Kelet-Magyarország, 1975. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-22 / 45. szám
Í97* M>niXr 25. KfL«TM AG YAKORSZAfS 9 „Vedd észre, tedd szóvá“ Egy űj mozgalom kibontakozása a Vulkánban — Nálunk is nagyon sok anyag megy kárba, amit megmenthetnénk. Például a gépkocsikról lehull a koksz, a nyersvas, amit csak betaposnak a földbe. Másutt meg fényes nappal is ég a villany, oltsuk el — javasolta Kerezsi Béla, a kisvárdai Vulkán egyik üzemvezetője. <3 volt az, aki az egyik párttaggyűlésen, a III. alapszervezetnél felvetette: a takarékossági mozgalomban többet tudnának tenni. A tv-ben látta a tatabányai kezdeményezést, a „Vedd észre, tedd szóvá” mozgalom kibontakoztatását, amit náluk is meg lehet valósítani. — Ha látjuk, valahol más megoldás is lehet, akkor tegyük szóvá mindaddig, amíg meg nem oldják — mondja. A takarékosságra, a megmenthető hulladékok fel- használására már felajánlás is született az egyik brigádban. A forgácsolóüzem Gagarin brigád tagjai, vállalták, hogy a darabolásnál keletkező hulladékot társadalmi munkában átválogatják azokat a vasanyagokat, amelyeket fel tudnak dolgozni külön teszik. — Az anyag méretétől függ — beszél Károly József, miközben olajos kezét törölgeti. — A darabolónál már tényleg félrelökik, mert az a méret kicsi a satuhoz, viszont kisebbre esztergálva, a kisebb fajta satuhoz mi még felhasználjuk. Ezért vállaltuk a társadalmi munkát. — Egy kicsit friss dolog még, hogy Vedd észre, tedd szóvá — vélekedik Péter Ferenc karbantartó lakatos, egyben KISZ-alapszervezeti titkár. — Úgy érzem, minden ifjúsági szocialista brigád magáévá teszi majd. . n Ám már a! jelenben is tettek valamit a fiatalok. Áz egyik olvasztókemencénél EPSZER: Gépesítik a Uj, nagy teljesítményű gépeket vásárolt nemrégiben az építő- és szerelő vállalat, ahol most a festést gépesítik. A „glettszóró” gépekkel a finomvakolást végzik, mégpedig olyan minőségben, hogy például a lépcsőházakban a géppel végzett munka után megtakaríthatják a festést; jó minőségű, ízlésesen kidolgozott falfelület marad a gépek után. Mátészalkán a lakásépítkezéseknél próbálták ki a ' napokban az új, import íesészrevették, hogy a vezeti kék összeillesztésénél csepeg az olaj. Viszonylag nem sok„ naponta 5—6 liter olaj csepegett el. Azonban mióta megcsinálták, azóta ennyi sem vész kárba. Az ötletekért, gondolatokért pedig nem kell a szomszédba menni, ha egy kicsit belegondolnak a takarékosságba. — Felvetjük, hogy a különböző ötvöző anyagok, a Szilícium, a foszfor, a mangán tárolása nem jó, ki van téve az időjárás viszontagságainak — folytatja Kerezsi Béla. — Ki kell találni valamilyen megoldást, ho,Iv megóvjuk ezeket a drága, és többnyire importból származó anyagokat. Mint mindenütt, az öntödei Vállalatnál is kidolgoz-' zák a takarékossági intézkedési tervet. A Vulkánban a februári termelési tanácskozások után kezdenek hozzá a részletes megvalósításhoz. Azonban egy-egy mozgalom« egy-egy jó ötlet már előbb zöld utat kaphat. — A legtöbb megtakarítási adó dolgokat külön jutalmazzuk — szólnak a gvá? vezetői. — Ha elérik az újítás szintjét, akkor annak vesszük nyilvántartásba^ aszerint fizetünk. — Társadalmasítani kell * takarékosságot — mondja Onda Antal, a pártszervezet titkára. — Csak a munkásokkal együtt lehet bármilyen takarékosságot megvalósítani. Ennek a jegyében intézkednek, ami egyet jelent azzal is, hogy nem csak munkaköri kötelesség észrevenni^ szóvá tenni valamit. — Más is megmondhatja* művezetőnek, ha valami do- ésskolás — összegzi Kerezsi Béla. U K festést tékszőrőkat. Két egyforar»® lakást a hagyományos és az új technológiával festettek^ s az eredmény: a gépi festékszóróval fele annyi idő alatt végeztek, mint a hagyományos módszerekkel. Jé a minőség is. Az új gépek egyben azt isi jelenti, hogy nagymértékben csökkentik a megterhelő fizikai munkát. Mielőtt üzemszerűen termelni kezdenének, az új gépekkel dolgozó szakemberek tanfolyamon vesznek részt — jelenleg tizenketten. Krywull József főművezető a budapest gyárból jött, egy évig segíti a nagykállói ak munkáját, A z ősz gorombán, csúnyán bánt velünk. A tél is sokszor becsapott bennünket. A két évszak a szabolcs- szatmári embereket különös feladat elé állította. Karácsony előtt a tiszadobi agro- nómus így sopánkodott: „Csak akkor fejezzük be szilveszterig a kukorica törését, ha felfagy a föld”. De hideg helyett esőt hozott a szél. December utolsó napjaiban láttuk a tarpaia- kat.. a gulácsiakat, amint ökölbe szorított ujjakkal drukkoltak az összekapcsolt zetoroknak amelyek egy fél pótkocsi répát vontattak: „Csak ebbql a kátyúból sikerüljön kijutni!” A beregi tájat mélyen áztatta az eső, itt nemcsak az égbolt volt felhős, a tekintetek is felhőssé váltak. 1975. január közepén Mérkvál- laj határában láttuk az asszonyokat, amint az utolsó kukorica csöveket igyekeztek megmenteni. S januárban többször láttuk a fáradt, de türelmes orvosokat a zsúfolt várókban a lázrózsás, piszegő gyermekeket, és láttuk a tégelyek között állandó mozgásban lévő gyógyszerészeket... Az elmúlt ősszel különös keménységgel kellett küzdeni a megye, s az ország, „kenyeréért”. Az ember és a természet harca volt ez. A gazdaságpolitikai rovatban dolgozó kollégák valóságos „haditudósítókká” váltak. Naponta tudósítottak a „csaták” állásáról, lapunk november 6-i számában például ezzel a címmels # • Ősz és tavasz között ‘Befejeződött az almaszüret Szabolcsban. Le- rták, hogy hol, hány hektáron, hány mázsát lelyeztek biztonságba, meg, hogy hány hektár került a víz fogságába. Szóltak aztán az önkéntesekről: tanárok, diákok, munkásőrök, vasutasok, igazgatók és lakatosok álltak csa- asorba szombatonként, vasárnaponként, hogy alma, krumpli és cukor kerüljön asztalunkra. Tudósított még lapunk a szovjet és a magyar tatonák víz és sár elleni csatájáról. Arról már lem írt az újság, hogy az önkéntesek sáros és /ízes ruhájukat levetve este végezték el a nappal elhagyott munkájukat, a katonáknak ío- cozott tempóban kellett teljesíteni a kiképzési tervet, s a diákoknak is vissza kellett lapozni azokhoz a témákhoz, amelyeket a tanterv előírt számukra. Ma már örömmel írhatnák a tudósítók: „Sok volt a veszteségünk, de ezt a csatát mi nyertük meg”. A közmondással ellentétben, a farkas „megette” a telet A gyerekek karácsonyra hiába kaptak szánkót, vagy korcsolyát. S hiába fényesítették a lyukas lábast, hiába mosták a sárgarépát, hóembert nem tudtak építeni. A disznóölés veszített romantikájából. A gyerekek a perzselésnél kis tüzet nem rakhattak, mert eső keregette őket a lakásba. A jégvirágos ablak, a hócsata szintén a tél szépségéhez tartozik. Ettől a szépségtől is megfosztottak bennünket az árral végződő hónapok. Február 10-e körül ugyan felcsigázta a gyerekek érdeklődését a Meteorológiai Intézet előrejelzése: „Többfelé — főleg keleten — havas eső, hózápor”. Esett is, de nyomban olvad, barna a táj. A szatmár-beregi síkságon már élénkzöld a vetés, a szabolcsi almáskertekben a rügyek alig tétováznak, „készen állnak” a pattanásra. A mezőgazdászok aggódnak, féltik a korán kelő növényeket. Jobban szeretnék, ha még aludnának, lágy hótakaró alatt. A télnek még nincs vége, s ha berecs- csint a hideg, a vetés sárga lehet, a rügy lehullhat. A fiatalok derűlátók. Azt jósolják, hogy lesz még egy-két csendes hóesés, aztán az idő felenged, mind az ajándékokkal e!halmo„ zott durcás, szeszélyes kisgyerek. Hiába a tavasz már itt van a lépcsőház, illetve a keris alatt, Mábrádí Lajost SZÖVŐIPAR Nagykállóban Még épül, de már termel a Magyar Posztó nagykállói gyára. A több mint félszáz millió forintos beruházásból létesülő ipari üzemben, ahogy az építők elkészülnek egy-egy üzemcsarnokkal máris a szerelők veszik birtokukba. így valósulhatott meg, hogy januártól az üzembe állított gépekkel már megkezdték a termelést. Szükség van erre, mert nagyban megnőtt a kereslet a kártolt termékek iránt. A tervek szerint az új üzemben még ebben az évben 600 tonna terméket állítanak elő. A gépeket maximálisan, négy műszakban használják ki — leállás csak üzemzavar, illetve vasárnap éjszaka lesz, amikor a szükséges karbantartási munkákat is elvégezhetik. Nagykállóból és a környező községekből már több mint két- százhuszan járnak a posztógyárba dolgozni, ez a létszám az év végéig eléri a félezer főt. Elek Emil képriportja Mányák Mária Biriből jár az új üzembe. A laborasztalnál Porcelán Ilona laboráns és Turner Zoltán műszaki vezető sodratszámlását végez.
