Kelet-Magyarország, 1975. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-22 / 18. szám
8 KELET-MAGYARORSZÁG _ NYÍREGYHÁZI MELLfiKLE* 1975. Január fft Varos őrténet Pihenőpark is „Ingujjas tettrekészséggel.. A stadion reneszánsza Hozzászólás a Magyar Kommunista Pórt részéről: Máf>'»rorsz*g demokratikus u;já- epHésének első és legfontosabb követelménye, hogy népünket a poJiti- kai éleire rászoktassuk, vele azt meg- kedvel lessük és ilyen módon a ma* gyár paraszti és cnunkéstörrsegefcben Hv6 évszázados averziót a politikai élettel szemben megszüntessük, £»i «« ©ssiiwia áifüftrs iilittéil, mtíf fcifMii tifieim « m m mn N$y léit isii# tml a séf mtm # * iöifiíki! élűit ; * Mp nélkül r.incs igazi demokratikus i Politik«, mert addig amíg a nép Azoknak,, «kik . eu hajlandók r#*zt- venni $z építésben, nincs joguk arra, hogy részt kérjenek majd'a kmgto bdáít magyar közéletből. Mi Új Magyarországot építünk, de sajét magunknak, vagyis a magyar népnek. Tárultunk a magyar történelem bői, amelyre intenek az évszázadok és sokat tanultunk az elmúl! 25 évből. Reméljük, hogy azok Is, aktk idáig idegenkedtek ^megfogni * munkás kérges kezét és- akik finy-* nyásak voltak « paraszt verejtékétől, megértik azt, hogy a nemzet nem es&k polgárokból, htelákiuedekbő?, hanem mtmkásnkhAl a* #"\rszágépítés korszakát éljük, egyikét tör- ' ténelmünk legjövőtformálóbb és leg- felelősságteljesebb esztendeinek Amit tettünk, teszünk és tenni akarunk az nemcsak a jelen kereteit tölti meg lüktető tartalommal, hanem túlhaladva a pna határát, évszázadokra előre determinálja a magyarság, fiaink, unokáink és azok unokáinak -crsát. A történelem előtti felelősség roppant súlya nehezedik mindany- nyiunk vállára és kötelességünkké teszi a közösség nevében és érdekében tett minden lépésünk. .. megfontolását...” — írja 1915 tavaszán lapunk elődje, a Magyar Nép. Annak a körkérdésnek a bevezető sorai ezek, amelyekkel az újság a pártok és a vállalatok vezetőihez fordult: hogyan látják Magyarország demokratikus újjáépítésének lehetőségeit. Érdemes elidőzni a Magyar Kommunista Párt újjáépítéssel kapcsolatos véleményénél. A nyíregyházi pártszervezet nevében (amely ekkor a megyei pártbizottság szerepét is betöltötte) a következő mondatokkal kezdte válaszát Pálfy Ernő: „ ... Első és legfontosabb követelmény, hogy népünket a politikai életre rászoktassuk, vele azt megkedveltessük és ilyen módon a magyar paraszt- és munkástömegben levő évszázados averziót a politikai élettel szemben megszüntessük ....” , friss, lendületes népi erők tudják pótolni, csak ezek képesek arra, hogy feltürt ingujjas tett- rekész’séggel hozzáfogjanak az ország újjáépítéséhez. .. Szabolcs vármegye az ország perifériája, itt laknak a legproletárabb proletárok és a legnincstelenebb parasztok. Nincs nyolcórás munkanap, tehát nincs éjjel és nappal, hanem építés van szüntelenül, mindaddig, amíg nem pótolunk mindent. Nemcsak azt, ami volt, hanem annál sokkal többet: az elmulasztott évszázadokat.. A Debrecenben megjelenő Népszava ezekben a napokban írja: „A magyar vidék népe érdekes mozaikot mutat. Minden városban, sőt faluban más a politikai és társadalmi élet arculata. Az egyik helyen megértik az új idők változását, másutt még csak most kezdenek ébredezni az emberek... Ezt a benyomást szerzi az utas Szabolcs megyei utazása során is. Nyíregyháza, a megye székhelye például élénk politikai központ. Sűrű egymásutánban tartják- a szocialista előadásokat, megkezdődtek a demokratikus eszméket terjesztő szemináriumok,4’ • «Malatasw S Mint azt a nyilatkozatból tovább olvashatjuk: „Csak az az ország mondható demokratikusnak, amely ki tudja teremteni az igazi népi demokráciát, azzal, hogy bele tudja vinni a nép tömegeit a politikai életbe. Nép nélkül nincs igazi demokratikus politika, mert addig, míg a nép felett folyik egy társadalmi osztály politizálása, az még akkor sem lehet egy nép igazi szükségleteinek és érzéseinek kifejezője, ha zászlajára a demokrácia jelszavát is írta.” k Magyar Kommunista Párt nyíregyházi “ szervezete jól látta a jövendőt. Míg a többi pártok a pillanatnyi helyzeten nem voltak képesek túllátni, (ahogy mondani szokták „nem látták a fától az erdőt”) addig a kommunisták nagyon jól tisztában voltak azzal, hogy a holnapot csak úgy érdemes és szabad építeni, ha annak lerakják az alapjait. „ ... Azoknak, akik nem hajlandók részt venni az építésben, nincs joguk arra, hogy részt kérjenek majd a konszolidált magyar közéletből..—■ olvashatjuk a nyilatkozatból. amely így folytatódik: „...Mi új Magyarországot építünk, de saját magunknak, vagyis a magyar népnek. Tanultunk a magyar történelemből, amelyre intenek az évszázadok és sokat tanultunk az elmúlt huszonöt évből. Reméljük, hogy azok is, akik finnyásak voltak . a paraszt verejtékétől, megértik azt, hogy a nemzet nemcsak polgárokból, intellektuelek- ből. hanem munkásokból és parasztokból is ál ,.” Világos és félreérthetetlen figyelmeztetés volt ez azok számára, akik — különösen a kisgazdapártban — nem tanultak a felszabadulás előtti időkből és 1945 után ott akarták folytatni. ahol 1945-ben abbahagyták. Hogy mennyire szükséges és időszerű volt a pártnak ez a figyelmeztetése, az kitűnik az újság más helyein olvasható írásokból. Napirenden voltak ekkor a régi rendszer urait visszacsempészni akaró főispáni,'alispáni és általában a köz- igazgatásban mindenütt megtalálható trükkök. A kommunisták megyénkben és városunkban is a leghaladóbb emberek közül kerültek ki és jól érzékelték, hogy a jövő építésének döntő feladata a munkásság és a parasztság hat--'ómra kerülése. Magyarország csak most kezdődik —hirdették fennen a párt vezetői — most igazán ein - ’hatjuk, hogy nem volt, hanem lesz. Azzal folytatták ezután, hogy a Magyar Kommunista Párt őszintén és fenntartás nélkül vesz részt az újjáépítés nagy és nehéz munkájában, amelynek a lelki romokból is újjá keli építeni az országot. H a valahol, akkor itt, az országnak ezen a csücskén joggal mondhatták 1945 február közepén a kommunisták hogy: „A beteges és fáradt polgári tehetetlenséget csak a A lap cikkírója nem véletlenül jutott a fenti következtetésre. Nyíregyházán ebben az időben ugyanis — bár Budapest éppen csak felszabadult és Dunántúlon még dörögtek az ágyuk — valóban nagy ütemben folyt az élet normalizálódásának munkája. Egy városi bizottság Miskolcra utazott, hogy Nyíregyházán megindulhasson az áramszolgáltatás. Ülést tartott a nemzeti bizottság, amely az igazoló bizottság tagjainak összeállítását vitatta meg. A polgármester elrendelte, hogy minden 18 és 50 év közötti nő és minden 16 és 60 év közötti férfi minden hónapban egy, szükség szerint két napot köteles közmunkával tölteni, amely a romok eltakarítását szolgálja. Az ekkor már működő MADISZ (Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség) József Attila-emlékünnep- séget rendezett. Az MKP nyíregyházi szervezete pártértekezletén a szervezésről, a városi lakosság életszínvonaláról, a munkabérek emeléséről tanácskozott. t gymás után alakította meg a párt a szakszervezeteket. Először a nagy hagyományokkal rendelkező építőmunkás szakcsoport alakuló ülését, amelyen megválasztották az új vezetőséget. A választás után az új elnök, Jeles László szólt az egybegyűltekhez: „Egy lerombolt ország romjain állunk, melynek újjáépítése az építőmunkások feladata. Munkások, készüljetek fel a nagy munkára, hogy minél előbb lerakhassuk a jövő alapköveit! A mi harcunk nem új, csak újjászervezve folytatjuk tovább. Mióta a szakszervezet életbe lépett, Nyíregyházán egy szakma sem volt olyan erősen megszervezve, mint az építő munkás. Kell, hogy ezt a szervezettséget a jövőben is megőrizzük, sőt tovább erősítsük!” 1945. február 27-én a nyíregyházi városi színházban tapsolt a közönség a világhírű orosz ének-, zene- és táncművészetnek. Április 8-án már Magyarország felszabadítását ünnepelte Nyíregyháza népe. A Kossuth téren ezrek szorongtak, hogy tanúi legyenek a történelmi napnak. Az ünnepség Szónoka Mikula Jenő ezredes mondta: „A nagy Szovjetunióval szemben csak úgy fejezhetjük ki hálánkat, ha megszorítjuk és soha el nem engedjük ezt a baráti kezet... Ha bebizonyítjuk, hogy mi is tudunk küzdeni az új magyar demokráciáért.” A jövő az ifjúságé — hangzott el akkoriban sokszor és sok helyen ez a jelszó. A MA- DÍSZ nyíregyházi gyűlésén az MKP képviselője emlékezett a még nagyon is közeli múltra. Á tizenkét-tizennégy órás inasmunkaidőre, a> kocsihúzogatásra, a mosogatásra és az ifjúsággal együtt határozták el. hogy megteremtik a tanulás és a fejlődés lehetőségét. „A mesterkélt válaszfal lehullott, diák- és munkásifjú vállvetve fognak dolgozni a demokratikus Magyarország életre keltésében.” Akik akkor ott tizenöt-húszévesen ültek, ma már 45—50 esztendősök. Ök a tanúi: érdemes volt... , ütoakc János Aki szürkületben, vagy az esti órákban a városból Sóstóra igyekszik — ha idegen is az illető — egykönnyen megtudja, hol van a stadion, a megyeszékhely sportéletének centruma. A főbejárat kapuján fénybetűk világítanak, feliratuk: „Városi stadion”. Kissé távolabb ugyancsak fénybetűk hirdetik: „Teniszpályák”. A teniszpályák irányából idén cisz tői még az érdekes, sátortetős megoldású új * játékcsarnok fényei is integetnek a sport iránt érdeklődők felé. Jelezve, hogy az esti órákban is zajlik az élet. A fiatal matuzsálem A londoni Wembley stadion — a világ labdarúgósportjának Mekkája — nemrég múlt ötvenéves, s a nemzetközi sportsajtó olykor matuzsálemkorúnak tiszteli. Tévedés ne essék nem táltosodott meg a toliunk. Nem a Wembley-vel akarjuk összehasonlítani a nyíregyházi stadiont. Csupán a „korát” szeretnénk valahogyan tisztázni — ami sportlétesítményről lévén szó, nem is egyszerű. Nem bizony, mert ha ötven év tisztes „féríikornak” számít, úgy a tizenhetedik éves nyíregyházi létesítmény még meglehetősen ifjoncnak számít. Viszont ha népszerűségét és főként kihasználtságát tekintjük, nyugodtan nevezhetjük matuzsálemnek. Nehéz feladatot jelentene, ha itt most azzal próbálkoznánk, hogy felsoroljuk a nyíregyházi stadionban lezajlott valamennyi emlékezetesebb rendezvényt. Megszámlálhatatlanul sok, lélekemelő sporteseménynek lehettünk szemtanúi, s olykor bizony fájó vereségek, csalódások részesei is voltunk. Izgultunk itt salakmotorversenyeken, tapsoltunk éveken át a Nyíregyházi Spartacus egykor NB I B-ben szereplő labdarúgócsapatának, a Nyíregyházi Kinizsi egykori NB I B-s férfi kézilabdázóinak. Átéltük és csodáltuk a stadionban a nyíregyházi röplabdasport fénykorát. Amikor rangos nemzetközi tornák zajlottak, s női és férfiegyüttesünk is az NB I-ben szedett nagyon is értékes „skalpokat”. Egész sor rangos más esemény is zajlott a stadionban. Nemzetközi találkozók, tornák és országos jellegű atlétikai bajnokságok, tömegversenyek. A minőség mellett a tömegeknek is otthont adott a stadion. Gondoljunk csak a falusi spartakiádok megyei döntőire, a különféle szakmai -sportnapokra, a csillogó szemű ,kis úttörők -megyét,' területi, országos jellegű olimpiai rendezvényeire, vagy a középiskolai, főiskolai bajnokságok különféle országos döntőire. Mindezek a soron lévő szövetségi bajnoki találkozók mellett zajlottak. Az utóbbi években vasárnaponként általában több száz sportoló adott itt randevút egymásnak. Évente kétmillió ■^aljesen indokolt és hasznos folyamat indult egy-két év óta. A városi pártbizottság és a városi tanács jóvoltából elkezdődött a stadion reneszánsza, hosszabb szünet utáni fellendülése. E folyamat az elmúlt év június elsejétől öltött erőteljesebb méreteket. A fenti naptól a Nyíregyházi Városi Stadion önállóan gazdálkodó intézményként működik. Költségvetését a Nyíregyházi Városi Tanács biztosítja. Az intézmény tizennégy fős „személyzete” a városi tanács gazdasági és szakmai irály ítása mellett — s érthetően a városi sport- zlügyelőséggel együttműködve — sáfárkodik. V stadion dolgozói között találni testnevelő tanár módszertani munkatársakat, adminisztrátort, szakmunkásokat, pályamunkásokat. Dombóvári József, a stadion igazgatója elmondta, hogy az elmúlt évben 2 millió forintból gazdálkodtak. Jól sikerült az elmúlt esztendő. „Belépett” a Spartacus-Petőfi teniszezőinek kezdeményezésére épített játékosára nők. Az ősz során itt már komoly események is voltak. A magyar—román ifjúsági válogatott női röplabdamérkőzés, a magyar teniszválogatott két felkészülsti találkozója. A stadion délnyugati térségében elkészült két salakos kispálya és két teniszpálya. Itt még egy kispálya és újabb két teniszpálya épül. Már készen várja az atlétákat a szabadtéri 360 méter hosszú futó edzőpálya, a 'dzmű felüli részen a lelátók mögött, a két maratoni kapu között. Talaja olyan, hogy télen is használható, s a napokban kigyul a fény is e pályán... A stadion házikertészetet is létesített — szinte teljesen öntevékenyen. Az erdőgazdaság támogatása nyomán az ősszel 30 ezer darab díszcserjét ültettek el a létesítmény területén, de még a közeljövőben 150 fenyőfát is ültetnek. A városképhez illően Idén is jócskán van tennivaló a stadionban. A délnyugati rész szeméttelepét parkosítják tavasszal, s szabadtéri tornaszereket helyeznek ki. Parkot létesítenek az óvoda és a teniszpályák közötti részen. Portalanítani akarják a stadion útjait, sok-sok díszcserje és virág ki ültetésével nemcsak sportcentrummá, hanem nagy pihenőpsprkká szeretnék alakítani a stadiont. Hogy friss levegőt szívni, felüdülni js egyre többen menjenek ki. Van min törjék a fejüket a stadion dolgozói. A pályák lelátórendszerei elavultak. A labdarúgó-játéktér ülőpadjait sok helyen fel kellene újítani. A kézilabda- és röplabda-játéktérre elkelne valamilyen könnyűszerkezetes, több nézőt befogadó lelátó. A szabadtári pályák világítása elavult, helyenként veszélyessé vált. Külön gondot jelent a játékcsarnok ísl Hiszen még nincs fűtése, s nincsenek meg a mellék- és' kiszolgáló helyiségek. Mindez a második lépcsőben épül majd. Ugyancsak ez a baj az egyébként korszerű pályákat magába foglaló tekecsarnoknál is A stadion főépületén is akad javítani és szépíteni való. Kiknek nyújt otthont? Hatalmas a létesítmény „forgalma”. Teljes otthont nyújt a megye legnagyobb egyesületének, a Nyíregyházi Spartacus-Petőfinek, Tenisztelepét sok nagyobb város szívesen elfogadná. (A teniszezők építették nagyon sok társadalmi rounkgval!) Rendszeres vendégek a stadionban az NYVSC atlétái, a tanárkáoző főiskola sportolói. Túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy a különféle sportágak legrangosabb eseményei is, a különféle területi, országos és nemzetközi rendezvények is a stadionban kerülnek sorra. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a stadion a minőségi sport centruma. A közelmúlt óta a város dolgozóit is szívesen látják itt. Az említett délnyugati kispályás telepek .kimondottan tömegsportcélokra épülnek. A játékcsarnok is várja a tömegeket Vigyázzunk rá Dombóvári József azt mondta, ha a stadionról van szó — ő lokálpatrióta. Mert azt szeretné, hogy a „stadion” korszerű létesítményekkel, sok virággal, üdezöld növénnyel várja a sportolókat, vendégeket. Hogy jól beilleszkedjék a városrészbe, s kellemes, benyomást tegyen azokra a vendégekre is, akik csak az ott töltött néhány óra hatása nyomán alkotnak véleményt Nyíregyházáról. Biztos, hogy ez nem egyik napról a másikra válik valóra. De a törekvést mi, nyíregyháziak is segíthetjük. Ha szeretjük a stadiont és ha sokkal jobban vigyázunk rá! Bézi Lászlé Diák sportünnepély a városi stadionban
