Kelet-Magyarország, 1975. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-26 / 97. szám

KELET-MAGYARORSZÄG

*

1975. Iprffls Mt

Szülők /ói um a:---- ;

O Gyerekeknek Q Gyerekeknek O Gyerekeknek O Gyerekeknek O

Az i skol aérett ség r 51

TÖRD A FEJEDf

Ismét sok ezer gyermek várja megyénkben italommal és örömmel kevert, fokozott várakozással a szeptembert, az iskolakezdés időpontját. Ami azt illeti, az óvodai előkészítés mellett a gyermekek érdeklődését fokozza az a sok gondoskodó és tegyük hozzá igen fontos és hasznos tevékenység, ami megelőzi a beiskolázást. Orvosok és pedagógusok járják az óvodákat, mér. mek súlyt és képességet, hogy aztán lelki ismeretük szerint tanácsolhassák a szülőnek a megteendő lépést.

Mit érdemes ezen ennyit meditálni, kérdheiti valaki, az iskola kötelező, a beiratás megtörtént, az általánost el kell végezni. Ez igaz, de hibás lenne egyszerűen^ aait alapul venni, hogy egy gyermek szeptember 1 előtt született, nosza, menjen is az iskolába. Igen sok példa mutatja: gyermekek tucatja sínylette meg évek és évtizedek alatt azt, hogy idő előtt kapott túlzott terhelést. Mert az iskola más minit aiz óvoda, követelményei igen magasak, és a foglalkozás itt már szabálysze rű munka jellegét ölti.

Másként: az iskolában rendszeresen legalább 40 percig koncentrálni keli; a tanítás alatt más fegyelem követendő, mint az óvodában; a napi 4—5 órás elfoglaltság fárasztó; az iskolákban nincsen délutáni alvás; az olvasás folyamatos, hibátlan beszédet kivan, de a helyesírás is megkívánja a beszéd tisztaságát, a fül érzékenységét. Csupán e néhány tényező is jelzi; a kisiskolást szellemi és fizikai megterhelés várja. Nagyobb az eddiginél. A körültekintő vizsgálat tehát indokolt, és a szülő csak hálás lehet azért, hogy az óvónő gondosan vezetett személyieéglapján feltüntetett készségbeli jellemzők mellé odasorakozik az orvos véleménye, a pedagógus sok tapasztalaton alapuló javaslata. Ez a hármas — óvónő, orvos, tanító — végeredményében teljhatalommal, csak a gyermek érdekét tekintve dönt: kezdje-e a gyermek az Iskolát, vagy várjon egy évet, esetleg korrekciós osztályban startoljon.

A problémában gyermekek szülei ezt megértik, ve. Mk nincsen gond. De sok szülő, akinek gyermeke esetlen, gyenge fizikai adottságú, túlságosan fáradékony a szellemi munkában, beszédhibás, esetleg rosszul látó, a véleményeket korántsem fogadja egyértelmű lelkesedéssel. Sajnos él egy olyan igen rossz szellem, amely úgy véli, ha egy hatéves gyermek még egy esztendőt az óvodában töllt: az biztos fogyatékos. És vajon ehhez mit szólnak * szomszédok? Az ismerősök? A család? Vagyis a mások véleményétől tartás erősebb az értelem szavánál. Mert az óvodában töltendő plusz év csak hasznos annak a leánykának vagy fiúnak, akire egy esztendő alatt jó kis izom, kemény kis hús rakódhat, erősödhet, és fizikailag állóképesebbé válik. De vajon káros, ha egy ma lustán gondolkodó gyermek kap még egy évig szellemi serkentést, és frissebben kezdheti az iskolát? Es vajon ki ne örülne egy olyan végeredménynek, amikor a logopédus megszabadítja a kisem- berkét a zavaró beszédhibától?

Ha csak ezeket tesszük mérlegre, akkor máris látható, hogy a várakozást ajánló javaslat a legkegyetlenebbtől óvja meg a gyereket: a nagy csalódástól. Mert ha az iskolában kudarc kudarcot követ, ha az írás és olvasás, a bizony gonoszkodni is tudó társak gúnytárgya lesz, ha a fáradékony gyermek az órán el. alszik, tanulásban elmarad, akkor a szülő minden erőfeszítése csak növeli az ellenhatást, a kis elsős megutálja, meggyűlöli az Iskolát, a sikertelenség lelki sérülést okoz. Aligha képzelhető el, hogy egy-egy gyermek iskolaérettségének megkezdését illetően három szakember tévedjen, hozzátéve, hogy munkájuk során nemcsak az objektív tények matematikailag kifejezhető paraméterei a döntőek, hanem azok a szeretetem alapuló motívumok, amelyek például egy óvónő esetén anyai mértékkel mérendők. Talán azzal a különbséggel, hogy tárgyiiagosabb annál.

Az óvodákban most folynak az iskolaérettségi félmérések, a szülői értekezletek. Úgy vélem, a legjobb, ha minden szülő ezek ismeretében, tárgyilagosan, a gyermek érdekét tekintve hallgatná meg a tanácsot, elengedve füle mellett azok véleményéit, akik sosem a féltés, hanem a rossz szokások hatása alatt mormolják mondandójukat- Lehetetlen, hogy bárki is a „ki mit szói majd hozzá” alapján döntsön gyermeke jelenéről, s benne jövő boldogságáról.

Bärget Lajos

Gyermekkönyvhónap

Április lévén — az idén is vártuk a meghívókat a hagyományos gyermekkönyvhónap megyei rendezvényeire, eseményeire. Emlékszünk még. hogy tavaly és azelőtt jól sikerült programokat ren deztek, sok-sok író-olvasó ta. lálkozót. aszfaltrajzversenyt, olvasópályázatot színházi előadásokat a kötelező irodalomhoz csatlakozó témák, bői. Arra is emlékszünk hogy már két éve egy kiváló grafikusművész tervezte s rendezvényekre szóló meghívó lapjait, amelyet a legkisebb könyvbarátok — az óvodások és a kisiskolások — a programok végeztével kifest hettek, színezhettek. Ebben az évben nem tudjuk miért, elmaradtak ezek a meghívók.

s természetesen a programok is. Egyedül a nagykállói járási könyvtár tervezett hasonló rendezvényeket a járás községeiben, az iskolákban és > a könyvtárakban. Nagykálló. ban szerencsére tudjak, hogy a gyermekek olvasóvá nevelése, a könyvek meg»««fektetése nem egy kampány függvénye, hanem a tanárok és könyvtárosok, sőt a szülők közös munkájának eredménye. Amikor a nagykailói meghívót szívesen vesszük kezünkbe — május 8-ig tartó rendezvényekre invitálják az érdeklődőket — úgy érezzük, kár, hogy a többi járás nem folytatta a korábban elkezdett megyei gyermekkönyv, hónap hagyományait.

Vízszintest

1. Megfejtendő. 6. Római 501. 7. Ragadozó madár. 8. Bizonygató szócska. 9. Országos Sportnapok ismert betűjele. 11. Zenei félhang.

12. Azonos mássalhangzók. 14. Gyilkolják. 16. Megfejtendő. 18. Libahang. 20. Har- jóorr. 21. Szibériai folyam- óriás. 22. Időegység. 24. AZH.

kén vegvjele. 11. Névelővel, háziállat. 15. Megfejtendő (utolsó négyzetben kétjegyű mássalhangzó). 17. Karmol. 19. Erősen növekszik a víz- szintje. 21. Sajátos oxigénalakzat. 23. ACE. 24. Állampolgár fizeti az államnak. 26 Némán sír! 27. Európai nép.

Megfejtendő:

25. Inda. 27. Idő, morse-he- lyesírássaL 28. ÖDER. 29. Ruhacafat (utolsó négyzetben kétjegyű nádi.). Dunántúli hegycsúcsok (vízszintes 1, 16, függőleges 6,15).

Múlt heti megfejtés: Tokaj — Gyöngyös — Sopron.

Vnggőteges:

1. Csak félig kisbabák!!! 2. Egymást követő betűk az abc-ben. 3. Kopasz. 4. Némán vés! 5. Római 450, 2. 6. Megfejtendő. 10. Nitrogén, bér,

Könyvjutalom: Szakad!

Katalin Nyíregyháza, Urbán Erzsébet Kótaj, Szemerédy Ákos Fehérgyarmat, Juhász Miklós Nyírtétek és Angyal Judit Fehérgyarmat.

Tavaszi szokások Tiszalökön

GÓLYAVÁRÁS

Tkszalökön még ma is igen sok gólyapór él tavasztól a nyár végéig. Gyermekkorunkban nagy esemény volt a gólyavárás, hiszen mi mezítlábasak tudtuk, hogy ilyenkor már végleg itt a jó idő. Amikor megláttuk az első érkezőket, valaki felkiáltott, és mi iramodtunk utána, mert tudtuk, melyik fészek lakója. Nevezetes volt Kiss József, Szentesi Imre bácsi lakása a nagy lóger mellett, a Pál Mihály bácsié, a Szőlőzugon a Németh-íéle, mert ezen két kémény is volt Szinte személyesen ismertük az érkező párokat és el is mondtuk ilyenkor a versikét;

Gólya, gólya gelice, hát a lábad mi lelte, törökliba vágta,

Mivel gyógyítottad?

Síppal, dobbal, nádi

hegedűvel

Az egész világon nevezetes nap április 24, György napja. Sokfelé sokféle monda, legenda, szokás alakult ki, ezek főleg a boszorkányok körül forognak. így volt ez hajdanán, amikor még élt a hiszé. kenység Tiszalökön is. Azt mondták, hogy aki boszorkányságot akar tanulni, annak éjszaka ki kell mennie a kereszthez, pontosan éjfélkor, ahol is az úton egy bottal vonalat kellett húznia. Akö. zepére állt aki erre vállalko. zott de nem volt szabad mozdulnia. Itt kellett várnia, hogy jöjjenek a szörnyek. Akadt aztán aki ijedtében látott ott nagy fekete füzes paripát, ami éppen neki tartott, de az újabb időben helyette gőzmozdony robogott a keresztúton fülsiketítő zaj. jal. A legnagyobb próbát azonban a tüzet fújó bika je- lentette, aki megkergette, miközben a szegény pára fe. lett egy cémaszálon függő malomkerék lebegett. Szerepelt még a rémtörténet között csalánba hempergetés, vízbedobás, boglyakemence előtt izzasztás iá,

Házasulandó legények, de általában a fiatalok május elseje előtt már javában készültek a nagy napra. Kiszemelték a leveles nyárfát, tu- jafát, vagy éppen a virágzó almagallyat, hogy azt kivágva az imádott lány házához vigyék. Volt, amit tövestül emeltek ki. Sokan a gazdák közül feltettek a fát, őrizték maguk is, kutyáik is. De aki akarta, sikerített magának, és az arra érdemes lány ablaka alá mindig került. Még ma is emlegetik Balogh Ferenc feleségét, aki büszkén mesélte, hogy a házuk előtti nvárfát vőlegénye ültette tövestül, az lorobosodott ki, igaz, locsolta is eleget. A szo_ kashoz tartozott, hogy a le- j gények csoportba verődtek, 'ittak egyet, aztán ki cigány- j nyál. ki szájmuzsikával eí- i indult éjjeli zenét vinni. Gyufa gyullad# az ablakban, vagy megjelent a lány maga, és az aki elsőnek hozta a zenét, be is ment a házba. Három dalt húzatták, az utolsó csárdás volt. így aztán három gyufának kellett gyulladni, s ha ez elmaradt, tudta a legény, nem őt várták. Ha fogadták a zenét, és meg kapták a pohár pálinkát, ak_ kor a legény elment, a lány lefeküdt, de a fiú csak visz- szalopakodott, beásta a fát, és ajándékot is akasztott rá. Vigyázott is a legény a fára, nehogy másvalaki ellopja onnan. Volt bizony, amikor verekedés dúlt a fa alatt, mert többen is szerették a lányt. A teljességhez tartozott. hogy a lány se sokat aludt május elsejére virradó, an, a függöny mögül leste, mi történik. Reggel aztán büszkén állt a ház előtt, és figyelte, mit szólnak a fához, meg a kapott ajándékhoz.

Ennék a szokásnak még ma is van hagyománya többfelé. és ha májusfát nem is állítanak mindenütt, a muzsika ma is szokásos.

A történeteket gyűjtötte és leírta:

Bodnár Bálint

UttÖrőházi napokat rendeztek április 20—27-ig a

nyíregyházi Szamuely Tibor Uttörőházban. Az egyhetes program megrendezésével régi vágya teljesült a járási és a községi csapatoknak. Megismerhették, hogyan és mivel foglalkoznak az úttörőházi szakkörök egy-egy órán, illetve délutánon, milyen anyagokat vesznek, s hogy mennyire önállóak a pajtások a programok összeállításában, kiválasztásában.

Megyei expedíciós kiállítás nyitotta meg április 20- án az úttörőházi napokat. Egy-egy község fejlődését, az expedíciós gyűjtőmunka eredményeit rajzolták és fényképezték le, valamint állították ká a pajtások, mégpedig úgy, hogy a tablók egy ötágú csillagot ábrázoltak. A csillag egy-egy ága az expedíciós munka szakterületeit jelképezte. Gazdag, színes és változatos anyag került a kiállításra. Minden csapat kitett magáért, az ötletekben nem volt hiány, Kifejezőek voltak a makettek, a subaszőnyegek, a bábok, az ország felszabadításának hadműveleteit áhrázoló térképek. A kiállítás, — amelyen a járási és a városi szemle legjobb anyagai szerepeitek —, a kétéves expedíció határköve volt, s megérdemelten aratott nagy sikert a látogatók körében.

Nyílt szakköri foglalkozáson mutatkozott be a rádióépítő, a népi tánc, a bábjátszó szakkör. Megrendezték az énekkarok találkozóját,

amelyre hat kórust hívtak meg. A kórusok tíz-tíz perces műsort adtak, majd közös ;<JaltfinuJiá$. zárta a foglalko- ,. zást, A sze/epüök emléklapot és hangi emezt kaptak ajándékba. A Szamuely-rajok ta. lálkozóján négy nyíregyházi

Úttörőposta

raj ismerkedett meg egymással és rövid vetélkedőn mérték össze tudásukat- A vetél_ kedő témája Szamuely Tibor élete és munkássága volt. Április 26-án, délután 4 órakor — az úttörőházi napok zárófogialkozásán — a kulturális szakkörök bemutatójára kerül sor, amelyet az év végi hagyományos ünnepség helyett most rendeznek meg.

A nyíregyházi úttörőház programja május 9-én folytatódik. Ezen a napon nyitják meg a gyermekrajz-kiál- lítást és ekkor tartják az expedíciós őrsök megyei vetélkedőjét. Május 10 és 11-én kerül sor a második megyed úttörő honvédelmi szemlére. Május 25-én gyermeknapi já. tékdélután és aszfaltraiz- verseny lesz az úttörőházban, május 31-én pedig megtartja zárófoglal koza.su t az úttörővezetői akadémia. A szakkörösök záró tábortüzét június 2-án rendezik meg. E nagyobb programok mellett nem szünetellnek a különböző klubfoglalkozások sem.

E heti postánkban befejezésül Csabina Ildikó, nyírlövői pajtás leveléből idézünk, aki társaival „csillagkereső” úton volt.

„Első utunk a tűzoltópa- rancsnoksághoz vezetett, maijd elmentünk a fürdőhöz, megnéztük a halósztanyát. a várat, a Császy László Gimnáziumot, a járási hivatalt, a pártbizottságot, az építőipari szövetkezetét és még több épületet. A pártbizottságon találkoztunk Jakab Miklós elvtárssal, aki akkor érkezett haza a kon gresszusról. Beszélt élményeiről és bélyegekkel teleragasztott borítékot adott ajándékba, amelyet a kongresszuson kapott Azt hiszem, mondanunk sem kell, mennyire örültünk az ajándéknak. Hosszú utunk során 12 csillagot találtunk, amelyeket büszkén viseltünk nyakkendőnkön.”

A csaló kiskandúr

Volt egyszer egy házikó, melynek ajtaja fölött egy ha. talmas tábla függött e felirattal: „Takácsmester.” A házikó közepén állt egy icipici asztal, annál egy ici-pici szék s azon kuporgott egy koromfekete kiskandúr. Ült, ült, üldögélt és közben vidáman szőtt.

— Vrrr-vrrr-vrrr szőtt a, kandúr, de fonalat sehol sem lehetett látni

A házikóhoz közeledtek az állatok, megálltak és csendben hallgatóztak, fülüket az ajtóra tapasztották. Úgy hallatszott, mintha valahol valaki szőne. Csendben az ablakhoz lapoztak, benéztek, de szövőszéket sehol sem láttak. Ellenben egy gombolyaggá csavarodott kiskandúrt igen.

— Mit csinálhat kandúr barátunk? — kérdezte a

kecske.

— Látod vagy talán nem? — mondta fontoskodva a kiskandúr. — Láthatatlan szálból láthatatlan ruhát szövök, aki azt magára ölti, biztos lehet benne, hogy senj ki sem látja meg, mert láthatatlanná válik.

Az állatok mély tisztelettel meghajoltak ekkora bölcsesség előtt. A kecske pedig nyomban meg is rendelt egy láthatatlan öltözéket.

— Van is itt egy kész ruhám, a minap készült el — mondta a kiskandúr. Ezzel leakasztotta a semmit a fogasról és úgy tett, mintha a kecskére adná rá. A kecske jó nagy árat fizetett a ruháért. Azután, mint aki jól végezte dolgát, elrohant és

egyenesen az öreg anyó kert* jé be szaladt. N agy-merészen legelni kezdett és végig rágcsált mindent, ami az útjába került

Hiszen láthatatlan vagyok, öreg anyó nem láthat meg — gondolta magában. Ekkor ott termett egy kisegér és sipította:

— Megáll), kecske, báj van, jön már öreg anyó egy hatalmas furkósbottal.

— Hogyhogy, te látsz engem? — Hiszen rajtam van a kandúrtól vásárolt láthatatlan, bűvös ruhám.

— Hi, hí, hi, te ostoba kecske — nevetett a kisegér —, jobban látlak, mint valaha. Ne higgy a kandúrnak. Csúnyán rászedett! Hát nem tudod, hogy ő a csaló kiska™- dúr?

És már nyílt is a kert kiskapuja. Ott állt öreganyó egy nagy bottal a kezében. A kecske látta, hogy ez már több a soknál, nekiszaladt es keresztül ugrotta a kerítést. Majd egyenesen a kandúr házához rohant. A kandúr is látta, hogy nagy baj van, egy ugrással a háztetőn termett és onnan nevetett kárörven- dóén az ostoba kecskére.

A kecske nem egyhamar tudta megbocsátani ezt a kiskandúmak. Lépten-nyo- mon mindenkinek elmesélte, milyen nagy csaló a kiskandúr. Most már mindenki tudta, hogy hiába sző reggel_ tői estig, estétől reggeligi,

semmit sem szó meg.

Szlovákból fordította:

Dr„ Papp Sándomé