Kelet-Magyarország, 1975. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-11 / 84. szám
f9i$. fpyfÄ« ft ' * (Folytatás at 1. oldalról) A törvényjavaslat a mező- gazdasági szövetkezeti tagok öregségi nyugdíjkorhatárát 1976. január 1-től kezdődően évente 1—1 évvel leszállítja, s a korhatár 1980. január 1-vel azonossá válik a bérből és fizetésből élő dolgozók nyugdíjkorhatárával, azaz nőknél az 55 — férfi, aknái a 60. életévvel. Ezzel összhangban természetesen módosul a mezőgazdasági szövetkezeti tagok özvegyeinek az özvegyi nyugdíjra jogosító korhatára is. Pártunk és államunk következetesen arra törekszik, hogy a munkában elfáradt idős emberek anyagi biztonságban éljenek, és a társadalom hasznos, megbecsült tagjainak érezzék magukat. Ismeretes, hogy a már megállapított és folyósított nyugellátásokat eddig is több esetben emeltük. A nyugdíjasok vásárlóértékének megóvása melleit, továbbra is fontos célkitűzés a régi és új nyugdíjak szintjének közelítése, és az egyéb szociális ellátásra jogosultak jövedelmi körülményeinek javítása. Ezért az 1951 előtt megállapított alacsony összegű nyugellátásokat és egyes szociális ellátottakat — mint például a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák járadékát, valamint a rendszeres tanácsi szociális segélyeket, az átmeneti segélyeket, a rendszeres szociális járadékokat — 1975. júliU3 1-től ismét emeljük. Ez a lakosság 1(1 százalékát, a nyugdíjasok, járadékosok kétharmadát közvetlenül érinti. Az elmúlt évek intézkedéseiben érezhetővé vált, hogy mind nagyobb megbecsülés övezi a dolgozó nőket, az édesanyákat, és a társadalomnak aíokat a tagjait, akik gyermekeket nevelnek. A törvénytervezet biztosítja, hogy a jövőben a családi pótlékot valóban az kapja meg, aki a gyermeket ténylegesen gondozza, eltartja. Ez kizárja majd azt a visszásságot, hogy a szülő tartási kötelezettségének — ha gyermeke ellátásáról más gondoskodik — az államtól, a társadalomtól kapott családi pótlékkal tegyen eleget. Más szóval: a családi pótlékot ezentúl a gyermeket gondozó —■ a tartásdíjon felül kapja! Változást jelent még, hogy — az arvaellatas korhatára 19-rő! 25 évre emelkedik, ha az árva ielsőoktatási intézmény nappali tagozatán tanul, — a korhatáron felüli özvegy, házasságkötés esetén is megtarthatja özvegyi nyugdíját, — a nevelő szülő is jogosult lehet szülői nyugdíjra. I A miniszter ezután a törvényjavaslat előkészítő munkálatairól beszélt s megállapította: A tervezetet egészében is, egyes kérdéseket részleteiben is, az illetékes állami és társadalmi szervek, valamint szervezetek megvitatták, értékelték és egyetértettek véle. Tisztelt országgyűlés! A teljességre törekvés nélkül kívántam általános képet adni az eredményekről, a végzett munkáról, a lehetőségekről, amelyet a törvényjavaslat fejez ki. Felhívom a figyelmet arra, hogy a törvényjavaslat keretei nem fogják át — de nem is foghatják át — a teljes szociális ellátás körét Néhányról már említést tettem. Ezek sorét még folytathatnám a gyermekintézmények, az étkeztetési, utazási kedvezmények, az egészségügyi ellátás, illetve az azokhoz nyújtott állami hozzájárulások, — a tanulók, a fiatal házasok segítésének említésével. A társadalombiztosítás és az azon túlmenően nyújtott ellátás rendszerét egészíti ki a vállalati, munkahelyi, illetőleg tanácsi gondoskodás. Ezek közül is kiemelkedőnk a több gyermekes családokról, a csökkent munka- képes^égűekről és a nyugdíjas dolgozókról való gondoskodás. Államunk e téren eddig is sokat tett és a jövőben is mindent megtesz. Emellett azonban nem nélkülözhető — sőt elvárt —, hogy a társadalom egyes tagjai a családokban és a különböző kollektívákban is megtegyék kötelezettségüket. > E téren ugyanis meghatározott felelőssége és kötelezettsége van a gyermekeknek a szüleik, nagyszüleik, nevelőik iránt, és megfordítva, a szülőknek, nevelőknek a gyermekek tekintetében. Végül, valamennyiünknek — szocialista hazánk vonatkozásában. Lehetséges, hogy a gondoskodás adott esetben vagy körülmények között nehézséget jelent. Mégis megtisztelő és jogosan elvárt emberi kötelezettség ezek teljesítése. Ug.y. gondolom, valameny- nyiünk örömére szolgál az, hogy a mi szocialista társadalmunk tagjainak többségére ez az emberiesség a jellemző, amelynek anyagi feltételrendszerét, államunk mindenki számára biztosítja. Szükség van helyi megoldásokra, kezdeményezésekre, társadalmi összefogásra, aminek ma is nap mint nap tanúi lehetünk. Rámutatott a miniszter, hogy az egységesítés és a más megfontolásokból előirányzott fejlesztések fokozatosan, évről évre növelik kiadásainkat. A növekvő kiadásokhoz szükség van anyagi eszközeink növelésére is. Ez szabta meg a jelenlegi fejlesztés kereteit is. A törvényjavaslat előkészítői és az azt tárgyaló fórumok nagy figyelemmel voltak arra, hogy a szükséges anyagi források — termelékenyebb, ha- téköhyabb, fegyelmezettebb munkával, belső tartalékaink feltárásával és hasznosításával, gazdaságunk szerkezetének a szükségletekhez igazodó átalakításával, tervszerű belső és külső gazdasági együttműködéssel — megteremthetők legyenek. A törvényjavaslat ebben az. értelemben a jövőbeli jobb és több munka előlege is, e munka pedig egyben biztosítéka a törvény érvényesülésének. A társadalombiztosításról szóló törvényjavaslatot nagy felelősséggel, és azzal a határozott meggyőződéssel terjesztem elő, hogy elfogadása és végrehajtása — a pártunk XI. kongresszusán hozott határozatok céljainak megfelelően — híven szolgálja majd dolgozó népünk jólétét és felemelkedését. Karakas László expozéja végén a Minisztertanács nevében kérte, hogy az ország- gyűlés. a törvényjavaslatot — a-jogj, r igazgatási és igazságügyi, valamint a szociális és egészségügyi bi- •zottség által javasolt módosításokkal vitassa meg és fogadja el. Ezután dr. Pesta László, az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságának elnöke, a törvényjavaslat előadója kapott szót. Dr. Pesta László felszólalása —- Nagy jelentőségű témáról, gondosan előkészített törvényjavaslatról tanácskozik az országgyűlés — mondotta bevezetőben, A demokratizmussal párosult hozzáértő, lelkiismeretes munka tükröződik az előterjesztésben, ismételten bizonyítva, hogy a társadalom- biztosítás társadalmi és gazdasági életünkben rendkívül fontos szerepet tölt be, szocialista államunknak a dolgozók érdekeit szolgáló egyik alapvető intézménye lett, A törvényjavaslat előkészítése, a társadalombiztosítás jogi szabályozása valóban méltó a téma nagy politikai, társadalmi, gazdasági és erkölcsi jelentőségéhez — mondotta, majd arról a nagy érdeklődésről szólt, amellyel — más állami, társadalmi szervekhez hasonlóan — a parlament szociális és egészség- ügyi bizottsága a törvényjavaslat sorsát kezdettől Végigkísérte. — Esztendőkön át nyomon követtünk a társadalombiztosítással összefüggésben minden egészségügyi és szociálpolitikai kérdést, intézkedést és azok eredményeit, tanulmányoztuk a továbbfejlesztést célzó koncepciókat — mondotta. Megemlítette. hogy a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságának meghívására alkalmuk volt /ellátogatni Váci úti új székhazukba, ahol megtekinthették a SZOT, a szakszervezetek, a társadalombiztosításban dolgozó aktivisták felelősségteljes munkáját, az ügyvitel-gépesítés eddigi eredményeit és jövőjét Is, amikor az állampolgárok, milliónyi dolgozó ügyeinek a korábbi hosszas és boryolult intézése gyorsabb, egyszerűbb lesz. A továbbiakban utalt az országgyűlés jogi, igazgatási * és igazságügyi bizottságának, valamint a szociális és egészségügyi bizottságának legutóbb megtartott együttes ülésére, ahol a képviselők — sok gyakorlati tapasztalat birtokában — számos kérdési, javaslatot, sőt módosítást is felveiettek. Az ülésen teljes volt az egyetértés abban, hogy a törvényjavaslat minden szempontból kiváló alkotás. Nagy erénye, hogy nemcsak a közvetlen feladatokat, hanem a távolabbi tennivalókat is figyelembe veszi, a gondoktól nemcsak a ma érdekeltjeit, de a holnap gondviselőit is meg akarja kímélni. A törvény és a hozzá csatlakozó végrehajtási rendeletek .az eddigi számtalan jogszabály és eljárási szokás dzsungelében nem egyszerűen (átvágást jelentenek, hanem egyben a társadalombiztosítás rendszerének magasabb fokra emelését, az országunkban végbe ment gazdasági, társadalmi fejlődés színvonalához igazítását is célul tűzik. — A törvény szövege világos és érthető — mondotta —, mindenki különösebb segítség nélkül, saját maga is kiolvashatja belőle jogait, és teendőit, a fontosabb társadalombiztosítási juttatásokat akár számszerűén is megtalálhatja benne. A közérthető magyarázat különösen fontos, hiszen a társadalombiztosítás szolgáltatásaira mir,- denfcimek élete minden «tikászában szüksége labst, Az előadó felhívta a figyelmet a törvénynek arra a szakaszára, amely szerint a társadalombiztosítási feladatokat ellátó szerv a hozzá forduló biztosítottat jogairól és kötelezettségeiről tájékoztatja, igényének ér. vényesítéséhez segítségét nyújt. Hozzáfűzte: ez a tájékoztatás szélesebben kibővülhet, hatékonyabbá válhat, ha abban nem csak a társadalom,biztosításban közvetlenül érdekelt szervek, de min_ den mozgalmi és egyéb információs szerv is részt vesz. Ez annál inkább fontos, mert a társadalombiztosítási törvény minden bizonnyal a legszélesebb körű érdeklődést váltja majd ki. Érthetően, hiszen nem kisebb dologról van szó. mint szocialista rendszerünknek arról a kimagasló vívmányáról, hogy nemcsak lehetőséget nyújt minden embernek a boldogulásra, hanem baleset, betegség esetén, illetve idős korban is biztosítja mindenki számára — az ország fejlettségi színvonalának és anyagi erejének megfelelően — a kielégítő társadalomblz. tosítási ellátást. Végezetül kérte az ország- gyűlést. hogy a törvényjavaslatot vitassa meg és fogadja el. Ezután szünet következett. Szünet után Varga Gábor- nénak, az országgyűlés alcímekének elnöklétével folytatódott a tanácskozás. Napirend szerint megkezdődött a társadalombiztosítási tör. vényjavaslat feletti vita. A vita első felszólalnia Gdsvnr Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára voH. GÁSPÁR SÁNDOR: Pártunk politikája a dolgozók vágyait és törekvéseit fejezi ki Bevezetőben kifejezte egyetértését a törvénytervezettel és az előadói beszédben foglaltakkal, majd így folytatta: A dolgozók legemberibb vágyait és törekvéséit fejezi ki pártunk politikája, amikor arra törekszik, hogy betegség, megrokkanás, vagy idős kor miatt a szerszámot, a munkaeszközt letenni kényszerülő embernek és családjának megélhetése egyre magasabb szinten biztosított legyen. Ebből következik, hogy az új törvény elfogadása elsősorban nem jogi aktus. Többről van szó. Olyan tervezet fekszik az országgyűlés előtt, amelynek gondolatai ismét a maga valóságában mutat-“ ják a szocialista társadalom legfőbb jellemvonásait. Hazánkban itnmár három évtizede elválaszthatatlan egymástól a munkashatalom erősödése és a dolgozó ember érdekeit szolgáló Vívmányok szüntelen gyarapítása. A most beterjesztett törvényjavaslat is ezt összegezi. Lépésről lépésre haladunk előre. Az ország anyagi erőforrásaihoz mérten fejlesztettük, bővítettük, tökéletesítettük társadalombiztosításunkat. Azon vágy unk, hogy rászorultságában senki se maradjon magára, hogy az öregkort mindenki számára a munkával megérdemelt nyugalom napjai jelentsek, Azt akarjuk, hogy Örökre száműzzük a betegséggel járó anyagi félelmet, s hogy az egészségügy fejlesztésével, a társadalombiztosítás kiszélesítésével csökkentsük, megelőzzük a betegségeket is. Az egyik legfontosabb változás, hogy a jövőben minden magyar állampolgár egyformán jogosult az egészségügyi ’ellátásra. Ennek kimondásával egészségügyi ellátásunk teljessé vált. A mostani törvényjavaslat nagy jelentőségű intézkedése, hogy fokozatosan leszállítja a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok' nyugdíj- korhatárát. Megszünteti a termelőszövetkezeti tagokat megillető családi pótlék ösz- szegébefi ma még meglevő különbségeket, ezekkel az intézkedésekkel szövetkezeti parasztságunk társadalombiztosítási jogai azonosak lesznek a munkások jogaival. Pártunk kiemelkedő poli tikái jelentőségűnek tartja ezeket az intézkedéseket, amelyek elősegítik a munkásosztály és a parasztság kapcsolatainak még szorosabbá válását. Tudjuk, sokan szerették volna, hogy a merőgazdaság: szövetkezeti tagok nyug-, díjkorhatárát ne fokozatosan; hanem egyszeri e szállítsuk le. Ehhez ttin a jó- száindék hiányzott. De meg kellett találnunk — és megtaláltuk — a realitást abban, amit szeretnénk, és abban amire ma meg vannak a lehetőségeink. Tisztelt országgyűlés! Szocialista társadalmunkban mind teljesebben megvalósuló gyakorlat, hogy az ember értékmérője a társadalomért végzett munka. A társadalombiztosítási törvény tervezetének is alapvető célja a becsületesen végzett munkával arányos juttatások biztosítása. Ez megbecsülése a munkának, fokozottabb elismerése a dolgozó embernek. Társadalmunkban minden állampolgár munkához juthat. De a munka alapján csak addig biztosított a megélhetés, amíg a dolgozó munkaképes. Ezért a munkához való jogot kiegészíti az ál-, lampolgároknak a joga ahhoz, hogy anyagi ellátásban részesüljenek, ha öregek, betegek vagy munkaképtelenek lesznek. így ha valaki ideiglenesen vagy véglegesen munkaképtelenné válik, akkor a munkához való jogát felváltja a ■sérsadalötnbíziusitáw »listásra ffShyútő jog, amelyet államunk mindenki számára biztosít. Szükséges, hogy a társadalombiztosítási ellátást is nagy mértékben összekapcsoljuk a munka szerinti díjazással. Voltak olyan vélemények és vannak is, hogy mindenkinek egyforma nyugdíjat kell adni, és hogy a munka szerinti elosztás szocialista elvét csak a bérpolitikában érvényesítsük. Javasolják, hogy a nyugdíjnál az „egyenlősét” elve érvényesüljön, s azt sem kellene annyira nézni — hogy ki, Hány évet dolgozott. Ezeket a véleményeket természetesen a tervezetben nem érvényesíthettük! A társadalombiztosítási ellátás mértékének igazodnia kell ahhoz is, hogy ki milyen szakképzettséggel és milyen körülmények között dolgozott. Nehéz, egészó ségre ártalmás vagy köny- nyebb munkakörben. Szak- képesítés nélküli vágy szákképzettséget kívánó munka- területen. Ä nyugdíjak azzal, hogy igazodnak a ledolgozott évek számához és az elvégzett munka értékéhez, társadalmi igazságot fejeznek ki. Ez felel meg szocialista elveinknek. És gondoljuk, ez így igazságos. Társadalmunk a lehetőségek széles köret nyitja meg a dolgozók számára a magasabb szintű képzettség, ezáltal a nagyobb kereset eléréséhez. Ez nem csak a munka“ során, de a társadalombiztosítási ellátásban is arányos előnyöket biztosít. Természetes, hogy a végzett munka alapján Kapott bér nincs és nerrf is lehet tekintettel azokra a terhekre, amelyeket az egyes dolgozóknak személyes és családi körülményeik következteben viselniök kell. S nem lehet tekintettel azokra a különbségekre, amelyek a családok anyagi helyzetében így keletkeznek. A külön terhek elsősorban a gyermekek felnevelésének költségeiből és az eltartásra szoruló más családtagokról való gondoskodásból adódnak. Á többletterhekből származó egyenlőtlenségek jelentős részét a társadalom- biztosítás hivatott csökkenteni. Ez a célja elsősorban a család! pótléknak, a házastársi pótléknak és számos más társadalombiztosítási szolgáltatásnak. Tisztelt elvtársak! Törvényeink lehetővé teszik, hogy meghatározott életkor elérése és meghatározott számú ledolgozott . év után a dolgozók nyugdíjba mehessenek. Szeretném ezúttal is hangsúlyozni, hogy a nyugdíjba menetelre bizonyos életkor elérése után joga á dolgozóknak, de olyan jog, amely nem kötelező. A dolgozó ember élete folyamán nagy szakmai tudásra tesz szert. Óriási érték és tapasztalat halmozódik fel egy-egy szakmunkásban, mérnökben, orvosban, pedagógusban, vagy egészségügyi dolgozóban. Ha valaki munkaképes, akkor arra ösztönözzük, hogy még ne menjen nyugdíjba, még akkor se, ha elérte az ehhez szükséges életkort és- ledolgozta az ehhez szükséges éveket. Népgazdaságunk Számára óriási értéket jelent az idős dolgozók tudása, hozzáértése és ha nyugdíjba mennek, azt bizony társadalmunk megérzi. Ezért törvényeink, rendeleteink tartalmaznak bizonyos ösztönzőket arra, hogy dolgozzanak tovább az ilyen emberek, amíg egészségük bírja, amíg képesek munkájukat ellátni. Ugyanakkor törvényeink, rendeleteink biztosítják, hogy azokkal is törődjünk, akik már elmentek nyugdíjba és foglalkoztassuk őket. Ebben a kérdésben is mélyen összefügg az egyén és a társadalom érdeke. Nemcsak anyagi ér- . dekekről van szó. Aki egész életét végigdolgozta, sorsfordulónak érzi a nyugdíjba menetelt. Ezért tökéletesíteni akarjuk a nyugdíjasok foglalkoztatását, felhasználva az eddig szerzett tapasztalatokat. A nyugdíjnak megvan * maga sajátos rendeltetése élétünknek abban a szakaszában, amikor már nem dolgozunk. A nyugdíj nem mukabér, és kevesebb is annál. Érthető, hogy a nyugdíjasok számára gondot jelent,'különösen az életkor növekedésével, hogy az egyszer megállapított nyugdíj az évek során veszít vásárlóerejéből. Ezen változtatni kívánunk és meg fogjuk keresni a megfelelő megoldást. Van egy kis réteg társadalmunkban, amely úgy jut el az öregkorhoz, úgy válik magatehetetlenné, hogy se nyugdíja, se eltartója nincs. Szocialista államunk — bár szerényebb módon — róluk is gondoskodik. Társadalmunknak nem lehet magára hagynia azt a munkaképtelen Öreget sem, aki nem szerzett jogot a nyugdíjra. Az ilyen egyértelműen szociális jellegű gondoskodásra is szükség van. Szükséges az is, hogy az efájta ellátottság is fejlődjön. De hozzá kell tennem: továbbra is kénytelenek leszünk különbséget tenni a munkával szerzett nyugdíjjogosultság és a. rászorultságon alapuló szociális ellátás között. Tisztelt országgyűlés! A társadalombiztosítás alapján nyújtott betegellátás a jövőben állampolgári jog lesz. Ezzel egycsapásra még nem oldottunk meg mindent, ami az egészségügy területén előttünk áll. Nem szűnik meg a rendelőintézetek és kórházak zsúfoltsága. Egészségügyi szolgáltatásunk az elmúlt évtizedekben sokat fejlődött, de még így sem képes kielégíteni a gyorsan növekvő igényeket. Elsősorban azért nem, mert anyagi lehetőségeink még korlátozottak. De nehezíti a helyzetet áz is, hogy gyorsan nőtt a jogosultak száma. Növekedtek az igények a korszerűbb egészségügyi, gyógyászati műszerek iránt. A társadalombiztosítási szolgáltatásokra nagy összeget fordít államunk. A nö(Polytaías a 3. oldalon
