Kelet-Magyarország, 1975. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-02 / 52. szám

KELET-MAGYARORSZAG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 9 Korszerű ismereteket Beszélgetés a TIT megyei szervezetének munkájáról »... a közművelődés további tSkélctesl- tísc szocialista továbbfejlődésünk egyik alapkérdésé .. (A X. kongresszus határozataiból) Gazdag szellemiségé emberesei nevelni épp­oly fontos, mint létrehozni a szocialista tár­sadalom anyagi-műszaki bázisát. Pártunk az ilyen irányú tennivalók vizsgálata során meg­állapította, hogy napjainkban a gazdasági tnunka mellett és azzal szoros összefüggésben a szocializmus építésének egyik kulcskérdésé, yé vált az ideológiai és kulturális feladatok magoldása. Mivel a közművelődés ennek nél­külözhetetlen eszköze, a X. kongrasszus hatá­rozataiban kijelölte a tennivalókat. E határo­zat végrehajtásában jelentős munka hárul a k i "ralis intézményekre, így például — a többi közművelődési intézménnyel együtt — a TIT-re. Mit tesz a közművelődésért ez az intéz­mény? Néhány ezzel kapcsolatos kérdésünkre Lábas Menyhérttől, a TIT megyei titkárától kértünk választ. — A tudományos-technikai forradalom a mi körülményeiül* között is nagy áilalá*» nos műveltséget, fejlett szakértelmet, ma­gas fokú öntudatot és szocialista közös­ségi életvitelt tesz szükségessé. Milyen feladatok karúinak ezek formálásában a TIT-re? — Az ismeretterjesztésnek megvannak a sajátos céljai: szocialista világnézetre nevelni, állandóan gyarapítani az általános és szakmai műveltséget, sokoldalúan közösségi tudatúvá, közösségért cselekvővé formálni az embereket. Természetesen nem arról van szó, hogy általá­ban ismereteket terjesszünk. Nem! Olyan is­mereteket terjesztünk, amelyek a mindennapi életből, a termelő munkából, az életforma vál­tozásából adódó problémák megoldásához ad­ják a tudományok segítségét. Ezt a Célt kíván­juk szolgálni a TÉT (Tudomány, Élet, Társa­dalom) komplex sorozatunkká.. Mi problémá. kát keresünk azok élet- és munkatevékenysé­gi körében, akik között ismeretterjesztést vég­zünk vagy akarunk végezni. A közművelődési határozat ezt a munkát, tehát az ismeretter­jesztést politikai üggyé tette és hatására kö­zelebb került egymáshoz a tömegpolitikai munka és a közművelődés. — Az elmondottakból céltudatosságra, az ismeretterjesztés irányának meghatáro­zottságára következtethetünk. Melyik az Mt irány, amelyre az érők és eszközök javát mindenekelőtt fordítják? — A határozat kimondja, hogy a közmű­velődésben a figyelmet, az erőkét és az eszkö­zöket elsősorban a munkásosztály mflvéltsé- génsk fejlesztésére kell fordítani. Természe­tei, hogy az ismeretterjesztésben is van — hogy napjaink kifejezésével éljek — kiemelt östtály, illetve rétegek. Elsősorban a fizikai dolgozók az iparban, a mezőgazdaságban, a hők és az ifjúság fizikai munkát végző réte­ge. Itt azonban nem arról van szó, hogy mi elsősorban szakmai ismereteket terjesztünk, szakmai tanfolyamokat rendezünk. Végezzük ezt is, de ebben csak „bedolgozók” vagyunk. A cél a sokoldalúan képzett, sokoldalúan fej­lett szocialista emberré formálás.\ Tehát mi még a szakmai ismerétadás közben sem csak eíakmai ismeretekét terjesztünk, hanem a szakmai ismeretek elsajátításához műveltségi alapot, s olyan szellemi értékeket igyekszünk adni, melyekkel az ember túl azon. hogy munkáját nagy szakértelemmel végzi, fejlett, politikai, világnézeti tudáshoz is jut és szö- ciaüsta életvitelével közösségének orientáló­jává válhat. Tennivalókat találunk azoknak a munkásoknak a bevonásában is, akik ném Vésznek részt szervezett tanulásban. Ezek kö­rében a tudományok alapjainak terjesztése a feladatunk. Olyan ismereteket kell adnunk, amelyek nem kapcsolódnak szakmájukhoz, de érdeklődnek iránta. A munkások körében fej. Jeszteni akarjuk a klubszerű tevékenységet, a iudományos baráti köri munkában való rész­vételt, a szabad idő kihasz-őlásának módjait. Például fokozni az országj;' ús iránti érdek­lődést. a tudományágakhoz — fizikai, kémiai, csillagászat, stb. — kapcsolódó ismeretszerzést. — Az általános célok és tennivalók után nézzük meg közelebbről azokat a terüle­teket, ámeneken különböző módok1'**, és formákban a tennivalókat végezni kell. — Megyénkben száznégy olyan ipari üzem var amelyoen önállóan lehet ismeretterjesz­tés ógezni. Az „önálló” azt jelenti, van any- ny ijlgozó, hogy belőlük lehet egy-egy elő- aa.^ra való hallgatóságot szervezni. Az el­múlt esztendőben a 104 üzem közül 43 üzem­ben ,'olyt rendszeres, 15 üzemben időnkénti is. meretterjesztés. A rendszeres alatt azt értjük: legalább egy előadássorozat — tehát 10-—12 e’jadás — végbement. Most célunk minél több Szerződéses kapcsolatot létrehozni. A szerző­déses kapcsolat azt jelenti, hogy szerződésben rögzítjük témakör szerint az előadásokat, az Ismeretterjesztő tevékenységet és a költsége­ket. amelyeket az üzem fizet a kulturális ke­retből. Már 40—50 üzemmel van szerződé­sünk. A 101-hez képest nem sok A nvíregv- házi és a megyében lévő üzemekben, a veze­tők segítségével munkásfórumokat akarunk létrahozni. Ezek lehetővé tennék hogy az is­meretterjesztés közelebb kerüljön a munká­sokhoz: a szocialista brigádokkal beszéljük meg az ismeretterjesztés tematikáiét megtud­juk hogy miről hallanának szívesen előadást milvenek a művelődési igényeik, hogyan ’.ehet azoknak eleget tenni Az "!*ság körében vég­zendő ismeretterjesztést is intenzívebbé kí- ván'uk tenni, természetesen a KISZ közremű­ködésével. Az ezzel kap"solatos megállapodás megkötése éppen most történik. — Nyíregyházán öt kultúrházzal tartunk igen jó kapcsolatot és sikerült a vonzáskörze­tükbe tartozó szocialista brigádokat bevonni az ismeretterjesztésbe. Különösen a Honvéd utcai és a Ságvári-telepi kultúrházzal dolgo­zunk jól együtt. — 1074-ben 1700 ismeretter­jesztő előadást tartottunk fizikai dolgozók ré­szére, s előadásainkon 70 ezer hallgató vett részt. — Az eredmények mellett meg kell em­líteni a nehézségeket is. Megnehezíti mun­kánkat, hogy az üzemek egy része ismeretter­jesztésre nem akar költeni. Vannak üzemek, ahol a vezetők közművelődésen csak szakmai képzést értenék. Akadnak olyan vezetők is, akik a közművelődési határozat után is aka­dályozzák értelmiségi beosztottaiknak az is­meretterjesztésbe való bekapcsolódását. Meg­nehezíti munkánkat, hogy az üzemek jelentős részében nincsen előadások tartására megfe. lelő helyiség. Ami van, az csaknem mindig más célokra foglalt. = A cílokből és a tennivalókból követ­kezik, hójy az ed lifteknél több értelmi- sóéit kell bevonni az Istnerétíericsztö munkába. At értelmi-óé melyik rétegét kívánja mozgósítani a TI t ": — Az ismeretterjesztéshez, a közművelő­déshez értelmiség kell. Mi erre a célra tömö- rítjük tagságunkat és szervezzük az értelmi­séget. Most szélesíteni kell az ismeretterjesz­tésben részt vevők táborát. Elsősorban olyan értelmiségieket vonunk be, akik a problémá­kat érzékelni képesek és helyes ideológiai megközelítéssel tudják a megoldásukhoz szük­séges ismereteket átadni. Úgy gondoljuk, hogy nagyon alkalmas erre az üzemi és az agrár­értelmiség, mert ismeri ft termelési egység, gazdaság gondjait, eredményeit, szükségeit, szoros kapcsolatban dolgozik azokkal az embe­rekkel, akik között az ismeretterjesztést első­sorban végezni kell, s nagvon hatékonyan se­gít'- tik vállalatuknál, gazdaságukban a köz- művelődési határozat végrehajtását. Sokan közülük végeznek is ismeretterjesztő munkát és sikeresebben tevékenykednek, mint a „kül­ső” eladók. Vannak azonban, akik azt hiszik, hő<*v a közművelődés a hagyományos köz- művelődési intézmények — a kultúrházak, a klubok, á könyvtárak, a mozik, a múzeumok, a TIT —- dolga és nekik csak a szakmai kép­zésben vannak tennivalóik. A mi eszmény­képünk nem a csupán magas képzettségű szakmunkás, hanem eszménykénünk a sok­oldalúan képzett, korszerű szakismeretekkel rendelkező,- marxista világnézetű és—széles látókörű munkás, aki jól eligazodik a terme­lésben, az üzemi és országos problémák kö­zött és szocialista közösségi tudattal bele is folyik azok megoldásába. — Vannak értelmiségiek, akik hosszú időn át lelkesen végezték a TIT-ben az is­meretterjesztést, most azonban abbahagyják. Egyetértenék á határozattal, kívánatosnak tartják végrehajtását, de ők „most már nem érnék fá” a közművelődési munkára. Munka­idő után Szaladnak a vikendtelekre vagy si­etnek haza, mert a kocsijuk gyors javításra szőrül, stb. Szabad idejüket ez foglalja le. Hosszú ismeretterjesztő tevékenységük elle­nére ők maguk som tudnak helyesén élni meglévő javaikkal és téves irányba fordulva keresik személyiségük gazdagodását. Az az irány bizonyítottan a személyiség szagénye- déséhéz visz. A többség azonban nem ilyen, hanem a továbbjutásért tenni kész és mindig cselekvő is, érti, tudja, az értelmiségnek nagy feladatai vannak abban, hogy magasabbrendű életformát alakítsunk ki, azaz: ne csupán jobban, hanem szebben, kulturáltan, szocia­lista életformát éljen társadalmunk minden rétégo. — A közművelődési határozat, a megvaló­sítására kidolgozott tervek összefüggnek éle­tünk minden területével, céljai és tenniva­lóink rendszerünk lényegéből fakadnak — abból, hogy anyagi javakban bovelkedővé, személyiségében taljessé kell tenni az em­bert. A határozat célkitűzéseinek elérésével életünk minden vonatkozásban gazdagabb lesz. Szabó György Parasztasszony. (Krutilla József tusraj­za) Dési Huber István: Déli pihend A világosság elkötelezettje* Amikor Bessenyei egyik hőse, az Ameriká- nus kisfia kiszabadul a fanatikus mohamedá­nok sötét tömlőiéből, — ahová meggyőződése, felvilágosult hite miatt vetették, — így új- jong és köszönti az embereket: „Egészséggel legyetek, ti kállemotes fiai a Napnak”, és megölelni kezdi azt a világosságot, amely kö­rülötte lebegett.” A világosságot ölelgető gyermek szimbó­lumán át érkezik most Ide Bessenyei, s így köszönti a rá omlékozőket: „Legyetek egész­séggel ti kelíemetés lakói szülőföldemnek, és örerjétik, — féltőn erősen, öleljétek magatok­hoz a világosságot!” Ennek a szónak: a világosság-fogalomnak jegyében tartjuk illőnek és méltónak február 24-én Bessenyei emlékét ás szellemét felidézni. Ha már születésének nemcsak napját, de még évét sem tudjuk biztosán, legalább ez a nap fordítsa felé emlékező, megbecsülő, világossá­ga szellemét vállaló és megőrző tekintetünket. Batsányival egyetértve valljuk: „Illendő bizonyára äz ílyén nagyérdemű hazafihoz tar. tozó háládatosságunkat az egész nemzet előtt kinyilatkoztatnunk.” > Mivel érdemelte ki Bessenyei a „háláda­t osságunkat”? Alapvetően azzal, hogy korát megelőzve, elsőként ismert fel, elsőként mondott ki fon­tos társadalmi, politikai és művészi igazságo­kat. Első volt a felvilágosodás eszméinek meg* értése, alíogadása és propagálása tarén, első­ként vetette fel ä nyelvújítás szükségességé­nek gondolatát, ő írta meg szépirodalmunknak — terjedelem^ tóma, eszmék és társadalom ábrázolás tekintetében is első nagy művét, (Tarimenes), ő teremtette meg az első népsze­rű színpadi figurát, és ő volt az első kezdemé­nyezője az MTA, vagy ahogy ő nevezte a Ma­gyar Tudó* Társaság létrehozását. Milyen ember volt? írásai alapján vil­lantsuk fel néhány jellemvonását. „Friss tavaszi lélek” volt, vidám kedélyű ember, aki szerette a természetet. 16 évet töl­tött Tiszabercelen és 5 évet Sárospatakon. A szülőföldről írta A Tiszának reggeli gyönyö. rűsége című szép versét. De a Sárospatakon töltött évek is felejthetetlenek: „Ezerszer megfordulnák fejemben a Királyhegy Páncél­hegy. .. Kispaták, Mogyoróskert, ahol léppel fogtam az aranyos stiglincet, mely több örö­möt adott szívemnek, mintha most országot, nyernék.” — Szerény, önkritikus és megfon­tolt volt. Az Amerikánert név nélkül adta ki, érezte, hogy ez még csak előtanulmány. — Ragaszkodott a felismert igazsághoz: csak ész-érvekkél, látható okokkal lehetett meggyőzni. Ágis — az istenekkel szemben — lázadásának igazolására mindig az észre és a természetre hivatkozik. Podoez pedig így ér­vel: „...szemléljétek meg a Napot... Lássá­tok meg, ... Nézzétek...!” Milyen szépek, szemléletesek Podoez ér­velő-bizonyító szavai: ......szemléljétek meg a Napot, lássátok meg milyen ragyogással ter­jeszti ki minden dolgokra a maga fiait: a *ényes sugárokat. A nagy kősziklák a hegye­ken. .. csendes felségben mutatják. A mezők * Elhangzott a nyíregyházi Bessenyei Gyórgy Ta­nárképzö Főiskolán, az iskola névadója halálának 164« évfordulóján« Az előadást rövidítve közöljük« vidámságban vágynak: a Napnak éltető sugá. rai azoknak virágai közé sikamlanak... Néz­zétek a híves és csendes szellőket, milyet és gyenge ölelkezésekkel köszönnek az erdőnek és a virágoknak. Az énéklő pacsirták a Nap felé repdésnek az levegő-égben, s annak nagy­ságos eljövetelén örömüket mutatják." Bessenyei szótárában az igazság nem a szóknak sokaságából, „hanem az 6 tulajdoa fundamentumából esmértebk meg.” Ném tűrte a kényszerítést, céltalannak és méltatlannak tartott mindenfajta kényszert, mély szerinte: „virtussal ékes elméket ném gyönyörködtet.” A szomorú kényszerítés ál­tal lehetetlen tápláltatnl egy valóságos nemés léleknek.” Felismerte a tudomány x fontosságátj „... ahol nincs tudomány és nincs értelem, ott a durva ösztön uralkodik.” Megértette, hogy a XVIII. század három eszméje: a humanitás, a tolerancia és a raison. „A régi módhoz ne ragaszkodjunk, mert ahhoz ragaszkodni any* nyit tészen, mint a tudatlanságot óhajtani.* (Magyarság). „Az ország boldogságának egyik legfőbb eszközé a tudomány” (Jámbor Szándék). „Sze­génység és tudatlanság egy húron pendül’*. Bessenyei azonban nem a készén kapott, ha­nem Csak a kiküzdött tudást tartotta valósá­gosnak. Bár 5 akkor még tévesen a művelt­ségtől, a közművelődéstől várta a társadalmi helyzet megváltozását, —• most, amikor már a megváltozott helyzetet kell tartalommal meg­töltenünk: amikor a munkásosztálynak „szel­lemi nagyhatalommá” kell válnia, most igazrk, most aktuálisak valóban Bessenyei gondolatai, — Nagyon jó, korszerű önképzési módsze­re volt. A tudás megszerzésének két fázisát alkalmazta: 1. az olvasás, 2. a gondolkodó magánosság. Ezek nélkül — szerinte — az „elme meg nem áradhat”. — Felismerte a nyelvtanulás hasznát, -4 az egész népe javára. t — Éles: eneiklopédistákon edzett szem« volt: észrevette a társadalmi igazságtalansá­gokat: a parasztgyilkolást, a főnemesek cudar csínjait, a vármegyék panamáit. Ahol tudott, személyesen segíteit. Bessenyei tehát közéleti ember volt, aki odafigyelt kora problémáira, & korszerű, sót korát megelőző Javaslatokat tett azok megoldására. Sokan — nem is érdemtelenül — a „ma­gyar Voltalre-nak” nevezték. Csakhogy a Voltaire háza előtt naponta aranyozott hintóis álltak meg, hercegek, princesszek zarándokolj tak hozzá, hogy megcsókolják karosszékét és hogy megáldja őket... átlátszó, pergamenfehér kezével. „A pusztakovácsi remetét, a mi Bessenye­inket senki sem látogatta. Koporsójánál né­hány idegen gyerek bámészkodott. Olyan jel­telen sírja volt, mint Petőfi Sándornak, Minthogy ő is katona volt: a felvilágosodé* katonája.” Korabeli őseink részvétlenségét enyhíten­dő gyűltünk össze: nem felejtettük. Tudjuk, mit Jelentett és mit jelent szá­munkra. Ö volt az a szülőföldünkről származó „merész és gyönyörű gyújtogató”, akitől a tnaj generáció is tanulhat: szeretetet minden iránt, ami igazságos, progresszív és emberi. — s mélységes megvetést az együgyüség. az el­fogultság, a fanatizmus, és a maradiság iránt, Búcsúzzunk tőle halálának 164. évforduló­ján a költő szavaival: „A poétát talán elfe­ledjük, de a világosság elkötelezettjének ta­vaszi-friss lelke mindig erőforrásunk marad." Dr. Bánszki István főiskolai adjunktus nrm. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom