Kelet-Magyarország, 1975. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-25 / 96. szám

WT5. Iprflis SS;

S'

imm-wsEfssstmm

Az ifjúság

megítélése

»A PÄRT AZ IFJÚSÁG NEVELÉSÉT társadalmi

ügynek tartja. Az ifjúság jövője összekapcsolódik országunk fejlődésével, és nagymértékben függ a fiatalok odaadó munkájától. A párt ifjúságról szóló határozata a megvalósulás útján van. Lényeges, pozitív változás következett be az ifjúságnak a szocializmushoz való viszonyában, az ifjúság megítélésében, a róla történő gondoskodásban” — olvashatjuk az MSZMP XI. kongresszusának határozatában. Az összefoglaló jellemzést igazolták egyebek között a fiatal kongresszusi küldöttek, akiknek szereplését Kádár János elvtárs záróbeszédében ai új nemzedék szép bemutatkozásának nevezte. A megállapítás bizonyítékai azonban jóval korábbi eseményeket is fölidéznek.

Tény, hogy felnőtt az a nemzedék, amely a felszabadulás után született, a szocialista társadalmi viszonyok között nevelkedett, és megtalálta helyét az életben. Ennek a korosztálynak a felszabadulás előtti időszak, a Horthy-rendszer, az illegális kommunista párt tevékenysége iskolai tananyag, történelmi lecke. Gyerekfejjel élték át az 1956-os ellenforradalmat S nem vitás, hogy minden korábbi nemzedéknél jobb körülmények között tanulhattak, kezdhettek önálló életet.

Róluk mondták többször a vita hevében, hogy elkényeztetett fiatalok, divatjuk, szórakozási szokásaik egy része megbotránkoztatta, sok esetben ma is megbotránkoztatja az idősebbeket. De azt is könnyű belátni, hogy a külsőségek felszínes, igaztalan ítélkezésre adnak módot. Lényegesebb azonban annak tudata, hogy ifjúságunk kedvezőbb lehetőségei a szocialista társadalom fejlődéséből következnek. Lényegesebb azt látnunk, hogy a szocialista szellemű iskolákban tanulták a hazaszeretetei, az internacionalizmust, az erkölcsöt, a szocializmus igenlését. S persze nemcsak az iskolában, hanem a szülői házban, az utcán, az életben. Nemcsak szavakon, hanem az országépítő munka tényein is nevelkedtek, azon, hogy csaknem két évtizede a párt szilárd politikájának valóraváltásán' fáradozik az ország. Eközben valóban társadalmi ügy tett emberré formálásuk segítése is.

A TÁRSADALMI ÜGGYÉ VÁLÁST szorgalmazta egyebek között a párt 1970-es ifjúságpolitikai határozata. Hosszú időre programot adó dokumentum, amelynek megvalósulását jelzi az ifjúsági törvény, az Állami Ifjúsági Bizottság tevékenysége, a fiatalok gondjainak megoldását gyorsító társadalmi munkamegosztás. Ebiek a dokumentumok, határozatok, intézkedések kifejezik a fiatalok jogait, de magukban foglalják a fiatalok kötelességeit is. Más szóval: úgy foglalkoznak a fiatalokkal, hogy figyelembe veszik, milyen fontos teendők várnak rájuk a fejlett szocializmus építésében, és azt, hogy a jelen munkájából miként veszik ki részüket. A reális megítélésnek csak ez tehet az alapja, ez tehet kiinduló pontja. Kádár elvtárs szavaival élve: „... az ifjúság kérdéseivel nem absztrakt módon, hanem osztálymegközelítés alapján, marxista módon kell foglalkozni.”

A fiatalok megítélésében, munkájuk értékelésében tehát abból kell kiindulnunk, hogy az ifjúmunkás, a termelőszövetkezetben dolgozó fiatal vagy a diák elel get tesz-e kötelességének? Az ifjúmunkás törekszik-e arra, hogy jól képzett, művelt munkássá váljék, méltóvá az ország vezető osztályához, a munkásosztályhoz. A parasztfiatalok jellemzésekor a mérce: mit tesznek a korszerű mezőgazdaságért, a szocialista faluért. A diákoké, hogy tanulnak-e, képezik-e magukat, számíthat-e tudásukra a jelen és a jövő társadalma.

A fiatalokról szóló polémiák jőrésze ma már ilyen alapokon zajlik. Ha nemzedékekről szólunk, a folytonosságot, az építő munka közösségét hangsúlyozzuk. Nem mond ez ellent annak, hogy figyelembe vesszük az életkori sajátosságokat, hogy világosan látjuk, vannak különbségek gondolkodásban, szokásokban, magatartásban idősebbek és fiatalok között. Tény az is, hogy az ifjúság egy szűk rétegének negatív vonásai károsak stb. Egyszóval: nem a szépítés, hanem a lényeglátás az ifjúság megítélésében történt pozitív változás magyarázata.

HA A VÁLTOZÁST KÖVETKEZETESEN VÉGIGGONDOLJUK, belátjuk, hogy ez sem egyszerűen ifjúsági téma. Hiszen éppen ezekben az években vált a közgondolkodásban is mércévé, általánosan elfogadott mércévé, a végzett munka szerinti megbecsülés. Az egyenlő munkáért egyenlő bért elvének maradéktalan érvényesüléséhez tartozik például a fiatalok kezdő bérének rendezése; a szakmai ismeretek, az általános műveltség elismeréséből fakad a szakmai versenyek sora. '

De utalhatunk arra is, hogy a fiatalok szociális helyzetének javítására tett intézkedések ugyancsak kapcsolódnak általánosabb változásokhoz. A fiatalok lakáshoz juttatása, az arányok javulása nyilván nem független a lakásépítési programtól, üdültetésük az e célra fordítható összeg növekedésétől és még sorolhatnánk. Mindez bizonyítja: az ifjúsággal kapcsolatos valamennyi változás szoros összefüggésben van a társadalom általános fejlődésével, a fiatalok javuló lehetőségei az ország gazdaságának erősödésével.

A FIATALOK HELYE, szerepe mindezen tényezők összességét figyelembe véve látszik helyesen.

<M.)

A Bláthy brigád a vetélkedő döntőjén. (Gaál Béla felvétele.) ,,

Több mint fél éven át tartott a szocialista brigádok között a hazánk felszabadulása 30. évfordulója tiszteletére rendezett vetélkedősoro. zat. Tizenhét nyíregyházi munkahely több mint 130 hrigádja jelentkezett a nyíregyházi városi pártbizottság, a városi tanács, a KISZ városi bizottsága, az SZMT kulturális bizottsága, a MTESZ és a nyíregyházi VMK közösen meghirdetett kulturális versenyére.

A döntőre két kategóriában már csak a legjobb hathat brigád juthatott A fizikai dolgozók versenyének döntőjén a kül- és belpolitikai, munkajogi, munkaügyi, honismereti és helytörténeti, (valamint művészeti kérdésekre adott válaszok után első helyen végzett a vas- és fémipari szövetkezet Bláthy brigádja. Az eredményhirdetés után a gratulálok gyűrűjében találtuk meg a győztes csapat tagjait Szitha András, a brigád vezetője és egyben csapatkapitánya arról beszél éppen, hogy a brigád kulturális vállalásainak teljesítéséhez nagy segítséget adott a vetélkedő, amelyről úgy érzi, hogy nem fejeződött be az eredményhirdetéssel.

Nincs vesztes

— A vetélkedő természete, sen véget ért, nem fejező^ dött be azonban az az érdek, lődés, amelyet a verseny egyes fordulói felkeltettek. Itt az utolsó fordulón már csak egy kérdés és egy válasz, no meg egy kis szerencse döntötte el a sorrendet. Szerintem ennek a vetélkedőnek egyáltalán nincs vesztese, mert az megmarad, ami — például a ml esetünk, ben — a győzelem mögött van.

Mi van tehát a Bláthy brigád győzelme mögött? Először is az a három év, amióta a villanyszerelőkből, elektro. műszerészekből megalakult, röviden csak villamos brigádnak nevezett kis közösség együtt dolgozik. Tizenegyen vannak, s a szocialista brigádmozgalomban nyújtott teljesítményükért már egy közös ezüst- és négy egyéni aranyplakettel büszkélkedhetnek. A vetélkedőre — a meghatá. rozott létszám miatt — csak heten készülhettek. Az eredményben azonban benne van az egész brigád munkája. Felosztották egymás között a különböző témákat, aszerint: kinek mi volt a kedvesebb. A kül- és belpolitikai eseményeket nap mint nap rendszeresen megbeszélték, értékelték, a helytörténeti, a honismereti és művészeti témákat egy-egy brigádtag választotta. Kezdetben a legkönnyebbnek a munkaügyi, munkajogi kérdések ígérkez. tek, később azonban kiderült, hogy nem elég a kollektív szerződés egyes pontjait ismerni, olyan feladatokat is kaptak, amikor egy-egy kép. zeit történetben kellett kőnk. rét igazságot tenni

felkészülés szabad időben

A döntő első nehéz felada. ta a vaktérkép kitöltése, megrajzolása volt. Városokat, üzemeket, fontosabb létesítményeket kellett berajzolniuk hazánk térképébe, s közben ellenőrizni az előre kiadott szöveget, amelyben szándékos hibák voltak. Ennek a feladatnak a megoldá. sa mögött például sok-sok vita, kutatás, feldolgozás rejlik, hiszen szabad idejük nagy részét az elmúlt 30 éves fejlődés fontosabb eseményeinek megismerésére fordították. Néha még családi viták is adódtak, meg kel. lett osztani az időt a család és a vetélkedőre készülő brigád között

A külpolitikai kérdésekre adott válasznál érezték először, hogy a vetélkedő valamennyi csapata, a zsűri és a közönség is csak ■ rájuk figyel. Farkas Tamás, a brigád „külpolitikai szakértője” ugyanis a ciprusi dolgozó nép haladó pártja képviseletében úgy vázolta a ciprusi helyzetet, mintha maga is a párt tagja lenne, s egy kongresz- szuson kellene beszédet mondania.

A többiek, Hornyai Sándor, Matyi János, Dévényi

Mihály és Szabó József a

munkaügyi és a művészeti kérdéseken „osztoztak”. A csapatból hiányzott a hetedik versenyző, de szerencsére a közmondás bevált; a kevesebb most valóban „többet” jelentett. Vagyis tízezer forintot, az első helyért járó jutalmat. Úgy tervezik; egy nyári kirándulásra költik majd, ahol kipihenhetik a vetélkedő fáradalmait. Előbb azonban következik a tapasz, tálatok továbbadása, hiszen a szövetkezetnél várják a brigádok az „élménybeszámolókat”. Szitha Andrásnak az a véleménye, hogy érdemes volt elindulni a versenyen.

— A következőre is benevezünk, de hadd mondjam el, nem a helyezésért. A lényege szerintem az, hogy a verseny ideje alatt munkások százai érdeklődtek olyan témák iránt, amelyek mellett azelőtt talán mi is közömbösen mentünk eL

A brigádod és Beethoven

A döntő játékvezetője Ke- fécseny László, a VMK munkatársa azzal egészíti ki a Bláthy brigád véleményét,

hogy szeretnék a vetélkedő kampányjellegét elkerülni, s a művelődés igényét folyamatossá tenni. Sok brigád járt be például a mű« velődési házakba Bartókot, Beethovent, Csajkovszkijt hallgatni, ott voltak a kiállításokon, az üzemek sorra szervezték a TIT-el őad ásókat, s ha egy-egy brigád „le. késett” egy ajánlott filmet Nyíregyházán, vonatra, kocsiba ültek, hogy valamelyik faluban „utolérjék”. Kartára irodalmunk, képzőművésze, tünk útjaival ismerkedfefej színházi, filmankétokat tartottak. S mindezt külön felszólítás nélkül, a brigádokban. Azt szeretnék a rendezők, ha a következő alkalommal még kevesebb lenne a formalitás a vetélkedőben, ha a Bláthy brigád példáját követve alkalomnak, lehetőségnek tekintenék a vetéV kedő nyújtotta keretet a brigádok a folyamatos önműve. léshez. Az első rendezvénysorozat tapasztalatait össze.- gezve úgy látják: érdemes folytatni

Barafcsó Erzsébet

BÁTOR

H

osszú ideig csendben volt, majd Gillányi- nak a fejébe szállt az üzemi demokrácia. Ö, aki eddig csak elvétve, és néha telibe találva szólt bele a hivatal ügyeibe, most egyszerre megmámorosodott, és elegánsan átértékelte a dolgokat. Mert ez ugyebár nem nehéz, hiszen mennyi kecsegtető lehetőséget kínál az élet. Csak meg kell találni azokat a hibás pontokat melyeken egyébként lehet szó szóval és tettel is változtatni, majd ezeket kellő demagógiával alátámasztva úgy kell előadni, hogy csak úgy sugároz_ zék belőle a mélységes ag. gódás jelen és jövő iránt. Ha ehhez még társul a purifi- kátor kissé álszent, de mindenképpen magasan hordott fejen ülő, mindig a fürkész sértődöttséget kifejező keserű daca és büszkesége, akkor a póz megfelelő ahhoz, hogy valaki elérje: megkapja a megtisztelő „bátor’’ jelzőt.

Nos, ez esetben azonban valami hiba csúszott a számításba, mert az ügy, melybe beleütötte nem éppen csepp orrát, nem volt előtte teljesen tiszta. Arról volt ugyanis szó, hogy a hivatal, amely egy vállalat végrehajtó szervezete volt, azért rendelt 2876 darab 26-os csavaranyából többet, mert jött egy levél, mely jelezte: ezt a terméket már csak öt hónapig gyártják. Márpedig a vállalatnak a termék legyártásáA

hoz éppen 2800 csavarra volt szüksége, de a biztonság kedvéért 76-ot még vettek, hiszen hibás is lehet közte. Ezt a töbletkészletező pazarlást tette szóvá bírálatában Gillányi, aki többek között rámutatott arra, hogy a komputerek világában, amikor a szervezéstudomány már elérte nálunk is a közép-európai átlagszínvonal 97 százalékát, az ilyen pénzkidobás legalábbis egy lefejezést ér meg, és a fejeknek úgy ketl hullaniok, hogy először a GYEKO vezetője, utána a főmérnök majd az igazgató veszítse ezt eh Mert ez a három fej a hibás, de hozzáte- hetné még, de nem teszi, hiszen óvatos, a szakszervezeti titkáré is, aki a pazarlás feletti szemhunyásával egyenesen utat nyit a dolgozók jogos anyagi érdekeinek megkurtításához.

— Mire való a tudomány?!

— tette fel a szónoki kérdést.

— Minek ennyi ember?! — ,

süvített bele a csendbe. Hát senki nem látja, mi történik itt?

A termelési tanácskozás részvevőinek egy része érdeklődéssel figyelte a hősi kiállást, melyhez már csupán a mell döngetése hiányzott, ami mell hiányában

maradt el A lakatosok azonban röhögtek, mert ők mór tudták, hogy a csavar éppen annyi, amennyi kell. És ami a legiszonyatosabb volt, a lefejezésre szántak angyali nyugalommal ültek az asztal mellett, egyikük sem tapogatta a nyakát, nem csóválta a fejét. Mindez bátorságot öntött a szónokba, aki most már előásta agyszövevényeinek rejtekéből a slusszpoénnak szánt érveket:

— Hol érvényesül itt a termelés gondjainak a munkásokkal, alkalmazóiakkal való megosztása? Hány munkást kérdeztek meg előre? Ezekben a sorsdöntő pillanatokban, amikor az olajválság begyűrűzése itt csapja lomha Hullámait, és a tőkés világválság berezeg a munkapadok közti réseken is, nem az üzemi demokrácia megcsúfolása az ilyen slendrianság? Kollektív bölcsesség kellene, ha másként nem megy, ám legyen népszavazás, tartsunk össztröszti eszmecserét, de ne így, ne így kedves karós elvtársak.

A viharos felszólalás után néma csend lett. Néhány kéz többek között a szék alatt a Gillányié, összecsattant, tapsot imitálva. És több felszólalás nem lévén, jött a

válaszadás. Gillányinak meg„ magyarázták, miről van szó, okosan, nyugodtan, szépen. Aztán megkérdezték, elégedett-e?

— Azt hiszik az itt lévőké

ennyivel? Hogy ezek érvek?, Szerintem eltussolják a mélyebb közgazdasági összefügg géseket, és lehet, hogy valakinek elvtelenül van szükség ge anyára (derültség a teremben), azaz anyacsavarra. Nem, a válasz nem kielégítő, és követelem, hogy adjanak részletes > kimerítő feleletet. •

Kovácsnak, a lakatosnak a fejében felment a pumpa. De mérsékelte magát, és amikor szót kért, csak ennyit mondott:

— Maga itt három vagy négy ember fejét követelte. Csak nem úgy gondolta, hogy mindegyik helyére a magáé kerül? Amíg maga az időnket lopja, addig inkább tett volna rendet az íróasztalán.

De ekkorra már nevetésbe fulladt az egész tanácskozás. A szög kibújt a zsákból, az anyacsavar viszont nyugodtan maradt a raktárban. Csak Gillányi indult et, hogy panaszt tegyen a munkaügyi döntőbíróságon, a Vöröskeresztnél és a Magyar Rádiónál, hogy beléfojtották az üzemi demokráciát. Évi 18 nap szabadságot is kivett, hiszen ez neki jár, legalább úgy, mint a szája.

Borget Lajos

I

Első: a Bláthy brigád

Ami a győzelem mögött van

Éljen társadalmunk vezető ereje, a munkásosztály!