Kelet-Magyarország, 1975. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-12 / 85. szám

arxxii Évfolyam 85. szám ÁRA: 80 FILLÉR ísw. Április vl, szombat Befejeződött a parlament tavaszi ülésszaka c m.. ■—r-—-»■■■. T 1 M ...................—t I, ■ ■— m Uj törvény a társadalombiztosításról Az országgyűlés szünetében Kádár János, az MSZMP KB elsű titkára, Czineg* Lajos, Pap János és Borbándi János tár saságában. (Kolet-Magyarország — tel©» foto) V I Módosították az alkotmányt Pénteken délelőtt a társadalombiztosítás, fői szóló törvényjavaslat tárgyalásával folytat­ta tanácskozását az országgyűlés. Az ülésen részt vettek: Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára, Fock Jenő, a Minisz­tertanács elnöke, Aczél György, Apró Antal, Gáspár Sándor, Lázár György, Németh Ká­roly, Sarlós István, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai, továbbá a Központi Bizott­ság titkárai és a kormány tagjai. A diplomá­ciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője. Az ülést Varga Gáborné, az országgyűlés alelnöke nyitotta meg, majd dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszter emelkedett szó­lásra. Dr. Schultheisz Emil felszólalása Dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszter elöl­járóban rámutatott: szocia­lista társadalmunk legfőbb célja a dolgozó ember anya­gi és kulturális felemelkedé­sének, jólétének biztosítása, életkörülményeinek javítása, életszínvonalának növelése. Ennek szerves része az a tóéles körű, messzemenő gondoskodás, amellyel álla­munk minden magyar állam, polgár egészségének körülte­kintő védelmét kívánja biz­tosítani. A sokoldalú gondos­kodás jelentős részben a tár­sadalombiztosítás révén va­lósul meg, de kiemelkedő je­lentősége van az egészség­ügyi ellátásnak is. A társadalombiztosítási tör­vényjavaslatról szólva kifej­tette: társadalombiztosítási rendszerünket egységbe fog­laló törvénytervezet ez, amely az emberről való in­tézményes, az egész társada­lomra kiterjedő, az egyen­jogúságon alapuló igazságos gondoskodást kívánja to­vábbfejleszteni. Széles körű érdeklődésre számíthat, hi­szen hazánk valamennyi ál­lampolgárát érinti, a ma szü­letett csecsemőktől a legidő- ísebbekig. Dr. Schultheisz Emil ez­után arról beszélt, hogy tár­sadalombiztosításunk — és ezen belül az egészségügyi ellátás — három évtizedes fejlődése hűen tükrözi szo­cialista hazánk társadalmi, gazdasági fejlődését. pár­tunknak és kormányunknak a lakosság szociális bizton­sága iránt érzett felelőssé­gét. A felszabadulás előtt 10 ezer orvos és 20 ezer egész­ségügyi dolgozó, valamint 47 ezer kórházi ágy állt az egész ország rendelkezésére. Ez azonban csak egy aránylag szűk réteg igényeit elégít­hette ki. Az orvosi ellátást, a rendelőintézeti és kórházi ápolást, a gyógyszerellátást a városi és a falusi dolgozók jelentős többsége csak kivé­teles esetben tudta megfi­zetni. A szocialista elvek az 1945. után bekövetkezett forradal­mi változásokkal összhang­ban jutottak érvényre társa­dalombiztosításunkban. A legfontosabb előrelépés a tár­sadalombiztosítási gondosko­dás kiterjesztése, a széles körű egészségügyi és anyagi ellátás biztosítása volt Ehhez napjainkban több mint 26 ezer orvos 813 ezer egész­ségügyi szakdolgozó és 87 500 kórházi ágv áll az állampol­gárok rendelkezésére Szociálpolitikai céljaink megvalósításának Jelentős ál­lomása volt az egészségügy­ről szóló 1972. évi második törvény megalkotása. Az új törvény lehetőséget teremtett feladataink egységes végre­hajtásához és hosszú távú programot adott az egész­ségügy fejlesztéséhez is. Az egészségügyi törvényhez ha­sonló jelentőségű a mostani törvényjavaslat is. S mert az egészségügyi ellátás szoros összefüggésben van társa­dalombiztosítási rendsze­rünkkel, ez utóbbinak min­den változása kihat az egész, ségügyi ellátás lehetőségeire, és színvonalára is. Az egész lakosságra kiterjedő szociális biztonság egységes rendsze­rének megalkotása összhang­ban van pártunk kongresszu­si határozataival, népesedés- politikai feladatainkkal, biz­tosítja a teljes körű, az or­szág minden állampolgárára kiterjedő egészségügyi ellá­tást. Eredményeink ismereté­ben azonban nem feledkez­hetünk meg a megoldásra váró feladatainkról sem. A miniszter külön szólt a népesedéspolitikai hatá­rozatok végrehajtásának ta­pasztalatairól. Elmondotta, örvendetesen csökkent a művi vetélések száma. Ezért folyamatosan kell gondos­kodni a szülészeti ágyak szá­mának növeléséről; ezt a már meglévő gyógyintéze­tek ágyainak belső átcso­portosításával és a tervezett építkezések mielőbbi meg­valósításával oldották, illet­ve oldják meg. A miniszter ezután arról beszélt, hogy az elmúlt 30 évben felszámoltuk a ha­gyományos népbetegségeket Ugyanakkor a gazdasági, a technikai fejlődés és az ur­banizáció új, növekvő fel­adatok elé állítja az egész­ségügyet. Egyebek között növekszik a balesetek, a mérgezések száma, egyre több gondot jelent a zajár­talom és más, ehhez hasonló civilizációs betegség. Mind több lesz a rendszeres keze­lésre szoruló heteg is. .S mert a fejlődő orvostudo­mány legújabb eredményeit is hasznosítani kívánjuk, bő­vül a tennivalók köre is. Re­ális igény ez, hiszen szocia­lista építőmunkár.k újabb és újabb sikerének pozitív ha­tása, következménye tükrö­ződik benne. Dr. Schultheisz Emil a to­vábbiakban részletesen szólt az üzemi dolgozók egészség- védelméről. amely egyik ki­emelt feladata egészség­ügyünknek. Különösen az utóbbi években — a mező- gazdaság szocialista átala­kulásával és a mezőgazda- sági termelés iparosodásával — mind sürgetőbbé vált az ipari munkásság mellett a mezőgazdasági dolgozók egészségvédelmének és el­látásának fejlesztése is. E növekvő feladatok ma­gasabb szintű, hatékonyabb megoldása érdekében hozták létre az Országos Munka- és Üzemegészségügyi Intézetet, amely az országos hatáskörű szervezési, módszertani és tudományos kutatóközpont szerepét tölti be. Megterem­tették az üzemegészségügy egységes szakmai fejlesztésé­hez, irányításához, a közegész­ségügyi és a gyógyító meg­előző tevékenység összehan­golásához szükséges feltéte­leket. Az egész társadalomra vonatkozó egységes egész­ségügyi ellátás érdekében most az egyik legfontosabb feladat az, hogy csökkentsük az ipari és a mezőgazdasági dolgozók társadalombizto­sításában még meglévő kü­lönbségeket. A társadalom­biztosítási törvény tervezete megoldást kínál erre is; a dolgozok munkahelyi egész­ségvédelmét tartalmazó elő­írások maradéktalan telje­sítésével új. lehetőségek kí­nálkoznak az üzemegészség­ügyi ellátás további fejlesz­tésére. Az egészségügyi törvény előírja, hogy az állampolgá­rok az orvosi ellátást — a gyógyító, megelőző ellátás keretében ingyenesen kap­ják. Az egészségügy ma már rendelkezik az ehhez szük­séges feltételekkel. Eddig ugyanis az ingyenes egész­ségügyi ellátás függvénye volt a társadalombiztosítás­nak. Az évek során bár­mennyire növekedett is a biztosítottak száma, a bizto­sítási jogszabályok bonyolult rendszere miatt mégsem le­hetett egységes, egyszerűsí­tett eljárást alkalmazni az egészségügyi ellátás igénybe­vételekor. Ez sok fölösleges munkával járt, és a túlzott adminisztráció éppoly terhet jelentett a társadalombizto­sítási és az egészségügyi dolgozóknak, mint n lakos­ságnak, a betegeknek. Most mindez megváltozik: a gyógyintézetek igénybe vé­teléhez, az orvosi kezelés­hez elegendő lesz az egysze­rű igazolás is. A térítéshez kötött szolgáltatásoknál — a gyógyszerek és a gyógyászati segédeszközök esetében — szintén egyszerűbb lesz az eljárás. Az utóbbi időben évente 150 millió receptet írtak fel orvosaink, s a vényírás a körzeti orvosok rendelési idejének egyharmadát vette igénybe. A felírt gyógyszerek jelentős részét ugyan eddig is meg lehetett recept nélkül vásárolni, — csakhogy teljes áron. A receptírás tehát — és ezzel az orvosok fölösle­gesen lekötött értékes mun­kaideje — a vény utalvány- jellegét, az olcsóbb árat szolgálta. Ezért megfelelő elemzés és megfontolt előké­szítés után ma már célszerű­Miután több képviselő nem jelentkezett hozzászólásra, az elnöklő Varga Gáborné a tör­vényjavaslat > vitáját lezárta, s megadta a szót Karakas László munkaügyi minisz­ternek, aki válaszolt az el­hangzott hozzászólásokra. Bevezetőben köszönetét mondott a képviselők nagy érdeklődést, hozzáértést és egyben nagy felelősséget tükröző hozzászólásaiért, az előterjesztett javaslatokért, a problémák felvetéséért. Ezek — mondotta —, segítséget adnak a végrehajtási jog­szabályok kimunkálásához, azok gazdagításához és egy­értelműbbé tételéhez. Hang­súlyozta, hogy a törvényter­vezetben foglalt fejlesztés napirendre tűzését dolgozó népünk alkotó munkájának eredményei tették lehetővé, s jövőbeni fejlődést is ez ala­pozza meg. A miniszter egyetértett az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának, valamint szociális és egész­ségügyi bizottságának módo­sító javaslataival. A képvi­selő hozzászólásokban felve­tett indítványokra válaszolva helyeselte azt az észrevételt, hogy hosszabb betegség ese­tén a vállalati üzemorvos, valamint a munkaképesség csökkentését vizsgáló bizott­ság véleményegyeztetése kel­lő időben és összhangban történjék. Ezt a dolgozó ér­deke és az ügyintézés rendje egyaránt megköveteli. Más felvetésekkel kapcsolatban kijelentette, arra töreksze­nek, hogy a törvényt és a végrehajtási szabályokat mi­nél előbb egységes szerkezet, ben közzétegyék. Részletesen foglalkozott a miniszter — ugyancsak he. lyeselve az ezzel kapcsolat, ban felvetett javaslatot — a táppénzes fegyelem megszi­lárdításának fontosságával. Közölte, hogy a Miniszterta­nács végrehajtási rendeleté kimondja majd: meg lehet | vonni a táppénzt attól, aki a gyógyulását neki felróható módon késleltette, az orvósi utasításoknak nem tett ele., get. Hozzáfűzte: a jogszabály, rendezés azonban, önmagában nek látszik a gyógyszerren­delés újraszabályozása, a vény utalvány jellegének megszüntetése. Ezzel nem­csak az orvosok, hanem a betegek helyzetét is meg-, könnyíthetjük. Befejezésül a miniszter hangsúlyozta: ma még kevés országban mondhatják el, hogy ingyenes a gyógykeze­lés, s ezt törvény garantálja. Törvény gondoskodik a be­tegségi biztosításról, s ren­deletekkel messzemenően tá- mogatják a családok védel­mét, a kedvezményes gyógy, szerellátást. A társadalom­biztosítási törvény tervezete most újabb lehetőségeket is teremt. Ezután dr. Petri Gábor? Csongrád megyei képviselő szólalt fel. nem elégséges, scfcat tejheái nek a dolgozó kollektívák i& Nem szabad szemet hunyniuk a táppénzcsalásoik felett Nem szabad elnézőnek lenni­ük a humánus szocialista vív. Hiányainkkal visszaélőkkel szemben. Egyetértett a miniszter as­zal az indítvánnyal, hogy a családi pótlék folyósítható le. gyen a gyermeket háztartá­sában ténylegesen eltartó nagyszülőknek, illetőleg re. konoknak is. Közölte, hogy a minisztertanácsi végrehajtási rendeletben erről megfelelően intézkednek. Úgyszintén he. ly esel te a miniszter azt ál észrevételt, hogy a végrehaj. tási szabályok tegyenek le­hetővé határozottabb fellé, pást a gyermeknevelés köta. lezettségét elmulasztó, ha­nyag szülőkkel szemben. Em­lítést tett a miniszter néhány olyan javaslatról is, amelyek további vizsgálatot igényel­nek, és amelyek ügyébeq a vizsgálat eredményeitől füg. gően várható majd intéz­kedés. Befejezésül még egysBee megköszönte a képviselők közreműködését, segítőkész hozzászólásait, majd a Mi. nisztertanács nevében kérte az országgyűlést, hogv a tör­vényjavaslatot — a két ásan­dó bizottság ál+al beterjesz­tett módosításokkal — fogad­ja el és emelje törvénverőre, A miniszteri válasz után szavazás következett. Az or. szággvűlés először a iogl, igazgatási és igazságügyi, va­lamint a szociális és egész, ségügvi bizottság nrki^'-ító javaslatainak sorsáról dön­tött, s azokat egyhangúlag el. fogadta. Ezután a képviselők általánosságban és részle+ei. ben :— a megszavazott módo­sításokkal — törvényerőre emelték a társad alombiztosí- tásról szóló tervezetet. Ezután szünet következett, majd Apró Antal elnökleté. V'l folytatta munkáját az oe. szággyűlés. A napirend cze. rint dr. SzénAsi Géza, a 'eg. főbb ügyész tartotta meg be. számolóját ■ ■ ■ ■ . ' > 1 . . i (Folytatás a 2. oldalon! Tanácskozik az országgyűlés. (Kelet-Ma gyarország — telefoto) Karakas László munkaügyi miniszter válaszadása

Next

/
Oldalképek
Tartalom