Kelet-Magyarország, 1975. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-02 / 52. szám
RELET-toÁGYARORS'őAÖ $97$. mirefaz JL HÉTFŐ: Jobboldali puccskísérletet lepleznek le Görögországban, katonatisztek letartóztatása. — Grecsko, szovjet honvédelmi miniszter indiai látogatása. — Magyar—osztrák külügyminiszteri tárgyalások! Budapesten. KEDD- A Biztonsági Tanács ciprusi vitája. — Tito zárszava a JKSZ Központi Bizottságának ülésén. — Éleződik a belpolitikai küzdelem Portugáliában. SZERDA: Szovjet—iráni gazdasági megállapodások. A bolgár külügyminiszter Kairóban. — Sau- vagnargues varsói tárgyalásai. CSÜTÖRTÖK: Az NDK külügyminisztere Prágában. — Elrabolják Lórenz-et, a nyugat-berlini CDU elnökét. PÉNTEK: Nézeteltérések Egyintom és a PFSZ között, elnapoliák a megbeszéléseket. — Genf- ben megnyílik az európai szakszervezetek értekezlete. — Amerikai légihíd a phnom penhi rezsim megsegítésére SZOMBAT: Az ÖPEC-tagáT’amok Algírban megkezdik az olajtermelő országok csűcsé^ekezlc- tének előkészítését. —. Közös ba,o1'ta,i tiltakozó akció Franciaországban a gazdasági helyzet romlása ellen. Namíbiában valami készül A szocialista országok külügyminiszterei aligha panaszkodhattak program- hiányra a héten. Miadenov, a bolgár diplomácia vezetője elószftr Moszkva, utána Kairó vendége volt. Fischer, az NDK új külügyminisztere Prágát, majd Szófiát kereste fel. fíromiko hajdani kollégáját, Couve de Murville-t fogadta, aki jelenleg a francia parlament külügyi bizottságának elnöke. A lengyel külügyminiszter viszont az eset pedig fényt vetett arra, hogy eddig bizony nem történt alános tisztogatás á görög hadseregben és ál- lamanoarátushán. Hat héttői a portugál választások előtt mind hevesebbé válik a belpolitikai küzdelem Lisszabonban is. A jobboldal an- tikomrniinfsta kampányt folvtat, hozv elszigetel ;e a ko-n-ynistokat, S megpróbál ékét Verni a foaeymj- erők moz"o'mn, s a b-’m^nli szervezetek közé. , A Port’’- gál mornm-mista Párt ostrom i '\ de nőm bekorftAtt vár” — mondta C’>nhal, a kétes értékű szövetségesének fejét a víz felett tartani, hogy légihidat szervezett ä kétmilliós főváros, a lényegében körülzárt Phnom Penh utánpótlásinak . biztosítására. (Mivel hivatalosan az amerikaiak nem szeretnének visszatérni, a Pentagon „ma- gántársós’gokkal” állapodik meg, de ezek a mesterkedések túlságosan is átlátszóak.) Az arab Világban az egyiptomi—palesztinaí nézeteltérések keltették az izgalmat. A PFSZ ugyanis nyilatkozatot adott ki, s ebben óvta az arab kormányokat a kissingeri részmegegyézések útjától. (S ez különösen időszerű, hiszen az amerikai külügyminiszter a hét végén ismét utazik ...) Bejelentette azt Is, hogy a felszabadítás: S : ervezét természetesén nem ismer el magára nézve érvé- tlyesnek olyan egyezményt, amelynek kidolgozásában és elfogadásában nem vesz részt. A bírálat ugyan nem nevezett meg egyetlen arab államot sem, de nyilvánvalóan Kairót vette célba, ^hiszen egyes egyiptomi körök fűztek túlzott illúziókat a „kis lépésekhez”. Ezek után nem jöhetett létre a hétre tervezett egyiptomi—Palesztinái eszmécscré. Közvetlenül formai ókek szolgáltak a halasztásra. (Szadat elnök r-ck Arafattal és a PFSZ teljes vezérkarával lett volna hajlandó tárgyalni), valójában az elvi vitakérdés áll a középpontban, hogy átfogó rendezés, vagy szakaszos próbálkozások, amelyek óhatatlanul meggyengítenék az arab egységet. Pedig a reális és pozitív alapokon létrehozott egység az eredményes tárgyalások alapvető feltétele. Réti Ervin ügy tűnik, a portugál gyarmatbirodalom ösz- szcomlása most már valóban látványos láncreakcióhoz vezet a fekete kontinens déli részén is, ahol a legtovább tartották magukat a lrolonia- lizmus utolsó bástyái. Már hónapok óta olyan hírek terjedtek el, hogy Délnyugat-Afrikában (helyi nevén Namíbiában) „készül valami”. Most pedig Monroviában, Libéria fővárosában To’bert elnök hivatalosan bejelentetté: vendégül látja Vorster dél-afrikai kormányfőt, aki késznek mutatkozik arra, hogy végre teljesítse a Namíbiára vonatkozó ENSZ-ha- tározatokat. Nyolc és fél Magyarország Namíbia, az afrikai kontinens déli részén, a Dél-afrikai Köztársaság, Becsu- anaföld, Rhodesia és Angola között az Atlanti-óceán partjának helyenként kétezer méter magas hegyvidékét és a tőle keletre fekvő sivatagos felföldét foglalja magában, egészen Kalahári térségéig. A parti hegység lábánál, az óceán mentén terül el a névadó Namíb-sivatag. A területet 1486-ban Bar- tholomeu Diaz portugál hajós fedezte fel. 1878-ban Anglia bekebelezte a 823 876 négyzetkilométeres, tehát mintegy nyolc és fél Magyatör- szágnyi térség egy részét, Walwis Bay-t, a többit 1884- bén Ja,császári .jNémetprszág_ szerezte még. 1905-ben kitört a legharciasabb bennszülött törzs, a hererok zendülése. Német részről a kolonializ- mm történetének egyik legvéresebb mészárlása volt rá a vá’asz. Hatvanezer afrikai halott borította a csatatereket. Az első világháború idején angolok törtek bé ide. A he- rerók felkelése az új betolakodók ellen is sikertelenül végződött: győztek a korszerű fegyverek. 1920-ban a Népszövetség az akkor még brit érdekeltségű Dél-Afrika kormányzatát bízta még Namíbia „igazgatásával”. A második világháború után a világszervezet ENSZ-gvámság alá helyezte Délnyugat-Afrikát de a nretoriai kormány azóta sem hajtotta végre ezt a döntést. ENSZ- határozatok 1949-ben Dél-Afrika nyíltan ts'bekebelezte a térségét, 1957-ben pedig idej ,kite;y jesztette a hírhedt faji elkülönítést, az apartheid elvét és gyakorlatát. Ezután egymást követték a figyelmen kívül hagyott ENSZ-határö- zatok A közgyűlés ismételten utasította Pretoriát: vonuljon ki a jogtalanul elfoglalt területről. A 746 000 lakosból 96 Ö06, vagyis nem egészen tizenhárom százalék a fehér, közülük harmincezer német Származású. Életszínvonaluk rendkívül magas. Ezt ném csak a kizsákmányolt munkaerő teszi lehetővé, hanem az is, hogy például az orán- jemundi gyémántbánya a tőkés világ termelésének egyötödét (!) adja, ezenkívül bővében van a réznek, ónnak. Pikkelnék és egyéb természeti kincseknek. Az őslakosság 88 százalékú téP»ő- d’"k az összterület 40 százalékán, a legrosszabb éghajlatú, legrosszabbul termő vidékén létesített tíz „bantusz- táhan”. vagviS gettóban. Vorster nyilván azért döntött Namíbia és a szoim-Mos rhodosiai rezsim „feláldozása” m-Pett. mert reméli, hogv cselébe Fekete-A '••'ka OrS7*rtrtl &(T’r „be’'An hagyják” az ő saját rezsimjét. Harmat F-dre Sauvagnargues-al, a mostani francia külügyminiszterrel tárgyalt Varsóban. A román MacoveScu a viszonylag közeli Athénben, a jugoszláv Minies a távoli Mexikóban és Venezuelában tett látogatást. Budapestén történt eseménnyel zárva a sort: f>uja Frigyes a szomszédos Au'Ztria külügyminiszterével. Erich BIelkával folytatott megbeszéléseket, s kétoldali kapcsolatainkat újabb négy szerződés aláírása fejlesztette tovább. Mindezek a hírek magukért szólnak: az enyhülés f tatásának érdekében telt lépésekről, a tevékeny és kezdeményező szocialista bé- kediplomáciáról adnak keresztmetszetet. Amint idesorolható a szovjet és a japán kormányfő táviratváltása a diplomáciai kapcsolatok tel- • vételének ötvenedik f fordulóján. Leonyid Brezsnyevnek Gandhi asszonyhoz küldött üzenete, amelyet Grecsko marsall nyújtott át Uj-Del- hiben; s a több milliárdos szovjet—iráni gaz asági megállapodás. De kedvező fejleménye az elmúlt hétnek az európai SZäkszerv .étek genfi tanácskozása is, valamint az a tény. hogy a francia baloldal — félretéve belső Vitáit — nagy szab;'sú, közös megmozdulásokat szer- véz, tiltakozásul a gazdasági helyzet romlása ellen. Egyoldalú lenne azonban a kép. ha megfeledkeznénk á hét palettáján jelentkez' sötétebb színekről Jóllehet r jobboldali görög kátonátisz íék puccsát Sikerült meghív sí tant. s a dewmkf-htiRus ei Mmzék széles körű vitát kényszer ttett kl U tieybeh ■*párt főtitkára, s a demokratikus erők egysegére hívött fél. A bonyolult dél-euró-n5 körkő ' •’?. tartózik a ciprus! válság további elhúzódása is a Biztonsági Tanácsban egyelőre nem sikerült álta lánosan elfogadható határozattervezetet kidolgozni, s to- váub tartanak a NATO-ma- nővérek. A nyugtalanság azonban nem korlátozódott kontinensünk déli peremére — alaposan felkavarta a szenvedélyeket egy nyugat-berlini merénylet is. A ma lebonyolításra kerülő választások előtt 72 órával elrabolta! Lorenz-et, a város kereszténydemokratáinak listavezetőjét. A jelzések szerint anarchista ultrák voltak a tettesek, de mintha csak a szélsőjobboldal megrendelésére működtek volna. A természetesen önmagában is messzemenően elítélendő ter- ror cselekményeknek jelentős politikai kihatásai lehetnek. így lovat adhatnak a reakciós próbálkozások alá és ingadozó választók ro- konszenvét, a dolog emberi oldaláról kiindulva, a CDU félé fordíthatják. A szociáldemokratáknak 1958 óta abszolút többségük van a városban, de kérdéses, hogy ezt megőrizhetik-e továbbra is. Az immár sajnos hagyó mányosnak mondható vál ságtérüieték, a Köze!-Kelé' és Délkelet-Ázsin ezen a hé tén is hallattak magukró' Á kambodzsai Lon Nol-rend szer csődtömege egyre nyíl vánvklóbb lesz. Az Egyesüli Államok már csak úgy tudja 42. A dombokon túl lehet a (ront. Ha találkozik az oroszokkal, az lesz az első, hogy érdeklődik Grisa után. Palkóvnyik Szinyicin alatt szolgál — elég, ha ennyit mond, így könnyű lesz megtalálni. A múltkor is rögtön megtalálta így. Csak most Vette észre: a körül a magános épület körül tényleg emberi alakok mozogtak. Nyolc-tíz sürgölődő alakot látott, mintha a földből bújtak volna elő. Már az biztos, hogy katonák. Felugrott, füttyentett egyet a kutvának. Sietősre fogta a léoteit. Közelebb érve, azután látta, hogy nem orosz sapkájuk van a katonáknak. A ruha színe is látszott már mnan: nőmet színű egyenruhájuk volt. Az egyik mintha errefelé távcsövezett volna. Magas töltése Volt az útnak. Behúzódott a töltés túloldalára. ahová az épület- 'oől már ném láthattak cl. És lőni sem lőhetnek akkor onnan. Már csak egy térén járó vagy teherautó húzott el az úton. Azt is mind katonák — németek — vezették. Óvatosan. körül-körülfi- f vei ve ment tovább. Itt már őhetnek. Mégis egészen vá- ■ntlanul toppant elébe egv -émet génoisztólyos, egy mgv kő^'i alól. Ennek is magyarázta volna, hogy hazafelé megy, de ez mi-g sem hallgatta, csak kiabált: — Los, los! S hogy nemigen mozdult, elkapta a kabátgallérját, mégpenderítette, s úgy üle- pen rúgta, hogy elesett. Sírva indult visszafelé. De biztos távolságban megállt. — Los, los! — kiabált a német és lekaova a géppisztolyt a nyaltából. Kelletlenül indult tovább, vissza-visszanézve. „Hülye! .. Úgyse találnál el, hülye! ..” Amikor eltűnt a katona — elbújhatott megint a híd alá — léhúzódott a töltés szélébe. Kanyarodott valamicskét az út, itt már akkor sem láthatja a német, hak- néz a híd alól. Magára borította a takarót, lekuporodott. Nézte a part tövében lehas.nló kutyát, és hálát érzett iránta: milyen hűségeseit kitartjnel- lette Ilyenkor is. Kidobott neki egy kekszet a takaró alól. Az a baj, hogy ezek nem tudnak oroszul, ö meg németül csak keveset tud, és épnen azt nem tudia. hogyan kell mondani: én mngyar vagyok, és haza akarok menni. ' Pedig Henriktől megtanulhatott volna németül. Magda biztosán megtanult Persze Mngda meg oroszul nem tanult meg. Hacsak a front valahol őt is utol nem ért«. Henrik az a sebesült német őrmester volt, akit Rezső bátyja szervezett be a meneküléshez. Fél karja felkötve, gipszben. De nemigen látszott, kegy fájlalta volna. Eleinte ő hátul ült Henrikkel a felponyvázott teherautóban, a ládák közt. De a sűrű igazoltatások miatt a sofőr azt mondta: jobb, ha előre ül Henrik. Cseréljen vele valamelyik asszony. Persze Magda megértette, hogy őrá hord a szó, ő volt a fiatalabb. — Kirázza itt a lelket belőlem, a fene egye meg — mondta, amikor elhelyezkedett hátul, a ládák közt. •— Még ki se értünk Miskolcról, és látod, már hogy parancsnokol? .. Később, ahogy távolodtak a várostól, elmaradtak az igaz-H-tésok. és Henrik estefelé hátra ült, hozzájuk. Beszédes, jókedvű fiatalember volt; nem látszott rajta, hogy nagyon bánkódna a felkötött karja miatt. Folyton beszélt, mutogatott, grimaszokat vágott. Ök persze nem értették, -de nevettek rajta; jobb kedve lett akkorra Magdának is. Valamit magyarul is ko- nyított Henrik. Azt mondo gáttá Magdának: — Te nem tudod nemet én nem tudem mágyár, nemjö, hemjó. Elkezdte tanítani Magdát, németül. Megfogta at autó---------oldaldeszkáját, s mondta, németül: — Auto. Magda elismételte: — Auto. Megfogta a Magda kabátját: — Rock. Tetszett Magdának a játék. Kacagva ismétedte: — Rokk... Aztán jött az ő sapkája, a nadrág, a csizma meg minden egyéb. De már csak a rokkra, meg az aút'-ra emlékszik, mert az ' -s >nll- tott a magyarhoz legjobban. Aztán kezdte élőiről. — Au te. — Autó — már ezen is kacagott Magda. — Rock. — Rokk... ö rögtön gondolt rá, hogy most megtanulhatna németül, és milyen jó lenne, h,a már tudna beszélni, mire kiérnek Németországba. Mégis más az, ha t’d az err' -u németül; a németek is másképpen néznek rá. De annyira besötétedett közben, hogy már nem láthatta, mire mondja Henrik, amiket mond. Azért cpnk figyelt, és megpróbálta a szavakat megjegyezni. körmikor megkérdezheti ’“»áld a nénjétől, melyik mit jelent. Henrik: — Kittel. Magda: —Kitél. Hénrik: — Netnjo aerr)- jo .. Kitl .. Kitl .. Magda: — Kitől. Henrik: — Strumf... Magda kacagott: **» Strumf .. S kezdték megint élőiről i rókknál: most nem az autónál kezdték. Magda hűségesen ismét-' te a szavakat, kuncogott, fel-felkáca- gott. (íwytMjtÉl iA I 8 I I •Jr AI *Y#1 *~m b r-A V I ■JJoxA-i A J 9 FEKETE GYULA: R E G E N Y
