Kelet-Magyarország, 1975. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-13 / 86. szám

MFWMTfSi'' A nők közérzete aVSZM-ben Pénz? Tanulás? Funlcció? KÖZÉRZETE A GYÁRBAN! SZABOLCS­BAN FURCSA FOGALOM. HÁROM ISKO­LÁSKOR ALATTI GYEREKEKKEL RENDEL­KEZŐ MUNKASNÖNEK MI MÉGIS KÉR­DÉSKÉNT TETTÜK FEL KISVÁR DÁN A MINDÖSSZE NÉHÁNY ÉVVEL EZELŐTT LETELEPÜLT VILLAMOSSZIGETELŐ ÉS MŰANYAGGYÁR 3-AS SZÁMÚ GYÁREGY­SÉGÉBEN. AZ ÉVES TERV A GYÁREGY­SÉGBEN 222 MILLIÓ FORINT. A DOLGOZÓK létszama — akik zömmel a kör­nyék KÖZSÉGEIBŐL JÁRNÁK BE — HÁ- ROMSZAZHUSZ. A NŐK ARANYA 34 SZÁ­ZALÉK. KÖZÜLÜK SZÜLÉSI SZABADSÁ­GON ÉS GYERMEKGONDOZÁSI SEGÉ­LYEN NEGYVENÖTÉN VANNAK. A GYÁR­EGYSÉG FENNÁLLÁS A ÓTA SZÁZ VSZM- GYERMEK SZÜLETETT. A MUNKÁLOK ÉS A MUNKASNÖK ÁTLAGÉLETKORA HU­SZONHAT ÉV. A számok a kérdés néhány részletére felelnek. Elsőként arra, hogy bár a gyáregy­ség nem rendelkezik jól összekovácsolódott munkáskollektívával, azért r terv-teljesítésben számítani lehet a dolgozók szorgalmára. A nagy Iátszámú bejáró gárda nem csak az álta­lános és szakmai művelődés lehetőségeit hát­ráltatja, de kihat a termelésre is. „Felvétel volt, jöttem. Feleletként a gyári közérzetre Teleki Sándorné betanított munkás, a tizenkét tagú női Martos Flóra szocialista brigád vezetője Jpondja: — Kisvárdai vagyok. Amikor négv évvel ezelőtt munkába álltam, a városban nem na­gyon kínáltak elhelyezkedési lehetőséget. Itt éppen felvétel volt. Jöttem. Azt se tudtam, hogy tulajdonképpen mit is fogok csinálni, milyen szakmára kell a fejemet adni. Az élső hónapok azzal teltek el, hogy munka kőiben lestem, ki mit csinál, melyiket is vé­Tisztelt Asszonyom! Engedje meg, hogy az illemnek megfele. lően így szólítsam, s emelem kalapom ön előtt ezért, hogy mint levelében írta, csupán „Piti"' dologról van szó, csekélyke ügyben kér lei. Vildgosítást szerkesztőségünktől. Le a kalappal Ön előtt, hogy stílusos ma. vad jak. Ugyanis valóban kalapemelésről, a ka. lappal való köszönésről van szó, s arról, hogy azt a bizonyos kalapot kinek illik, s kinek nem illik megemelnie mások előtt. Nekem az a véleményem — s ez hozzátartozik az illemhez is —, hogy aki kalapot visel, az köszönjön is vele. Kiilönböen ne tegyen kalapot. Am úgy vélem, hogy ez esetben többről is szó van, nem csupán kalapemelésről; a kalappal való köszönésről. Talán inkább úrhatnámságról, gőgről, s arról, hogy ha valaki valamilyen funkcióba került, annak illik.e kalapot emelnie mások előtt; vagy fordítva, ön írja levelében egye. bek között, hogy férjét • a felettese kioktatta valahogy így: „ön egy üzemi párttitkár, nem hajbókolhat senkinek, s köszönéskor a kalap, ját senkinek nem emelheti meg, s egyébként ez egy pártembernek egyáltalán nem illik $ nem is szabgd, a kalapemelés megalázkodást jelent!” j Tisztelt asszonyom! írja, hogy a kérdés nyitott, nem tudja, hogy az illemszabály valóban tiltja-e kö. izönéskor a kalap megemelését? Sejtem, és gondolom, ön éppen úgy tudja, mint oly so. kan mások, hogy illemszabály nem tiltja a kalappal való köszönést; nem tiltja azt. hogy is­merőseinket. barátainkat, dolgozó társainkat a hölgyeket kellő tisztelettel, kalapemeléssel is üdvözöljük, köszönfsiik. Mi nem csak hirdetjük, valljuk is. hogy megfelelő tisztelettel kell viseltetnünk má. Sok iránt Különösen a nőkkel szemben Nen azzal vívunk ki magunknak megbecsülést, el ismerést — különösen, ha pártfunkcióban va­gyunk! —, ha nem emeljük meg a kalapun kát köszönéskor, hanem azzal, ha megemel, jfík Van ebben a kalapemelésben valami kép letesség is. Kedves asszonyom! Nem tudom, ön párltag.e vagy pártonkivüli. Annyit tudok leveléből, hogy férje valamelyik gezném szívesen. A választást továbbra Is a gyári lehetőségek döntik majd el. Ahol leg­hamarabb szakmunkás lehetek, oda párto­lok. Jó, hogy a nők zömének biztosítják az egy műszakos munkarendet. így a gyerek éle­tét is jobban tudjuk szervezni. Mivel a gyár a tanácsnak fizet óvodafejlesztési hozzájáru­lást, így elhelyezési gondjaink Kisvárdán nincsenek. Mindent összevetve: én magának a munkalehetőségnek örülök a legjobban. Szükség van minden fillérre. Jön a negyedik.. A háromgyermekes családanya. Balogn Istvánné betanított préselő Gyulaházáról jár be dolgozni. Iskolai végzettsége két osztály. Feleletül ezeket mondja: — Amit mi végzünk, az szakmunkának is megfelel. Én kevesebbet tudok keresni, mint a körülöttem dolgozók. A férjem is út préselő. Ketten kapunk négyezer forintot. Ar. otthoniak miatt itt is sokszor idegeskedek. A három gyerekre, amikor hazajönnek az isko­lából, meg az óvodából, beteges édesanyám vigyáz. Itt szeretnék megöregedni az üzem • ben. Hogy mi lesz a tanulásunkkal, nem tv- dom. A mi elmaradásunkat nehéz pótolni. Jó uram van nekem. Én itt a nehéz munkán úgy bírok dolgozni, hogy az otthoni háziasszonyi teendők nagy részét ő végzi. Igaz, egy kevés időre a préselést abbahagyom. Most jelentet­tem be a művezetőnek, hogy jön a negye­dik gyerek, rakjanak át a terhes anyák közé. Egyedül neveli hároméves kislányát Csu­ka Istvánné. Anarcsról jár be. A közérzetét több tényező is befolyásolja: Jó törekvések A címzett: ZomForszkiné — Korábban otthon a termelőszövetke­zetben dolgoztam. A gyár még csak egy év óta ad kenyeret. Megszoktam itt. Annak el­lenére, hogy mint betanított préselő 2500 forintot keresek átlagban, szeretnék minél előbb szakmunkás lenni. Hosszúnak tartom a várakozási időt. Nincs a gyárban egyetlen női szakmunkás sem. Az is mellettem szól, hogy munkánk a préselés már szinte szakmunkás­tudást igényel. A nők előrelépésének az az egyetlen módja, ha minél előbb megszerve­zik a gvárban a szakmunkássá válás lehető­ségeit. Bérben is csak így érhetjük utol a férfiakat. A szó igazi értelmében leendő munkás­nők szóltak a munkahelyi közérzetüket meg­határozó tényezőkről, egyes körülményekről. A gyáregységben az említetteken kívül — kevés a női párttag, a vezetésben is alig van nő, a budapesti betanulás nem oldhatja meg a szakmai képzést — még számos nőpoliti­kái feladat vár megoldásra. A VMSZ-ben az a biztató, hogy mind a nők, mind az alakuló kollektíva, mind a vezetés a minél előbbi és minél reálisabb megoldásokra törekszik. Sigér Imre „Le a kalappal üzem pártszervezetének titkára. Gondolom, abból még nem sok hátránya származott sen. kivel szemben, ha illedelmesen köszönt, he megemelte kalapját mások előtt. Ez az emberi magatartás, viselkedés alapszabályához tartó, zik. Ha valakinek már van kalapja, tudja is azt mire, s miért használni is. Kissé furcsának tűnik, de az ember, a férfi ruhadarabjai kö. zött különleges szerepe van a kalapnak. Kö. szönésre is használják. Aki azért szól me' mást, mert ő nem tudja, vagy nem akarja tud. ni, mire való a kalap, sajnos emberi együtt, élés más fontos normáival sincs tisztában. Akj a kalappal történő köszönés miatt szólta meg az ön férjét, nem állhat bővében a szerénységnek. Bár az is lehet, nem tanulta meg, mi az illem. Ha meg tudta, elfelejtette. A magyar ember, a munkás, a paraszt ember mindig tudta és tudja — ősi szokAs ez —, hogy tisztességgel illik mások előtt kalapot emel. ni Ha valakiktől, akkor a kommunistáktól ide. gen a hatalmi gőg, az emberek lekezelése, el. várása annak, hogy neki köszönjenek előre, mert ő ilyen vagy olyan beosztásban van. Ez a párt programnyilatkozatában hang. zott el: „Hazánkban — ahol minden hatalom forrása a dolgozó nép — valamennyi állami szervnek és hivatalnak, minden tisztségvi­selőnek és ügyintézőnek a népet kell szol­gálnia.’’ Ebből kiemelkedő a tisztség, viselő és ügyintéző. Mert azoK akik bármilyen párt., állami, társadalmi, gazdasági, stb. funkciói töltenek be, tisztség, viselők és ügyintézők a nép bizalmából, » 1 addig, amíg ezt a bizalmat élvezik. Ha másért nem, ezért feltétlen illik — ha már van — kő­lappal is köszönni, minden becsületes ember, nek. Mert ez belső meggyőződés, emberi tar. tás dolga. Tisztelettel: Farkas Kálmán Meghívó a Parlamentbe W agy ELISMERÉSSEL beszélnek mun­kabírásáról, példamutató lelkiismeretességé­ről és áldozatvállaló szorgalmáról. Molnár Gábor, a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főisko­lai Tangazdaság sertéstenyésztő telepének fiatal vezetője csak két éve ismeri Zom- borszki Józsefnét. Blonszki Mihályt, a te­nyésztési előadót hívja, mondja el ö, milyen­nek ismerte meg ezt a munkásasszonyt. Mi­hály bácsi itt dolgozott a gazdaságban már akkor, amikor 1952-ben Zomborszkinét al­kalmazták, először mezőgazdasági dolgozó­nak, majd két esztendő múltán malacneve­léssel bízták meg. „Sokat kellett meszelni abban az időben, ezért is vettünk fel szíve­sen nőket; a sertéstenyésztő telepre — mond­ja Blonszki Mihály. Meg azután az apró szo­pósmalacok, meg az ányaállatok körüli teen­dőket is gondosabban ellátták.” Molnár Gá­bor pedig meggyőződéssel általánosít: „Lel­kiismeretesebbek, kitartóbbak a munkában a nők.” Pedig itt nem könnyű helytállni. A gépesített, zárt rendszerű modern kombinát­ban sem, ahol csak látszólag megy minden gombnyomásra. A gépek csak segítik, de nem helyettesíthetik az embert! A közelben levő hagyományos sertéstelepen, ahol Zomborsz- kiné dolgozik, nincsenek embert segítő gépek, a munkakörülmények mostohábbak. — Itt se kell megszakadni senkinek, ha minden nap, mindenki elvégzi, ami rá tarto­zik — ezt már Zomborszkiné mondja, amikor munkájáról beszélgetni leülünk a fiaztató előtt a víztároló szélére. Már elmondták ró­la, ő most csak megerősíti: megmondja szem­től szembe, ha nem úgy végzik a munkát, ahogy kell. Viszont bárkinek készséggel segít, hogy jobban végezhesse. — Rendben, tisztán kell tartani a szál­lást. Az sem úgy van, hogy a koca leellett, aztán jónapot... Vigyázni kell arra is, ne­hogy féloldalról szoptasson, mert akkor ma­lacainak a fele megdöglik és törhetjük a fe­jünket, mitől? A pici malacnál nem etetés­ről és itatásról kell gondoskodni, hanem etet- getésről-ltatgatásról, naponta többször is, ha szükséges. Ismerni kell minden család mala­cot. Ezeknek most langyos víz kell, vagy ka­millatea. A másiktól meg éppen el kell von­ni ’l'gy-két’ihapra a vizet — magyarázza bele­feledkezve, aprólékosan. Jó hallgatni a mun­káját, az állatokat szerető asszony szavait. Hogy ez a munka nehéz lenne, fáradságos? Csak mosolyog a kérdésen. Hát, meg kell fog­ni — válaszolja, s visszaemlékezőn, lassan, tőmondatokban sorolja, valamikor mennyit kellett furikolni, ki a trágyát, azután beal­mozni. Zsákolni darát, tápot. S a munkana­pok is hosszabbak voltak. Most már sok min­dén könnyebb itt is, ezen a felszámolás előtti hagyományos rendszerű telepen. S hogy amúgy nem látszik erősnek, vékony testalka­ta miatt, jól bírta erővel, egészséges volt mindig és szerét dolgozni. Bár mostanában azért már „érzi” a lábát Augusztusban nyugdíjba megy. Nem iga­zán, csak hivatalosan. Mert ha ragaszkodná­nak hozzá — ezt a megfogalmazást úgy kell érteni, hogy ő ragaszkodna a gazdasághoz, a szocialista brigádhoz —, szívesen jönne az­után is dolgozni. Nehéz elképzelnie, hogy tét­lenül üljön otthon, ar. A rutai-bokori' házban, ahol kevés a tennivaló. Már csak ketten él­nek ott nyolcvanöt éves édesapjával. „De lebregedett szegény — teszi hozzá sóhajtva, már az is felbosszantja, ha nincs a keze ügyében a pipája.” Ä TÁVOLBAN EZÜSTÖSEN CSILLOG­NAK a kombinát takarmánykeverő, -tároló fémhengerei. Zomborszkiné még nem járt az új telepen. A zárt rendszerű tenyésiztőtelep 15 milliós értékű fertőzésmentes állatállomá­nyát megszállottként őrzik. A három telep közötti átjárkálás tilos, és megmondják őszin­tén, vendégeket sem szívesen fogadnak, pe­dig büszkék a telepükre. A dolgozók is több­szöri cipő- és kézfertőtlenítés, teljes átöltö­zés után mennek a gondozásukra bízott álla­tok közé. Ahogy Zomborszkiné szavaiból ki­veszem, nem is nagyon vágyódik oda. Nem mintha ellenezné az újat. Hiszen éppen a nagy. gyakorlattal rendelkező, tartósan kima­gasló fiatalítási átlagot és alacsony malac- elhullási veszteséget produkáló Zomborszki- néval vezették be a hagyományos telepen is az új technológiát. Addig hetvenöt napos vá­lasztási technológiával dolgoztak, tavaly a fiaztatókban infralámpákat helyeztek el, és magas biológiai értékű, fehérjedús malactáp­szert alkalmaznak, amely szükséges a közép­korai, a huszonnyolc napos elválasztáshoz. Ezzel elérték, hogy nőtt a kocák éves malac­szaporulata, és a munka termelékenysége. — A koca nem kétszer ellik, hanem há­romszor évente. Persze; * most jobban kell ügyelni az anyaállatok kondíciójára, — tájé­koztat. — A malacokat 25—30 nap tartás után elválasztjuk, elviszik tőlünk továbbne­velésre, hizlalásra. Nem munka már ez, csak foglalkozás. Hangsúlyával elárulja, nincs igazán ked­vére ez az iparszerű malactermelés. Az az igazság, sajnálja a keze alól ilyen gyorsan kiadni az apró állatokat. De erős benne a munkafegyelem, így kell lennie ... Nem tit­kolja, mekkora öröme volt mindig, ha tőle vitték el a legszebb malacokat, hát ha még meg is jegyezték, látszik, hogy ő nevelte azo­kat. Ez minden fáradságért kárpótolta. VILÄGOSBARNA HAJÄBAN alig ran ősz hajszál. Napbarnított arcán kevés a ránc. Tekintete tiszta, derűs, mint felettünk a fel­hőtlen ég. Szeme színe is olyan, kék. — Sok örömet leltem én a gyermekeim­ben és a munkámban. Hogy a háborúban odamaradt a férjem, én meg itt maradtam a két kicsi gyerekkel, abba bele kellett törőd­ni — mondja egyszerűen. Sokan jutottak ilyen sorsra akkor. Nekem még szerencsém volt, a szüleimmel éltem közös háztartásban, s legalább a gyerekeim felől nyugodt lehet­tem, míg dolgoztam. Zavartan mentegetőzik, nem azért mondja, mert az ő gyerekei, de azokra soha rosszat netm hallott Tisztelettu. dó, jó gyerekek voltak otthon, az iskolában, és becsülettel dolgoznak. A lánya gyors- és gépíró lett, a fia kereskedőnek tanult egy nagy raktárban dolgozik. Családosok már mindketten. Szépen boldogulnak az eletben. Van három unokája. Hát, nem öröm ez? Meg az is, hogy bár Nyíregyházán élnek, de gyakran felkeresik az Antal-bokori szülői há­zat és a mamát is szívesen látják maguknál. S hogy a gazdaságban végzett munkája nem csupán kenyérkereset volt? Elismerést és megbecsülést is kapott érte, nemcsak jó fize­tést. Az eltelt huszonhárom esztendőben négyszer Kiváló dolgozó oklevelet, kétszer Kiváló dolgozó jelvényt, és egyszer az Álla­mi gazdaságok kiváló dolgozója miniszteri kitüntetést kapott. ■A- Z IDÉN ÁPRILIS ELSŐ NAPJAIBAN expressz levelet kézbesített Zomborszkinénak a postás. A Parlamentbe szóló meghívó volt a borítékban, hogy átvegye a Munka érdem­rend arany fokozatát. — Pénzt is kaptam a kitüntetéssel, hat­ezer forintot. De nem adnám’ annyiért azt a fogadtatást, amiben ott részünk volt — meséli meghatottan. — Sok nőt kitüntettek, beszélgettünk az asszonyokkal, mondtuk, ügve csak érdemes jól dolgozni, ha azt így szá­mon tartják és ilyen magas elismerés is jár érte. Kádár Edit Közel egymillió forintos költséggel újjá­alakították a nyírbátori szülőotthont. A 30 ágyas, korszerű szülészeten ebben az esztendőben március 10-ig 220 újszülött látott napvilágot. Képünk: inkubátor alatt egy újszülött. (Elek Emil felvétel“-”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom