zurája van, mint az északi futballistáknak. Ö maga is rúgja a labdát és sportfelelős az ifjúsági szervetzetben. De nem ezért, hanem a rmagatar­-r\s eljött az idő, amikor ffj az emberek megelé­gelték, hogy mindun­talan becsapják őket. Elha­tározták, hogy bosszút áll­nak. Szemet szemért, fogat fogérti És ki tudná ezt az el­vet legkönnyebben megvaló­sítani, mint a fogorvos... Lás­suk csak... Ott ül a páciens a vesztőhelyen, a fogorvos mosolyogva közeledik a hi­deg vassal, egy rántás, egy jajgatás. . — Jaj, ez rettenetesen fájt! — ordít a páciens. — Természetesen! Ugyanis kevesebb injekciót használ­tam. Pontosan kimértem és húsz százalékot spóroltam le. Ugyanannyit, mint maga, amikor fél deci konyak he­lyett mindig csak négy centi, litert ad. Most kvittek va­gyunk. öblögessen egy kicsit. A borbély egészen másképp állt bosszút. A vendég arcá­nak jobb oldaláról nem be- retvált le egy fél tenyérnyi szőrt. Tettét így magyarázta a vendégnek, aki szörnyül- ködve nézett a tükörbe: — Amikor tegnap a vízcsa­pot javította, kontármunkát tásáért és a szorgalmáért lett népszerű. Vizsga után egy hónapig Kisvárdán vállalt munkát, de hamar elfeledtet­te „hűtlenségét”. Annak örül, hogy a sport és a társadalmi munka összehozza néha a bri­gádot. Az ilyen kötetlen ösz- szejöveteleken oldottabb a légkör, közelebb kerülhet a tapasztalt mesterekhez. Azt vallja, ha a kezdő megakad valamiben, menjen azonnal valamelyik ügyes kezű mes­terhez és kérjen segítséget. A legtöbb mester örül, ha igényt tartanak a segítségé­re. Szép munka volt — Tapasztalt szakmai fél­tékenységet? — Nem. A legtöbben türel­mesen, önzetlenül adják át tapasztalatukat. Nekik is ér­dekük, hogy a lakatos szak­mához értő munkás váljék belőlem. Hónap végén asze­rint kapunk fizetést, hogy hány százalékra teljesítettük a tervet. Gondolom, azért nem csúfján érdekből segíte­nek. Eleinte segédmunkát bíztak rám, nem tartottam sértőnek, de később komoly munkát kértem és kaptam. A baktai ABC-áruház vasszer­kezetén sokat dolgoztam, azt mondják, szép munka volt. Most készül vizsgára Takács Béla és Pető Sanyi. Azt ta­nácsolom nekik, legyenek jó­ban az öregekkeL Nábrádi Lajos végzett. Igaz, nem folyt olyan erősen a vízcsap, mint előbb, de vékony sugárban még mindig folyik. Gondol­tam, igazságos lesz, ha én is ilyen munkát végzek. A vi­szontlátásra. Tegyen zsebken­dőt az arca elé, akkor nem veszik észre. Elégtételt vett az ügyvéd is. A szép Ibolya válóperét tárgyalták. Az ügyvéd félgőz­zel képviselte ügyfelét. Így azután Ibolya hibájából mondták ki a válást. A kliens méltatlankodott, az ügyvédet vádolta, aki bólintott: — Teljesen igaza van. A beszédem valóban nagyon gyenge minőségű volt. De csak most egyszer, itt a tár. gyalóteremben. Maga viszont, kedves Ibolya, évek óta gyen­ge minőségű feketét csöpög- tét nekem a Mákvirág esz­presszóban. Kezeit csókolom,! Nézzünk csak be pár perc­re a női divatszalonba is. Találkozás: pénteken Nyugdíj asklub Naményban Az első találkozáson 80 idős ember gyűlt össze Vásárosnaményban, a megalakult nyugdíjas- klubban. Foglalkozású - kat tekintve tsz-tagok, munkások, tisztvise­lők, A? egy begy ültelvet a művelődési házban nem egyszerűen helyiség vár­ta, hanem a legváloga- tottabb szórakozási, ki­kapcsolódási lehetőség. Sakk, folyóirat, kártya, könyvtár szolgálja azt, hogy összejöveteleiken ki-ki a kedvtelésének hódoljon. Sántha Miklós, a mű­velődési ház igazgatója úgy fogalmazott, hogy a klub létrehozásának az is egyik fő oka volt, hogy méltóképpen gon­doskodjanak azok sza­bad idejének eltöltésé­ről, akik sok évtizedes munkájukkal hozzájá­rultak ahhoz, hogy ma a nagyközségben olyan le­hetőségek kínálkoznak a művelődés számára is, mint amilyenek vannak, így a klubtagok részére minden szolgáltatás díj­talan, sőt, valamennyien olyan tagsági könyve* kapnak, amely vala­mennyi rendezvény in­gyenes látogatására jo­gosítja fel őket. A múlt hét végi ala­kuló összejövetel után számos olyan idős em­ber, aki nem kapott meg. hívót, jelentette be: sze­retne az alakuló közös­ség tagjaként dolgozni. Többen társadalmi mun­kát ajánlottak ahhoz, hogy a kulturális intéz­ményt még szebbé és otthonosabbá tegyék. A nyugdíjasklub fenntar­tásához a nagy községi tanács is hozzájárul és zavartalan működése ér­dekében minden pénte­ken a művelődésig ház egy előadója tart inspek­ciót, hogy a vendégek rendelkezésére álljon, őket a kívánt könyvek­kel, játékokkal kiszol­gálja. Az eddig eltelt rövid idő azt mutatja, a nyugdíjasok klubjának tagjai a hét más napja­in is szívesen betérnek az épületbe, szívesen hallgatják a muzsikusok próbált, és érdeklődéssel szemlélik a különböző szakkörökben folyó mun­kát A vásárosnamény i klub jó példája annak, hogy a munkában meg­őszült idős emberek mi­ként találhatnak szabad idejükben érdeklődé­süknek megfelelő, és ugyanakkor aktív pihe­nési lehetőséget B ranyigáné kosztümjét próbálják. Amikor a szalo- nosnő ki akarja vinni a mű­helyből a szoknyái, az egyik varrólány megkérdi: JHem lesz ez túl rövid?” — De igen. Nagyon rövid. Csak én végre kvittélni aka.. rok. Ahányszor nekem Bra- nyigáné a közértben szalá­mit, sonkát szeletel, mindig kevesebb egy-két dekával. Most végre bosszút áldok. Branyigáné tíz centivél ravi- debb szoknyát kap. A próbateremben felcsilla­nó szemmel nézett Branyigá­né a tükörbe és lelkendezve mondta: — Remek, hogy milyen rö­vid ez a szoknya! UUrambti! A barátnőim meg fognak pukkadni, ha meglátják. Kö­szönöm, drágáim! De mond­ja csak, nem lehetne két-há. rom centivel még rövidebb? Palast! Láss» Fogat fogért

Next

/
Oldalképek
Tartalom