Kelet-Magyarország, 1975. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-18 / 65. szám

I imjST-MAGTAÄOÄSZJI® író. märcfus I® \ iá korszerűbb mezőgazdaságért Talajjavítás, vízrendezés Lakásra, jutalomra, üdülésre Nyereséges gazdálkodás után Slvente 45—50 millió forint értékű munkát végez Sza- bolcs-Szatmárban a szarvasi székhelyű Tiszántúli Talaj­javító és Talajvédelmi' Vál­lalat. A korszerűbb mező- gazdaság, a termelési felté­telek javítása érdekében végzett munkák közül ki­emelkedik a vállalat tevé­kenységében a komplex mó­don végzett melioráció. Ez magában foglalja az agro­nómia! előfeltételek megte­remtését — a földutak épí­tését, táblásítást — vala­mint a vízrendezést, ké­miai talajjavítást, mélylazí­tást. A Tiszántúlon először a Szamos menti Állami Gaz­daság csengeri részében épí­tették ki az alagcsöves rend­szerrel kombinált altalaj víz- szint-szabályozást. Az 1971. ben kezdett munkával mint­egy 800 hektár kiépítésére került sor, a módszer haté­konysága azóta már többszö­rösen beigazolódott. A megye termelőszövetke­zeteinek és állami gazdasá­gainak évente több ezer hek­tár talajjavító munkát vé­gez a vállalat. A kémiai ta­lajjavítás például 1200—1500 hektár körül van, homokja- vítást 4—500 hektáron vé­geznek, a forgatás nélküli mélylazítás nagysága eléri a 2—.8 ezer hektárt. A szarvasi vállalat be­kapcsolódott a megyében végzendő földmunkákba is a gépparkjával. így a Sza­mos és Túr közötti védőtöl­tés építésénél dolgoztak a gépei, évente 10—16 millió forint értékben segítették a mezőgazdasági üzemek föld- és szilárd burkolatú utai- nak kiépítését. A homokta­lajok javításánál új techno­lógiák bevezetésére töreked­nek. Ennek érdekében a me­gyén belül agrogeológiai fel­tárásokat végeznek, hogy a helyben fellelhető talajjaví­tó anyagokat gazdaságosan felhasználják. A laboratóri­umi vizsgálatok alapján évente 35—40 ezer hektár te­rületre adnak tápanvagazdál- kodási szaktanácsadást. Az idén tovább folytatják a megvében lévő talaj javítá­si, meliorációs munkákat. Bekapcsolódnak az Ecsedi- láp meliorációs pragramjá- nak megvalósításába. To­vább folytatják az ez irányú munkát a Mátészalkai Ál­lami Tangazdaságban és a Szamos menti Állami Gaz­daságban. Emellett a gyü­mölcstelepítéseknél a meg­előző homokrendezést és ja­vítást végzik több gazda­ságban, valamint a savanyú talajok javításán dolgoz­nak. A megrendelők igényei­nek megfelelően a gépi ka­pacitás korszerűsítésével, új gépek beszerzésével, illetve átcsoportosítással oldják meg, hogy eleget tudjanak tenni a feladatoknak. L. B. Február végére összeálltak a vállalatoknál a mérlegada. tok és márciusban a munká. sok a borítékok vastagságán is lemérhetik, hogyan dol­goztak az elmúlt évben. A most említendő öt vállalat közül négyben már kiosztot­ták a nyereséget. A 'Nyíregyházi Konzerv­gyárban március 7-én kapták meg a dolgozók a részesedést. Ha a gyárban megnézzük az utóbbi három év nyereség­alakulását, jelentős fejlődés tapasztalható. 1972-ben még nem tudtak miből osztani, 1973-ban 17, az idén pedig 23,1 napnak megfelelő nyere. séget kaptak az emberek. Ä tervezett 21 millió forinttal szemben 34 millió volt a nye. reség. A kifizetett összegen kívül 1 millió 836 ezer fo­rintot tartalékoltak, s több, mint egymillióval támogatja a gyár dolgozói lakásgondjai, nak megoldását. Az idei tervek a múlt év­hez hasonlóan alakulnak majd. A tervezett 36 milliós nyereséget megpróbálják túlteljesíteni a termelési ér­ték 3,5 százalékos növelésé­vel. A Nyíregyházi MEZŐGÉP Vállalat is jelentősen túltel­jesítette 1974. évi eredmény- tervét a tervezetthez képest. Ez alapján a felosztandó ré_ szesedési alap 6 és fél millió forint volt. Nyereségrészese­désként 4 mülió 400 ezer fo­rintot fizettek ki a dolgozók, nak március 5-én. A válla­latnak a megye területén tíz gyáregysége van, s figyelem, be véve az önálló gazdálko­dást, a nyereséget egységen­ként differenciálták A nyereség terhére már az elmúlt évben is megjutal­mazták a kimagasló teljesí­tést elért dolgozókat, szo­cialista brigádokat. A jutal­mazások értéke meghaladta a ío-j céíu' luTiütot. x* sedési alapból 1 millió 193 ezer forintot tartalékoltak, melyből támogatják a lakás­építést, hozzájárulnak az óvodai építésekhez, félretet­tek az ifjúsági alapra, kultu. rális és sportcélokra, vala­mint a kongresszusi verseny jutalmazására. A Nyírbátori Növényolaj­ipari és Mosószergyár 544 dolgozója 27 napnak megfe­lelő nyereségrészesedést ka­pott március 8-án. Az 1973. évi 73 millió forintnál 7 mil­lióval terveztek többet, tény­legesen azonban 42 millió fo. rinttal teljesítették túl. Az eredmény ilyen nagy összegű túlteljesítése elsősorban az importanyagok és az expor­tált olaj kedvező világpiaci árváltozásainak tudható be. A gyár részesedési alapja 3 millió 900 ezer forint volt. Ebből év közben 2 millió 600 ezer forintot fizettek ki. A legtöbbet — 2 millió 100 ezer forintot — közvetlen anyagi ösztönzésre, az étkeztetési hozzájárulás elérte a 315 ezer forintot. Szociális, kulturális és sportcélokra 58 ezer forin. tot használtak fel. „ Viharsarok Kupa“ 9 75 Ifjú mesterek Hagyomány már a Hajtó­művek és Festőberendezések öt gyárában, hogy „Viharsa­rok Kupa” néven minden év. ben más gyáregységben ren­dezik meg az ifjú szakmun­kások versenyét. Ebben az évben a KISZ-esek úgy dön­töttek, hogy a találkozót ha­zánk közelgő 30 éves évfor­dulója és a XI. pártkongresz. szus tiszteletére március 14- én és 15-én rendezik. Ezen a két napon Nyíregyházán az öt testvérgyár két-két ifjú lakatosa és esztergályosa ad­tak találkát ea'ít^ésnak, hogy eldöntsék, 1» a legjobb a szakmában. A győztesek kép­viselik a gyárat az országos döntőn. ★ Az első nap szellemi erő­feszítések közepette telt el. A versenyzők politikai, mate, matikai, anyagismereti tudá. sukról adtak számot. A ver- senybizottsá nak az átvizsgált dolgozatokról az volt a vé­leménye, hogy gondos készü­lés előzte meg a versenyt. Minden versenyző sikeresen bizonyította jártasságát az elméleti kérdésekben. A ven­dégek a délutánt városnézés, sei töltötték. Este a szellemi fáradalmakat a nyíregyházi gyár fiataljainak társaságá­ban a MTESZ-klubban szó­rakozással oldották fel. Bármennyire megfeszítő volt az elméleti verseny, a fiúk mégis a második napi gyakorlati munkára koncent­ráltak jobban. Egyikőjük má. sikőjuk úgy belefeledkezett a munkába, hogy valószínű azt sem tudta, hogy a zsűri és a versenyzőtársak a világon vannak. így volt ezzel a Bé­késcsabáról érkezett lakatos, Leel Qsy László is Szeme hol a műszaki rajzon, hol a munkadarabon sétált. Né­hány percig állt, mint a szo­bor, vizsgálta, nem rejte­nek-e magukban valami búk. tatót a rajz és a számok — Szerszámkészítő lakatos vagyok. Ide jó szem és biz­tos véz kell. A nyugodságra külön edzem magam Sza­bad időmben horgászok. Érettségim van. Családfenn­tartó vagyok. Ha a testvé­reim önálló keresők lesznek, műszaki egyetemre jelentke­zek. Az esztergályosok egyik leghatározottabb mozdula­tokkal szorgoskodó verseny­zője a nyíregyházi Fábián Ferenc. Olyan szakszerűen fogja fel a menetkést, mint­ha egy hosszú élet tapaszta­lata állna a háta mögött, pe­dig még csak tíz éve dolgo­zik. Hogy érzi: eddig sikerült a munkadarabja? — Nem tudtam teljesen le­küzdeni a versenylázat. Ez valószínű odavezetett, hogy méretem nem lesz belül a tűréshatáron. Pedig jó volna az elsők között végezni. Ez nem csak pénzt jelentene, de erkölcsi elismerést is. Az a tudat, hogy bonyolult mun­kát is sikeresen tud az em­ber elkészíteni, önbizalmat ad. A korábban megrendezett nyíregyházi háziverseny a la. katosoknál azt a meglepő eredményt hozta, hogy az egy igen fiatal szakmunkás, az 1972-ben végzett Gabulya László jutott tovább. A most versenyző tíz lakatos között így ő a legfiatalabb. Ahogy viszont a szerszámokkal bá­nik, mesterkézre vall. ★ Időközben megkaptuk a versenybizottság jelentését. Az esztergályosoknál a Szak­ma ifjú mestere címet Mol­nár József, az egri gyár és Andó István, a békéscsabai gyár versenyzői nyerték el. Ezzel együtt megkapták a Kiváló dolgozó kitüntetést és ezerötszáz forint pénzjuta­lomban részesültek. A laka­tosoknál a Szakma ifjú mes­tere címet nem sikerült sen­kinek sem elnyernie. Az első helyet Maleskovics László, a budapesti II. számú gyár ver. senyzője érdemelte ki. Pénz­jutalma szintén ezerötszáz forint, A politikai külondí- jat Andó István, a szakmai intelligencia különdíját pe­dig Leel ösy László kapták. Sigér Imre A részesedési alap nagysá­ga a Nyíregyházi Szabolcs Cipőgyárban is meghaladta a 3 millió 100 ezer forintot, s március 14-én 1 millió 600 ezer forintot osztottak ki a dolgozók között. A jelentős nagyságú tartalékon kívül többek" között üdültetésre 60 ezer. forintot -tettek félre. — a gyár Hajdúszoboszlón és a Balaton mellett három hó­napra szobákat bérel — a szociális és kulturális célokra 130 ezer forintot költenek. Már ezek a számok is mu­tatják, hogy 14 és fél milliós nyereségtervet 19.7 millió fo. rintra teljesítették, amely el. sősorban a hatékonyság nö­veléséből származik. A Szabolcs-Szatmár megyei Építő- és Szerelő Vállalat 29,3 millió forint nyereséget ért el 1974 évi munkája alap­ján. Március 28-án 924 ezer forintot osztanak ki a dolgo­zók között. Ezenkívül 300 ezer forintot jutalmazásra fordítanak, s eléri az egymil. lió forintot az étkeztetési hozzájárulásra, az ifjúsági alapra, a kulturális célokra, segélyekre, a kongresszusi verseny jutalmazására tarta­lékolt összeg. A kongresszusi versenyben és a felszabadulási munka- versenyben kimagasló ered­ményeket elért szocialista brigádokat 70 ezer forint ju­talomban részesítik. (baju) Kissé elmosolyodik és majd hozzáteszi: édesapám ha ezt hallaná, biztos megsértődne. — „Verseny közben az egyik ilyen állomáson száz politikai kérdés közül kell húznunk és 10-re kell válaszolnunk. Ugyanez vonatkozik a szak­mai kérdésekre, az sem ke­vesebb száznál, no meg a cél­ba lövés, ott ha remeg a kéz szintén baj van, mert min­den időre megy". „Ha eljönne egy este Nyír­pilisre, azt hinné, hogy a la­kásunk iskolává változott, mindenki tanul. Apám na­gyon szigorú követelménye. két állít elénk, sokszor éjfé­lig is fent vagyunk. Nem túl­zók, ha azt mondom, hogy a száz politikai kérdésből meg­ismertem hazánk 30 évének egész történetét, és még sok­sok mindent”. Kecskovszky József Versenydrukk „Hiába mond, bárki bár­mit, egy verseny előtt min­denki drukkol. Vannak akik bevallják, vannak, akik nem. Én napok óta próbálok hig­gadtságot parancsolni ön­magámnak, de nem tudok. De úgy vannak vette a töb­biek is. Edzőink mindent megtesznek ériünk, mert több edzőnk van, és mégis. Hiába a tét, és a versenyköveteimé nyék sem könnyűek. Túl sze retnék már lenni március 21 én, és alig várom, hogy ki­hirdessék az eredményt.” Biró József fiatal edzett sportolónak látszik. A kék overall feszül a testén, köz ben olajos gyapottal megtör_ li a kezét és kissé elgondol­kodik, majd folytatja. „Elsők leszünk, meglátja! Apám is ezt akarja, aki szintén benne van a csapatban. A tét — már ahogy említettem — az nagyon nagy, és ami az érté­ke, nem fejezhető ki forint­ban, mert amelyik munkásőr raj első lesz, az április 4-én hazánk felszabadulásának 30. évfordulóján ott foglal majd helyet a dísztribünön Buda­pesten, és gyönyörködhet a zínpompás felvonulásban, najd mint a Munkásőrség Országos Parancsnokság ven. iégéinek gazdag programban lesz részük.” Édesapja? Ö tsz-elnök, itt Nyírpilisen már nyolc éve, és egyben á parancsnokuk. „Tudja, nem az az öt kilo­méter izgat, amit gyalog kell megtennünk, — legfeljebb a a fatert a váltunkra vesszük.” A gátlástalan karrieriz­must és a korrupciót vették célba a szombat éjszakai elő­adásban bemutatott magyar filmvígjáték, a „Nápolyi lát­ni és.. .” alkotói, a forgató­könyvíró Kállai István és a rendező Bácskai Lauró Ist­ván. Olyannyira, hogy a film­ben becsületes ember jó­szerivel kettő akadt a főbb szereplők közül, a jól meg­írt és rokonszenvesen elját­szott Eszter (Halász Judit) és a majdnem teljes tétlenségre kényszerített dr. Szegedi Pé­ter (Bujtor István sokkal egysíkubb szerepe.) A sokala­kos céltáblát a külkereskede­lem terepére helyezték a szerzők, középpontjában egy hamincéves, a házasság, sze. relem és becsület könnyed feláldozására kész külkeres­kedővel (Ernyei Béla jó ka­rakter alákításában) , aki egy nápolyi külkereskedelmi ki- rendeltség vezetésének el­nyerésében véli megcsinálni karrierjét. Persze a külkereskedelmi vállalatnál másoknak is eszé­be jut ugyanez, s innen a né. mi bonyodalom a fúrások kö­rül. Sőt a hisztérikusan nyű­gös és felettébb könnyűvérű szépasszonynak dr. Szegedi Péternének (Váradi Hédi biz­tos, kripróbált eszközökkel formálta meg) is már csak a nápolyi kiküldetés hiányzott boldogságához, pedig ő már karriert csinált és — amit nehezen hihettünk el róla — itthon sikeres vezető jogász­ként — s ami viszont túlsá­gosan is jól látszott — luxus­ban élt. Sőt, mikor protek­ciót vetett be a kiküldetésé­ért, nem is tudta, hogy alkal­mi szeretőjével kerülne ösz­sze. A „Nápolyt látni és ...” tehát egy olyan szemléletet vett célba, amely a boldog­ság netovábbját egy minden emberséget gátlástalanul föl. áldozó, velejéig anyagias és parvenu magatartásformákat •szül. Ennek a mondanivaló­nak az igénye filmünket as átlag filmvígjátékok fölé emelhette volna. Csakhogy még a vígjáték­ban sem hihettük el, hogy ez a szemlélet így, ilyen, eny­hén szólva bugyuta - módon jelentkezik. Valahogyan nem volt egyensúly a túl könnyed, szinte bohózati jellemek, helyzetek és a mondani­való között. A történetet is túlkonstruáltnak nemegyszer felesleges kitérőkkel tarkíJ tottnak (pl. a sváb lakada- lom), s főképpen nem eléggé motiváltnak tűnt. így a „Ná­polyi látni és ...” éleslövé­szet helyett bizony vaktölté­nyekkel való gyakorló mutat­ványnak bizonyult. Az egyetemes emberiség egyik legnagyobb lángelméje, Michelangelo 500. születési évfordulójára készített olasz tévéfilmsorozat III. részét vasárnap délután sugározták. Ez a befejező rész a halhatat­lan művészt hosszú életének utolsó három évtizedében mutatta be, amikor az érett művész olyan nagy művei születtek, mint az első Pieta, a Sixtus-kápolna mennyeze­te, a II. Gyula síremlék szob­rai. Mégsem a művek és a művészete álltak a film kö­zéppontjában, hanem Michel­angelo, a művész és az em­ber portréját kaptuk, aki as olyan nagyon áhított belső harmóniáját egy kései szere­lemben megtalálva az Utolsó ítéletben az ítélkező Krisztust festette meg. Egy nagyszerű színészi alakítás a Gian Ma­ria Volonte-é (Latinovits Zoltán méltó szinkronjával) Michelangelo személyét és gondolatait hozta közelünk­be, sokáig emlékezetesen. A kitűnő olasz filmsorozatnál* kissé kényelmesen lassú tenij póját azonban a művek bő­vebb bemutatása élénkítheti« volna. Az adás időtartamát la kissé elnyújtottnak éreztük. Merkovszky Pál MELLETT Igazán nem árt a férfiak­nak, ha időnként, görbe tük­röt tartanak eléjük. Mint most legutóbb is tette Petres István, aki az erősebb nem­hez szóló műsorában az apáknak a gyermeknevelés­ben való felelősségéről, he­lyesebben mondva: sok eset­ben tanúsított felelőtlenségé, ről készített összeállítást. Azt a helytelen felfogást, hogy „az apa keresi a kényé, rét, az anya neveli a gyere­ket” — egy már régen idejét múlta helyzet élteti ma is a köztudatban, tehát a legtöbb emberben. Ennek a mon­dásnak és gyakorlatnak az első fele felszabadulásunk után kezdett tömegméretek­ben megváltozni, kiegészül­ni, mert már nemcsak az apa, hanem az anya is mun­kát vállal, önálló kereső. És mégis, a felszabadulás után harminc évvel sem tűnt még el a férfiak gondolkodásából az a helytelen elgondolás, hogy a gyermekek nevelése egyedül vagy főként az anya feladata lenne. Pedig az apák felelőssége a gyermekneve­lésben nemcsak napjainkban, hanem már azelőtt, régebb.“n is azonos mértékű volt az anyákéval. Vagyis nemcsak azért keli ma a férfiaknak sokkal töb­bet és valóban komolyan tö­rődniük gyermekeik maga. tartásbeli fejlődésével, szem­léletük, világnézetük alakítá­sával, fejlesztésével, mert a feleség is munkaviszonyban van, hanem azért is mert a helyzet ezt követeli és a fér­fiak felelőssége sokkal régeb­bi keletű, s ideje lenne már ezt az anakronizmust meg­szüntetni. Elsősorban a pél­da nevelő erejével —■ pré­dikációk helyett. A férjek, apák valójában a női egyen­jogúság teljesebb megváló, sulásának segítői vagy gátlói lesznek, attól függően, ho­gyan viselkednek ebben a kérdésben. A harminc évvel ezelőtti tavaszra, az 1945-ös földre- forma emlékezett a Falusi esték című állandó sorozat­ban Bán Béla és Kispisía István. Dokumentum jellegű, izgalmas összeállításuk azt az utat mutatta meg, ame­lyen az ember — a magyar parasztember — a földdel va. ló elszakíthatatlan kapcsok t. ban eljutott az „enyém”-töl a mienk-ig. Sok szép gondo­lat fogalmazódott meg ebben a műsorban, de a legszebbek közzé tartozik annak a leg­nagyobb változásnak szavak, ba öntése, amely az ember­ben végbement: a legnagyobb dolog volt — mondja egyik emlékező szereplője akkori a mai történelmünkben —■ „ ... eljutni odáig, hogy ax ember nem azt mondja: a téeszé, hanem: a miénk". Ezt pedig a közös földön végzett közös munka tette, mert ez­által találtak önmagukra és egymásra az emberek. Meg. tanultak gondolni a másikra is. Most már tehetik, mert harminc éve övék a föld, azoké, akik megművelik. Táncsics Mihály szavainak igazságát beteljesítette a tör, ténelem. Seregi Isíváa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom