Kelet-Magyarország, 1975. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-22 / 18. szám
1975. Január 23. ffflT.WT MAGYARORSZÁG — NYÍREGYHÁZ! MELLÉK?,Ef 7 Szolgáltatás Az igények alatt A SZOLGÁLTATÁS NEM ÚJKELETŰ dolog — ruhát már az orökváltság évében is varrattak Nyíregyházán, sót nyilván tisztításra is volt szükség. Igazi nagyüzem keretei azonban nem alakultak ki, és most, amikor a szolgáltatás iránti igény tömegméretűvé válik, felvetődnek a régi és az új gondok. A gond gyakorlatiasabb nyelvre lefordítva többnyire pénzt jelent — akik szolgáltatnak flegyen az szövetkezet vagy vállalat) leginkább fejlesztési alapot kérnek, kedvezményes támogatást igényelnek; vagy legalább azt, hogy a szolgáltatásbővítés ellenében nyereséges üzletágaikat bővíthessék. A szolgáltatás nem valami kifizetődő tevékenység — ezt tartja ugyanis az általános vélemény. Pontosabban azok véleménye, akik a még nyereségesebb üzletágak felé szeretnék kanyarít'ani az Illetékes szövetkezetek, vállalatok gazdálkodását. Sokkal egyszerűbb például sokezres tételekben export női ruhát varrni, mint a nyíregyházi lányok, asszonyok gyakran szeszélyes divatötleteit egyenként méretre megvalósítani. Az is igaz, hogy szintén egyszerűbb vállalkozás új gépkocsik ezreit átadni, mint használtakat javítani, s nem beszélve a klasszikusnak számító szolgáltatásról, a háztartási gépek javításáról — amelyben szintén nagyobbak az igények, mint ahogy a szolgáltató hálózat fejlődik. Aztán ott van a következő téma: mondjuk Jósavárosban az egyik lakásban elromlik a vízcsap, s a tulajdonos, vagy lakó éppen nem ért hozzá. Tíz közül kilenc egy ügyes kezű szomszédot keres, meg sem kísérli felkutatni azt a szakembert, vagy szolgáltató részleget, amelyik hamar megjavítaná. (Ha ilyen egyáltalán van.) Korántsem teljes a felsorolás, de egy kis rosszindulattal máris azt lehetne mondani, hogyv mielőtt szolgáltatás ügyben valaha is tennénk valamit, mondjuk felelőst, határidőt keresnénk, árakat néznénk — jó ha kéznél van egy pohár hidegvíz. A városi párt vb azonban nem egyetlen esetből indult ki, hanem a város 11 Ipari és 1 népi iparművészeti szövetkezetének munkáját, adatait elemezve foglalt állást nemrégiben a szövetkezetek szolgáltatásával kapcsolatban, amikor kimondta: eredményei ellenére is az igények alatt áll. Általánosan jellemző a városban, hogy a nők munkába- áilásával és az életszínvonal emelkedésével együtt jár a szolgáltatási igény növekedése js. Természetes, hogy a dolgozó nő, a család szívesen bízza a szolgáltatásra az olyan munkák nehezét, mint a nagymosás, vasalás, gyakrabban jár fodrászhoz, kozmetikushoz, nem beszélve arról, hogy gyors ütemben nő a házi munkát is megkönnyítő háztartási gépek száma. Néhány adat ez utóbbiról. Tavaly mintegy 1600 mosógéppel és kb. ugyanennyi centrifugával, porszívógéppel gazdagodtak a nyíregyházi családok. Több, mint háromezer hűtőszekrény került a város lakásaiba. Mintegy nyolcezer rádió- és zeneszekrény, kétezer televízió gyarapította az amúgyis meglévő tekintélyes létszámot. Több, mint ezer motorkerékpárt is vásároltak a nyíregyháziak. A boldog tulajdonosok többsége legfeljebb a garancia keretében fordult tavaly a szolgáltatóhálózathoz, s ez még a kisebbik gond. Később azonban, ha fizetni kell, ha nem vállalják, ha hosszú a határidő, már korántsem okoz örömöket a megszokott és már hiányzó „masina”. • SZOLGÁLTATÁSBAN JELENLEG az ipari szövetkezetek a meghatározók Nyíregyházán — a GELKA és a Patyolat mellett. Igaz, ez jelentős feladatuk is *— nemrégiben a párt KB is megerősítette: „Az ipari szövetkezetek az állami nagyipart hasznosan kiegészítve, főleg a lakosság közvetlen szükségleteire termeljenek, a növekvő igényeknek megfelelően szolgáltatásokat végezzenek.” Városunkban az ipari szövetkezetek árbevételének 30 százalékát közelíti meg a szolgáltatói tevékenység, ezen belül a lakossági szolgáltatás kb. kilenc százalékot tesz ki. (Az arány egyébként a korábbiakhoz képest csökkenést fejez ki — holott jelentős emelkedésre volna szükség.) Pedig a fejlesztést jelentős összegekkel támogatta a város, a megye, s több szövetkezet részesült a kölcsönös támogatási alánból is. Néhány adat erről (az 1974-es év telje* adatai nem szerepelnek; az elmúlt év végén végzett vizsgálat 1970—71-től elemezi a legtöbb adatot): az ipari szövetkezetek kölcsönös támogatási alapjából több, mint másfél millió forintot kapott ai ELEKTERFÉM szövetkezet. A központi fejlesztési alapból öt szövetkezet csaknem nyolcmillió forintot. Legjelentősebb a cipőipari (3,6 millió), és a fodrász szövetkezet (hárommillió forinttal). Tanácsi juttatásban öt szövetkezet részesült 7,6 millió forint összegben. Érdemes megjegyezni, hogy saját alapjából mindössze az ELEKTERFÉM, a kárpitos, a fodrász és a fotó- és műanyagipari szövetkezet költött szolgáltatásfejlesztésre — együtt 1,3 millió forint értékben. Bírálható, hogy a szövetkezetek kétharmaddá eddig még nem élt a kedvezményes banki hitelekkel, holott a szolgáltatásra évenként megfelelő összegű és preferált hitelek állnak rendelkezésre, ezt a bank is néoszerűsfti. Külön téma a szezon. Nyáron festés, ősz- szel-télen olajkályha-javítás, az év utolsó hónapjaiban üvegezés, nyáron motorjavítás — nagyjából logikus sorrendnek tekinthető. Éppen ezért gondos szervező és pénzügyi munkával (előjegyzés, árengedmény stb.) meg kellene kísérelni az eddigieknél jobban befolyásolni a lakosságot: legyen érdemes szezonon kívül végeztetni egyes munkákat. A Tempó, a kárpitos, a fotó, a festő szövetkezet ebben már ért el kezdeti eredményeket. A NYITVA TARTÁSI IDŐ is sok mindent meghatároz. Jó néhány égységnél nem igazodnak kellően a lakosság szabad Idejéhez. Belső dolog — de jócskán érzi a szolgáltatást igénybe vevő — a gyakran tapasztalt gyenge munkaszervezést, és a nyíregyháziakat sem kímélik az alkatrészellátás gondjai. Szinte minden szolgáltatási ágnál szükség volna az átfutási Idő csökkentésére. Érdemes megjegyezni, hogy hűtőszekrénynél, olajkályhánál általában 48 órán belül elvégzik a javítást, de egy ruhakészítés 4—6 hétig, sőt ennél több ideig is eltarthat. A kereslet ma is meghaladja a rendelkezésre álló kapacitást, de ha a vállalási határidők rövidebbek lennének, még nagyobb forgalomra lehetne számítani. A helyzet tehát kedvezőtlen, s tegyük hozzá, hogy ez is a város belső részeire vonatkozik. A peremkerületekben, — de még például olyan helyen is, mint Borbánya — még bővebben volna tennivaló, hiszen nem jó dolog, hogy még fodrászhoz is be kell menni a belvárosba. A szolgáltatásról szólva rendszerint visz- szatérő ok és indok a vegyes prpf(i, azaz: szinte minden szövetkezet árutermelést is végé? a szolgáltatás mellett. Mivel az gazdaságosabb, azt fejlesztik a szolgáltatásfejlesztésre kapott támogatások nagy részéből is. Ezért következetesebb elszámoltatásra volna szükség. Évek óta gyakran hangzik el (sajnos csak elhangzik!) az is, hogy időszerű lenne létrehozni egy tiszta profilú szolgáltató vállalatot, amely jelentősen javíthatná a szolgáltatást, hiszen a vezetők teljes figyelmét ez köthetné le. Tucatnyi új ötlet vár megvalósításra, és eddig szinte minden kísérlet hozott eredményt, pedig csak kezdeti próbálkozás a bar- káesmflhely berendezése, (vas- és fémipari szövetkezet) a Nyírfa Áruház gyorsfotó részlege, a harisnya-szemfelszedés (Tempó) tapétázás (festő, építőipari szövetkezet) — és így tovább. Ésszerű munkamegosztással, közös propagandával is jelentősen javítani lehetne a jelenlegi helyzeten. Az, hogy 11 szövetkezet foglalkozik szolgáltatással, bonyolítja a megrendelő dolgát és eligazodását, célszerű lenne megfontolni egy központi információs, telefon- szolgálat kialakítását is, ahol felvilágosítást adnak, előjegyzésbe vesznek igényeket T ennivalója van a tanácsnak is, mert helyiségekre van szükség az új városrészekben is. ezen kívül újabb szolgáltatásokat is meg kelíene valósítani,/további vállalatokat, szövetkezeteket lehetne bevonni a szolgáltatásba. Megfontolandó, hogy a szolgáltató hálózat fejlesztése érdekében kedvezményes anyagi feltételekkel biztosítsanak új helyiségeket. A szolgáltatás sokoldalú fejlesztése nagyon sürgős feladat. A tennivalók naponta szaporodnak. ' „ Marik Sándor „Ez az öröm!" Az esztergályos párttitkár A folyosón találkoztunk. Középmagas, szikár, a harmincon éppen csak egy-két évvel túljáró. — Buczkó Sándor — mutatkozott be. Arcába néztem, hogy lássam vonásait, de kalapja meleg félhomályt borított homlokára és szemére. Próbáltam oldalról nézni, a kalap azonban makacsul ellenállt. Ezzel a kíváncsisággal léptem be vele a pártirodába. Ekkor néztem meg jobban a kalapját. Színre barna, kormos, rozsdás? Afféle esztergályos „munkakalap”, azaz a kalapnak csak a sisakja, amin elől meghagytak a karimából egy előreugró darabkát, hogy ne vágjon a fény, na hulljon a por viselője szemébe. A fogason csak a többi kalap tetején lett volna helye. Oda tenni azonban nem akarta a gazdája, mint aki nem v-zyik mások fölé. „Haj, az nagyon regényes..." Amikor már egymással szemben ültünk, engedhettem korábbi kíváncsiságomnak: az arca barna és keskeny, nincsen rajta semmi rendkívüli, ám mégis ismerőssé és rokonszenvessé teszi valami: a derűs, gyanakvás nélküli közvetlenség, ami a nyílt mosolytól felerősödve áramlik ,rám. 1941-ben született Kállósemjénben. Apja vasúti munkás volt. Róla, mint nagyon sok gondot, bajt látott emberről emlékező szeretettel beszélt, egy kissé elfogódott, hangon, átérezve és megértve az egykori gondokat. Arra a kérdésre, hogy hányán voltak testvérek, kis zavarral nézett rám. Heten lennénk testvérek, de őt meghalt. Ketten vagyunk, fiúk. — Hogy lett esztergályos? — Haj, az nagyon regényes — mondta mosolyba burkolva a választ. — Először vasútforgalmi technikumba jelentkeztem, Szegeden. A felvételi vizsgám kitűnőre sikerült, de mégsem kerültem be — mondja tűnődéssel. — Nem kerültem be, mert miután itthon kiszámoltuk, hogy mennyibe kerülne az ellátásom, édesapám azt mondta: Fiam, én ezt nem tudom teljesíteni. Próbáljunk valami mást. Meg kellett értenem, hogy valóban nem képes előteremteni a szükséges pénzt... Aztán Nagykállóba küldött gimnáziumba. Én azonban kijelentettem, hogy nincsen hozzá kedvem. Inkább ipariskolába szeretnék járni. De engedelmeskedtem __ Elhallgatott, majd rövid csend után hozzátette: — Jártáról 1«: másfél hónapig! Hgtpb—ofcT ‘•■sut Akkor otthagytam. Az az évem el is veszett, de a következőben esztergályos tanuló lettem Budapesten. Azután ugyanott voltam katona, Óbudán szolgáltam a karhatalomnál. 1964-ben szereltem, le, 1966 novemberében megnősültem. Van egy hétéves fiam, most jár elsőbe — mondta nem időzve az eseményeknél, könnyed hangon, mint aki gyors és jó útra talált Érettségi előtt — És a fia mi szeretne lenni? — Azt még nem lehet tudni — felelte le- gyintve, de láttáim a szemén, hogy nem sokáig hagyja nyitva előttem a találgatás ajtaját. — Az én fiam — folytatta mosolyogva — sose félt az orvostól, mint más gyermek szokott. Mindig bátran viselkedett az orvosi vizsgálaton, az oltáskor... Úgy hiszi, legalább is most. hogy gyermekorvos lesz. Majd elválik később, hogy mi lesz ... Buczkó Sándor az idén fog érettségizni. Erre készül most nagy öngyarapító igyekezettel. Eddigi tanulmányi átlaga mindig négyes fölött volt. A jó érettségi eredményt egy kicsit példának is szánja. — Ha elvégeztem — mondta könnyű gonddal — tanulok tovább. Még az ősszel beiratkozok a marxista-leninista egyetemre. 1966 óta párttag, 1975. január 6-a óta pedig alapszervezeti titkár a munkahelyén, a Hajtómű és Festőberendezések nyíregyházi gyárában. — Ügy hiszem, erre az iskolára szükségén van, mint titkárnak, és amúgy is.... Anr 1 inkább, hogy én egyből alapszervezeti titkár lettem, nem voltam vezetőségi tag egy napig sem, így aztán nem szerezhettem sem tapasztalatokat, sem gyakorlati jártasságot. Márpedig az a vágyam, hogy jól megálljain a helyem — mondta. Ezután a munkára terelődött a szó. Felragyogott az arca, amikor azt kérdeztem, hogy szereti-e a szakmáját. — Szeretem!.... Szeretem, mert önállóságot enged. Én nem végzek részfeladatokat, hanem megkapom a munkadarabot. Megmondják mit csináljak belőle és megcsinálom. Készre. Már annyira ismerem a gyárunk termékeit, hogy amikor valamit kézbe veszek, már tudom, hogy hová kell, mi lesz belőle. Ez az öröm! Emögött — éreztem a hangjából — nincs semmi önámítás. Minden szava tiszta meggyőződésen alapszik és derűs eszményen, aminek burkában kellemes élni, munkálkodni, könnyű még szebbnek, még jobbnak elképzelni a jövőt. Nem pénz kérdése — És a munkatársak? — Többségük munkaszerető ember — felelte. — Van egy-kettő, aki le-lemarad. EzekBuczkó Sándor nek mondom, hogy igyekezzetek. Némelyik azt feleli, hogy neki elég az a kereset, amit kap. No, de hát ez nem pénz kérdése. "Minden termékünkre szükség van, mindenre várnak valahol, bdnne van a Zil-programba és ha késünk, akkor a Szovjetunióban is késnek. De azért megértik és ráhajtanak. A lemaradók azok közül kerülnek ki, akiket a szüleik mindennel ellátnak és a kereset csak zsebpénznek kell. Kis csendet tartott, mintha azon tűnődött volna, hogy mondja-e vagy ne mondja, ami a nyelvén készülődik. — Azt szeretem — kezdi — amikor olyat bíznak rám, amin törni kell a fejem. Jó, amikor tele vagyok szorongással és bizakodással, hogy jó lesz-e úgy, ahogy elgondoltam és csinálom ... Ismét elhallgatott. Én pedig találgattam^ hogy milyen minősége van ennek a csendnek, ami szavait követi. Ez nem üres hallgatás, hanem valami más. Csend, amiben gondolatokká érnek az érzések, s önmagára és egymásra ismer az ember. S íme: — És ha sikerül...! És megtörtöm a homlokom... Nagy öröm! De örülnek azok is, akik a munkát rám bízták... — mondta, majd közelebb hajolt hozzám. — Van nekem otthon is egy icipici műhelyem. Én abban is mindig csinálok valamit. Nagyon szeretek, ahogy mondani szokták, barkácsolni, tenni, mozogni. Amikor aztán, úgy érzem, hogy no mára elég volt, leülök televíziózni, aztán olvasni. Mert vég nélkül szeretnék olvasni. Leginkább háborús történeteket. A második világháború érdekel. Sokat hallottam a szüleimtől, de én magam is akarok tudni róla. Most olvastam egy szovjet tábornok könyvét. Az Ilyen könyveket szeretem... Világot formálni Amíg beszélt, a kezét néztem, olajtól, vasportól megbámult kezét. Soha nem pihenő keze van, beszéd közben is mindig mozog. Marka könnyed emlékezéssel ismételte a fogást, a fordítást, az emelést, ujjai a tapintást, az érzékelés finom vibrálását, mindig azt, amit a szó egymaga nem lett volna képes kifejezni. keskeny, barna arcába néztem. Ez az ember megtanult teremteni, megtanulta önmagát és társait, a világot formálni. Beszél, egyszerű kifejezéseinek olajos kezével segít, Ügy tud beszélni a jelenről, hogy szavai nyomán távlatok sejlenek. Szabó György .<4 fi Nyírfa Áruház fotóosztályán.
