Kelet-Magyarország, 1975. június (32. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-03 / 128. szám

1975. június 3. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Jegyzetek: »• ürömmel és gonddal Újítások TÖBB, MINT HATEZER VASUTAS örül­hetett a megyében annak, hogy az idén január 1-től a heti 44 órás, csökkentett munkaidőben dolgozhat. A vasút más munkaterületein — főleg az építési, karbantartási részeken — már korábban bevezették a 44 órás munka­időt, akkor ez a dolgozóknak mintegy har­madát érintette. Most viszont már teljes körű a csökkentett munkaidő, ami nyilvánvalóan az utazóknál, a váltott műszakban szolgálatott teljesítőknél nem a kéthetenkénti szabad szombatban nyilváaul meg, hanem a havi 191 órás munkaidőben. A vasút jellegéből adódik, hogy a kiesett munkaidőt tisztán szervezési intézkedésekkel nem lehet pótolni, hanem szükség van új dol­gozók munkába állítására is. S a csökkentett munkaidő bevezetése melletti öröm mellett itt vannak a gondok is. Ugyanis a debreceni vas- útigazgatóság területén éves szinten több mint 2 millió munkaórát kellett pótolni, s ebből csak a harmadát lehetett szervezési intézkedé­sekkel megtakarítani. Az eddigi értékelések általában kedvező­ek. Javultak a termelési mutatók, igen sok új dolgozó lépett be a vasúthoz — számuk meg­haladta a négyszázat —, viszont egyes mun­kakörökben csak a túlórák növelésével tudták- elérni, hogy meglegyen minden ember az adott helyen, zavartalan legyen a vasúti köz­lekedés lebonyolítása. Különösen az úgyneve­zett utazó állománycsoportban — vagyis a mozdony- és vonatvezetőknél, kalauzoknál, vonatkísérőknél — sok a túlóra, hiányzik több ember. Az intézkedések arra irányúinak, hogy ezt a korántsem könnyű, nagy felelősség­gel járó szolgálatot megszerettessék az új vasutasokkal, olyan fordulószolgálatot alakít­sanak ki, hogy a munkaidő letelte után minél hamarabb a családjuk körében pihenhessenek az itt dolgozók. A MUNKA IDŐ-CSÖKKENTÉS alapvető feltétele volt, hogy a dolgozók bére ne csök­kenjen. Ezért a fizikai munkásoknál az óra­béreket 9,1 százalékkal emelték — a kieső munkaidőnek megfelelően. Az első negyedévi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy tovább növekedtek a bérek, az egy évvel korábbihoz képest mintegy 7,47 százalékkal. A vasút jellegének megfelelően más és más feladatokat kellett megoldani a megyé­ben lévő nagy körzetek — minit Záhony, Nyíregyháza, Mátészalka — vagy a kis állo­mások esetében, ahol csak néhány ember tel­jesít szolgálatot. A záhonyi tapasztalatok pél­dául olyanok, hogy a feladatodat javarészt szervezési intézkedésekkel oldották meg. túl­órát nem használtak fel, mégis eleget tettek az átrakási munkáknak. A CSÖKKENTETT MUNKAIDŐVEL új munkarendeket is kialakítottak a vasútnál. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ezek ked­vező fogadtatásra találtak, hiszen az átrakó­körzetben például a 12 órás éjszakai szolgá­lat után két nap pihenő következik, így már pihentebben indulnak munkába a dolgozók. L. B. EMBEREKET HOSSZÚ IDEIG BÄNT- BOSSZANT, ha javaslatukat figyelemre sem méltatják, ha kezdeményezésük mellett elmen­nek. És még megjegyzésre sem érdemesítik. Olyan ez, mintha az embert nem vennék fi­gyelembe. Gondolom az újítók, ésszerűsítők még érzékenyebbek lehetnek ha ilyen kudarc éri őket. Sokaknál hetek-hónapok töprengései, ter­vei, elképzelései kerülnek papírra, s akkor éri őket a legnagyobb csalódás, ha az a papírko­sárba kerül vagy az asztalfiókban hever hóna­pokig, s azt sem mondják, miért tette. 1973-ig gyakorlatilag nem beszélhettek újítómozga­lomról a-z áltatforgalmi és húsipari vállalat­nál sem. Nem könnyű eldönteni, valójában ki is foglalkozzon az újítási mozgalommal. Felada­ta részben a gazdasági vezetésnek, de szorgal- mazója-ihletője lehet a szakszervezet, sőt a pártszervezet is. Együttes, fontos feladat. S, ahol így csinálják, rádöbbennek előnyére, ott fellendült ez a munka, az újítómozgalom sike­reket ér el és megvan nem csak a vállalati, de a népgazdasági eredménye, az egyéni sikere, anyagi-erkölcsi elismerése is. Tudunk építő­ipari vállalatokat, ahol több kiváló újító mun­kája révén növekedett a termelékenység. Is­merünk olyan országos hírű szabolcsi újítót, vezető beosztásban, aki ötleteivel az egész magyar ruházati ipar hasznára vált, dollárt takarított meg népgazdaságunknak. A húsipa­riaknál rádöbbentek arra, csak úgy lendülhet fel az újítási mozgalom, ha ennek becsületet, tekintélyt szereznek. így foglalkozik most az újításokkal újítási előadó. És nem csoda, hogy munkája nyomán növekedett az újítási kedv. Az elmúlt két évben 21 különböző újítást ad­tak be a dolgozók, ebből 16-ot fogadtak el. HOGY MI A SZÉPSÉGHIBA? Sok helyen ugyanaz, mint ebben az üzemben. A tizenhat elfogadott újítás közül mindössze csak ötöt hasznosítanak! Tavaly már e tekintetben is volt javulás, mert a 25 benyújtott újításból 16- tot fogadtak el és 13 már a termelés javítását, a munka könnyítését szolgálja. Az a tapasztalat, hogy még mindig kevés az alkalmazott újítás. És ez kedvét szegi az újítóknak, mert nem csupán az érdekli a mun­kást, mennyi pénzt kap vagy kapott az ötleté­ért, hanem az is. milyen eredményesen hasz­nosítják. Ez az éltető elemé. KIMUTATJÁK: ezért és ezért az újításért ennyit fizettek az újítónak. Arról már viszont hallgatnak, vagy elhallgatják, mit hozott egyik másik újítás a vállalat konyhájára, s mit eredményezett a népgazdaságnak, az iparág­nak. Nem is szólva arról, hogy ma még szinte senki nem foglalkozik azzal, hogy az egyik üzemben "bevált és alkalmazott újítást alkal­mazzák — térítés ellenében! — a másik ha­sonló típusú üzemben, vállalatnál. Mert ez lenne az igazi, ez járna olyan kézzelfogható eredménnyel, amelyből egyénnek, az alkotók­nak, s a népgazdaságnak is haszna származ­nék. F. K. Képviselő­jelöltjeink ■ í ■ 9-es számú választókerület llelytállhat-e egy nő 11 egy szövetkezeti gaz­daság állattenyésztésének irányi tó posztján? Aki megismerte Palóczi Lajosnét, a nyírbogáti Rá­kóczi Tsz főállattenyésztőjét, az meggyőződéssel válaszol­hat igent a kérdésre. A most 38 éves fiatalasszony hét éve mindennap bizonyít. A szö­vetkezet megszaporodott ál­latállománya bőven ad mun­kát az itt dolgozó, emberek­nek. S ha ez így van," akkor a főállattenyésztőnek is az „első vonalban” kell lenni. Palóczi Lajosné édesanya. Mint mondja, a gyermekére sajnos nem jut sok idő. Kö­zel sem annyi, amennyit sze­retne. Mert a szövetkezetben végzett munka mellé még a közéleti megbízatások is so­rakoznak. 1971-ben jelölték először választói képviselő­jüknek az országgyűlésbe. Tagja a megyei pártbizott­ságnak és a párt nyírbátori járási végrehajtó bizottságá­nak is. Hogyan képes eleget tenni e fontos tisztségekkel járó követelményeknek ? Korán kel és későn pihen le. Szerencséje — teszi hoz­zá — hogy megértő férje va.i, sokat segít a háztartás­ban, a gyermeknevelésben. Fazekas Klára Mátészalkán született. Már gyerekkorában vonzódott a természethez, a mezőgazdasághoz. Ezért is választott korán pályát, sőt hivatást. A Mátészalkai Me­zőgazdasági Technikumot Palóczi Lajosné végezte el, állattenyésztő ok­levelet szerzett, azután Deb­recenben, a felsőfokú mező- gazdasági technikumban vég­zett. A nyírbogáti tsz az első munkahelye. S ha egy kezdő szakembernek nagy igyeke­zetre van szüksége ahhoz, hogy megállja a helyét a mindent figyelő, mérlegelő közösségben, akkor kétszeres akarás kell, ha a fiatal szak­ember nő. Bizonyított a szakmájában, s bizonyított az ifjúsági moz­galomban is. A közösségi KISZ-szervezet titkára lett, később a szövetkezet nőbi­zottságának elnöke. Belépett a pártba, felfigyeltek lelkes tenniakarására és a járási párt- és KISZ-szervek tag­jai közé választották. Négy­éves országgyűlési munkája is figyelemre méltó. A járás legnagyobb termelőszövet­kezetében dolgozik; de vá­lasztókerületét, a megyét azon túl a termelőszövetke­zeti mozgalmat is képvisel­te. Ha az 1971-es megvá­lasztása többektől talán még előlegezett bizalom is volt, mostani jelölése már a mun­ka elismerése. Rendszeresen és alaposan felkészülve ment a parlament üléseire és szó­lalt fel a törvényjavaslatok vitájában. Képviselői munkája elis­meréseként járt egy parla­menti küldöttség tagjaként Dániában, ahol sokat tanult az állattenyésztés tudomá­nyos módszereiből. A válasz­tók bizalommal keresik meg — de legtöbbjüknek nem is kell keresni, mert munkája során sűrűn találkozik ve­lük. Lelkiismeretes, segítő­kész, előzékeny asszony. Szovjet megrendelésre készülő 200 mill? méteres szűrőedény forrasztását készíti a kiváló dolgozó jelvényes Lippa Ilona, az UNIVERSIL nyíregyházi üvegtechni­kai műhelyében. (H. J.) , Mitől fénylik az ezüstplakett? 11 Dana brigád kétszer 3 éve A Duna brigád tulajdonképpen hat­éves, mégis szívesebben mondják úgy, hogy kétszer három. Mert ez a kettő csak a matematikában jelent ugyanannyit. Az Ipari Szerelvény és Gépgyár mátészalkai gyáregységének Duna brigádja életében lényeges a korkettéválasztás. Fazekas László, a brigád vezetője kifejezetten ragasz­kodik hozzá, hogy 1972-től húzzunk egy képzeletbeli ha­tárvonalat. Vajon miért? Vá­laszként először is a csarnok sarkában elhelyezett nagy táblára mutat. Hatalmas be­jük hirdetik, hogy ez a rész a Duna szocialista brigád munkatér üliete. Ahogy a közösséghez illik — Úgy érezzük, elvárják tőlünk, hogy úgy éljünk, dol­gozzunk, művelődjünk, ahogy egy hat éve alakult közösség­hez illik. Főleg most, hogy Munkatársai, a község, az egész járás választókerület lakói szeretik, tisztelik egye­nes szókimondásáért, sze­rénységéért, közvetlensé­géért. Palóczi Lajosnét március­ban csak a keveseknek kijá­ró nagy megtiszteltetés ér­te: a megye kommunistáit képviselhette a párt XI. kongresszusán. Itt is arra ké­szült, hogy felszólalt és meg­ismerteti az országgal me­gyéje mezőgazdaságának idáig megtett nagy útját, se­gítséget kér a gondok meg­oldásához. Nem kapott szót, de a szünetben a falun élő asszony természetes közvet­lenséggel adta elő területe örömeit, gondjait az ország vezető politikusainak — s kérte közbenjárásukat a na­gyobb és kisebb ügyek elin­tézésében. Az utóbbi időben megszé­pült, megújult a nyírbátori járás. Köze van ehhez a képviselőnőnek, Palóczi La- josnénak, aki négy évvel ez­előtt, amikor először válasz­tották meg a parlamentben, azt mondta: szeretne bizo­nyítani a nagyobb közösség, az ország népe előtt, Nyír­bogát és a nyírbátori járás másik tizenegy községe kép­viseletében. A képviselő bizonyított. És ez garancia arra, hogy ezután sem sajnálja a fá­radságot, — ha megválaszt­ják — választókerülete és megyéje további boldogulá­sáért. május 1-re az ezüstplakettet is megkaptuk. Igenám, de ebből a hatból az első három inkább csak névleges volt. Az meg nem ér semmit, ha egy szocialista brigád csak formálisan létezik. Az egy­másért érzett felelősség, a közösség kialakulása csak 1972-ben kezdődött el. Hát ezért fontos a kétszer'három. Túlzott szerénység, vagy inkább nagyfokú igényesség beszél a brigádvezetőből? In­kább az utóbbi. Mindennapi munkájukban ugyanis már eleve szükség vain az igé­nyességre. Duna kondienzedé- nyeket szerelnék — ezért lett a nevük Duna brigád — az utóbbi időben rendszerint ex­portra dolgoznak, igyekeznek tehát minél mutatósabb munkát végezni. A tíz ember megszokta, hogy reggel fél nyolctól délután negyed ötig egymásra utalva és egyen­ként is felelősek a brigád közös teljesítményéért. „Eddig sem unatkoztam*e — Itt vagyok például én — magyarázza Szolnok Ist­vánná. — Munka mellett vé­geztem el a dolgozók iskolá­ját, mert szeretnék középis­kolába menni. Nem csak a két nagylányom, meg a kis­fiam biztat, de a brigád is. Pedig enélkül is éppen eleget járok el, párt vb-, népfront- és nöbizottsági ülésekre. Szí­vesen vállaltam, szeretek be­szélni, főleg másokért, bár néha bevallom magamnak, hogy a sok funkció nem min­dig szerencsés. A továbbtanulási kedvet a család mellett a brigád is serkenti. A Duna brigádnál ez egyébként nem véletlen. Nagy Sándor a vállalathoz kihelyezett marxista közép­iskolába jár, három fiatal brigádtag vesz részt rendsze­res KISZ-oktatásban, a szakszervezeti továbbképzés­re jelentkeztek. — Ne feledkezzünk meg a szakmai képzésről sem — te­szi hozzá a brigádvezető. — Nekem például már csak az van hátra. Igaz, eddig sem unatkoztam szabad időmben, munka mellett érettségiztem, majd elvégezfem a marxista egyetem általános tagozatát. Egy kicsit furcsa ez a kerülő, mert állami és politikai kép­zettségben előbbre járok, mint a szakmaiban. Most már a szakmunkásvizsga kö­vetkezik. Vajon csak a továbbtanulás jelentené a brigád művelődé­sét? A kérdés, úgy látszik, ér­zékeny pontot érintett, a vá­lasz elég sokáig várat magá­ra- Végül Szolnokné foglalja össze a gondokat. — Ez a bizonyos harmadik követelmény egy kicsit sántít. M; ugyanis eddig a legfonto­sabbnak azt tartottuk, hogy a munkánkat megfelelően elvé­gezzük, 6 hogy egy igazi kö­zösséggé alakuljunk. Azt hi­szem, az sem véletlen, hogy egy brigádban három kiváló dolgozó is van. Bulyáki Bá­lint, Murguly Sándor és én. Az első; a munka — Az első a munka — ve­szi át a szót Fazekas László. — De nem muszáj panasz­kodni a közös művelődés mi­att sem. Inkább az a baj, hogy ez eddig nem volt túl látványos. És sorolja a példákat, ame­lyek valóban nem látványo­sak, ám annál tartalmasab­bak. Közös színház-, vagy mozilátogatással például nem dicsekedhetnék, de azzal igen, hogy a városi rendezvé­nyekre, a Dalos tavaszra, az Irodalmi őszre mindig akad egy-két érdeklődő, aki ké­sőbb továbbadja a brigádban az élményeket. Azt nem tud­ják, melyik brigádtag melyik könyvtárba iratkozott be, de azt igen, hogy a gyári könyv­tárból kölcsönzött, vagy a bi. zományostól vásárolt könyve­ket addig nem viszik haza, míg mindenki meg nem nézi. A brigádok munkájának értékelésekor nem az admi­nisztrálást kérik számon. Be­szédesebbek a sehova be nem sorolható események. A kö­zösen megünnepelt születés­napok, az apró ajándékok, Fazekas Zoltán gyermekének névadója, az újfehértói gye­rekeknek gyűjtött pénz egy rádióra, a szálkái óvodák pat- ronálása, a játékpolcok, a ke­zességvállalás egy volt bri­gádtagjuk kölcsönéhez. Olyan események, amelyek az utób­bi három évben közösséggé alakítottak a Duna brigá­dot Bara&ő Erzsébet

Next

/
Oldalképek
Tartalom