Kelet-Magyarország, 1975. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-09 / 58. szám
HW8. március 9. KELET-MAGYARÖRSZÄG — VASÁRNAPI MELLÉKLET Soltész Albert: NAGYECSEDI HÄZ hozzászólás a „Szabad idő Szatmár 1975” című íráshoz ülés István s VOLTÁL... Ha esfe fáradtan zuhanok az ágyba Mellém fekszik a napi gond. Sgő szemmel bámulok az éjbe, S önkéntelen nyújtom karom. Mondattan szó feszíti számat, Mondanám.., Mondanám, hogy hivatott a főnök, hogy lesz lakás kicsim Mondanám, hogy új életet kezdünk, Mondanám, de mit ér a szó, ha kimondatlan, ha csak belül feszül, mit ér, ha a társtalan kéz hiányodra lel? Tested ötágú virágát keresem. Toldalagi Páh Felvillanó éden Nem létező madarak énekelnek, örök sugárban fürdik minden itt, nem gondolkodom, félig ébren járom az édenkertemnek rejtekeit, látóhatáromon belül mezítlen férfiak és nők lényegülnek át megfoghatatlan eszmékké, egy másik, síkon található minden tehát, nehéz súlyaimtól megszabadulva tetőfokát eléri az öröm. Pár percig tart ez, aztán felocsúdva szürke hangon mindezt megköszönöm. Krutilla József: SZABOLCSI PARASZTASSZONY Nyár heve, fél fagya nyűtt el, a küszködés Tört meg, a hátunk görbe maradt, Élve odúkba és ázva és fázva és Éhezve, nyögve a skorbut alatt. A Petőfj-szövegben nincsenek e soroknak megfelelői. De a befejező versszakban Petőfinél a forradalmi felhívás nyíltabban csendül tel, mint Nyekraszovnál. Miért nem csináltatok, Eddig is már?... vas hiányzott? Törjetek szét minden láncot, Majd lesz elég vasatok. Gerskovicsnak kell igazat adnunk, mikor ezt mondja, hogy Petőfi és Nyekraszov azonos témájú verseit a szerzői pozíció — a technika csodáját megvalósító munkásokkal a teljes azonosítás, az ösztönös önazonosítás pozíciója hozza közel egymáshoz. De függetlenül a szerzői alapállások közelségétől, amely F - töfi és Nyekraszov a népi élettel, a nép lelki világával való azonosulásával következik, nem lehet figyelmen kívül hagyni 9 versek különböző karakterét. Petőfi műve életörö. möt sugárzó, energikus. Nyekraszove pedig kerr ' ny. min‘ Ogarjov írta róla. ..a száraz keserű "~g lírájával” telített. A két költő versének különbsége két különböző költői felfo- gá~ ás életszemléletet is tükröz. Gondolataink befejezéseként, Petőfi és Nvekrosaev költészetének belső kapcsolatairól szö’.v? érdemesnek látiuk elmondani, hogy hasonló összehasonlítás nemcsak a két költői e-”T''óság nemzeti-művészi sajátosságainak tls ízá?*' segít5 elő, hanem arra is rámutat- n5 enged mgy a korabeli Oroszország és Ma- gvororszá : speciális történelmi viszonyai az eszmék kölcsönhatásának termőtalaját képezték Dr. Balia Tamara Tisztelt Szerkesztőség! A Kelet-Magyarország 1975. január 26-i számában „Megyei tájakon — Szabad idő Szatmár 1975” Balogh Géza cikkét elolvasván jutott eszembe az a gondolat, hogy levelem megírjam. Balogh Géza elvtárs ebben az írásában Milota, Tiszabecs és Tiszacsécse községekben járt, hogy megkérdezze az emberektől, mit csinálnak szabad idejükben. Érdeklődéssel olvastam el sorait és bevallom őszintén, hogy ezek a meg nem nevezett emberek olyan életet élnek, ahol minden a munka. Soraikból, sőt nyilatkozataikból kitűnik, hogy napjaik a tsz-bep, vagy otthon az állatok nevelésével, gondozásával telik el. Én sokat utaztam, s ha tehetem utazom, s elmondhatom, hogy Szatmárban, Tiszabecsen születtem. Talán ezért is ragadtam meg az alkalmat, mert nem találkoztam még olyannal, aki szülőföldjéről olvasván egy újságcikket és azt furán hangzónak találta, különösebben nem foglalkozott vele tovább. . Én találtam ebben az egészben egy kis fájó dolgot. Ismerem azokat az embereket, akik ott élnek, már hosszú évek óta, sőt, az elődük is tőzsgyökeres tiszabecsi volt. Azt hiszem, nem is lenne fontos pontosan - Tisza- becsről beszélnem, most ez talán vonatkozik a többi községre is, de azért- csak maradjunk ennél az egynél. Nem vonható kétségbe, hogy ezelőtt 20—30 évvel bizony itt is nehéz volt az élet, úgy mint az ország bármelyik falujában. Viszont a nehéz évek elmúltak, az ország felszabadult és a. szocializmus építésével minden megváltozott. Azóta az én falum Is megváltozott. Az emberek sok munka árán megteremtették maguknak azt az alapot, amivel életüket szebbé tegyékí Modern lakásor kát. építenek, mindegyikben megtalálható a tévé, a rádió, s egyre többen vásárolnak személykocsit. A múlt évben nyitották meg az új, nagyon szép és nagyon modern kultúrhá- zat. Ahol a fiatalok kulturáltan szórakozhatnak, hiszen klubtermükben minden megtalálható, még zongora is. Van könyvtár, ahol nagyon sok kcjnyv között válogathatnak az emberek. Én is sokáig éltem ott, szüleim most is ott élnek, s bármit Ígérnének nekik, akkor sem jönnének onnan el. Az valóban igaz, hogy az országnak ez a hely egy kis eldugott sarok, de ha egy idegennek semmit, az ott élőknek annál többet jelent. A szép Tisza- part, amit nyáron több kiránduló diákcsoport látogat. II. Rákóczi Ferenc emlékoszlopa, mivel ott vívta első győzelmes csatáját, a Bajnok nevű helyen. Az emberek itt is igényesebbek lettek, szépen öltözködnek, és igyekszenek gyerekeiknek mindent biztosítani. Akárhol találhatók olyanok, mint az újságcikkben említett névtelen ember, aki csak a gyereke unszolására nyitja ki a tévét, de ő akkor sem igen nézi. De, és ez a de mindig arra ad magyarázatot, hogy nem mindig csak ilyen embereket kell megkérdezni. Hogy a másik oldalát is ismerjük meg a dolgoknak, mást és másokat is meg lehetne interjúvolni. Lehet az újságíró elvtárs azzal az elhatározással indult el meghallgatni ezt a véleményt, mert csupán egy ilyen témájú cikket akart közölni, ehhez viszont ilyen emberekre kellett találnia. Azt hiszem, hogy ezzel ellentétes újságcikkel talán szívesebben találkoznának az újság hasábjain azok, akik Szabolcs-Szat- márban élnek. Sok vélemény meghallgatása után azt kell hallanom, hogy Szabolcs sötét volt és az is marad. Ezt kétségtelen, hogy mondhatják ilyen nyilatkozatok után. Én viszont mégis megcáfolom ezt azzal, hogy itt élek és hogy szülőföldem. Azt hiszem, ezen a véleményen mások is osztoznak velem. Most bizony van az országnak sokkal elhagyatottabb helye is, például az Alföld, ahol szétszórtan élnek az emberek. Bízom abban, hogy egyszer ez a régi vélemény meg fog változni, de ezt csak úgy érhetjük el, ha minden ember összefogásával és közös akaratával kivívjuk azt, hogy e mondás örökre eltöröltessen. Én csupán a tiszabecsi emberek életéről és a falu arculatának változásairól szerettem volna írni. Hogy ma már az emberek felvilágosultabban élnek, s ha akad közöttük egy- kettq, aki olyan primitív, arról sohasem szabad általánosítani. Elnézésüket kérem, s ha lehetséges, kérem legközelebbi számukban közöljék mondanivalómat. Ha anyagtorlódás miatt ez nem lenne lehetséges, isérem írjanak a következő címre. Tisztelettel: Kobai Károlyné Mátészalka, 5. sz. Volán elővételi iroda A szerkesztőség megjegyzése: Kobai Károlyné olvasónk véleményével a változó, fejlődő életmódról és a szabad idő tartalmas eltöltéséről, egyetértünk. A „Szabad idő Szatmár 1975” című írás, amely a hozzászólásban szereplő gondolatokat kiváltotta, elsősorban a fehér foltokat igyekezett bemutatni. A lapban megjelenő írások többsége éppen arról a fejlődő, változó szemléletről szól, amelyről olvasónk is ír. BÉRLETI KONCERTEK •pebruár 18-án az Országos Fiihat,. L szervezésében az 1974—75-ös évad t Móricz Zsigmond színházbeli bérleti hangve, senyére került sor. A bérletben hirdetett előző elmaradt koncerteket április 10-én Gidon Krerner hegedűművész, június 3-án Kobajashi Ken Ychiro karmester közreműködésével tartják meg. A keddi koncert főszereplője a miskolci szimfonikus zenekar volt. Valódi magas színvonalú, összeszokott együttes — bőven megérdemli a méltatást. A hangverseny csak néhány emlékezetes pillanatára utalnék: Glinka: Ruszlán és Ludmilla nyitányának bravúros vonósfutamai és Beethoven VII. szimfóniájának kényes fúvósállásai, Frokofjey L zongoraversenyében a sokszínű szólamok egységes megszólalása egyaránt a miskolciak fölényes technikájáról fett tanúságot. A koncert karmestere: Lukács Ervin nagy biztonságával és átfogó koncepciójával meggyőzően jó irányban vezette ezt a kitűnő együttest. Lantos István a legfiatalabb magyar zongoraművész-generáció egyik kiemelkedő képviselője szólaltatta meg Prokofjev I. zongora- versenyének magánszólamát. E zene életeleme a mozgás. Megállás nélküli nagy forgatag, ahol nem a választékos megfontoltság, hanem az önmagát építő zenei anyag alakítja ki a hangzásképet. Rendkívül erőteljesen hat Prokofjev muzsikájában ez a közhelyeket js vállaló, szinte drasztikus eredetiség. Lantos István a zenekarral szép együttműködésben és nagyszerű átéléssel játszott. A közönség lelkes ünneplését ráadásképpen szólózongoraszámmal, Debussy egy preludjével köszönte meg. A három műsorszám közül nyilván az utolsóként elhangzott Beethoven-szimfónia volt a közönségnek a legkedvesebb. Ezt a művet a nagyszámú zenekedvelő, koncertlátogató tábor majdhogynem „kívülről” ismeri. így könnyedén követi a hangulati változásokat, az időben lezajló zenei folyamatot az előzmények átfogásával és a még ezután következő részletekre is számítva minden pillanatban egységben szemlélheti — egyszóval együtt él a muzsikával. A szimfónia keddi elhangzásával kapcsolatban Lukács Ervin karmesteri koncepciójának egy lényeges elemét, a nagy egységekben való gondolkodást feltétlenül ki kell hangsúlyozni. Nem kis zsánerszerű képeket rakott mpzaikszerűen egymás mellé, hanem minden egyes részletet az egész műben betöltött szerepe szerint értékelt. E nagyvonalú köziv>smód_ a közönség legmagasztosabb igényelt e-' hette ki. * Február 19-én, szerdán a kamarabérlet második koncertjét, Perényi Miklós gordonkaestjét hallottuk a tanárképző főiskolán. A koncert megnyitásaként Bach d-inoll szólószonátája hangzott fel. Perényi az első pillanattól kezdve nagy koncentráltsággal, s érzékeny hanghordozással szólaltatta meg ezt a ritkán hallott művet. Játékában három ellentétes hangvételű csomópont köré csoportosultak a tételek. A lassú, ünnepélyes, sok szólamú tételek szépen kontrasztáltak a gyors, lendületes tételekkel, s e két fajtával szemben álltak harmadikként a nagyszerűen eltalált karakterű stilizált tánctételek. E háromrétű- ség azonban csak a nagy léptékek szerinti szervezettséget jelenti, a művész játékában viszont a legapróbb részletenként! gondos formálást is megfigyelhettük. Beethoven: Variációk Mozart Varázsfűé vola című operájának egy témájára c. művében különösen ijzgalmas yolt számomra, hogy a beethoveni formálás szorításában a variációk során hogy lágyul elégiává az eredetileg természetes jókedvet sugárzó zenei gondolat, majd pedig — mintegy korrekeiószerűen -- hogy helyezi vissza a valódi mozarti derű és optimizmus légkörébe a témát. Perényi és zongorakísérője: Szűcs Lóránt nagy kifejezőerővel érzékeltették ezt a szép átformálódást Mendelssohn: Koncertvariációk c. művében az előadók legmagasabb technikai fel- készültségüket csillanthatták meg. A szünet után Strauss Szonátáját hallót-? tűk. A későromantikus gordonkairodalom e jeles darabja már egy átmeneti korszak jellegzetességeit viseli magán. Az egymástól szinte elszigetelt dallamokból épülő mű különösen igényes szólamait vendégművészeink természetes egyszerűséggel szólaltatták meg, A koncert befejező darabja Csajkovszkij: Pezzo capriecioso e. műve amolyan igazi hálás” darab. Benne a szép gordonkahang és a pallérozott technika egyaránt széles teret kapott a kibontakozáshoz. A férfias szenvedély- lyel éneklő és a suhanóan gyors játékmódok választékos ízléssel kikevert színei 5smét Perényi nagyszerű muzikalitását dicsérik. Három rövidebb ráadásszámmal zárták le a művészek ezt a szép és tartalmas estét. Németh Kálmáa Berecz András: ÉNEKPRÓBA
