Kelet-Magyarország, 1975. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-16 / 88. szám
1973. 5prfßs fit '6äKBT-. Kulturális jegyzetek Sikeres próba osztály vizsgáira készülő dolgozóknak. Megvásárolták az összes szükséges felszerelést, a dolgozóknak a fagyszabad, ság idejére járó átlagbért fizettek. Kezdeményezésük visszhangra talált a 6-os számú iskola tanárai és a tanárképző főiskola hallgatói körében, akik rendszeres korrepetálással segítették a vizsgára készülőket. A vállalat ezentúl a vizsgáktól függően egyszeri jutalomban részesítette a sikeresen, eredménye, sen tanuló dolgozókat. Sok vita előzte meg ezt a formát. Lehet-e magánúton felkészülni, elegendő-e a tudás az osztályvizsgára, nem felejtik-e ei túlságosan hamar a gyorsan megtanulta- kat? A KEMÉV Vállalatnál e sikeres próba után igazolódott, hogy éppen az építőipar speciális helyzete miatt ez a forma követhető. Természetesen e kényszerhelyzetből következő megoldás nem lehet általános minden vállalatnál, ahol azonban más formában nem tudják megoldani a hiányzó osztályok pótlását, érdemes lenne a KEMÉV tapasztalataira figyelni, hiszen ebben az esetben is a végeredmény a legfontosabb: segítsék a vállalatok, hogy egyre több dolgozó juthasson hozzá az általános és a szakmai műveltség fejlesztéséhez. Termelők és felvásárlók (1.) Sok üzem, egy iskola Egyenlőtlen helyzet? Legyen az termelőszövetkezeti föld, családi kiskert, talán nincs olyan gazdasága Szabolcs-Szatmámak, ahol ősszel ne piroslana a megye „aranya”, az alma. A gazdák készülnek az almaszüretre, ezer vagonszám szedik a gyümölcsöt, de hogy mennyit ér, azt az első napokban még az átvevők sem tudják megmondani. Bár nem egészen jellemző a példa, de rávilágít arra, hogy a termelők és a felvásárlók, a feldolgozó vállalatok között nincs mindig olyan összhang, mint amit elvárnának. Olyan ez a kapcsolat, mint egy terebélyes fa. A sok kis haj szálgyökörtől — ez esetben a termelőktől — jut el a nedv a törzsbe — a felvásárlókhoz, feldolgozókhoz —, hogy aztán a leveleknél újra szétosztódjék minden — vagyis a kereskedelem csatornáin át a fogyasztók kapják meg a kész terméket. A fa csak akkor él, terebélyesedik igazán, ha ez a kapcsolat harmonikus. Ugyanez vonatkozik a mezőgazdasági termelők és a felvásárló, feldolgozó vállalatok együttműködésére. Elvileg egyenrangúak Egyes vállalatokat — Ilyen a dohányfermentáló, az állatforgalmi és húsipari, a baromfifeldolgozó — ma is úgy emlegetnek, mint monopol, egyeduralmi helyzetben levő vállalatokat. Itt a szerződéses feltételeket általában a vállalatok diktálják. A termelők kissé kiszolgáltatva érzik magukat, hiszen például a múlt év végén, amikor a szarvasmarha — és a sertésfelvásárlásnál nehézségek voltak, akkor annak az eldöntése, hogyan sorolják az étvételt, ki kerüljön előbbre, nem mindig a reális helyzeten múlott. Ugyancsak a termelők látják kárát, amikor úgy kötnek szerződést, hogy nem ismerik a felvásárlási árat. Erre példa már évek óta a téli alma, amelynél — mint bevezetőben említettük — a a késői ármegállapítás akár termelői bizonytalanságot is hozhat. Minősítés , és felár Az átvételnél — a mező- gazdasági termékek jellegénél fogva — sok esetben ad vitára okot, hogy a minősítés, a felár fizetése hogyan történik. Nem jeleskedik ebbéli ' magatartásában a dohányipar, de van probléma a húsiparnál is. Szintén gond, hogy a vállalatok többnyire ragaszkodnak a telephelyükön . történő átvételhez, miközben nagy árukínálat esetén túl szigorú az elbírálás, mint ahogy ez előfordult a konzervgyárnál, a MÉK-nél. Jó példa viszont a tejipar, ahol bizományosi rendszerben veszik át a tejet. Ehhez tartozik még — szintén a vállalati magatartás bírálatára — hogy eladóként korántsem veszik komolyan egyesek a minőséget, ahogy a takarmánytápoknál, vagy a vetőmagvaknál megesik. A nyári és őszi betakarítási csúcsban a termelőüzemeket sújtja, hogy megfelelő átvevő, tárolóhely hiányában a megrakott járművek naphosszat ácsorognak a gabonafelvásárló telephelyei előtt, vagy az almaátvételi helyeken. A torlódásból adódó károkat pedig következetesen a termelőkre hárítják. A jó partneri kapcsolatokhoz hasonló szinten felkészült szakemberek is kellenek. A termelőszövetkezetekben a termelésben már igen jó szakembergárda dolgozik, az értékesítésnél viszont nincsenek szakemberek. Az áruforgalmazásnál Ifjúsági ház épül Nyírteleden. Ä fiatalok május elsején vehetik birtokukba új létesítményt. (Gaál Béla felvétele) Várhelyi József: A szalmavella A KÖZELMÚLTBAN HUSZONHAT KEMÉV-DOLGOZÓ tett osztályozóvizsgát a vállalat Tünde utcai munkás- szállásán. A hiányzó osztályok pótlásáról, a vállalatok ilyen terveiről és intézkedéseiről gyakran számolunk be, ezúttal azonban valami többről is szó van, mint egy ‘puszta hirről. A KEMÉV Vállalat ugyanis, hasonlóan a többi építőipari munkahelyhez speciális gondokkal küzd, amikor a munkások közös programjának megszervezését kell megoldania. Nem köny- nyű egyszerre szabad időt biztosítani a különböző munkahelyeken dolgozóknak, ezért jelentősebb létszámú tagozat indítása mind a hagyományos, mind a kedvezőbb, 160 órás tanfolyam formájában megoldhatatlan volt. A kényszerhelyzetből ezúttal azonban szerencsés megoldás született, a vállalat a szak- szervezet segítségével olyan formát talált a hiányzó osztályok pótlására, amely megfelel a munkások érdekeinek és a vállalat terveinek egyaránt. A hagyományos képzés helyett a vállalat munkás- szállásán egyhónapos tovább, képzést szerveztek, amelynek idejére fagyszabadságot adtak a hetedik és nyolcadik GYAKRAN HALLANI Hl- tEKET ARRÖL, hogy egy üzem — egy iskola címen szocialista szerződést kötött valamelyik iskola valamelyik munkahellyel. Sok hasznos kezdeményezésről is hallani, amikör a puszta szerződésen túl egy valóban élő kapcsolat alakul ki az iskola és a gyár között. Nagyon sok helyen azonban ez a kacsolat formális, csak papíron létezik, pedig némelyik iskolára igencsak ráférne egy „gazdagabb” üzem támogatása. A mátészalkai Hősök terén lévő iskola is a mostohább körütményűek közé tartozik. A húsz tanulócsoportnak mindössze kilenc tanterme van, tornatermük egy szükségterem, s mindeddig nem volt helyük a szakköröknek, az úttörőfoglalkozásoknak. Az Egy üzem — egy iskola kapcsolat lehetőségeit megragadva, sőt továbbfejlesztve az utóbbi időben szinte napról napra gazdagodnak valamivel az iskolások. Nagyon sok itt a hátrányos helyzetű gyerek, az állami gondozott Csaknem háromnegyed részük fizikai dolgozók gyermeke. Évente szerveznek előkészítő tanfolyamokat a középiskolai felvételik sikere érdekében. A szűk hely miatt ezek a tanfolyamok is mostoha körülmények között működtek, csakúgy, mint az irodalmi színpad, és a többi csoport. Az elmúlt évben a tanács mintegy hatvanezer forintos támogatásával bővítették a könyvtárukat, így érték el, hogy most minden gyerekre tíz könyv jut az iskolai könyvtárból. Átalakították a fűtést, áttértek az olajtüzelésre, s ezt már a TÖVÁLL- nak köszönhetik. A TÖVÁLL és az úttörőcsapat közötti jó kapcsolat újabb eredménye az a pinceklub, amelyet a felszabadulási évforduló tiszteletére adták át. Eredetileg húszezer forint körül tervez, ték az összeget amelyből vé. gül mintegy százhúszezer lett. Most már tágas hely fogadja itt az úttörőket és a különböző szakköröket. A klub előterében egy kis szobácska is elkészült, itt lesz egy házibolt, ahol végre megoldhatják az iskolatej- árusítást Az iskola minden rajának van egy patronáló vállalata, így Mátészalkán a mozgalom elnevezése is megváltozott: Sok üzem — egy iskola. A közlekedési raj a cukrászüzemmel tart rendszeres kapcsolatot, a sütőipari vállalat Vörös Csillag szocialista brigádja legutóbb egy kommunista műszak összegét ajánlotta fel az úttörőcsapat kirándulási költségeihez. Az ÉRDÉRT a „fuvarozásban” segít be, de gyakran kapnak egyéb segítséget a MOM-tól, a FÜSZÉRT-től, a Szatmár Áruház fiataljaitól is. Mindezekért az iskola csak nagyon kevés ellenszolgáltatást adhat. Azzal viszonozzák a munkahelyek segítségét, hogy meghívják a dolgozókat iskolai és úttörőünnepeikre, meglátogatják a brigádokat, műsorokat adnak a fontosabb vállalati rendezvényeken. Baraksó Erzsébet P arádés Gyepű Mihály az ágy szélén ült, egyik meztelen lábfejével va- kargatta a másikat, igen nemszeretem ábrázattal méregette a távolságot maga meg a szék között. Azon hevert a levetett gúnyája. Kicsit szédelgett még — második napja nyomta az ágyat — mindazonáltal úgy érezte, éhes is meg szomjas is, két nap óta először. Üres volt a ház, a veje korán kelő ember, a városba jár dolgozni, a lánya meg a téesz-baromfit dajkálja. így van a magányosan maradt nyugdíjas öregember: magad, uram, ha szolgád nincsen. A vejéről eszébe jutott, milyen jóízűen falogatta az este a frissen megkezdett préshurkát. Akkor csak émelygő gyomorral nézte, de most megkívánta. Már nyúlt is a nadrágjáért, hogy kimegy a konyhába, amikor kopogtak. Gyorsan visszabujt. Vékony, tatárbajuszú fia- . talember, meg egy kisasz- szonyforma nyomakodott be az ajtón. A kisasszonyt mindjárt megismerte, meg is örült neki. Jó tréfás kis fehérnép, benn dolgozik a járásnál, sokat furikáztatfa a Ennek, a sokszor nem megnyugtató módon alakuló kapcsolatnak a megvizsgálására vállalkozunk, mint ahogy ezt tette azt az év elején a megyei pártbizottság: közös tanácskozásra hívta a vállalatok vezetőit és a termelőszövetkezetek területi szövetségeinek elnökeit és titkárait. Az oÄ leszűrt tapasztalatok — s néhány vállalat vezetőjének nem mindig kritikus és önkritikus, inkább mellébeszélő magatartása — jellemzik a mai helyzetet is. Elvileg egyenrangú partnerek a termelőszövetkezetek és a felvásárló, feldolgozó vállalatok. Azonban a gyakorlatban sok esetben találkozunk egyenlőtlenségekkel, nem árt megnézni ennek megnyilvánulásait, okait. tsz hintáján, amikor még a bakon ült, mert hol ezt akarta megnézni, hol azt. De a fiatalembert nem ismerte. — Doktor Kiskun László — mondta az, és vizslató szemekkel körülnézett. — Csak nem beteg maga is Mihály bácsi — ijedt meg a járási leányzó. — Mér, hát még ki? — A veje, Mozsár János ma délelőtt rosszul lett a munkahelyén — mondta hivatalos hangon az orvos •— a kórházi vizsgálat ételmérgezést állapított meg. Prés- hurka. Az öreg csak nézeti — A Janim, az lenne beteg. A préshurkátul? — Attól, Mihály bácsi — bizonykodott a leány — maga is evett belőle? — Most akartam. — Hát akkor mitől beteg? — nézett rá az orvos. — Attul, hogy tegnap aaesK gél összetalálkoztam a Hámész Gyuri komámmal, — Csak nem? — De. Aztán úgy berúgtunk hogy a világomat se tudtam. Hát ha vöt így a doktor úr tudhatja, hogy a másnapos ember még annak a fődnek is nehéz. — Az nem olyan nagy baj Mihály bácsi — mosolygott az orvos — de hoéy nagyobb ne legyen, mi azt a préshurkát most elvisszük. —El-e? Aztán mér, hallja-e? — Azért, hogy a vizsgálóintézetben megállapíthassák, van-e benne szalmonella. Ha nincs, akkor visszakapja. Az öreg megsértődött. — Nézze doktor űr, maga a vizsgálatot jobban tudja. De, .hogy mi van a préshurkában, azt meg én tudom jobban. Magam aprítottam, csináltam tcteiékei, magara gyömköertem bele, magam ákláttam össze, magam tettem a kifőzőbe. Hát, hogy a fészkesbe került véna abba a szalmavella? — Elhiszek én mindent, Mihály bácsi, de a préshurkát muszáj el vinnünk. Hol van? Az öreg hitte meg nem is. Hetykén intett hát a fejével a konyha felé. — Kinn a hűtőszekrényben. A kisasszony már ismeri a járást. Amikor az ellenőrlány elindult a konyha felé, az v öreg komolyan megijedt. Sajnálta volna nagyon a szép préshurkát, hát más úton próbálkozott — Ismerősforma nekem a doktor úr. Hova valósi? — Itt lakom a szomszéd faluban, Mihály bácsi. — Na hát akkor azért. Emlékszem én, amikor még az uraságnál parádéskocsis voltam. Az orvos nevetve rálegyin- tett: Ojjé, talán még a világon sem voltam akkor! — Na nem maga, hanem az apja. Vagy maga nem a Madzag Lajcsi fia? — Nem, nem, én Baranyában születtem. — Attul még lehet — rö- hentett az öreg, de mire az 9 legalább a nagyobb gazdaságoknak érdemes önálló szakembert beállítani, több kisebb tsz pedig közösen alkalmazhat ilyen szakembert, hogy ne érje károsodás. A feltételek már megvannak, hiszen a mezőgazdasági főiskolán folyik az áruforgalmi üzemmérnöki képzés is. Kölcsönös előnyök alapján! A fentiek ellenére a termelők és a felvásárló, feldolgozó vállalatok közötti kapcsolat alakulása 1967-től —■ amióta a jelenlegi, nem kötött forgalmazási rend van — valamelyest javult. Bizonyítja, hogy bár lehetőségük' van a tsz-eknek más csatornákat keresni, ahol termékeiket eladhatják, mégis a forgalom négyötöde a nagy állami vállalatokkal bonyolódik le Az elv 32, hogy á kölcsönös előnyökön alapuló partneri kapcsolat alakuljon ld a termelő és a felvásárló között. Ebben az utóbbi időben sokat segítettek a tsz-szövet- ségek, jól szolgálta ez a célt az átalakított MÉK szervezete is. Ahhoz azonban, hogy az elvből mindenütt gyakorlat legyen, még további munkára, a kapcsolatok jobb kialakítására, új és új módszerek keresésére van szükség. Következik: Egymásra utalva Lányi Bolond orvos megtalálta volna a megfelelő választ, megérkezett a préshurka. Mind a hárman elismerően nézték. Mint egy taligake. rék. Lehet vagy hat kiló. Az orvosnak hirtelen eszébe villant valami. — Meddig főzte maga ezt az elefántot, Mihály bátyám? Az öreg felhúzta a vállát, az inge alatt megvakarta a hónalját, aztán kibökte: — Nem akarok hazudni, meg aztán értsünk szót, hát egy jó félórát. — Na látja, itt a baj, Mihály bácsi. Kevés az, nagyon kevés. Az ilyennek leg. alább hat" óra kell. A hatalmas gömböc sorsa ezzel tulajdonképpen meg is pecsételődött. Az öreg keserves arccal nézte, hogyan készülődik hivatalos útra, a hivatalos kezek között az a sok finom falat. De nem szólt. Csak amikor az ajtóból köszöngettek vissza, hajított még egy utolsó horgot az elúszó csemege után. Tettetett vidámsággal utánuk kiáltott: — Nem bánom, hát csak keressék meg azt a szalma- véllát. De ne ám úgy hozzák vissza, ahogy elvitték, hanem lakjanak: jól belőle!
