Kelet-Magyarország, 1975. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-06 / 31. szám

2 ItBLW-MAGYARcmSÄÄÖ ?9?5. ft. Harminc év 1945. február 6. Még tar­tott a fasizmus elleni hábo­rú. London utcáira még V—2 légibombák hullottak, amikor a szovjet szakszer­vezetek kezdeményezésére, a Brit Szakszervezeti Főta­nács (TUC) szervezésében a londoni városházán meg­nyílt az első szakszervezeti világkonferencia, ötvenmil­lió szervezett dolgozó kép­viseletében 23 ország 53 szakszervezeti központjának küldöttei tanácskoztak a szervezett munkások helyt­állásáról a fasiszmus elleni harcban, a nemzetközi szak­szervezeti egység megte­remtésének szükségességéről. A konferencia egységesen határozott a Szakszervezeti Világszövetség létrehozásá­ról, amelyre 1945 októberé­ben Párizsban karült sor. Az SZVSZ alapszabályban mondta ki: folytatja a har­cot a fasiszmus gyökereinek kiirtásáért, a békéért, a dol­gozók jobb élet- és munka- körülményeiért, a gazdasági­lag elmaradott országok fej­lesztésének segítéséért, a nemzetközi munkásosztálv egységéért. Lényegében ezek maradtak a Szakszervezeti Világszövetség legfontosabb feladatai 30 év után is, de közben a dolgozók érdekeit i következetesen szolgáló, 1 vonzó programjával az SZVSZ földünk egyik leg­erősebb mozgalmává vált Soraiban jelenleg 59 ország 170 millió dolgozóját tömö­ríti. köztük a nemzeti füg­getlenségükért harcoló afri­kai és latin-amerikai szak- szervezeti központok dolgo­zóit. A hidegháború időszaká­ban, 1949 végén, a jobbol­dali, reformista irányzatú egvesült államokbeli, kana­dai, belga, holland, indiai, skandináv stb. szakszerve­zetek — megbontva a moz­galom egységét — kiléntek az SZVSZ-bőt és létrehoz­ták a Szabad Szakszerveze­tek Nemzetközi Szövetségét Az SZVSZ a világ dol­gozóinak valóságos érdekei­ből kiindulva azóta is a szak- szervezeti mozgalom egysé­gének megteremtésére tö­rekszik. A kétoldalú konzultációk sora után most február végén Genfben ismét össz­európai tanácskozásra kerül sor, amelynek témája a munka humanizálása. Ko­rábban, amikor e tanácsko­zás témáját elhatározták, még kevés jele mutatkozott a kapitalista világ jelenle­gi válságának. Ezek a vál­ságjelek azóta élesedtek, s egységes cselekvésre ösz­tönzik a szakszervezeti moz­galmat, nem csupán Európa, de a világ valamennyi dol­gozója érdekében. Az SZVSZ Főtanácsának a közelmúlt­ban Berlinben tartott ülé­sén a felszólalók ezért han­goztatták, hogy a genfi ta­nácskozáson kerüljön sor a tőkés világ munkásosztályát sújtó válság megtárgyalásá­ra is. A magyar szakszervezetek tevékenysége az SZVSZ so­raiban nem csupán egyetér­tő a szövetség politikájával, hanem kezdeményező is a nemzetközi munkásegység megteremtéséért. Budapesten rendezték meg a Szakszer­vezeti Világszövetség kez­deményezésére 1951-ben a nők világkonferenciáját: 1967-ben a kereskedelmi szervezett dolgozók nem­zetközi világértekezlete ta­nácskozott Budapesten. Két évvel később az SZVSZ VII. kongresszusa ugyancsak itt zajlott le. A magyar szak- szervezeteket kapcsolataik ápolásában a nemzetközi munkásosztály érdekeinek képviselete vezeti, és min­den lehetőséget felhasznál­nak arra. hogy erősítsék a szakszervezetek közötti együttműködést, az egységet Különösen értékesek az eu­rópai békéért és biztonsá­gért, a földrészünk szak- szervezeti egvüttműködésé- nek továbbfejlesztésére irá­nyuló keedeménvezések. Ez­zel a sokoldalú tevékenysé­gével a magyar szakszerve­zeti mozgalom tekintélyt ví­vott ki magának. (D.) Képtávfrón érkezett Pintér István? LUIS AI.BE11TO COBVA» \N MOS7.K V,\R >V I „is Alberto Corvalán, a CMIei Kommunista Párt főtitká­rának fia (bal oldalt) Moszkvában sajtóértcke/.’etet tartott, ame’ycn reszt vett Gladys Marin, a Chilei Kommunista Ifjúsági Szövetség főtitkára (balról a második) is. KONZERVATÍV PARTI VEZETÖSÉGVALASZTAS LONDONBAN. Megtartották az angol konzervatív párt vezetőségválasztását, amelyen a 49 éves Margaret Thatcher 130 szavazatot kapott, tizeneggyel többet, mint Edward Heath, a párt eddigi vezetője. A szabá­lyok értelmében azonban 42 szavazatos többség szük­séges a győzelemhez. Ezért a jövő kedden még egy választási fordulót rendeznek, amelyen viszont már nem Heath, hanem William Whitelaw lesz Thatcher asszony ellenfele, mivel Edward Heath bejelentette: a második fordulóban nem kívánja jelöltetni magát. Képünkön: Margaret Thatcher a szavazás utáni sajtó­értekezleten. (Kelet-Magyarország — telefoto) 7—8. Harcunk Budapestért A kommunista párt ak­ciógárdáit a nyilas hatalom- átvétel sem tudta letéríteni kitűzött feladatukról: a ná­cik és bérenceik ellen kíméletlen harcról. A ter- .ror egyik célja az volt, hogy megbénítsa a magyar nép ellenállását. A kommu­nista párt akciógárdái vi­szont fegyveres akcióikkal bátorítani, ösztönözni, a fegy­veres • harcra mozgósítani akarták a megfélemlített, el- bátortalanodott embereket. Végrehajtott akcióik ezért nőm annyira katonai jelen­tőségűek, mint inkább moz­gósító, demonstratív, erköl­csi hatásúak voltak, A párt jelentősebb akciógárdái a Marót-, Laci-, Szír-csoport, a novemberben, decemberben, főként a vasas tornászokból alakult KlSZ-partizángár- dák — a Homok-, a Kelen-, Lakatos-, Turcslny-, Ságvá- ri-csoport többségük veze­tőjükről kapta nevét. A csoportok tömegesen hajtot­tak végre robbantásokat, kézigránát-akciókat, kato­nai járművek, telefonveze­tékek, nyilas- és SS-csof»or- „tok ellen. A párt akciógár- dáinak egyik összehangolt tette volt pl. a Kelenföld, Rákosrendező, Zugló és Göd közötti, úgynevezett körvas­út több alkalommal, egy­szerre több helyen végre­hajtott felrobbantása. De­monstratív jelleggel bírt a bánhidaí és mátraházi — a főváros áramszolgáltatását — biztos fővezeték-osz­lopok megrongálása Óbu­dán, Pesthidegkúton és Kis­pest határában. Állandó céh*' pontjaik voltak a nyilas ke­rületi és körzeti párthelyi­ségek, az olyan épületek, ahol a fasiszták egy-egy reprezentatív szervezete székelt, mint pl. az Üllői úti hírhedt ABIT — Antibolse- vista Ifjúsági Tábor, a Ti­sza Kálmán — ma Köztár­sasági térj — Volksbund- székház, vagy az SS-ek egyik szórakozóhelye a Metropol- szálló, és a különböző nyi­las könyvesboltok. Az akciógárdák néhány akciójáról bővebben is szól­nánk: A Weinberger Dezső ve­zette Szir-csoport 1944 no­vember végén a nyilas párt főhadiszállásának, a Hűség Házának a megtámadását kapta feladatul. Az akció komoly előkészületeket kí­vánt. Minden elhamarko­dott, meggondolatlan lépés újabb, a felszabadító bizott­sághoz hasonló lebukáshoz vezetett volna, a siker pedig bizonyította, hogy a terror, a letartóztatások sem tud­ják a hazafiak hangját elné­mítani. Gondos te-o-’sz^-n- le után november 27-én este került sor az akcióra. Elő­ször a csoport egyik tagja elterelő manőverként kézi­gránátot dobott az And- rássy út 60 előtt álló nyilas őrszemre cs magára vonta a Hűség Házában tartózkodók figyelmét. így társai a Csengery utcából viszony­lagos biztonságban hajít­hatták kézigránátjaikat a nyilas székház hátsó ab­lakaiba. Az akció nagysze­rűen sikerült. Bizonyította, hogy a nyilasok még a leg­jobban védett „Otthonuk­ban.” sem érezhetik bizton­ságban magukat A Padányi Mihály vezette Marót-csoport vállalkozott a december 3-ára a Városi Színházba — ma Erkei Szín­ház — tervezett nvilas nagy­gyűlés. szétrobbantjára. A nyilasok eddig egyetlen nagygyűlést sem mertek tar­tani hatalomra kerülésük óta. Egyes hadiüzemekben kísérleteztek ugyan „nép- gyűlésekkel”, de itt legtöbb­ször az összeterelt munkás­ság elkeseredésével találták szemben mai1.(kát? A fővé*’ • rosiafe ellenállásának mind határozottabb * wegnvUvá-'* nulását pronagandagyűlé- sekkel szerették volna lesze­relni. Ezért a nyilasok na­gyon sokat vártak az . első nyilvános nagvgvűléstől, amelynek sikerétől függően többet is terveztek. December 3-án, a nagy­gyűlésre érkező nyilas cso­portok közé vegyülve ju­tottak a színházterembe a Marót-csoport tagjai. Nagy leleményességre, bátorságra és egy kis szerencsére volt szükség ahhoz, hogy az er­kély és a földszint egy- egy páholyában elhelyezzék az előzőleg már acetónnal „élesített” robbanóanyagot és időben elhagyják a ve­szélyeztetett helyet. A gyűlés megkezdődött. A nyilas induló hangjai után Gera József nyilas pártvezető emelkedett szó­lásra. Alig beszélt azonban néhány percig, amikor a földszinti páholyban rob­bant az első bomba. „Óriási füst, por és sikoltozás — ír­ja Fehér Lajos, Harcunk Budapestért című könyvé­ben —. Mindenki maradjon a helyén, az előadást foly­tatjuk! — kiabáltak min­denfelől .. Az erkélyen több nyilas pisztolyt rántott és azzal akarta ’ visszanyomní a megzavarodott nyilas tö­meget.” Gera alig hogy a kedélyek lecsillapítása után ismét szóhoz jutott, robbant a második bomba. Bábeli zűrzavar kezdődött, a meg­vadult nyilas tömeg a szé­kek tetején keresztül ro­hant az ajtók felé, törték, zúzták, gázolták egymást. A nagygyűlés folytatása le­hetetlenné vált Ez az akció kudarcba fulasztotta az első és elv­ben utolsó nyilas gyűlést is, mert ezt követően a nyila­sok nem mertek sem a fő­városban, sem vidéken nyil­vános tömeggyűlést tartani. Az akció végrehajtói nedig a legmagasabb pártelisme­résben, pártdicsérptben ré­szesültek. A kommunisták harci gárdáihoz hasonló szerepre vállalkoztak a számban és összetételében is jelentősen - eltérő, úgynevezett KT^KA — teljes nevén kisegítő karha­talmi — alakulatok, ame­lyeket a rendszer urai hoz­tak léfre az ellenál­lók ellep. Később a kommu­nisták és más hazafiak fel­ismerve a pagy lehetőségi a “nácíeílenes tisztekkel egvütt- működye üldözötteket, harc­ra kész embereket juttattak a KISKA-alakulatokba. Az ellenállók ott legalizálódtak és látszólag a rendszert szol­gálták, a valóságban azon­ban ott és úgy léptek fel a nyilasok ellen, ahogy tud­tak. Legnagyobb ilyen anti­fasiszta alakulat a XTII/l-es és a XIV/2-es zászlóalj, il­letve század volt. Utóbbiban legalizálta magát a kommu­nista, szocialista fiatalok­ból álló Vörös Brigád, tag­jai többségét a nyilasok el­fogták és a Várban kivégez­ték. Hasonló — bár szám­szerűen kisebb — alakulat szinte minden kerületben megtalálható volt. Az ala­kulatok közül több kapcso­latba került az egyre na­gyobb jelentőségre szert tett, főként a peremkerüle­tekben szerveződött parti­zánegységekkel. (Folytatjuk!! 26. Tulajdonképp így sem kel­lene félnie, mert vagy Márti Kénjének van igaza, hogy a kísértet csak kitalálás, mint a hétfejű sárkány meg a bo­szorkányok a mesében; buta­ság félni tőle, ha egyszer csak kitalálás. Vagy Parázsó nagy ­mamának van igaza, és ak­kor vannak kísértetek, visz- szajárnak a sírból — legszí­vesebben éjféli órán. bár nem igaz, hogy másszor nem jár­hatnak, ha kedvük van —, de az akasztott ember kötele mindenfajta rosszleiket távol tart Akár tgjr vaa, Akár úgy, REGÉNY neki semmi félnivalója a kí­sértetektől. És ezt mind szé­pen el Is gondolta magában — mégis félt Bár annyira nem, mint a vadállatoktól. De mit tehet itt, távol «ru­ber lakta helytől, a sötét éj­szakában? El nem szaladhat, bele & vakvilágba; még rosszabb, ha szalad. Hiszen ami baj esetleg itt elérné, a szabad határban még inkább utolérheti. A vadállat, akármelyik, gyorsabban tud szaladni, mint az ember. A kísértet meg plá­ne, ez csak gondol egyet, és már ott is terem. „Ha csakugyan vas kísér­tet,” Bele sem bújhat mélyebben a boglyába. Túlfelől már így is érzi a levegő járását a fe­jénél. Rágcsálta a kekszet — óvatosan, hogy ne igen ro­pogjon —, s a félelemtől ki­merülve, nagy sokára elaludt Ez az igazi jó rejtekhely. A szőlőhegyen, az Acsay-íéle présház padlásán. Nem. egyáltalán nem ro­mos. szerencsére teljesen jó állapotban van a présház. Ál­modhatta ó azt a múltkor, hogy hadihajó-tankjával szét­lőtte. Milyen jóleső megkönnyeb­bülés ez. Most már egészen bittó* hogy épségben meg­van a présház, nem lőtte szét a múltkor. S akkor az apja is hiába kiabált vele, hogy ne lője a szőlőhegyet Nem vette ész­re az apja, hogy ő csak ál­modja az egészet; azt hitte, igazából lő a tankkal, azért kiabált. Senki sem Ismeri ezt a rejtekhelyét, az benne a jó. Valamikor szabad kémé­nye volt a pitvarnak, de mennyezetet húztak belülről utólag., s most csak a kandal­ló fölött van egy szűk ké­ménylyuk. A padláson pedig valóságos kis szoba a hajda­ni szabad kémény felső ré­sze, gúla alakban elfalazva a padlástértől. Az oldalán vas­ajtó, akkora, amelyen egy kéményseprőinas éppen be­fér. Kormos persze^ belülről ez a kis szoba. Annál jobb, nem bújnak bele a felnőttek. Meg a lányok se igen búj­nak bele; jobban féltik ma­gukat a lányok az elkormo- 1 ás tói. A ruhájukat, a haju­kat, mindent. Nelli is — a. legkisebb nénje — csak egy­szer mert belebújni, de soha azután. Pedig hányszor ját­szottak együtt azóta is a pad­láson. Tulajdonképpen ő nem a rejtekhely miat szökött most fel a szőlőhegyre, hanern, hogy Márta nénjét meglesse, az újdonsült férjével együtt mit művelnek itt Megleste őket nyáron is, amikor hazajöttek Pestről, már mint férj és feleség. Fel­szökött utánuk, és összevissza karcolta magát a kökénybo­korban. A padlásról is lehet leske- lődni. De csak a pitvarba lát­ni le innen, a padlásfeljáró­nál. A feljáróajtó .deszkái közt a hasítékon elég jól át­látni (Folytatjuk! FEKETE GYULA:

Next

/
Oldalképek
Tartalom