Kelet-Magyarország, 1975. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-26 / 97. szám

5178. Sprffls W «rf£l¥-WÄGYÖJÖÄSÄX» 9 A törvényesség két oldala A falu első egyetemistája volt Köszönöm, doktornő! SOKSZOR HALUVK­OLVASSUK: hazánkban törvényes rend honol. Ilyen­kor általában a rendőrség, a bíróság munkájára, tevé­kenységére gondolunk. Arra, hogy a törvényesség jogokat, lehetőségeket biztosít Az állampolgár nyugodtan él­het, dolgozhat, pihenhet, hi­szen a törvények szocialista társadalmunk érdekeit és a társadalomban élő egyé­nek, állampolgárok érdekeit egyaránt védik. Kettős feladat, kötelesség hárul tehát a törvényesség­re. Van azonban amit áltá­léban keveset emlegetünk. Ez pedig a törvényesség úgyne­vezett másik oldala, ponto­sabban fogalmazva az állam­polgárok feladata, kötelessé­ge a törvényességgel szem­ben. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának irányelvei a XI. kongresszusra erről is szól­nak: „A becsületes állam­polgárt a törvény védi, az ellene vétő nem marad bün­tetlen. A párt-, állami és társadalmi szervek továbbra is éberen ügyeljenek rá, hogy a szocialista törvényesség mindkét értelemben csor­bítatlan legyen. A törvényes­séget a hatóságok, a gazda­sági szervek is, az állam­polgárok is, minden kö­rülmények között tiszteljék és tartsák meg.” AZ AllampolgAri kö­telességek — állampol­gári fegyelem megtartása a törvényesség másik oldala. Korom Mihály igazságügy- miniszter néhány hónappal ezelőtt egy országos jogász­értekezleten a következőket mondotta: „A törvényesség­nek két oldala van. Fontos az, hogy senkit se érhessen bántódás, ha a törvényeket megtartja, s hogy hatósága­ink szigorúan törvényes ala­pon gyorsan és igazságosan járnak eí. Ám ugyanilyen jelentős annak biztosítása is, hogy büntetlenül senki se sérthesse meg a Népköztár­saság törvényes rendelkezé­seit. Tudomásul kell venni, " mindenkinek, hogy a felelős­ség alól nem mentesítenek sem a jószándékok, sem a kollektíva egyoldalú érde­kei, de a gazdasági eredmé­nyek sem. A köz rovására senki nem szerezhet előnyö­ket magának, vagy egyes kollektíváknak.” Világos, egyértelmű fo­galmazás. Ki ne tudná, hogy a törvényesség másik oldalát sokszor elfelejtik M últ év tavaszán oda­jön hozzám Szakály Jóska, a párttitkár: „öreg fiú, nem vinnéd ezt a vona­lat? Már úgy értem a poli­tikai vitakör vezetését, mert 1974 őszén szeretnénk indí­tani ...” Nem elég, hogy az alapszervezetnél mindenes szervező titkár vagyok, közel nyolc éve, még ezt is csinál­jam?: Erre ő: „öreg fiú, iga­zad van, de régi nemzetközis vagy. meg konyítasz a köz­gazdasághoz is, hát próbáld csinálni ...” Morogván, de „vettem a lapot”. Igaz, ők sem hagytak cser­ben. Azzal kezdtem, hogy egy szép meghívóval invi­táltam a „nehéz fiúkat” az első vitakörre. A ciprusi helyzetről volt szó. No, Jós­ka. füstölögtem magamban, te jól bef űröd tél! Pont ez ér­dekli őket! Nagyot téved­tem! Például a VHTR- transzformátorállomásról Kühn Gyurka üzemvezető úgy „beszállt” a téma elem­zésébe. hogv azt hittem egy pillanatra, ő az előadó. Persze, korántsem volt olyan könnyű, míg idáig ér­tem. Egy idő után kialakult egyesek. Előfordul, hogy cso­portérdekeket úgy szeretnék feltűntetni, mint közös érde­ket, mindnyájunk érdekét. Előfordul, hogy némelyik hi­vatal olyan rendelkezéseket alkot, amelyek a törvény szellemével ellentétesek, sújt­ják az állampolgárok jogait, törvényellenesek. Nem rit­ka hasonló a helyzet az üze­mekben sem: vállalati, szö­vetkezeti döntőbizottságok is hoznak törvényellenes ha­tározatokat. Hozzá kell ten­ni azonban, hogy az elsorolt példák döntő többségükben tapasztalatlanságból, hiá­nyos hozzáértésből, gyakor­latlanságból eredtek. Elgon­dolkodtató, hogy sokszor azért fordulnak elő vissza­élések, mert akik elkövették nem voltak tudatában hatás­körüknek, nem ismerték a munkaterületükre vonatko­zó rendelkezéseket, nem tudták és természetesen nem is alkalmazhatták jól a tör­vény adta jogaikat és köte­lességeiket. AZ IRÁNYELVEKBEN ez a következőképpen fogalma­zódik meg: „Nagy figyelmet kell fordítani a törvények pontos végrehajtására, jog­rendszerünk stabilitására. Egyszerűsíteni kell az ügy­intézést, növelni a közszolgá­lat kulturáltságát.” Ezek után természetes a következ­tetés is: a törvények betar­tását, betartatását egyaránt csakis azoktól várhatjuk, akik alapvetően ismerik jo­gaikat, kötelességeiket. De­mokratizmusunkból követ­kezik nagyon helyesen, hogy társadalmunkban sokan van­nak, akik a jogot, a törvényt a maguk munkaterületén al­kalmazzák. Igen, de ezt csakis úgy tehetik, ha a jo­gokat, a ' törvényeket is­merik, maguk v munkate­rületére megfelelőért tud­ják alkalmazni. Nem könnyű persze mindezek birtokába jutni, de nem is arról van szó, hogy ezernyi jogszabály labirintusában biztosan dönt­senek az arra hivatottak, ha­nem arról, hogy az alapok ismeretében érvényt tudja­nak szerezni a törvényesség másik oldalának is. Világo­san, közérthetően fogalmaz e tekintetben is az irányel­vek: „Hatóságaink folytas­sanak széles körben közért­hető jogi propagandát, segít­sék ezzel is az állampolgá­ri kötelességek és jogok ér­vényesülését.” Vitakör a kollektíva: 16 fiú meg egy lány, akiknek szükségük le­het a politikai vitakör láto­gatására. Az elmúlt hónapokban nem volt foglalkozás — egy ki­vételével — hogy az elnök és a párttitkár ne vett vol­na részt rajta. Előfordult, hogy nehéz tárgyalások után, vagy éppen félnapos értekez­let folytatásaként vettek részt a politikai vitakörön, s bizony, akkor rám várt az a nehéz feladat, hogy szel­lemi fáradtságukat felold­jam és bevonjam őket a „feldobott” téma vitájába. Örülök, hogy míg kezdet- bei} csak 8—10-en voltak, most már csak az hiányzik, aki szolgálatilag távol van. vagy netalán beteg.. Hogy értem el? Nem volt könnyű. A résztvevők — párttagok és pártonkívüliek — közel nyolcórai megfeszített mun­ka után ültek be a székbe, a Néhány esztendeje a deb­receni klinika udvarán lévő diákszállóban beszélgettünk az orvostudományi egyete­men, a megyei tanács társa­dalmi ösztöndíjával tanuló végzős orvostanhallgatók egy csoportjával. Szabolcsiak vol­tak valamennyien, s akkor már hazakészültek. Gyógyí­tani. Fűtött szavakkal vallot­tak pályaválasztásukról, ter­veikről, lelkesedéssel és ért­hető szorongásokkal. Egyikü­ket a napokban felkerestem munkahelyén. a kisvárdai kórház belgyógyászati osztá­lyán. Örök optimista Betegeket kezelt, míg vár­tam rá, vezető orvosok, ta­pasztaltabb kollégái, felette­sei óvtak attól, hogy tipikus­nak lássam a körülménye­ket, amelyek között dr. Ve­res Ilona, a fiatal orvosnő is dolgozik. Óvatos megfogal­mazása volt ez annak, hogy a kisvárdai kórházban, s kö­zelebbről a belgyógyászaton kevés az orvos, sok a beteg, zsúfolt az elhelyezés. Sokat, többet kell itt dolgozni, hogy ne mondjam, áldozatot vál­lalni, mint általában másutt. Az osztályvezető főorvos, dr. Szücsy Ferenc, a sokat ta­pasztalt orvosok bölcsességé­vel mindenesetre hozzátette: „Körülményeink azért arra jók, hogy egy fiatal orvos gyorsabban gyakorlati ta­pasztalatokat szerezhessen, és hozzászokjon az önállóság­hoz. Bár Ilonának ez utóbbi­ra már aligha van szüksé­ge. Orvosi munkához ..nélkü­lözhetetlen jó- tulajdonságai vannak, talpra esett és örök optimista.” Köpenyesen, nadrágosan, talpig fehérben láttam vi­szont. Az első percekben a debreceni találkozáson el­hangzottakat elevenítettük fel, s majd azt, azóta mennyi minden történt! Bizony, annak már három esztende­je... Megvallom, nem csak jegyzeteim, emlékezetem is megőrizte a szőke, törékeny medika szavait: „Mindig or­vos akartam lenni. De akkor fotelba, hogy aktív tagként vegyenek részt az eszmecse­rében. Meggyőztem őket, ez nem szeminárium, ez vita­klub. — Kényelmes elhelyezés, cigarettázás, avagy egy fe­kete, de semmi esetre kér­dezz—felelek szeminárium! Igyekeztem háttérben ma­radni s valamelyik résztve­vő egy témarésznél (kerül­tem a hallgató kifejezést) kifejtett nézetét egy másik­kal válaszoltattam meg, aki jól ismerte az adott helyze­tet. Én csak akkor kapcso­lódtam be az eszmecserébe, ha úgy éreztem, kissé félre­viszik a témát, avagy kis­előadás jelleget kezd ölteni egv-egy hozzászólás. Módszerem, hogy az esz­mecserék idejét nem enge­dem egy, másfél óránál hosszabbra! Pedig van eset. hogy az én kedves „klub­tagjaim” provokálnak. Lehe­tőséget adok arra, hogy az eszmecsere végén ők maguk javasoljanak témát a követ­kező vitakörre s akkor a „központi” téma mellett ezt is megvitatjuk. Bacskay József vitakörvezető még a falunkból, Eperjeské- ről senki nem járt egyetem­re. Éppen engem vesznek fel az orvosi karra?! Anyám is ellenezte. Jaj, hát az ő kis özvegyi nyugdíjából ho­gyan . .. ? Még ott van a kis- hugom is. Anyám sokáig nem is hitte, hogy mégis or­vos leszek. Most már na­gyon boldog. A társadalmi ösztöndíjból pedig néha haza is tudok küldeni. Ha nem kötelezne az ösztöndíj, akkor is hazamennék, mert nem tudom elképzelni máshol az életemet. Nagyon szeretem megyénket, az ott élő embe­reket. Közöttük nőttem fel.” E_ „A labort is vállaltam“ 1972 szeptemberében kapta meg a diplomáját és október 1-én már megkezdte a mun­kát a kisvárdai kórházban. Belgyógyász akar lenni, ezért nem körzetet, hanem kórhá­zat választott a kínálkozó lehetőségek közül, de azon, hogy éppen a kisvárdait, tár­sai is csodálkoztak. Tudta, mit vállal. Itt is szükség van, talán jobban, mint má­sutt orvosra. — El kell látnunk a járá­si-városi belgyógyászati szak- rendelést, az osztályt és az orvosi ügyeletet. Osztályunk negyven ágyas, de ... Gyak­ran előfordul, hogy hatvan beteget kell elhelyezni, gyó­gyítani. Nincs reumatoló­giánk, ideggyógyászatunk, bőrgyógyászatunk. így aztán nem csupán belgyógyászati betegségekkel, panaszokkal, hanem mozgásszervi, ideg­vagy bőrbántalmakkal és egyebekkel is hozzánk jön­nek. A súlyosabb betegeket, akárhogy is, csak fel kell vennünk. Meg az első pilla­natban nehéz is megállapíta­ni, hogy milyen esetről van szó. Ki kell vizsgálni, mi­előtt esetleg tovább enged­nénk a beteget. Mindehhez a munkához az ápolónők, asszisztensek mel­lett hárman vannak orvo­sok. A főorvoson kívül a szakorvos és ő, a segédor­vos. „A labort is vállaltam. Nincs labororvosunk és sze­retem is csinálni” — és ne­hogy azt higyjem, csak neki jut sok, hozzáteszi: „Azsincs mindenütt, hogy az osztály- vezető főorvos ügyeletet vál­laljon. Nálunk ilyen is van.” Alkalmanként segítséget kapnak. Nyíregyházáról egy- egy belgyógyász két-három hétig kijár Kisvárdára. Leg­utóbb mondta az egyik kol­léganő, csak merjen panasz­kodni valaki, hogy sok a munka! Ide küldi néhány hétre Kisvárdára. Szakkőnyvek — kéznél Minden eshetőségre készen itt tartja a szakkönyveit, hogy utána nézhessen, miben, hogyan segíthet a betegen. Természetesen szakmai prob­lémáit megbeszéli a kollégák­kal is. A szakkönyveket em­lítette, s erről eszébe jut, hogy mostanában már ott­hon is, a szűkre szabott sza­bad időben mind többet kell forgatnia ezeket. Jövő ősszel lesz esedékes a szakvizsgá­ja. Addig azonban még egy fél évet el kell töltenie Nyíregyházán, a fertőző osz­tályon. Erre hogy jut majd idő?! Nem tagadja, néha nagyon fáradtnak érzi magát. Töb­bet van itt, a kórházban, mint otthon. Otthon: Sza­bolcsveresmarton: ahol férje körzeti orvos, s ahol várja most már a hathónapos Sza­bolcs, a kisfia is. Vele ma­radhatott volna gyermekgon­dozási szabadságon, de na­gyon hiányzott a munkája, a kórház, a betegek. És ők is visszavárták. Mennyire jól esett neki a Kok árdéK- lődé.» arcüvor szült, míg sza­badságon volt, s amikor visszajött érezhette, örömmel fogadják. A kis Szabolcsra^ pedig vigyáz a nagymama. Ilona özvegy édesanyja és most érettségi előtt álló kis- huga velük él, amióta lakás­gondjuk megoldódott. Arról is beszéltünk, csak­ugyan örök optimista-e, ahogy ezt tartják róla. Nem keserítette fásultság, tehetet­lenség érzése? Válaszul egy nem is olyan régen történt esetet mond el. Vasárnap délután jött be egy idős em­ber asztmás rohammal. Dél­után kettőtől hajnali ötig állt az ágya felett. Mindent megpróbált, oxigént, injek­ciókat ... Nem tudott rajta segíteni. Jóval felül volt a hetven éven a bácsi, az idült hörghurutnak, a tüdő­asztmának szervezete már nem volt képes ellenállni. Akkor hajnalban nagyon fáradtnak és elkeseredettnek éreztem magam. Ilyen álla­potban sok rossz gondolat kavarog az ember fejében, édesapám is eszembe ju­tott ... ö is asztmás volt... Rajta sem tudtak segíteni. Egy kis szünet után így folytatja: — Meggyógyítani a bete­get, nekünk > ez a célunk, dolgunk. Minden esetben hi­szünk is ebben, csak erre gondolunk. Valahogy úgy alakult, sok dolgom alvadt gyomorvérzéses betegekkel. Kivérzett állapotban nagyon gyengék, s nemcsak fizikai­lag. Gyógyíthatatlanoknak érzik, képzelik magukat. Ne­hezebb így meggyógyítani a beteget. De csak sikerül és azt nem tudom Szávákkal kifejezni, hogy az milyen érzés. Ezt akartam. Gyógyí­tani — mondja őszinte egy­szerűséggel, s kislányos ar­cán sugárzik a mosoly. I A gyógyító mosoly A gyógyító mosoly — mondom ki, amit gondolok. — Igen, ezt a betegek is mondják: doktor nő, egy mosoly sokszor több, mint egy marék gyógyszer. Türel­mesnek kell lenni a beteg­hez. Mindig meghallgatni, úgy, hogy ne csak a beteg­sége tüneteit, a „hol fáj”-t mondhassa el. Hanem min­den baját, bánatát. Az or­vosnak is kell, hogy tudja, mi van a betegség hátteré­ben. Mert az sokszor súlyo­sabb, mint maga a beteg­ség. De tudunk ilyen körül­mények között, ehhez ele­gendő időt eltölteni egy be­teggel? Hangja, szava először cseng panaszkodón, de azon­nal reménykedő sóhajjal az új kórházat hozza szóba, ősszel adják át az új épüle­tet, úgy tudja, ott két bel­gyógyászat lesz. Tágas beteg­szobák, modern felszereltség, s bizonyára több orvos is. S neki nem lesz más dolga, csak a maga betegeivel tö­rődni! Még elképzelni is szép! Kádár Edit Akció a vasúton Az elmúlt év októberé­ben a debreceni vasútigaz- gatóság vontatási főnöksé­gein a társadalmi munká­nak új formája bontako­zott ki a Vörös revízió el­nevezéssel. Óriási munka rejlik e mögött az elnevezés mö­gött: nemcsak a javítási tervekben szereplő, hanem a főnökséghez tartozó ösz- szes mozdonyt egy-egy napi társadalmimunka-rá- fordítással alaposan átvizs­gálták, megtisztították és a szükséges javításokat el­végezték a dolgozók. Az akció célja az volt, hogy javuljon a vontató járművek műszaki állapota, fokozódjék tisztaságuk és példás legyen a téli forga­lomra való felkészülés. E nagy volumenű feladat teljesítését úgy tudták ma­radéktalanul megoldani a főnökségek, hogy a nagy munkában nemcsak a ja­vítóműhelyek dolgozói vet­tek részt, hanem a moz­donyvezetők és fűtők szá­zai is csatlakoztak az ak­cióhoz, nagy lelkesedéssel áldozva szabad idejüket a kezdeményezés sikeréért. Erre a lelkesedésre és egységes kiállásra alapozott a debreceni vontatási fő­nökség Kandó Kálmán szo­cialista brigádja, amikor hazánk felszabadulásának 30. évfordulója, valamint a XI. pártkongresszus tisz­teletére ez évben is meg­hirdették az akciót. Kezde­ményezésük jelentőségét nagy mértékben emeli, hogy felhívásukra már nem csak a debreceni vas- útigazgatóság területéről, hanem az ország több von­tatási főnökségéről is na­gyon sok szocialista brigád csatlakozott. Ez a szakasz 1975. ápri­lis 8-án zárult, amikor a záhonyi vontatási főnökség dolgozói az M 40—903 pá­lyaszámú mozdonyt készí­tették első szemlére. Ezt a mozdonyt a mozgalmat el­indító Kandó Kálmán szo­cialista brigád, valamint a debreceni vontatási főnök­ség gazdasági és társadalmi vezetői vették át. A záho­nyiak lelkiismeretes, jó munkája eredményeként a mozdony „példás” minő­sítést kapott. Ezután került sor a zá­honyi vontatási főnökség „BOBO’*-klubjában a Vö­rös revízió eredményei­nek ünnepélyes keretek kö­zött történő számbavételé­re. A házigazdák és a ven­dégek egyöntetű véleménye az volt, hogy a mozgalom nemcsak szükséges, hanem rendkívül hasznos is volt. Az eredmény szinte kézzel fogható: kevesebb volt a mozdonyhibából származó vonatkés'és, javult a me­netrendszerűség, a szép, tiszta mozdonyok pedig a maguk módján a kultúrál- tabb utazáshoz járultak hozzá. Ezért túlmenően az is be­bizonyosodott, hogy a moz- donvszemélyzet szívesen vállal társadalmi munkát, különösen olyan jellegűt, ahol a szakmai felkészült­ségre és lelkiismeretes munkavégzésre van szük­ség. A debreceni és,a záho­nyi vontatási főnökségek dolgozói elhatározták, hogy a mozgalmat nem tekintik lezártnak, hanem november 7. tiszteletére tovább foly­tatják, egyúttal bízva ab­ban, hogy kezdeményezé­sük az ország összes von­tatási főnökségének csatla­kozásával országos mére­tűvé szélesedik. Fánczél Csabáné j mérnök főintéző a Éljen és erősödjék a szocialista nemzeti egység!

Next

/
Oldalképek
Tartalom