Kelet-Magyarország, 1975. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-27 / 73. szám

tWS. märeSus 5?. ŰSB — ** » * . • «BLwr-stAenrAftORsxÄ« Munkássá válás NEM VÉLETLENÜL HANGSÚLYOZTA a megyei pártértekezlet beszámolója a következőket: „Az ipar szerepe a megye társadalmi, gazdasági életében meg­határozó lett.” Szabolcsban a szocialista ipar, a kor­szerű üzemek fejlesztése egyben politikai kérdés is. Összefügg azzal, hogy hazánk keleti felében hogyan fejlődik új arcú, szakmájához értő, művelt, elkötele­zett munkásosztály. A XI. kongresszus irányelvei mér­téktartóan summázzák elért sikereinket. Ez tükröző­dött a pártértekezletünkön elhangzott pártbizottsági beszámolókból is. S ha most mégis néhány, a fejlődést mutató je­lenséget említünk, csak azért tesszük, hogy emlékez­tessünk az eredmények mellett a sok teendőre is. Az iparosítás, a munkássá válás-nevelés folyamata gon­dokkal, hatékonyabb munkával is jár. És erre oda kell figyelni. Szép üzemek épültek. Ezek sorában szólnunk kell a Nyíregyházi Papírgyárról, a Hajtó­művek és Festőberendezések Gyáráról, a Nyíregyhá­zi Tejporgyárról, Kisvárdán a Villamosszigetelő- és Műanyaggyárról, a BEAG üzeméről, Vásárosnamény- ban a VOR gyáregységéről, Mátészalkán a MOM-ról, az ISG-ről, s a napokban felavatott Szatmár Bútor­gyárról, Nyírbátorban az Auróra Cipőgyárról, a HÖ- DIKÖT fehérgyarmati és tiszalöki üzeméről, a nagy­halászi zsákgyárróL Ezek többsége még csak bázis. De már az! Kívül korszerű, felszereltségük hasonlóan az, de ha azt akar­juk, hogy a munka, a termelés is korszerű, hatékony legyen, akkor tartalommal kell megtölteni. „Felépíte­ni” a fejekben is a fejlett szocializmust! Ez tükröző­dik halaszthatatlan feladatként a kongresszusi irány­elvekben, ez fogalmazódott meg a megyei pártérte­kezleten. Úgy is mondhatnék: munkáscentrikusság volt a jellemző. Éspedig nem a társadalmi valóságtól elszakítva vizsgálták a teendőket, hanem a valóságos helyzet alapján. SZABOLCSBAN MEGHATÁROZÓ SZEREPE LETT az iparnak. Valójában sok egyéb mellett milyen feladatokat is jelent ez? Jelentősebb előrelépést az üzem- és munkaszervezésben, az öntudatos munkás­fegyelem kialakításában, formálásában, az üzemi de­mokrácia kiteljesítésében. Különösen hangsúlyozta a megyei pártértekezlet beszámolója: „A termelésben sok kiesést okoz még a szervezetlenség. Az üzemek nagyobb részénél csak egyműszakos termelés folyik.” És különösen a műszakszámok növelésére figyelmez­tet. Nem ünneprontásként mondjuk: korszerűbb ve­zetést! Éneikül aligha lehet teljesíteni kitűzött még nagyobb feladatainkat. Lényeges, hogy a gazdasági vezetők, a pártszervezetek kutassák azokat az új, jó módszereket, amelyek megoldása biztosítja a gazda­ságos, hatékony termelést. Mert szép az, hogy korsze­rű üzemeink vannak, de még szebb és hasznosabb, ha a drága, modern gépek maximális terheléssel üzemel­nek is, s nem áll egy-egy fontos célgép anyaghiány miatt EZEK SZÜKSÉGSZERŰ KÖVETKEZMÉNYŰT as iparosításnak, a szocialista ipartelepítésnek. És a megoldása ránk vár. Alig akadt felszólaló, aki ilyen vagy olyan oldaláról ne érintette volna az iparosítást, s az ebből következő — ma már kellemes — gondo­kat. A nagykállói munkásnő Ráthonyi Erzsébet a böl­csődei gondról szólt, mások a nők képzősének, tanít­tatásának a feladatairól. Rózsák Sándor, a Vulkán dolgozója a seleitcsökkentésről, a szervezettebb va­gonrakodásról, mások a gépek jobb kihasználásáról, az üzemegészségügy fejlesztéséről, a szocialista bri­gádmozgalom további feladatairól. És többen arról, hogy ilyen új, szocialista viszonyok között fejlődik iga­zán a munkásosztály. Csakhogy itt a végeken még többet kell tenni a munkássá válás érdekében. Üze­meknek, szakiskoláknak, oktatóknak egyaránt. Nem előráncigált kérdés ez. Nagy gondot fordít rá a XI. kongresszus iránvelvei is, amikor hangsúlyozza, hogy az iparitanuló-képzéssel a jövőben megkülönböztetett gonddal kell foglalkozni. Itt nevelik a jövő technikájának parancsnoki gár­dáját. akik majd kezelik, irányítják azokat a modern gépeket, amelvekhez magas színvonalú szakmai, poli­tikai és általános műveltség szükséges. És ennek ér­dekében már most minden nap tenni kell. Csak így juthat előbbre a szabolcsi ipar. Parkas Kálmán Szakmunkás győztesek A 107. számú nyíregyházi szakmunkásképző intézet aulájában kis ünnepség ke­retében adta át a díjakat dr. Kuknyó János, a megyei tanács művelődési osztályá­nak vezetője a szakma kiváló tanulója verseny megyei győzteseinek. Történelemből első lett Szalai István, a 107. intézet tanulója. Kémiából Krámos Júlia, a 115. intézetből. Vil- lamosinari szakraizoktatásból Molnár János, a 111 intézet­ből. Vasipari szakrajzolva- sásból Kumcz István a 110. iskolából. Munkavédelemből első Csékási Magdolna, a 142. intézet tanulója. Mate­matikából Koselák M’hály, a 11.0. iskola diákja. Magyar nvplvbélyps'égből Vattnmány Ildikó a kereskedelmi isko­lából. Magyar irodalomból Darai. Csaba a 107. isko­lából. Elektrot-chn'kából el­ső Szalai István a 107-esből. Fizikából első Cselenyák Zol*á- a 115-ösből. A felsoroltak a tantárgyi ve-co-tvek -n eg vei győztesei A szak-uni versen vek első helvezottiei: Pás-tor János hegesztő a 115-ös, Koselák Mihály autószerelő a 110-es, Márkus Sándor fűtésszerelő a 110-es, Tóth Gyula eszter­gályos a 110-es, Pásztor László géplakatos a 110-es, Kiss János vas- és fémszer­kezeti akatos a 110-es, Csóka András villanyszerelő a 107- es, Joó Miklós mechanikai műszerész a 107-es, Villás András bútorasztalos a 107- es, Csatlós Erzsébet cipőfel­sőrész-készítő a 107-es. Banu Éva férfiszabó a 107-es. Tóth Zsuzsa női szabó a 107-es, Balogh István ács-állványozó a 110-es, Orosz Kálmán kő­műves a 110-es. Puluczkai János szobafestő és mázoló a 110-es iskolából. A diákversengés hagyomá­nya, hogy a legnemesebb szellemi sportban, a sakkban is összemérik erejüket. Férfi egyéniben Kovács Ferenc (140. iskola), érettségizettek egyéniben Sípos Zoltán (107), férficsapatban a nyíregyházi 110. iskola csapata lett az el­ső. Női egyéniben Gergely Erzsébet (115. iskola), női csapatversenyben a tiszavas. , vári 115. iskola csapata lett I az első. Akkor jött a brigád... ISMERŐSÖK A TÉVÉBŐI SERTÉSTENYÉSZTŐK FEHÉR KÖPENYBEN Tavaly a brigád három fiatal tagját milliók láthatták a televízió adásában. Hónapokig tartó szakmai versenyen vettek részt s nemcsak beju­tottak az országos döntőbe, hanem az előkelő második helyet is megszerezték. Egész évben viszont a brigád minden tagja bizonyított, hogy kiválóan tudnak sertést tenyészteni és hizlalni a szigorúan zárt rendszerben, szakosított tele­pen is, hiszen náluknál jobb eredményt egyet­len szakosított sertéstenyésztő-telepen se értek el a megyében. gáztak a tanfolyam végén, így ma már csak szakmun­kás és betanított munkás dolgozik a telepen. Vállal­ták, hogy a fiatal szakmun­kások területi szakmai ve­télkedőjén legalább harma­dikok lesznek — országos másodikok lettek. Két oldal­nyi szöveg a vállalás jegyző, könyvében arról szól, hogyan tervezik a művelődési és a közös kulturálódási, szóra­kozási munkát. Minden té­telt teljesítettek. Vállalták, hogy a munkahelyen példás fegyelemmel, a magánéletben feddhetetlenséggel bizonyít­ják be: tudnak szocialista módon dolgozni, élni, és ta­nulni. Ezt a vállalást is ma. radéktalanul megvalósítot­ták. így lettek méltóak a ki­váló szocialista brigád cím­re. A brigád tagja! elégedet­tek és — természetesen —» — Mi ez a kérés? — Jelentkezzenek sertés^ tenyésztő szakmunkásképző iskolába — mondotta a bri­gád nevében Hu&zti Mihály«, — Mi szívesen megmutat­juk nekik a telepünket is. Jöjjenek, ismerkedjenek s itt megláthatják, hogy a mai sertéstenyésztő nem végez se piszkos, se nehéz fizikát munkát. Valamennyien fehér köpenyben dolgozunk. itt fegyelem kell és tudás. Nyolc jelentkezőnek a md termelő-» szövetkezetünk ösztöndíjat is biztosít. Mi meg, a brigád^ vállaljuk, hogy segítjük őke® mindenben. — Mennyit lehet keresni í — Átlagosan havi három­ezer forintot már most is; De a jövedelem nálunk is évről évre növekszik, és akí belép a t.sz-be tagnak, aa háztáji földet is kap. Szendrei SOROMPÓ nr elepvezeíővel, telepve. zető-helyettessel, kar. bantartó szerelőkkel együtt mindössze 28 tagú a brigád. Ez is egy fontos tényező. En­nél minden szakosított tele­pen jóval nagyobb a létszám. Az elmúlt évben 6000 hízott­sertést és 1500 tenyészkoca- süldőt értékesítettek. A té­ny észalapanyagot mind ex­portra. A telep tervezett ár­bevétele 12 millió 472 ezer forint volt. Veszteségéire ter­vezték a telep termelését, mert kevés volt még a ta­pasztalat és a környék min­den hasonló telepének ko­rábbi eredménye óvatosság­ra intette a tervkészítőket. Felül a million Akkor jött a brigád. Vál­lalták, hogy a tervezett ár­bevételt öt százalékkal túl­teljesítik. A betervezett 26,36 forint kilónkénti ter­vezett értékesítési árral se voltak megelégedve. Vállal­ták, hogy a minőség javítá­sával 2,5 százalékkal, vagyis kilónként nem egészen 64 fillérrel túlteljesítik az érté­kesítési átlagárat. Ez a két vállalás már eredetileg is 923 ezer forintot jelentett. De ekkor még csak februárt ír­tak s az eredetiek csak a szocialista brigád vállalásai voltaik az újabb szocialista cím elnyeréséért. Egy jó hónappal később kezdett kibontakozni a kong­resszusi munkaverseny. A brigád ismét összeült. Szá­molgattak és a XI. párt- kongresszus tiszteletére ere­deti vállalásukat megtoldot- ták még egymillió forint ér­tékű többlettel. így a kong­resszusi tételekkel együtt 1 923 000 forintot mutatott a vállalás értéke. És azután dolgoztak, tanultak, társa­dalmi munkát végeztek (en­nek értéke nincs benne az árbevételi összesítésben) s most megtörtént az értékelés. A végeredmény: 4 196 000 fo. rint árbevétel terven felül. Ebből csaknem kétmillió fo­rint a tiszta nyereség. A brigád tehát összesítve 60 százalékkal teljesítette túl az eredeti és % kongresszusi vállalásait, Öt között a legjobb A mátészalkai és a jármi termelőszövetkezetek közös setéskombinátjában dolgozik a brigád. Vályi Péter, 1973- ban elhunyt miniszterelnök­helyettesünk nevét vették fel. A brigád vezetője Len­gyel Péter hízógondozó be­tanított munkás. A telep ve­zetője Huszti Mihály, helyet­tese Bakos Ferenc. A máté­szalkai Egyesült Erő Tsz-ben öt szocialista brigád dolgo­zik. Ezek egymással is ver­senyeznek. Az öt közt 1974- ben legjobbnak bizonyult a Vályi Péter brigád, amely minden eredeti és kongresz- szusd vállalását túlteljesítet­te. Többek közt 120 000 fo­rint értékű társadalmi mun­kát is végezték. Egymást se­gítve, kalákában a brigád két tagjának építettek 1974- ben szép családi házat. 1974 elején a brigád kilenc tagjának még nem volt be­tanított munkás képzettsége. Vállalták, hogy a tanfolya­mot elvégzik, a sertéste­nyésztő szakma legfontosabb követelményeit a mai kor­szerű szinten elsajátítják. Valamennyien jelesre vizs­lassam két hete, hogy a nyíregyházi Tiszavasvári úton a vasút! sorompót ki­cserélték. Most villogó vö­rös lámpa jelzi — a koráb­bi csengő helyett —, hogy kezdik a sorompót leenged­ni, nem a sorompóőr végzi a műveletet, hanem automa­tizálták azt. Panaszkodnak, hogy azóta lassult a Ságvári- telep felé a forgalom, mert az automatát távolról irá­nyítják, így volna? Ugyanis, csak a sorompőőr munkáját könnyítették meg, a biztonságot növelték az új sorompóval. Annak a keze­lése most is a kis őrházból boldogok, hiszen igazán lk#áf tüntető címre váltak méltók*» ká. Kérésük is csak egy vara az is Mátészalka és a közeli községek fiataljaihoz szót Jöjjenek, ismerked­jenek!“ történik, m állomásról mä*m: utasításoknak megfelelően* Más kérdés — s ezt újra) felvetjük, — hogy a MÍV» nafc jobban figyelembe* kellene venni egy Ilyen nagy forgalmú úton, különösen » reggeli és a délutáni csúcs« forgalomban, hogy mun« kába igyekvők százainak: okoznak bosszúságot, Din csak a vasút érdekeit né« zik, s egy-egy veszteglő te» hervonat miatt fél órát is zárva tartják a sorompói» Márpedig a felüljáró meg« épültéig legalább két éveö kell még várni Hány® Éjszaka elment... E ste van. A család a tévét nézi, én az uno­kámmal a nyakamban kocogok körbe-körbe a szo­bában. így megy ez estéről estére, ha a munkából ha­zamegyek. Beszélni még nem tud, legfeljebb pár szót. De ha megkérdem tőle, ki a huszár, már mászik is fel a nyakamba. Kis kezével a ha­jamba kapaszkodik és még hődög is, hogy mielőbb megkezdjük a lovacskázást Sokszor így alszik el is. Feje oldalra billen és a kis lábaival már nem sarkan- tyúzza a nyakamat. Letenni csak úgy tudom, ha mellé fekszem. Különben felébred. Ugyanis a hajam még min­dig szorítja a kis markában, így aztán fekszem mellette csendben, mozdulatlanul és egy másik gyerekre gondo­lok, akiről az apja beszélt harminc évvel ezelőtt. Tavasz volt. 1945. márci­us utolsó napjai. A nap már olyan erősen sütött, hogy a bárátommal kiültünk a bún. kér elé puskát tisztítani. Egyébként, ha csend volt és őrségben sem álltunk, min­dig ezt kellett csinálni. Ez a nap meg egyébként is olyan csendes volt. mintha nem is az első vonalban lettünk vol. na. Már jő délutánba hajlott az idő. de egész nap még egy puskalövést sem hallottunk. A barátom, aki szakaszveze­tő volt és három évvel idő­sebb mint én, azt mondta: Nem szeretem ezt a vihar előtti csendet. Meglásd, va­lami készül...” ö persze job­ban tudta, hiszen hároméves frontszolgálat volt a háta mögött Különben észrevette ha kissé lehangolódok, vagy el. kenődök, ami gyakran elő­fordult velem, mint olya­nokkal, akik mindössze két hete szagolták a puskaport Ilyenkor így vigasztalt: — Ne busulj, Franci, — mondta —■, ennek a rohadt bulinak is vége lesz egyszer és remélem nem is sokára. Aztán irány egyenest haza­felé. Máskor meg azt mondta: — Te csak arra vigyázz, hogy el ne keveredj mellőlem... Én majd hazaviszlek, ne félj! öreg róka vagyok már én, engem ezek nem ráznak át. Egyébként a filmgyárban dolgozott Tőle hallottam először a kommunistákról és a szovjetekről is. Nem tu­dom, tagja volt-e valamilyen szervezetnek, de ha négy- szemközt voltunk, sokszor mondott ilyeneket: „Otthon már egy új világ vár.” Ma megkérdeztem, hogy milyen és hogy miként érti, azt mondta; „Hát azt pontosan nem tudom, Franci, de hogy nekünk, a munkásoknak sok­kal jobb lesz, az biztos.” Legtöbbet a családjáról be­szélt Fiatal feleségéről és főleg a kisfiáról. „Ide figyelj, te Franci, — mondta, miköz­ben megmarkolta a vállamat és egészen közel húzta a fe­jemet az övéhez. — Van ne­kem egy kisfiam. Amikor bevonultam még egészen ki­ess volt. Most hároméves. Érted?” Én csak a fejemmel intettem, miközben ő foly­tatta: „Este, ha hazamentem a munkából, a kezem alig tudtam megmosni tőle. Már mászott is a nyakamba és én vágtáztam vele körbe-körbe a pici albérleti szobánkban, míg csak össze nem estem a fáradtságtól. Az asszony közben meg akart fogni ben­nünket. Vagyis, csak úgy tett. De a kicsi azt hitte, és akkorákat nevetett, hogy szinte visított belé.” Ezen a napon különösen sokat beszélt a családjáról. A puskatisztítást régen be­fejeztük. A nap is hanyatló­ban volt már, de ő még min­dig beszélt, öt óra körül le­hetett, amikor a parancsno­kunk, egy magas főhadnagy görnyedt alakja elénk top­pant az árok szögletéből. Vi- gyázba kaptuk magunkat, tisztelegtünk, de ő szinte észre sem vette. Már-már el­tűnt szemünk elől a máso­dik kanyarban, amikor hir­telen hátrafordult. — Csonnó szakaszvezető — csattant hátra a hangja. —­— Parancs — lépett előre a barátom. — Az éjjel harmadmagá­val felderítőbe megy. — De főhadnagy űr, az aknák... Köröskörül... —» próbált magyarázkodni a barátom, ám a főhadnagy hangja ezúttal gúnyosan is- Baét <*«» Marni. — Ml az, szakaszvezefőf Csak nem fél? Majd kikerü« lik!_ Amikor elment, még jő*i ideig ültünk egymás mellett ö nem szólt, én nem tudtam mit mondani. Vigasztalni kellett volna, de én ehhez túl fiatal és tapasztalatlan voltam. Azt az egyet viszont már jól tudtam, hogy aki ezekben a napokban felde­rítőbe ment, az nem igen jött vissza. Legfeljebb visz- szahozták hordágyon. A né­metek ugyanis azt a részt,' ahol voltunk, az Odera mel­lett, teljesen elaknásították, És az utat az aknák között csak ők ismerték, de ők is csak nappal merészkedtek oda. A zon az éjszakán semmit sem aludtam, pedig olyan csend volt, mini napközben és őrségbe sem osztottak be. Cs-k lestem, vártam, hogy mi lesz. Éjfél körül tompa dörrenést hal­lottam, aztán még egv és még egy. Már azt is tudtam, hogy az aknák össze vannak kötve. Kiugrottam a bunker, bői és szaladtam arrafelé, ahonnan a robbanást hallot­tam. Nem jutottam messzi­re, valaki elkapott és vissza, rántott az árokba. Akkor már erősen lőttek és a ráké-' ták nappali világosságot árasztottak. Hajnalban visszavonul­tunk. Utolsónak léptem ki a lövészárokból. Álltam és néz. tesm visszafelé arra, amerre a barátom az éjszaka el­ment... fteaabä. t — 1 ygfr

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom