Kelet-Magyarország, 1975. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-29 / 75. szám
ttXrcfu* M. Elmélet és gyakorlat A NEMRÉG VÉGET ÉRT, történelmi jelentőségű XI kongresszusunk beszámolójában említette Kádár elvtárs mintegy összegezésképpen a következőket: „A marxizmus—leninizmus eszméinek, a szocialista világnézetnek újabb térhódítása örvendetes, nagy eredmény. Ezt látva sem feledkezhetünk meg azonban ideológiai munkánk fogyatékosságairól, az e téren még előttünk álló nagy feladatokról, arról, hogy a társadalmi tudat szocialista átalakulása csak egy egész korszak alatt mehet végbe.” Ez tükröződött a Nyíregyházán megrendezett emlékülés egész munkájában. Akik szerény részesei voltunk, megállapíthatjuk: van szellemi erő Szabolcs-Szatmárban is, van mire, kikre építeni. A tudományos emlékülés, amelyet az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bizottságának oktatási igazgatósága és két főiskolánk marxizmus—leninizmus tanszékei rendeztek meg felszabadulásunk 30. évfordulójának tiszteletére jól mutatja, reprezentálja, hogy a leghaladóbb eszme, tudomány elterjesztése, gya korlati érvényesítése érdekében mi minden történt és történik napjainkban is itt Szabolcsban. HÁROM SZEKCIÓBAN három referátum, sok-sok hasznos, elemző, a tudomány és a gyakorlat egységének fontosságát hangsúlyozó előadás, korreferátum hangzott el. Lehetetlen volna arra vállalkozni, hogy e jelentős tudományos tanácskozást akárcsak kereszt- metszetében is elemezzük, egy-egy tudományágban elhangzottakat kommentáljuk. Csupán néhány fontos vonásának felvázolására vállalkozhatunk. Arra, hogy szólunk a három fő referátumról, melyek a XI. kongresszus beszámolójával azonosultak. Ki ne emlékeznék Kádár János zárszavában az osztály hatalmával, a proletárdiktatúrával kapcsolatban hangsúlyozottakra, vagy a beszámoló summázására a szocialista demokrácia kiteljesedéséről? A dr. Vész Béla által elmondott referátum a „Hatalom és a demokrácia a szocializmus építésében” — éppen ezt húzta alá. S, ha a gazdaság- politikai szekció ülésének tanácskozásáról is a dr. Dan- kó-féle referátumot említjük, azért tesszük, mert fejlődésünknek egyik sarkalatos elméleti-gyakorlati kérdésével. a népgazdaság tervszerű arányos fejlődésének időszerű kérdéseivel foglalkozott. NAGYON LÉNYEGES VONÁSA VOLT e tudományos emlékülésnek, hogy valamennyi előadás törekedett az elmélet és a gyakorlat egységének a megvalósítására. Olyan elemzések sorát hallhattuk, amelyek bizonyították, hogy itt Szabolcs-Szatmárban is szép sikerek történtek a gazdasági, társadalmi életünkben, ideológiánk térhódításában, a szocialista életmód, a proletár internacionalizmus érvényesítésében és elterjesztésében, közművelődési határozatunk intenzív végrehajtásában, iparunk fejlődésében, fiatal munkásosztályunk öntudatosodásában, a korszerű ipari és mező- gazdasági termelési rendszerek alkalmazásában, az urbanizációban, a munkásosztály hatalmának erősítésében, a munkás-paraszt szövetség állandó erősítésében, a parasztság életmódja átalakításában, a~nyírségi ember tudatának átformálásában, amelyekre méltán lehetünk büszkék. Jó érzés tudni, hogy az elért sikerekhez, eredményekhez, ahhoz, hogy a fejekben is épül a szocializmus, mi propagandisták, a marxizmus—leninizmus oktatói, terjesztői is hozzájárultunk. Pártunk XI. kongresszusának beszámolójában hangzott el: „A párt ideológiai munkáját a marxizmus—leninizmus általános érvényű tanításainak terjesztése, alkotó alkalmazása, elméletünk gazdagítása jellemzi.” Úgy érzem, ez jellemezte ezt az emlékülést is. Ránk, akik e nagy munkának szerény munkásai vagyunk, bizton számíthatnak a jövőben is. Farkas Kálmán Cél: a kozéletiségre nevelés Egy iskola Diákönkormányzat a szakmunkásképzőben munkahely Ki dicsérhet? Ki büntethet? S okan tudják a llö-es számú ipari szakmunkásképző intézetről, hogy megyénk legnagyobb ilyen iskolája, tanulóinak száma állandóan kétezer - fölött van. Azt már kevesebben tudják, hogy azért is a legnagyobb, mert a legtöbb vállalattal tart kapcsolatot; ebben a tanévben 216 munkahelyen — nagyvállalatoknál, szövetkezeteknél, kisiparosoknál tanulják a szakmát a leendő munkások. Ebben az évben újra bizonyították, hogy élen járnak, de ezúttal más területen. Valamennyi osztály tanácskozása, jelölése és választása után küldöttgyűlést tartottak, amelyen több mint kétszáz fiatal választotta meg az intézeti diáktanács tagjait, valamint a diákönkormányzat céljait megvalósító bizottságokat és azok csoportjait. Érdekképviselet A diákönkormányzat ötlete tulajdonképpen már régen megszületett, de sem a tanárok, sem a diákok nem merték sürgetni idő előtti megalakulását, míg a legutóbbi diákparlament őszinte hangulata és a 85 felszólalás el nem döntötte; eléggé „felnőttek” már ezek a diákok igazságos érdekeik képviseletére. Bár az iskolának egyaránt fontos valamennyi megalakult bizottság és csoport munkája, mi mégis azoktól a fiataloktól érdeklődtünk, akik most kezdődő társadalmi munkájukkal már a jövőnek dolgoznak, s az iskola most nyújtott lehetőségeinek keretén belül megpróbálnak egy kis útravalót gyűjteni önmaguknak, s ebből átadni társaiknak is a hamarosan elkezdődő munkás- évckrG Mi lesz például Tóth József feladata a munkahelyi csoport vezetőjeként? Az, hogy az osztályok munkahelyi felelőseitől állandóan tájékozódik; hol melyik munkahelyen vannak olyan panaszok, amelyeket a diákok közösen megoldhatnak, mikor kell a tanárok segítségét, vagy az igen jól működő szülői munkaközösség támogatását kérni. A csoport tagjai meglátogathatják a munkahelyeket, vagy a szülőket, ha tipikus esetekkel találkoznak. Ilyen például, hogy a tanulókat nem a szakmának megfelelően foglalkoztatják, túlóráztatják, az ösztöndíjakat késve, vagy egyáltalán nem fizetik ki, a mosdót, vagy öltözőt nem használhatják, a gyakorlati oktatás nem tart lépést az iskolai elmélettel. Ugyanennek a bizottságnak másik csoportja a takarékossági, amelynek vezetőjévé Tatár Zoltánt választották. Ö figyeli majd a használatra kapott tankönyveket, hogy minél jobb állapotban adhassák tovább, az iskolai takarékbetétek alakulását, de a munkahelyek takarékosságát is. A baktalórántházi MEZŐGÉP- nél tanulja a szakmát, lakatos lesz, s azt mondja, ha az iskolában megszokja a takarékosságot, s próbálja másokkal is megszoktatni, a munkahelyeken is hamarabb mernek majd megszólalni. Ö is szeretne példát mutatni, de most még nem nagyon meri „figyelmeztetni” munkahelyi főnökeit, akik közül az egyik az édesapja. Felkelteni az érdeklődést Bemáth Sándor a harmadéves autószerelő-tanuló a tanulmányi versenybizottság vezetését vállalta el. Egyelőre még nincsenek elképzelései, hogyan kezdje, nem nagyon érti még, milyen módon kapcsolódik a diákönkormányzat a tanulmányi eredményekhez, kezdetben tehát a tanárok segítségére számít. A kulturális bizottság vezetőjének — szintén harmadéves ács-állványozótanuló —, Seres Jánosnak viszont szinte teljesen kész tervei vannak. Arról beszél, hogy a munkásfiatalok művelődési igényének felkeltésére már az intézetekben meg lehet és meg is kell tenni a legfontosabb lépéseket. Az is eredmény, hogy önálló bérletes házuk van a színházban, hogy mozibérleteket vásárolnak, színművészeket hívnak meg kamaraelőadásokra, írókat közönségtalálkozóra, az öntevékeny csoportok szerepe azonban legalább ilyen fontos. Az irodalmi színpad, énekkar mellé tánccsoport, folklórcsoport, citerazene- kar alakítását tervezi, mindre bőven lesz jelentkező. Amit a fiatalok így elmondtak, annak akárki ellene szólhat, hogy ez még nem diákönkormányzat. Mitől lesz tehát az, a csoportok, bizottságok, az intézeti diáktanács és a legnagyobb fórum, a küldöttgyűlés munkája? A különböző csoportok jogai és kötelességei között a legfontosabb, hogy javaslatot tehetnek dicséretekre, büntetésekre. A javaslatokról a bizottságok döntenek, amelyeknek hatásköre az osztályfőnökével és a szakoktatókéval egyenrangú. A három vezető fórum, a küldöttgyűlés, a diáktanács és az ellenőr*?# bizottság "d"”' cséreti, büntetési, jutalmazási joga nagyobb az osztály- főnökök jogainál is, ezeket csak a KISZ-vb, illetve a tantestületi értekezlet bírálhatja, vagy indokolt esetbe® változtathatja meg. Ezek « döntések a diákélet szinte valamennyi területére vonatkoznak, tanulmányokra« ösztöndíjakra, üdültetésre, jutalmakra, igazgatói dicséretekre stb. | Tanárok I a diáktanscsrol A diákönkormányzat még az első lépéseknél tart. Egy kicsit furcsa is, hogy az indulásnál a tanárok „fogják a diákok kezét”, s azt tanítják meg, hogyan legyenek önállóbbak. Mit jelent tehát a tanároknak a diáktanács megalakulása ? Ignácz Józsefnek, az intézet pártösszekötő tanárának azt, hogy a leendő munkások már az iskolában megismerkedhetnek a döntés felelősségével, az önálló^ sággal, hogy későbbi életükben biztosabban képviselhessék majd a munkahelyek és önmaguk jogos érdekeit! Listván Attilának, a KISZ- bizottság titkárának azt,' hogy ezzel a formával ar KISZ-ben végzett társadalmi munkán túl az intézet szinte minden második tanulójának van valamilyen megbízatása, hiszen a diákönkormányzat különböző terßJ létéin több mint ezer fiatal munkálkodik a közösségért) Danvi Lajos tanárnak pedig, — aki a választásokat szervezte és lebonyolította ™ azt, hogy az iskolában. s munkahelyeken, a tanműhelyekben. a kollégium- ban maguk a diákok serkentik társaikat a jobb munkára, jobb tanulásra, a közösség érdekeinek megvalósítására, az igazságos érdekvéy delemre, a kozéletiségre. íbaraks# A PG—GA típusú gyűrűsfonőgép szerelése közben készült felvételünk Vadász Ferenc és Tama László szerelők ről a Magyar Posztó nagykállói gyára - ban. A záhonyi vegyianyag átfejtőben a negyedik műszak szocialista brigádvezetője Faragó József, aki 18 éve látja el becsületesen munkáját. (Elek Emil felvételei) M ilyennek látja a mester a tanítványát, a tanítvány a mestert? A MEZŐGÉP Vállalat nyíregyházi gyáregységében külön-külön kértük a válaszokat a mestertől és tanítványától. Kovács József fehér haját svájcisapka fedi. Apjának nemcsak a neve volt Kovács, hanem a foglalkozása is. Ó viszont a géplakatos szakmát választotta hivatásául. Már tíz éve oktatja, formálja az ipari tanulókat és a kezdő szakmunkásokat. Rakamazon és Gáván tanult maszekmesternél. A szabad szombatot nevetve, szótagolva ejti ki száján, majd szó szerint ezt mondja: „Tanonc koromban látástól vakulásig dolgoztam minden nap. Vasárnap délelőtt meg fát kellett vágni, vizet kellett hordani a mesteremnek.” összehasonlításként mondja, hogy a mai fiataloknak sokkal, de sokkal több gyakorlati órát kellene tartani. Mint mondja, a régi közmondás ma is érvényes: ..Gyakorlat teszi a mestert.” Az iskolákban néhány éve emelt szintű az oktatás, főleg az elméleti oktatás. A tanműhelyről ez a véleménye az idős mesternek: — A tanműhelyben többnyire csak dolgozgatni kell, itt pedig dolgozni. Aki hozzám jön szakmai gyakorlatra, attól megkövetelem, hogy úgy dolgozzon, mintha már ifjú szakmunkás lenne. Némelyik fiúnak a kezét is megfogom „tAzért szerelem a mestert..." és türelmesen tanítgatom a szakma fogásaira. Csak néha veszítem el a türelmemet, de hamar közös nevezőre jutunk. Az itt lévő asztalon ma már menetvágókart csináltak a fiatalok, a laikus is láthatja, hogy szép munka, ügyes munka. A mai fiatalok szabadabban gondolkoznak, némelyik közülük kezdetben játéknak veszi a munkát. Ezekkel többet kell foglalkozni. Megmagyarázom nekik, hogy csak akkor válnak rangos munkássá, ha mindent komolyan vesznek. Ha a tétovázó és még gyenge kéz a vasból ügyes munkát tud kihozni, akkor a dicsérettel sem vagyok fukar és én is örülök a fiatal örömének. A közepesnél' valamivel hosszabb a haja, az átlagnál valamivel halkabb a hangja Bodnár Sándornak. Még nincs egészen tizennyolc éves, tavaly tett szakmunkásvizsgát a 110- es iskolában, szakmai gyakorlatát főleg Kovács Józsefnek köszönheti. Tisztelettel, elismerően szól régi mesteréről. — Főleg azért szeretem a mestert, mert nem csak ezt mondta, ha baj volt: „Nem jól van ez így”. Azt is megmondta, ha kellett meg is mutatta, hogyan van jól. Soha nem beszélt fölöslegesen, minden mozdulatát lestük, figyeltük. A tanároknál mindig közvetlenebb, egyszerűbb volt hozzánk, vele az emberi ügyeinket is meg tudtuk tárgyalni. Körülötte más volt a hangulat, mint az iskolában. Azért néztünk fel rá, azért tartottuk a legjobbnak, mert az ujja rááll minden munkára, a vérében van a szakma. Az idős lakatosnak nincs pedagógiai képesítése, de pedagógiai érzéke annál inkább van. — Az én osztályommal kezdték az emelt szintű oktatást. Jóska bácsi is kért és biztatott, hogy iratkozzak be a mezőgazdasági szakközépiskola harmadik osztályába .Beiratkoztam és ha minden jól megy, jövőre érettségizett szakmunkás leszek. Visszatérve az eredeti kérdésre, mosolyogva fogadtuk az öregnek azokat a beszédeit, amelyek a régi tanulóéletről szóltak. De nem sértődött meg érte. Mint ahogy mi sem sértődtünk meg akkor, ha szerényebb öltözködésre hívta fel a figyelmünket. Irigység', más szóval generációs ellentét nem volt közöttünk, nem is lehetett, hiszen egy a célunk: jő szakmunkások akarunk lenni. Nábrádi Lajos =e====d-
