Kelet-Magyarország, 1975. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-29 / 75. szám
' 4 W. mi. Szülők fóruma: GYERMEKEKNEK ® gyermekeknek ® GYERMEKEKNEK \ I \ Mii üzen a „Nyuszi"? Nem szokás ezen a helyen mesét mondani, ha most mégis ezt tesszük, csak azért, hogy teljesítsük a, „Nyuszi" kívánságait, no meg azért is, mert állítólag a felnőttek is szeretik a mesét, csak ezt nem mindig vallják be. Nyúl urat hiába kerestük a kerek erdőben, még az Óperenciás tengeren túl sem látta senki, dehát hogy is látta volna, amikor régen elköltözött. Végül egy nagy bérházban találkoztunk vele, éppen a naptárt nézegette, s izgatottan állapította meg; már csak kettőt alszunk, s kezdődik a húsvéti locsolás. Szerencsénk volt, mert beszélgető kedvében találtuk, előbb azonban rendet rakott a lakásban, megnézte, minden késs-e a fontos napra. Nyúl anyó begyűjtötte az utolsó tojásokat, a nyúlfiúk még egyszer kifényesítették cipőftüket, levágták hosszúra nőtt karmaikat, a nyúlványok pedig nagy buzgalommal cirkalmazták a mintákat a már befestett tojásokra. Minden rendben volt, .Nyúl úr elkezdte a mesét. A tavalyi húsvétról mesélt. Akkor is ilyen nagy izgalommal készültek és ugyanilyen kíváncsisággal. Mert a mi nyúlunk kíváncsi nyúl. Ez a kíváncsiság vezette arra, hogy a jó munka után megérdemelt pihenés helyett a locsolkózás napján fiaival tartott, szétnézni, hogy ünnepelnek a többiek. Volt is része meglepetésben. Az. egyik házban például annyi ételt-italt látott a megtérített asztalon, hogy azt hitte, eltévesztette a házat, s tévedésből egy lakodalomra csöngetett be. A. másik helyen azt látta, hogy ételnek-italnak nyoma.sincs, mintha nem is lennének otthon, az asztalon azonban egy csomó pénz hevert, s minden bekopogtató nyúlfiú kezébe vagy egy tíz- vagy egy húsz- forintost nyomtak. A következő házból majdnem elkésett, de még éppen jókor ahhoz, hogy megakadályozza a házigazda túlontúl is nagy szívélyességét, aki éppen a borosüvegből töltögetett az iskolás nyúlfiúknak. Sajnos, mire a szomszédos házhoz érkezett, a nagy rábeszélésre ott már fel is hajtották a pohár tartalmát a kíváncsi gyerekek. Még most is emlékszik arra a két nyúlfiúra, akit másnap be kellett szállítani az erdei kórházba. TÖRD A FEIEDF Vízszintes: 1. Megfejtendő (nyolcadik négyzetben AS). 6. Lötty. 7. Ari betűi keverve. 8. Morse- jel. 9. Csapadék. 11. Növénykezdeményezés. 12. Érzékszerv. 14. Alant. 16. Kiüt. 18. Talmi. 20. Ilyen szarvas is van. 21. Személyes névmás. 22. Régi súlymérték. 24. Irta vala. 25. Loránd beceneve. 27. Perecdarab!!! 28. Összevissza sírt! 29. BOMS. Függőleges: rák). 6. Lerepült. 10. ŐEK. 11. Bátorkodik. 13. Orosz béke. 14. Ipari rostnövény. 15. Megfejtendő (a vízszintes 1. folytatása). 17 Agg. 19. Távol-keleti állam. 21. Díszfémpénz. 23. Orosz három. 24. Tejipari melléktermék. 26. Európai nép. 27. Háziállat. Megfejtendő: Függőleges 15, vízszintes 1. Múlt heti megfejtés: Lillafüred — Hévíz — Bük — Siófok. Belenézett a nyúlleáiiyok kosarába is, de ezt már sajnálja, mert nagyon szomorú lett. A régi szép szo- kásft, amikor még minden nyúlleány maga főzte, festette, rajzolta, fényezte a hímestojásnak valót, mintha egyne többen elfelejtették volna. Igaz, a boltokban megjelentek az igazi hímesek helyett a csokoládéfigurák, nagyobbnál nagyobb csirkék, kacsák, nyulak — meg egy sereg felismerhetetlen csokoládéállat. Azért szomorú, mert újabban csak ilyeneket lát a legtöbb nyúlleány kosarában, ezzel várják a locsolókat; azt pedig, hogy ennek a kedves szokásnak milyen hagyományai vannak, ma már nagyon kevés nyúl tudja. A legnagyobb meglepetés mégsem a locsolkódás- sal kapcsolatban érte. Még előző nap, húsvét első napján., amikor a rokonok csakúgy, mint más családi ünnepeken összejönnek, meglátogatják egymást. A vendégségbe sietők szatyrára pillantva vette észre, hogy még vastagabbak lettek, mint tavaly. Mondtuk már, milyen kíváncsi a mi nyúlunk: belenézett egyikbe, másikba, sőt azt is kihallgatta, mi lett a szatyrok tartalmának sorsa. Ilyeneket mondtak: a Nyuszi küldi, a Nyuszi hozta. Ajándékok voltak a csomagokban. Kesztyűk, pulóverek, ruhák. Hogy miért lett szomorú Nyúl úr a csomagok láttán? Azért mert sok-sok ünnepről tud, amikor a családtagok, rokonok, ismerősök megajándékozhatják egymást, a húsvéti locsol- kódás egy régi népszokást őriz, nem pedig egy újabb alkalmat a költekezésre. Nyúl úr tapasztalatait összegezve kért meg bennünket üzenete közvetítésére. Azt üzeni, hogy a legszívesebben most is a régi, festett hímestojásokat készíti, nem barátkozott meg azzal, hogy ennek helyét a locsolásért óriás csokoládéfigurák, nagyobb pénzösz- szegek foglalják el, amivel másnap dicsekedni lehet az iskolában. Nem szereti a roskadásig terített asztalokat, ráadásul, ha felszólítják, hogy mindegyikből illik enni, azért pedig kifejezetten haragszik ha nyúl- fiait szeszes itallal kínálgatják. S végül azt üzeni; még mindig az a foglalkozása, hogy hímestojásokat fest, nem pedig az, hogy pulóvereket árul a boltban. Szívesen megígértük, hogy tolmácsoljuk üzenetét. B. *5. Az erdőben, élt három jóbarát: a mókuska, a sünike és a nyuszika. Tavasszal a mókus vendégségbe hívta a sünikét és a nyuszikát. Mindenki elé az asztalra oda készített egy teli tál mogyorót, de sem a sünike, sem a nyuszika egyetlen szemet sem tudott elfogyasztani. „Mókuska nem tudja mi a jó" — gondolta magában sünike és nyuszika, és eltávoztak. Nyáron sünike vendégségbe hívta a mókust és a nyuszit. ó tó kedveskedni akart a vendégeinek és ő is odakészített eléjük az asztalra egy teli kosár almát, körtét és szilvát. De sem a mókus, sem a nyál nem nyúltak hozzá a gyümölcshöz emi falatot sem tudtak enni belőle. „A sünike nem tudja mi a jó" — gondolta a másik kettő ás némán elvonultak. ősszel magához hívta ven- ‘űégséghe a nyuszika a mókust és a sünikét. Ú sem akart szégyenben maradni vendégei előtt. Mindenki elé az asztalra egy fej káposztát ■ tett. Sem a sünike, sem a mókuska nem evett egy falatot sem a káposztából. „A nyuszika nem tudja mi a jó" — gondolták és némán ballagtak hazafelé. Ekkor fújni kezdett a szél és sűrű esőcseppek áztatták a földet. A fáról lehullt egy levél, melyen a következő felirat volt: Vigyázat, jön a tél! A három barát gyorsan búcsút vett egymástól. Behúzódtak az adujukba, mely teli s tele volt összegyűjtött élelemmel. De most már legyünk csendben. A három barát téli álmát alussza, hogy tavasszal újult erővel ébredjenek. Szlovákból fordítottam . ár, Papp Sándarné 1. Nem félbehagyott. 2. Kettőzve kedvelt gyermekédesség. 3. Kopasz. 4. Csizmadiaszerszám. 5. ...és Pan (régi kedvelt némafilmfiguKőnyvjutalom: Győrfi Sándor Ököritófülpös, Hensper- ger Judit Gáva, Faragó János Mándok, Balogh Józsika Ti- szalök, Szaszala Józsika Nyíregyháza. TIP, TOP, TOPOGÓ Az egész úgy kezdődött, hogy három tojásból nem lett hímestojás. Mese. Mása szerint — mert ő mondta el — nagyanyó harminc tirf- tarka tojást akart festeni, hogy minden kisfiúnak, aki Mását húsvétkor megöntözi jusson egy. A kendermagos tyúkanyó azonban csak huszonhét tojást tojt. — Mit tehetünk — mondta szomorúan nagyanyő — a hiányzó három tyúktojás helyet megfestjük azt a három kacsa tojást. — Azt már nem — jelentette ki Mese Mása ■— akkor miből lesz kiskacsám. Inkább ne is jöjjenek hozzám a fiúk locsolkodni. — Hogy mondhatsz ilyet kislányom — korholta tettetett szigorral Mását nagy- anyó. — Azt nem tehetjük gyermekem. Valamit mindenkinek adni kell. — Hát... Hát— töprengett Mása, aztán felcsillant a két szeme — egy mesének. Egy mesének, biztosan nagyon örülnének. Úgy is történt. Húsvét reggelén sorra mentek Másá- ékhoz az utcabeli kisfiúk, az óvodás pajtások. Mindegyik szép verset mondott, aztán piros rózsás hímestojást kapott. Legkésőbb három jó pajtás, a három E-betű érkezett: Elek, Ede, Ervin. Nagyon meglepődtek, amikor Mása hímestojás helyett hellyel kínálta őket. De altkor lepődtek meg igazán, amikor nagyanyó közéjük ült és mesélni kezdett. — Úgy történt gyerekek, hogy volt egyszer egy kislány és annak volt három kedves jópajtása. Húsvétkor a kislány nem tudott a három barátjának hímestojást adni, mert nem volt annyi tyúktojás a háznál, hogy minden locsolkodó számára megfessen egyet. Igaz, lett volna három kacsatojás, de azokat nem akarta elajándékozni, mert tudta, hogy belőlük három mesébe illő aranyos sárgapihés kiskacsa kel majd ki. A három kiskacsa kikelt. Tisztára olyan kedvesek, olyan hápogós sárga aranyos kis jószágok voltak, mint ahogyan azt a kislány elképzelte. Szeretgette, becézgette őket, még nevet is adott nekik. Ügy hívta őket Tip, Top, Topogó. Illet rájuk az elnevezés, mert a három kiskacsa állandó nyughatatlan- sággal tipegett, topogott. — Volt egy kis tó nem messze a háztól. Tip, Top, Topogó odajártak úszkálni, a kislány meg minden nap elkísérte őket, leült a partra és onnan nézte, ahogyan uszonyos lábaikkal pas- kolták a vizet, lubickoltak, kergetőztek, játszadoztak, ahogyan azt a kiskacsáktól megszoktuk. A kislány beszélt hozzájuk, egyszer ezeket mondta: „Halljátok csak Tip, Top, Topogó, majdhogynem húsvéti tojások lettetek. De én nem engedtem, nem bizony. Azért nem engedtem, mert tudtam, ha kikeltek a tojásból, ti lesztek a világ legaranyosabb kiskacsái.” — Tip, Top, Topogó mintha értették volna, amit a kislány mondott. Odaúsztak hozzá, közel a parthoz úgy figyelték, lesték minden szavát. Aztán képzeljétek el gyerekek a három kiskacsa egymás után a víz alá bukott és amikor újra előtűnt a fejük a sárga csőrükben egy-egy vadonatúj kétforintost tartottak. Kitipegtek, kitopogtak a vízből és a pénzt a kislány elé rakták. Úgy bizony, így cselekedtek, ezért mondom én nektek, mesebeli kiskacsák voltak azok. — A három fényes kétforintos most is ott van a szekrényben — mondta a nagyanyó, majd hozzátette — eredj csak kislányom Mása, vedd ki azokat a pénzeket és add a barátaidnak, aztán nézzük meg együtt, mit csinál most a három kiskacsa. Minden úgy történt, ahogy nagyanyó mondta. A fiúk megkapták^ a két forintokat, aztán nagyanyó vezetésével a baromfiudvarba mentek. Ott tipegett, topogott vígan Tip, Top és Topogó, akikből majdnem húsvéti hímesto- jás lett. A három kiskacsának a fiúk is jobban örültek, mint annak, ha tojást kapnak. Ser«* Erő« Ezen a héten röviden ösz- szefoglaljuk a forradalmi ifjúsági napok eddigi eseményeit. A forradalmi ifjúsági napok tavaszi rendezvénysorozatába aktívan bekapcsolódtak Nyíregyháza kisdobosai és úttörői. Március 15-én egésznapos programra került sor, amely során megtartották az úttörő honvédelmi szakaszok csapatszintű versenyét. A kisdobosok a Szamuely Tibor úttörőházban versenyeztek. Március 15-vel indult az országos Vörös Csillag akció, amelyben a város kisdobosai és úttörői több, hasznos munkát végeztek. Köztük megismerkedtek a megyeszékhely üzemeinek, vállalatainak, intézményeinek életével, találkoztak kommunistákkal és veteránokkal. Március 19-én értékelték a csapatok hullla- dékgyűjtési akcióját, s a gyűjtésért kapott pénzt, mintegy 33 ezer 570 forintot — befizették a vietnami szolidaritási számlára. Az akcióban — a létszámot is figyelembe véve — a legkiemelkedőbb eredményt érte el a 4-es, a 7-es, a 8-as és a 13-as számú általános iskola. Ez volt a legmagasabb összeg, amelyet a pajtások eddig a szolidaritási számlára befizettek. A sikeres akció után a gyermekeknek a MÉH Vállalat igazgatója és Kóródy László, a városi úttörőelnök levélben gratulált. A tavaszi rendezvénysorozat része volt a városi úttörő elnökség rendezvénye, a kisdobosok kulturális szemléje. Nagyszerűen szerepeltek: Demcsák Anikó a 12-es, Rendes Zsuzsa a 11-es, Medve Szilvia a 15-ös számú általános iskolák kisdobosai és a 4-es számú iskola kisdobos kamarakórusa. A városi irodalmi színpadok vetélkedőjét a nyíregyházi tanárképző főiskola 1-es számú gyakorló iskolájának színpada nyerte. Március 25-én tartották a jubileumi faliújságverseny ünnepélyes megnyitóját az úttörőházban. A versenyt a Utíöiőposta városi tanács művelődésügyi osztálya, a városi könyvtár és a városi úttörőelnökség rendezte. Tizenhárom csapat 30 pályaműve szerepelt a versenyben. A legkiválőbb- nak bizonyultak a 8-as, a 6-os, a 12-es és az 5-ös szárú ú általános iskola faliújságjai. A tavaszi rendezvénysorte zatot április 3-én este hálatábortüzek gyújtásával fejezik be az úttörőcsapatok. ★ Fodor László, a balsai általános iskola csapatának versenyzője leveléből: „A 4466. számú Ságvári Endre úttörőcsapat március 14-én megtartotta hagyományos szavalóversenyét. A színvonalas küzdelemből. Pólyák Mária, nyolcadik és Márton Gyöngyi hetedik osztályos tanulók kerültek ki győztesen. A második helyen végzett Halászi Anna, hatodik, a harmadikon pedig Bá- tori Julianna, ötödik osztályos tanuló.” Istenes Ibolya, az ŰJfehée» tói 3026. számú Teleki Blanka úttörőcsapat tagja, raj- vezető-helyettes a következőkről tájékoztatta postánkat: „Csapatunk új akciót feeasä dett. Tíz kör a felszabadulás sért, három szakaszon. Ebben az akcióban mindenki győztes lehet, aki tíz délután tíz kört fut. A teljesített harminc kilométer jelképezi felszabadulásunk 30. égfiLB1- dulóját” ♦ lfedles Äva és Tuba jánkmajtisl úttörők !eveS&4 bőit »A bafctalőránthfcl enfflB gazdaság fűrészüzem-vezető-í inék és szocialista brigádját nak ezúton köszöni meg S jánkmajtisl napközi otthoni felsőtagozatos csoportjánál* negyven tanulója és nevelőé jük a munkafogialkozáshos kért és elküldött nyíri alap»« kát A brigád tagjai ismerete lenül is segítették szabadj időnk hasznos eltöltését* i Rózsa, rózsa, rózsavf* Mintha égből hullna, Merre járok mindenfelé Szagos lesz az utca. Gyertek elő kisleányok. Ibolya-virágok, Vlrágeső hutladozzoa Harmatozzon rátok. Mosolyogjon szemetek. Orcátok viruljon, Piros tojás, hímes tojás A zsebembe hulljon. (Német állatmese) Egy picinyke egér hosszú vándorlása közben hatalmas tóhoz érkezett. — No, most hogy megyek át ezen a szörnyű vizen? — morfondírozott magában. Megpillantotta sógorát, a békát, ahogy a vízben lubickolt. — Hé, béka sógor, nem vinnél át a vizen? — kérdezte a békától. A béka nagy tréfamester volt és szívesen belement a játékba. — Kösd az első jobb lábadat az én hátulső jobb lábamhoz. S átúszom veled a hullámokat. A művelet megtörtént. A béka jókedvűen hancu- rozott a hullámokban, valósággal hullámfürdőt vett és rángatta maga után az egeret. Az egér fuldokolva vergődött. — Lassabban, kedves sógor, lassabban — kiabálta rimánkodva. De a béka annál inkább járta a hoppárét, táncolt a vízben, mint egy bolond S mögöttük megjelent a kócsag. Gázolta a vizet hatalmas piros lábával. Hossztó, lángszinű csőre a vízben kotorászott. S észrevette a bukfencező bé» kát és a vergődő* halálra vált eges rét. — Itt vagytok^ gézengúzok? —• örvendezett a kő=í csag. — Finom ebéd lesz belőletek. Lám csak; akik egymáshoa kötik a sorsukat és együtt vétkeznek, azoknak együtt is kell bűnhődniük. S lenyelte mind a két gonosz ira- posztort egyszerre) I Fordítottad) ( libeg? feöfej (SZLOVÁK MESE)
