Kelet-Magyarország, 1975. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-02 / 52. szám

1975. március 2. KELET-MAGYARORSZAO Nyílt várospolitika SZERKESZTŐSÉGI KEREKASZTAL plakátok hirdetik, hangszórók harsogják: jöjjön mondja el, milyen legyen városunk 10—15 év múlva; hova keü óvodát, bölcsődét építeni! ön szerint mi az előbbrevaló — mozi, vagy ét­terem ? Az első pillanatban meg- hökkentőek a hallott monda­tok, az ember önmagától kérdi: hogy jövök én ahhoz, hogy... Mi közöm a távlati fejlesztéshez, hiszen nem ér­tek én ezekhez a dolgokhoz. Pedig e felhívás nem utópia, hanem a nyílt várospolitika fontos része, bár még csak elvétve gyakorolt oldala. Előfordult már, hogy Nvír- egyhaza vezetői még a táv­lati fejlesztési tervek végle­ges jóváhagyása előtt bemu­tatták rajzokon, maketteken a jövőt. Kicsinyített torony­házak, üzletek, széles utók mutatták az érdeklődőknek — ilyen lesz 15—20 év múl­va az a hely, ahol most élünk. Ezeknek a távlatok­nak azonban csupán egy cél­juk volt; megismertetni ala­kosságot az elképzelt jövő­vel. És ez ma már kevés. Látni, és beleszólni kell a t-rvekbe, elképzelésekbe. Mint ahogy a kongresszusi irányelvek is fogalmaznak: „A tanácsok — amelyekben a néo által választott kép­viselők az állampolgárok ne­vében és érdekében dolgoz­nak — nyújtsanak a lakos­ságnak az eddiginél nagyobb lehetőséget, az érdemi bele­szólásra és ellenőrzésre. Szükséges, hogy a dolgozó tömegek a politikai közélet, valamint az államélet min­den területén és szintjén na­gyobb arányban, hatéko­nyabban kapcsolódhassanak be az ügyek intézésébe”. NYÍLT várospolitika. Ez a kifejezés fedi azt, amit az irányelvek szorgalmaznak. Azt, hogy az „utcáról jövő” ember is elmondhassa a vé­leményét a fejlesztés tervei­ről, javaslatot tehessen akár szakembereknek is; vélemé­nye szerint hol, mire lenne a legnagyobb szükség. Különö­sen fontos a nyílt várospoli­tika ebben az időszakban, amikor a helyi tanácsok, szakemberek a következő öt­éves tervet készítik elő. Né szégyelljük kimondani; T’’ őzsgyökeres nyírbátori. Tanácstag, az üzem KISZ csúcsszervezetének tit­kára. Február 23 óta a párt megyei végrehajtó bizottsá­gának tagja, a párt XI. kongresszusának egyik sza­bolcsi küldötte. A felsorolás — amely ko­rántsem teljes — látatlanból azt sejteti, hogy akiről szó van. ákit ennyi közösségi megbízatás, megt.sztelés, munka ért, egy javakorabeli ember. Valójában egy fiatal lány. Kiss Mária, a nyírbá­tori Auróra Cipőgyár fizikai állományú dolgozója. Egyik jellemző tulajdonsá­ga éppen az, hogy nem sze­ret szerepelni. Idegenkedik attól, hogy őt „propagálják”. Nagvon meglepődött a me­gyei pártértekezleten is, amikor az elnökségbe szólí­tották. Éppen Bhzku Béla elvtárs mellé. Mosolyogva említi hogy ő az utolsó sor­ban akart meghúzódni, szép csendesen, de az ülésrend az első sorba hívta Amikor pénteken délelőtt a munkahelyén megkerestük, csak a véletlennek köszön­hettük hc„y megtalált’ >k. Ha tudja, hogy jövünk, elindul az üzemben és nincs az az ember, aki megtalálja... — Nem tudom, megértik-e, de van bennem egy kis fé­lelem. Nem is kiesi. Sokáig töprengtem akkor is. amikor az utcánkban, az Árrád ut­ca ötvenö* családja megvá­lasztott tanácstagnak El tudom-e látni, amivel meg­bíztak’ Mindenki biztatott, hogv segíteni fog. így is tör­tént. És e1k<**',t“m a tanács­tagi munkát. Először a csuz­Síiért versenyez a munkás ? Holló László Katona Béla Erdei Bálint Tóth Miklós Lezárult!a XI. pártkongresszus és hazánk felszabadulásának 30. évforduló­ja tiszteletére kezdeményezett szocialista munka verseny első szakasza. Milyen eredmények születtek? Értékelték-e a szocialista brigádok teljesítését megfele­lően? Hozott-e valami pluszt ez az erővel kibontakozott munka verseny anyagi­akban, szellemiekben? Ez volt a témája annak a szerkesztőségi kerekasztal-be- szélgetésnek, amelyen részt vettek: Erdei Bálint, a nyíregyházi papírgyár üzem­vezetője, Holló László, a Taurus Gumigyár KISZ-bizottságának a titkára. Kato­na Béla, a MEZŐGÉP Vállalat párt-csú csvezetőségének titkára és Tóth Miklós, a KISZÖV szövetkezetpolitikai osztályának helyettes vezetője. jó néhány olyan terv készült az elmúlt években, amelyek­ről kiderült, hogy nem a leg­jobbak. Hány kudarctól kí­mélhették volna meg magu­kat a helyi vezetők, ha a végleges döntés előtt a la­kosság, a széles nyilvánosság segítségét kérik: gyertek se­gítsetek, tervezzük együtt, — több szem, többet lát. Az irányelvek a nyílt vá­rospolitika formáját, kereteit is meghatározzák. „A nép­front avassa közüggyé leg­fontosabb céljainkat... Akti­vitásával, javaslataival, bí­rálatával járuljon hozzá az állami szervek és a lakosság kapcsolatának erősítéséhez, a város- és k"zségpolitikai ter­vek kimunkálásához és meg­valósításához,... a tanácsok feladatainak jobb ellátásá­hoz.” AZ ALAKÜLŐ, FORMÁ­LÓDÓ VÁROSPOLITIKA egy érdekes példáját is be­mutathatjuk: a Hazafias Népfront csepeli bizottsága olyan fórumokat teremtett, ahol minden érdeklődőnek beszámoltak a következő évek fejlesztési tervéről, el­mondták elképzeléseiket a tervezők, vezetők. Kérték, hogy mindenki mondja el miként látja legjobban a jö­vő útját, mit tart a megva­lósítandó feladatok közül a legfontosabbnak? Választ vártak a tőbe alkalommal is megrendezett fórumokon az üzemi munkásoktól, pedagó­gusoktól, háziasszonyoktól, idősektől és fiataloktól. És mindezt akkor, amikor a városrész fejlesztési tervei még nem készültek el, még nem döntöttek véglegesen az illetékesek. Nyilvánvaló, hogy elhang­zanak a fórumokon megva­lósíthatatlan javaslatok, ma­ximalista igények is, de az oda nem illőt félre lehet ten. ni és csak a fontosat és ész­szerűt kell felhasználni. A fórum résztvevői jó ismerői lakóhelyüknek, ők tudják legjobban, hogy mire lenne leginkább szükség. A nyílt várospolitikai fó­rumok, tanácskozások politi­kai haszna is nagy. A veze­tők számíthatnak az itt élők véleményére, közéleti szerep­lésüket közös cél ércekében használhatják fel. A mag Egyik fontos jellemzője volt a kongresszus tisztele­tére kibontakozott munka­versenynek, hogy érvényesült benne a demokratizmus, a dolgozók nagyfokú kezde­ményezése, s a vállalati cé­lokra épült. Ezek eredmé­nyezték fíképpen, hogy az 1974. évi terveket sok helyen túlteljesítették. A MEZŐGÉP Vállalat minden gyáregysé­gében munkásgyűléseken be. szélték meg a vállalásokat, célokat Vitatták szocialista, brigádok. Elsősorban e 106 szocialista brigád kezdemé­nyezése, javaslata képezte a magját a vállalásoknak. Ki­magasló eredmények szület­tek. Termelési tervük 547 millió forint volt. Erre 13 millió pluszvállalás történt, s teljesítettek 573 milliót! Beszámolt arról is a csúcs­titkár, hogy ezt nagymérték­ben elősegítette a dolgozók kezdeményezése. „Ebben az időszakban, 1974-ben 109 újL tást adtak be a dolgozók, amelyekből C5-öt alkalmaz­nak a termelésben. És ezek eredménye 17 milliót hozott a vállalatnak, a népgazda­ságnak. A dolgozóknak az újításokért kifizetett összeg meghaladta a 604 ezer forin­tot.” Növekedett a gépek, beren­dezések gyártása is. Tóth Miklós szólt arról, hogy a 43 ipari szövetkezet­nél részletesen megtárgyal­ták a felajánlásokat, vitatták szocialista brigádok és szö­vetkezeti dolgozók. És ezek száma nem kevés, mart . 314 szocialista brigád több mint 3500 tagja tett vállalást Ezek összege meghaladta a 70! milliót, s hogy milyen volt a kibontakozás? „Le­mérhető abból, hogy ezt 129 millióra teljesítették. Nálunk is a tervekr^ épültek a vál­lalások, s a korábbiakhoz ké­pest nagy szerepe volt benne a kezdeményezéseknek, újí­tásoknak, amelyek száma megközelítette a 60-at. A la­kosságnak végzett pluszvál­lalás megközelítette az 5 mil­lió 600 ezret, s e helyett több mint 24 és fél milliót érték el a verseny eredményeként.” Talán mégis az egyik legna­gyobb siker az exporttervek túlteljesítése. Ebből 32 mil­liós volt az ipari szövetkeze­tek szocialista brigádjainak a vállalása, s 51 milliót telje­sítettek. Takar ékosabban A Taurust egészen érzé­kenyen érintette a nyugati világban uralkodó energia- válság, amelynek ellensúlyo­zására összpontosították a fi­gyelmüket a szocialista bri­gádok. Fő cél volt: az anyag- költség csökkentése és az energiával való takarékosság. Holló László elmondta, a brigádok megértették ezt, si­keresen teljesítették a vál­lalásaikat. „Ennek köszönhe. tő, hogy 1,5 milliós anyagta­karékosságot értünk el, s az energiamegtakarítás ered. ménye 9,5 millió volt. Még kell említeni azt is, hogy ja­vult az üzemek, gyárrészle- gek közötti együttműködés, a brigádszellem, s ezek Is hozzájárultak a sikerekhez.” Erdei Bálint elmondta, hogy a papírgyárban a szocialista brigádok a terven felül 3 ezér tonna papírdoboz termelését vállalták. „Ezt 4500 tonnára telj^ítették, mely azt ered­ményezte, hogy a termelési tervet 85 ezer tonnára sike­rült teljesítenünk. Ez pedig azt jelenti, hogy a nyíregy­házi papírgyár 1 milliárd! 209 millió termelés: érték kö­zelében teljesített tavaly. E3 csak a szocialista brigádok munkáját igényelve, arra építve sikerülhetett. Nál-'nk is a 23 szocialista brigád ké­pezte a szocialista munka­verseny alapját.” Elismerés Egy másik fontos vonása a szocialista brigádoknak a belső életük: az egységes jelszó különösen a tanulás a munkásműveljdás helyzete. Ha még nincs is 180 fo.'tosi fordulat ebben, de jelentős a fejlődés. Erről elmondták, hogy például a MEZŐGÉP, nél tavaly 32 fizikai munkás végezte él a nyolc általánost, több mint 70 dolgozó szer­zett szakmunkás-bizonyít­ványt, s három és fél száznál több azoknak a száma is, akik különböző állami, szak­mai továbbképzésben vettek részt. / Ha ilyen szép sikerekkel ■ járt az első szakasz, értékel­ték-e? Anyagiakban, erköl­csiekben elismerik-e? Ott, ahol helyben történik az ér­tékelés ez gyorsabb (MEZŐ­GÉP). Az ipari szövetkeze­teknél sajátos a helyzet. A napokban tartják a mérleg­záró közgyűléseket, amelyek ebben Is döntenek. És me­gint más a helyzet azoknál az üzemeknél (Taurus, nyír­egyházi papírgyár) amelyek­nek a központja Pesten vaig. Elmondták a beszélgetés résztvevői, hogy ezek az ér­tékelések már hamarosan, a napokban várhatók, s az el­ismerésék sem maradnak el.' Abban egyezett az állásnont, hogy a korábbiaktól eltérő­en, a mostani szocialista munkaverseny anyagi-erköl­csi ösztönzése jobb volt, no­ha van még javítani való. Csökkenteni kellene a túl­zott bürokráciát U ebben. Több gond, figyelem kísérte a versenyt, eredményeit, mint korábban. Értékelő bi­zottságok működnek a papír­gyárban, a Taurusba”,, az operatív értékelés módszerét alkalmazzák a MEZŐGÉP- nél. És itt már tények is vannak. Az első szakaszban elért sikerekért 508 ezer fo­rintot fizettek ki. 271 dolgo­zó lett kiváló dolgozó. Ebbő! 47 a nő és 130 a fiatal. Nyolc munkás kapott miniszteri ki­tüntetést, kettő miniszteri dicséretet őriási tartalékokkal ren­delkeznek a szocialista bri­gádok. Ezt most újra bizo­nyították. Nem is gondolták volna, hogy a termelés mel­lett még olyan teljesítésekre is képesek, amelyek a város­politika érdekeit, a társada­lom fejlődését más úton ia szolgálják. Ez különösen a társadalmi munkaakciókban nyilvánult meg. A MEZŐ­GÉP brigádjai a vállalt 8 ezer társadalmi munkaóra helyett több mint 32 ezret vé­geztek, segítve ezzel óvodá­kat, bölcsődéket, Iskolákat. A kisipari szövetkezetek szo­cialista brigádjai lő ezer társadalmi munkaórát vál­laltak, s ezt többszörösére teljesítették. A papírgyáriak fásítási akciót kezdtek, a Taurus-beliek 9 ezer forintot utaltak át az óvodák részére, a kommunista, műszakokban 15 ezer órát teljesítettek, s 115 ezer forinttal segítették a várospolitikai célkitűzések megvalósítását. A szerkesztőségi kerekasz- tal-beszélgetés azzal zárult, hogy ezt a lendületet to­vábbra is biztosítani kell s brigádoknál, mindazoknál, akik a kongresszusi munka­versenyben részt vesznek. Igényelni kell kezdeményezé­seiket, most a XI. kongresz- szus irányelveinek szellemé­ben, az ott meghatározott fontos népgazdasági célok elérésére szükséges áldozni minden anyagi-szellemi ener­giát. Farkas Kálmán Kongresszusi küldöttünk Marika a cipőgyárból liző gyerekekkel gyűlt meg a bajunk az utcában, kilőt­ték mindig a villanykörtéket. Én talán túl hevesen is tet­tem szóvá a tanácsülésen, hogy sötét az utcánk. Aztán megmagyarázták, hogy az okot is meg kell nézni. Kiss Mária kedvét nem szegte a csúzlizási ügy. Mind jobban eligazodott a közér­dekű dolgokban. S hetven­kettőben megválasztották a városi tanács végrehajtó bi­zottságába. Ekkor jött az újabb szorongás. Vajon ezzel a nagyobb feladattal hogyan fog megbirkózni. De nem csak ezzel. Az Auróra fiatal­jai — a gyár kétharmada 24—25 éves — szintén szá­mítottak „KISZ” Marikára, ahogyan maguk között neve­zik. A fiatal gyárba újabb és újabb korszerű gépek érkez­tek, létkérdéssé vált a tanu­lás. De meg kellett barát­kozni a Pestről letelepült szakemberekkel, vezetőkkel is, hogy a „bennszülött” nyírbátoriak és a pestiek ne az idegent, a riválist lássák egymásban. — Először tényleg azt hit­tük, hogy a pestiek valami­lyen különleges emberek és félni kell tőlük. És hogy nem csak a szakmát kel' megta­nulni tőlük, hanem a vá­lasztékosabb beszédet is — folytatja Kiss Mária. Azóta a helyi dolgozók és a Pestről jött vezetők, szakemberek mind jobban egy nagy csa­lád tagjainak érzik máfeukat. Hatszáznál többen vannak, s a gyár további nagy fej­lődés előtt áll. Kiss Mária, a hozzá hasonló fiatal lányok­kal együtt az elsők között végezte el a gépi tűzőtanfo­lyamot. Betanított munkás a szakképzettsége, de sikere­sen megszerezte a minőségi ellenőri képesítést 's. Jelen­leg a Nyíregyházi Vasvári Pál Gimnázium kihelyezett cipőioari szakközépiskolájá. ba jár. Másod'kos. — Minden héten három­szor járunk be Nyíregyhá­zára. Meg keü dolgozni a jő osztályzatokért, de ezt vál­laltuk. Nyolcán végezzük a szakközépiskolát az üzem­ben. Röstelleném, ha lema­radnék a többiektől. A fél­éves eredményem 4,4 volt Az estéim ezért foglaltak, mert a szüleim előtt se aka­rok leégni... Újra visszatérő mondata: meg kell érteni, őszintén félt, amikor, újabb társadal­mi megbízatásra kérték fel. Több napig töprengett, amíg a buzdításra igent mondott. Megválasztották küldöttnek a megyei pártértekezletre. Ott pedig az az újabb meg­lepetés: a párt új megyei végrehajtó bizottsága tagjai­nak sorába is bekerült. Minderre jött, hogy kong­resszusi küldöttnek is dele­gálták a szabolcsi kommu­nisták. — Én még fiatal párttag vagyok, 1971. májusában vet­tek fel. Az egyik ajánlóm a KISZ-szervezet, a másik az üzemi pártszervezet titkára volt. Nem szeretnék szégyent hozni az ajánlókra, a kol­lektívára, a fiatalokra, akik­kel naponta együtt vagyok. Nagyon sokat kell dolgozni, tanulni az idősebbektől, hogy méltóan képviseljem mun­káskollektívánkat a kong­resszuson, majd a minden­napi életben a párt végre­hajtó bizottságában. A kol­lektíva megbecsülését is érzem abban, hogy ilyen magas megtiszteltetés ért, amelyre ezután kell rászol­gálnom. Amennyire nagy megtiszteltetés és öröm ez számomra, annyira izgulok is mert tudom, hogy sokat vár­nak tőlem. Marika ezután arról be­szélt, hogy megnövekedett párt- és társadalmi munká­ja ellenére szeretne minél többet az üzemben tartóz­kodni. Nagyon szereti a szakmáját. Elgyönyörködik a szalagról lekerülő szép ci­pőkben, amelyek közös mun­ka eredménye! és a nyírbá­tori cipőipariak hírnevét vi­szik a szélrózsa minden irá­nyába. Néha — mert minő­ségi ellenőr — kénytelen vissza is adni egy-egy cipőt. Mégis úgy érzi; megtalálta a hangot a többi dolgozóval, akikhez közel érzi magát. Együtt töprengenek azon, hogyan lehetne egy ifjúsági klubot létesíteni •> több mint száz fiatal, .x az üzemben, s tovább szorgal­mazni, hogy a gyár fiataljai még több pluszt tegyenek a közös asztalra. Sok telefont kap mostaná­ban. Ismerősök, barátok, munkatársak. iskolatársak kívánnak sok szerencsét a' megtisztelő megbízatáshoz. A iókívánságokat megtoldották azzal, hogy születésnapja al­kalmából is minden jót kí­vántak Marikának, aki teg­nap töltötte be a 24. évét Pál! Géza s

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom